„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Az ezredforduló után a túlzott alkohol fogyasztással is összefüggően az orosz demográfiai mutatók drámai romlása már nemzetbiztonsági kihívást jelentett”
Fotó:EUROPRESS/VIKTOR DRACHEV/AFP
A túlzott alkohol fogyasztás problémája Oroszországban nem új keletű. Valódi gondról beszélünk, amely összefügg az éghajlattól kezdve sok mindennel. De az is igaz, hogy e jelenség kidomborítása sok esetben az orosz nép lejáratásának eszköze is volt.
„Ezért különösen az utóbbi időben a hivatalos Oroszország nem szeret erről a problémáról beszélni, közben azonban időről időre felveszi vele a harcot”
Emlékezhetünk még a szovjet idők végén, a peresztojka egyik vívmányaként bevezetett „száraz törvényre” Mihail Gorbacsov antialkoholista kampányára, de valamivel korábban, még az 1980-as évek elején Jurij Andropov is próbálkozott visszaszorítani az egyre ijesztőbb méreteket öltő alkoholizmust. Gorbacsov felelemelte a sör, a bor és a vodka árát, korlátozták az alkoholos italok árusítását és előállítását, keményen büntették, ha valaki részegen ment be dolgozni vagy közterületen mutatkozott ittas állapotban. A kampány szinte teljesen hatástalan volt, miközben az állam a becslések szerint mintegy 100 millió dollárt bukott rajta.
„Az ezredforduló után a túlzott alkohol fogyasztással is összefüggően az orosz demográfiai mutatók drámai romlása már nemzetbiztonsági kihívást jelentett”
Jellemző volt az orosz szabályozásra, hogy, hogy a sör egészen 2011-ig hivatalosan élelmiszernek, nem pedig alkoholos italnak számított, mivel a határt a szabályozás alkoholtartalma 10 százalékos alkohol tartalomnál húzta meg. A 2000-es évek második felében 18 liter körül alakult az oroszok éves fogyasztása, ami kétszerese volt annak a mennyiségnek, amit a WHO már az emberi egészségre károsnak tart. Egyes becslések szerint 2009-ben 500 ezer orosz halt meg az ivás miatt, egy kutatás pedig arra jutott, hogy a szív- és érrendszeri betegségek következtében történt halálesetek harmadát szintén az alkohol okozza. A problémás ivók és a függők arányát 20 százalék fölé, illetve 10 százalék köré tette a teljes orosz lakosságon belül a WHO. A helyzet tarthatatlan volt, a kormány lépett, és a mutatók érezhetően javulni kezdtek.
„Az intézkedések következtében a WHO adatai szerint a 2010-ben még tiszta szeszben mérve 15,8 literes – világviszonylatban negyedik legnagyobb – egy főre eső szeszfogyasztás 2016-ra 11,7, 2022-re pedig már 6,44 liter literre csökkent”
A javuló tendencia azonban megtört, újra növekedni kezdett a halálozásoknak az alkohol fogyasztásra visszavezethető aránya, az egészségügyi minisztérium adatai szerint pedig a függőség a falusi lakosság körében 7 százalékkal nőtt. Az a bizonyos ló tehát kicsit ismét elszaladt az oroszokkal, így újabb korlátozásokra van szükség.
„A helyzet volt tehát rosszabb, de jobb is. Az oroszok ugyanis az elterjedt sztereotípiákkal ellentétben nem ittak mindig”
A 10. századig például csupán úgynevezett könnyű italokat fogyasztottak, a nők számára pedig szigorúan tilos volt az alkoholos italok fogyasztása. Viktor Budanov történész írja, hogy ezekben az időkben a ruszicsok nem ismerték a bort, sört, mézsört vagy kvaszt főztek. Ezek a társaságot felvidító, ám nem leitató könnyű alkoholos italok kísérték a nagy étkezéseket, az összejöveteleket. A feljegyzésekben egészen a 13.századig nincs említés a borról vagy a részegségről.
„A korcsmák a 15. század elején kezdtek megjelenni Oroszhonban. De csak a nagy városokban, mint például Novgorod”
Az alkohol fogyasztás divatja Európából érkezett, így a 16. század közepén a kimérésekben elkezdtek tömény szeszt árulni. Azonban nőket továbbra sem szolgáltak ki, és tilos volt alkoholt árusítani böjt idején, valamint szerdán, pénteken és vasárnap. A többi napon alkoholt ebéd után, ám nem tovább, mint három óra hosszat árultak, és a fogyasztás korlátozott volt. A 19. század végéig vodkát és más alkoholt csak az úgynevezett ivóházakban lehetett vásárolni. Mint egy tanulmányában Nyikolaj Opletyin néprajz kutató megjegyzi, ebben az időben csupán a társadalomnak egy kis része italozott, pontosabban itta le magát részegre. Már csak azért is, mert inni csak a kocsmákban lehetett, ahová nem volt illő járni. Hölgyeknek kiváltképp.
