Február végén Oroszország-szerte bandákba verődött kamaszok verekedéseiről érkeztek hírek. A verekedések résztvevői mindenhol jellegzetes öltözetet viseltek, és CSVK Rjodanként vagy CSVK Rjedanként hivatkoztak magukra. A CSVK (ejtsd: cseveká) az oroszban a magánhadsereg vagy katonai magánvállalat rövidítése, így nem csoda, hogy az egész orosz sajtó felkapta a fejét. Vezető orosz politikusok is ukrán információs műveletről beszéltek, most azonban a Duma illetékes képviselője azt nyilatkozta, hogy az egész egy újságírók „ujjából kiszopott” történet. Mi az igazság?

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

Február 19-én egy moszkvai plázában verekedés tört ki tinédzserek két csoportja között. Az azt követő napokban Oroszország több más városában, Kalinyingrádtól Vlagyivosztokig történtek kisebb-nagyobb incidensek, amelyekben kamaszok vettek részt. A verekedések résztvevőinek egyik csoportja egy magát CSVK Rjodannak vagy – az orosz írás sajátosságainak köszönhetően – Rjedannak nevező közösség tagjai közül került ki.

„A rjodanosok hosszú, fekete hajat viseltek, valamint fekete pulóvert, rajta egy tizenkét lábú pókkal és egy négyes számmal”

A szimbólumok eredetére hamar fény derült: a Hunter x Hunter nevű mangából, és az abból készült anime sorozatból származnak. A Gen’ei Ryodan, avagy Fantom Banda egy ebben az animében szereplő 13 fős bűnszervezet, amelynek tagjai mind egy 12 lábú, sorszámmal ellátott pókot tetováltatnak magukra, ahol a lábak a szervezet tagjait, a fej pedig annak vezetőjét szimbolizálja. A 4-es, a japán kultúrában balszerencsésnek tartott számot mindig a szervezetet végeredményben belülről bomlasztó tagok viselték, egy orosz szubkulturális ruházati márka, a hikikomori kai pedig ezzel a számmal adott ki kollekciót 2020-ban – ezt viselik a Rjodan hírekbe került tagjai is.

„Elsősorban azonban a csoport fenyegető elnevezésére figyeltek fel az orosz közéletben”

A CSVK rövidítés ugyanis szerepel a háború alatt hírhedtté vált Wagner neve előtt is (ez az angolból magyarra fordított szövegekben megtalálható „PMC” eredetije), a magánhadseregre utaló betűszó és a járványszerűen terjedő verekedések miatt sokan egy szervezett, erőszakos mozgalmat sejtettek a Rjodan mögött. Olyan hírek is elkezdtek terjedni, miszerint a csoport tagjai vadásznak a közép-ázsiai és kaukázusi származásúakra vagy éppen a szkinhedekre. Jekatyerina Mizulina, az orosz Biztonságos Internet Ligája nevű szervezet vezetője „depresszív-agresszív szubkultúrának” nevezte a Rjodant, amit be kell tiltani, de még Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő is kénytelen volt kommentálni az ügyet, amely során a „pszeudoszubkultúra” kifejezést használta a Rjodanra, ami semmi pozitív értéket nem hordoz.

„Felmerült persze annak a témája is, hogy az orosz állam mennyire nem tud semmit ajánlani saját fiataljainak, akik emiatt külföldi, mérgező szubkultúrák felé fordulnak, és ezáltal elvesznek az ország számára”

A hisztéria a tetőfokára hágott, olyannyira, hogy az orosz szövetségi média egyik legismertebb műsorvezetője, Vlagyimir Szolovjov igyekezett – a maga módján persze – hűteni a kedélyeket, rámutatva arra, hogy a történet jelentősen fel lett nagyítva. Szolovjov számon kérte az ügyben megszólaló politikusokat és közéleti szereplőket, hogy nincs-e nagyobb megoldandó probléma néhány anime rajongó kamasznál. Azonban maga Szolovjov is tovább erősítette azt a teóriát, miszerint a Rjodan körüli hírverés mögött a híres-neves ukrán CIPSZO, azaz az Információs-pszichológiai Műveletek Központja áll – az orosz médiában ezzel a sejtelmes névvel illetik minden vélt vagy valós ukrán propaganda és dezinformáció eredetét.

„Igaz, egyesek szerint nem csak a hírverés, hanem az egész Rjodan az ukránok műve – szerintük a fiatalság manipulálása révén akarják aláásni az orosz társadalmat”

Ez a vélemény azért is érdekes, mert néhány nap alatt a verekedések átterjedtek több más országra is. Gyülekező fiatalok csoportjait igazoltatták vagy vitték be Ukrajnában és Belaruszban is, de még Kazahsztánban is nyilatkoznia kellett a rendőrségnek a téma kapcsán. Ukrajnában nem sokat gondolkoztak a magyarázaton, és orosz információs-pszichológiai műveletnek nevezték a következetesen orosz szubkultúrának nevezett „mozgalom” megjelenését, amelynek célja az ország destabilizálása.

