//Moszkvai viszontválasz Washingtonnak
„Moszkva szerint Ukrajna területi integritásának elvesztése az ukrán államon belüli folyamatok eredménye” #moszkvater

Moszkvai viszontválasz Washingtonnak

MEGOSZTÁS

Tovább folyik a diplomáciai adok-kapok Washington és Moszkva közt. Jelen szettben az Egyesült Államok és a NATO szervájára adta saját viszontválaszát az orosz külügyminisztérium. Ismerve az eddig lefutott köröket, illetve a diplomácia jellegét, a legutóbbi orosz válasz sem szolgál hatalmas meglepetésekkel. Bár bizonyos – avagy éppen a Moszkva számára legfontosabb – témákban a felek –úgy tűnik – egy helyben toporzékolnak, néhány területen azonban mintha megmozdultak volna a fogaskerekek.

„Moszkva szerint Ukrajna területi integritásának elvesztése az ukrán államon belüli folyamatok eredménye” #moszkvater
„Moszkva szerint Ukrajna területi integritásának elvesztése az ukrán államon belüli folyamatok eredménye”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

Az orosz külügyminisztérium egy 10 oldalas dokumentumot adott át csütörtök délután Joe Sullivan moszkvai amerikai nagykövetnek. Hasonlóan a decemberben megfogalmazott biztonsági garanciákról szóló tervezethez, Moszkva ismét nyílt lapokkal játszik, és válaszlevelét azonnal nyilvánosságra hozta. A hosszas orosz reakció 11 probléma köré csoportosítva vázolja fel Moszkva december óta nagy vonalakban változatlan álláspontját.

„Moszkva válaszában elsősorban a csalódottságának ad hangot. Hiába hangsúlyozta ugyanis többször nyomatékosan, hogy a tervezet nem egy étlap, ahonnan lehet tételeket kiválogatni, Washington mégis azt tette. Sőt, az orosz fél szerint saját magának és szövetségeseinek kedvezően még szándékosan át is fogalmazta őket”

Az Egyesült Államok amellett, hogy hajthatatlan a NATO nyitott kapuk elvének, illetve az ún. „bukaresti formula” – Ukrajnának és Grúziának 2008-ban adott csatlakozási ígéret – fenntartása mellett, nem hajlandó nyíltan elállni attól, hogy potenciálisan a posztszovjet államokba katonai egységeket telepítsen, vagy azok infrastruktúráját használja. Ahogy a dokumentum fogalmaz, ezek alapvető fontosságúak Oroszország számára.

Moszkva aggodalmát fejezi ki a határa mentén erősödő amerikai és NATO katonai jelenlét kapcsán, miközben szerinte az általa meghúzott „vörös vonalakat”, az orosz érdekeket, és Oroszország jogát érdekeinek védelméhez tárgyalópartnerei szándékosan ignorálják. Moszkva számára elfogadhatatlanok a csapatainak saját területéről történő visszavonását, illetve az esetleges újabb szankciókat követelő ultimátumok. Abban az esetben, ha a tárgyalások nem bizonyulnak sikeresnek, és „az amerikai fél nem hajlandó szilárd, jogilag kötelező erejű garanciákat vállalni biztonságunk garantálására az Egyesült Államok és szövetségesei részéről, Oroszország kénytelen lesz válaszlépéseket tenni, többek között katonai-technikai jellegű intézkedésekkel”.

„Moszkva tehát egyre inkább hangot ad annak, hogy türelme és ideje véges, megállapodás hiányában pedig az európai és globális feszültség további fokozódása várható”

Az erősre sikeredett bevezetést követően Ukrajna témája került terítékre. Ahogy az elmúlt hónapok orosz közleményeiből megszokhattuk, Oroszország megismételte, hogy szó sincs semmilyen Ukrajna elleni offenzíváról, vagy annak tervezetéről. A külügyminisztérium éppen az Egyesült Államokat vádolja meg a helyzet eszkalálásával, amelynek a célja, hogy nyomást gyakoroljon Oroszországra, illetve „diszkreditálja az orosz tervezetet”. Szó esik a sokak által emlegetett – és általunk is vizsgált – budapesti memorandumról, amelyet orosz értelmezésben nem lehet a Donbassz esetében vizsgálni, miután belső konfliktusról van szó.

„Moszkva szerint Ukrajna területi integritásának elvesztése az ukrán államon belüli folyamatok eredménye”

A továbbiakban az orosz fél ismét megismétli a Krímmel, Majdannal, Donbasszal, az ukrajnai kisebbségekkel, és Ukrajna NATO tagságával kapcsolatos, általunk már többször is bemutatott álláspontját. Ezen részek inkább egyfajta ismétlésként működnek, kvázi Washington szájába rágva az ignorált orosz álláspontot. Oroszország a Krím kérdését lezártnak tekinti, míg épp a Krím miatt szerinte az ukrán NATO tagság közvetlen konfliktusba sodorná a szövetséget Moszkvával. A Donbasszt pedig a minszki megállapodásnak megfelelően belső konfliktusnak tekinti, amelynek nem részese.