„A nőknek még nagyobb ünnepeken sem volt ildomos alkoholt fogyasztani. A magyarázat egyszerű. A nők fő feladata az anyaság volt, így meg kellett őrizniük az egészségüket. Szigorúan szabályozta ezt a Domosztroj (házirend), a hétköznapi életmód és polgári erények kódexe is”
De ha már a múltnál tartunk, nagy vonalakban nézzük meg az orosz alkoholizálással a köztudatban mára összeforrt, a nemzeti italnak számító vodka fogyasztás történetét.
A vodka szó azt jelenti, hogy vizecske, és valószínűleg az ital a színtelensége miatt kaphatta a nevét. Rögtön jegyezzük meg, hogy a vodka az egyik legtökéletesebb alkohol a földön. Persze, csakis mértékkel.
„Gabonából erjesztett, vagy burgonyából készült égetett szeszről van szó, amely a semleges íze miatt különösen kedvelt ital”
Az eredetéről nem lehet biztosat tudni, hiszen Oroszországban és Lengyelországban is készítették. Nem meglepő tehát, hogy 1977 és 1982 között Lengyelország és Oroszország pereskedtek egymással az orosz vodka, mint nemzeti ital, gyártásának elsőbbségéről. A Nemzetközi Bíróság az akkor a Szovjetunió mellett döntött. A két nemzet italai között egyébként az a különbség, hogy míg az orosz vodka hagyományos, addig a lengyelt gyümölccsel is ízesítik. Egyes források szerint 1440 és 1480 között főztek először vodkát, akkoriban jelentkezett ugyanis gabona felesleg.
„De jegyezzük meg azt is, hogy az ital, amit ma ezen a néven ismerünk, csak 1895 óta létezik, az előző néhány évszázadban az oroszok ugyanis polugart ittak, amely név a félig és az égetett szavakból származik”
Az alkoholfokot a hidrométer bevezetése előtt két egység ital forralásával mérték, addig égették, amíg 1 egység maradt, innen az elnevezés. Kenyérbornak is nevezték, de gabona alapú tömény szeszről beszélünk. A kenyérbort először 1515-ben említik hivatalos iratokban, és egészen 1895-ig jelen van az orosz (alkohol)kultúrában, amikor is II. Miklós cár jóvoltából állami monopóliumba került a már új technológiát használó szeszgyártás, és a házi főzésnek befellegzett.
„Elterjedt mítosz, hogy a vodka receptje a periódusos rendszer megalkotójának köszönhető, ez azonban nem így van”
A tézis azon alapul, hogy Mengyelejev az alkohol és víz között lejátszódó reakciókról írt egyetemi disszertációjában. A mítosz szerint a tudós a 38-40 fokos vodkáról értekezett, holott a valóságban Mengyelejev tudományos munkássága a 70 százalékosnál erősebb etanol-víz oldatok sűrűségével foglalkozott. A kémikus egyetlen munkája sem szól a vodka megfelelő hígításáról.
„De elevenítsünk fel még néhány érdekességet a vodkáról”
Így például azt, hogy 1972-ben nehézség lépett fel a Pepsi Szovjetunióba történő behozataláról szóló megállapodás megkötésével kapcsolatban. A Szovjetunióban rubellel fizettek, és a nemzetközi pénzügyi piacon ezt nem lehetett más pénznemre váltani. A két fél ezért megállapodott abban, hogy az oroszok a Pepsiért azzal fizetnek, amelyből nekik többlet van, azaz Sztolicsnaja vodkával. Aztán az is érdekes, hogy I. Péter cár bevezette a „büntető pohár” kifejezést. Ez egy 1,5 literes pohár volt, amelynek tartalmát, az akkor még polugarnak nevezett vodkát egy húzásra kellett lehajtani annak, aki nem érkezett meg időben. Ez az ital 20 százalékos volt.
„A vodka értékesítéséből származó nyereség összehasonlítható az olaj és a gáz nyereségével. Volt, amikor a vodka értékesítése az orosz kincstár harmadát feltöltötte”
Állítólag a világon jelenleg több mint 3000 márkát gyártanak orosz vodka megjelöléssel. Az orosz vodka nemcsak alkoholos ital, hanem a kultúra része. Oroszországban „fenékig” isznak talpas pohárból, és mindig esznek is hozzá valamit. Ez a falat lehet egyszerű, de luxus is – egy darab fekete kenyértől, szalonnától, savanyú vagy kovászos uborkától a palacsintáig vagy a kaviárig bármi.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
csakafidesz says:
“Vajon mindig sokat ittak az oroszok?”
Mindig! De meg tudták magyarázni, hogy kinek volt a születésnapja..