„Mivel a két változat egyszerre nehezen lehet igaz, és vélhetően külön-külön sem állják meg a helyüket, fennmarad a kérdés, hogy vajon mi állhat a hirtelen az egész térségben ismertté vált animeközösség jelensége mögött?”

Valószínűleg tényleg információs-pszichológiai okai vannak a történteknek, ez azonban nem annyira műveleti tevékenység, mint hosszabb távú társadalmi folyamatok eredménye. Fiatalkori csoportok, pláne szubkulturális rétegek között vélhetően minden korban előfordultak kisebb-nagyobb balhék. Most azonban az internetnek köszönhetően egyrészt egy lokális verekedésből pillanatok alatt országos, majd országhatárokon átívelő ellentét lett, másrészt pedig a háború miatt felfokozott hangulat miatt a sajtó és a közéleti szereplők is hisztérikusan reagáltak az egyébként nem túlzottan rendkívüli eseményekre.

„Az eseménysorozat kiváltó oka ugyanis a beszámolók szerint egy plázabeli konfliktus volt”

A fiatalok két csoportja, a fekete ruhás, hosszú hajú rjodanosok és a sportosan öltözködő ún. offnyikok (okolofutbolnyiki = futballkörüliek, gyakorlatilag a futballszurkolókért „rajongó” fiatalok) állítólag az éttermi részleg asztalhelyein szólalkoztak össze. Ezt követően internetes fórumokon, elsősorban VK nevű orosz közösségi média csoportjaiban – amelyek egyikének a neve volt a CSVK Rjodan – folytatódott egymás hergelése, amelyet hamis bombariasztások és megbeszélt „találkozók” színesítettek, munkát adva a rend őreinek és nyomukban a média képviselőinek is. Egyesek szerint az offnyikokat az dühítette fel, hogy a hagyományosan önmagukat megvédeni nem tudó nyeforok (nyeformali, azaz nem formális, hanem szubkulturális viseletben járók) ellenálltak vagy akár föléjük is kerekedtek.

Egyes cikkek szerint a Rjodan vagy Rjedan csoportok eleve azért jöttek létre egy nagyobb szubkultúrán, a dead inside nevű számítógépes játékos (dotás) közösségen belül, hogy annak tagjai kiálljanak egymásért és megvédhessék magukat. Ehhez képest annak tagjai néhány nap alatt nem csupán az offnyikok, hanem a hatóságok és a gyermekek, valamint Oroszország jövőjét féltő közvélemény célkeresztjébe kerültek.

„A hisztéria mára lecsengeni látszik, bár a rjodanosokkal vagy rjedanosokkal kapcsolatos hírek továbbra is meg-megjelennek az orosz sajtóban, lassan helyükre kerülnek a dolgok. Igaz, ehhez az is kellett, hogy az Állami Duma ifjúsági politikai bizottságának vezetője, Artyom Meteljev találkozóra invitálja a közösség képviselőit”

Meteljev a találkozó után a sajtónak elmondta, semmilyen szervezett szubkultúra vagy pláne bűnszervezet nem áll a név mögött, a rjedanosok „békés srácok”, az újságírók pedig mesterségesen felfújták a témát, pedig az egészet az „ujjukból szopták ki”. Meteljev szerint nem is a rjodanosok a felelősek az elmúlt hetek incidenseiért, hanem a „gopota” – azaz gopnyik bandák –, amelyek tagjai az első eset után mindenkire rátámadtak, akinek feketére festett haja volt. A képviselő szerint CSVK Rjedan sincs, csak poénból nevezték el így az egyik csoportjukat, így a téma meghalt, „kész, nincs és nem is lesz”.

„Hogy ez valóban így van-e, azt nem tudhatjuk. Bár a Rjodan/Rjedan valószínűleg tényleg nem lesz az egész térséget rettegésben tartó mozgalom, a jelenség számos kérdést felvet”

Kezdve a CSVK betűszó sokatmondó népszerűségével, folytatva azzal, hogy hogyan okozhatnak lokális hétköznapi konfliktusok országos agresszió hullámot, egészen addig, hogy mennyire tud lépést tartani az állam és a hivatalos oktatási-nevelési rendszer az internet korában a szubkulturális tendenciákkal. Utóbbi problémák pedig nem csak Oroszországot és a posztszovjet térséget érintik, hanem talán az egész világot.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)