Miután az orosz viszontválasz ismét hangsúlyosan megerősíti, hogy a kelet-ukrajnai konfliktusban Oroszország nem résztvevő, ezáltal választ is ad a duma által elfogadott friss határozatra. Avagy, a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok függetlenségének elismerésével Moszkva egyik részről megsértené az általa többször a konfliktus rendezésének alapjaként tekintett minszki megállapodásokat. Másik oldalról hivatalosan is közvetlen résztvevővé válna a konfliktusnak, ami még inkább a jelenlegi feszültségek eszkalációjához, sőt akár reakcióként egy ukrán támadáshoz vezethet. A szankciókat nem is említve.

„Az igazi érdekesség ezt követően érkezett, ugyanis Moszkva az Ukrajnával kapcsolatos helyzet deeszkalációja érdekében külön intézkedéscsomagot fogalmazott meg. Ennek része többek közt az Ukrajnának nyújtott nyugati fegyverszállítások leállítása, a már megérkezett fegyverzet, és az összes nyugati katonai tanácsadó, illetve kiképző kivonása az országból. Mindezek mellett a csomag megtiltaná a NATO országok számára az Ukrajnával rendezett közös hadgyakorlatokat”

A fegyverszállítások leállítása természetesen orosz szempontból érthető, mivel ezeket a  fegyvereket az ukrán erők nemcsak Oroszország ellen, de sokkal inkább egy donbasszi offenzíva során is felhasználhatnák. Viszont a már leszállított eszközök visszavétele felettébb problémásnak bizonyulhat, ugyanis azok már ukrán tulajdonba, a helyi logisztikai rendszerbe bekerültek, így visszakövetésük aligha lehetséges. Illetve a helyi viszonyokat ismerve nem kizárt, hogy némelyik már a fekete piacon bukkant fel. A tanácsadók és kiképzők kivonását pedig ironikusan a Nyugat részben önmaga hajtotta végre háborús félelmében. Vélhetően a közös hadgyakorlatok tilalmába a NATO nem kívánna belemenni, ám nem kizárt, hogy részleges megvalósítására egyes nyugat-európai tagállamok nyitottak lennének.

„A következő etapok az orosz és amerikai csapatmozgásokkal, erőkoncentrációval, illetve az oszthatatlan biztonság kérdésével foglalkoznak”

Az Ukrajnával szembeni állítólagos csapatmozgásokra válaszul Oroszország szerint az Egyesült Államok az, amelyik szisztematikusan megszegi az 1990-es évek bizalomépítő-korlátozó szerződéseit. Míg orosz területen a saját erők mozgása Moszkva belügyét képezi és nem veszélyezteti az Egyesült Államok érdekeit, addig Washington a katonai infrastruktúráját keleti irányba bővíti. Felidézve az eredeti orosz tervezetet, Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok vonja ki a Kelet-Közép-Európában, Délkelet-Európában és Baltikumban állomásozó haderejét, visszaállítva az 1997 májusi állapotokat. Látva az erre adott amerikai választ, ennek az esélye gyakorlatilag nulla. Ám Moszkva saját szempontjait nézve érthetően ragaszkodik hozzájuk.

„A levél utolsó fele összefoglalóan a fegyverzetkorlátozás kérdéskörével, illetve a kölcsönös bizalomépítő intézkedésekkel foglalkozik. Lényegében ezen a területen vehető észre a legnagyobb haladás, miután mindkét oldal kompromisszum késznek mutatkozik”

Bár természetesen az orosz fél hozzáteszi, ezen megállapodások csakis a biztonsági garanciákról szóló tárgyalások részeként jöhetnek létre. Noha elsőre furcsának tűnhet, hogy Moszkva szerint nem lehet a fegyverzet ellenőrzéssel kapcsolatos kérdéseket elkülönítve vizsgálni, a saját érdekeit nézve érthető a logika. Moszkva a tárgyalástechnika részeként egy mindent vagy semmit opciót kíván a Nyugattal elfogadtatni, nem akar sok kis, részletekbe menő egyezménybe fogni. Több kicsivel szemben pedig egy nagy megállapodás csomag hosszú évtizedekre szavatolná az európai, illetve euroatlanti térség biztonságát.

Habár az Egyesült Államok már a START III lejárta utáni egyezményre készül, Moszkva szerint elsőként egy mindkét oldal számára előnyös szempontrendszer kialakítása szükséges. Oroszország a taktikai atomfegyverzet fegyverzetkorlátozásba történő bevonására válaszul ismét a határokon kívüli atomfegyverzet telepítésének tilalmát, azaz az európai NATO tagországokba telepített amerikai atomfegyverzet kivonását, és az ahhoz tartozó infrastruktúra felszámolását sürgeti. Ahogy korábban, úgy ismét, vélhetően a végleges megállapodás során a felek kölcsönösen ezirányú igényeiket elengedik.

„Bár az Egyesült Államok felmondta a közepes és köztes hatótávolságú szárazföldi indítású ballisztikus rakétákról szóló INF egyezményt, Washington és Moszkva mégis egyetért abban, hogy szükség van egy <poszt-INF>  szerződésre”

Utóbbi az említett fegyverrendszerek telepítésének tilalmát mondaná ki Európában. A nézeteltérések ellenére kölcsönösen semelyik félnek sem érdeke ezen fegyverek megjelenése az európai színtéren. A technikai paraméterek meghagyása – avagy 500 és 5500 kilométeres hatótávolságú eszközök esnek bele – mellett nagyobb mértékű kölcsönös betekintést engedve vélhetően maga az ellenőrző mechanizmusban történhetnek változások. Ennek legfontosabb eleme pedig a lengyelországi és romániai AEGIS Ashore létesítmények, illetve „az Oroszország európai részén található egyes objektumok” nagyobb átláthatósága. A felek így megbizonyosodhatnak arról, hogy a másik nem telepít tiltott eszközt. Jó szándéka jeleként Oroszország továbbra is felajánlja Washington számára az INF egyik neuralgikus pontjának számító 9M729 rakéta megtekintését és szemrevételezését, hogy nem sérti meg az egykori INF rendelkezéseit.

A 9M729 rakéta #moszkvater
A 9M729 rakéta
Forrás:militaryrussia.ru

A bizalomépítés további jeleként szóba kerültek az egymás határai mentén történő bombázó repülések. Moszkva örömmel veszi, hogy Washington támogatja kockázatcsökkentő intézkedéseit, ám hozzáteszi, ezeknek a további tárgyalások során ki kell terjednie a felszíni hajókra is. Miután amerikai és brit hadihajók több alkalommal is behatoltak az általuk vitatott hovatartozásúnak tekintett orosz vizekre, érthető Moszkva ezirányú kérése.

„ Viszont a problémát igazán nem a nehézbombázók, hanem a folyamatos felderítő repülések jelentik”

Figyelembe véve, hogy az elmúlt hónapokban a szomszédos ukrán légtér lassan rosszabb hírű átjáróházzá vált az amerikai és NATO felderítő, illetve egyéb feladatú repülőgépek számára, kérdés, hogy a csupán bombázókat és felszíni hajókat magába foglaló megállapodás mennyire lenne eredményes. A múlt szombati Kuril-szigeteki tengeralattjáró behatolást nem is említve.

RQ-4A Global Hawk Ukrajna felett február 15-én #moszkvater
RQ-4A Global Hawk Ukrajna felett február 15-én
Forrás:Reddit

Az orosz válasz levélből leszűrhető, hogy gyakorlatilag az eredeti pontok decemberi megfogalmazása óta a felek közt az előrelépés mértéke minimális. Mind Washington – és vele együtt a NATO –, mind Moszkva alapvető álláspontjaikat tekintve hajthatatlan.

„A kölcsönös engedmények helyett mindkét oldal inkább újabb, a másik számára nehezen elfogadható, vagy éppen politikailag öngyilkos feltételeket szab”

Persze mondhatjuk, hogy még csak a tárgyalások második köre zajlik, és nem is várható el robbanásszerű áttörés. Ám ha hosszabb távon ez az attitűd marad fenn, aligha remélhető bármilyen konkrét eredmény. Ráadásul a tárgyalások hírét elhomályosítja az Ukrajna állítólagos lerohanása kapcsán vég nélkül szajkózott nyugati hangzavar. Gyakorlatilag Moszkva akármit tesz, vagy mond, azt a Nyugat Ukrajna elleni hadmozdulatként értékeli. Lassan tényleg egy bohóc világba jutunk el, ahol a túltolt háttérzaj a valódi kezdeményezéseket háttérbe szorítja.

„Végső soron mindenképp érdekesség, hogy csak az Egyesült Államok kapott válaszlevelet, míg a NATO, illetve Európa immár kimaradt a címzettek közül”

Moszkva szemében tehát Európa szuverén, saját érdekeit megvédő külpolitika hiányában csupán az Egyesült Államok biztonságpolitikai vazallusa, akivel nem érdemes tárgyalásokat folytatni. Egyszerűbb, úgymond a főnökhöz fordulva megspórolni a felesleges köröket.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.