„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hidegh Márk írása a #moszkvater.com számára
„Mihail Popkov legtöbbször éjszaka járőrözött, bulikból és koncertekről távozó, általában ittas fiatal lányoknak ajánlotta fel, hogy hazaviszi őket. A nők mind megbíztak a barátságos, mosolygós rendőrben. Sokukat tényleg hazavitt épségben. Másokat viszont kivitte a közeli erdőbe, ahol a szexuális erőszak után meggyilkolta őket”
Fotó:EUROPRESS/Anton KLIMOV/AFP
Születési és halálozási dátuma ismeretlen. 1977 és 1995 között 16 embert ölt meg Oroszországban és további hatot Tádzsikisztánban. A rendőrség azonban további négy gyilkossággal is kapcsolatba hozta. Áldozatai között voltak kiskorúak, felnőttek és idősek is mindkét nemből. Első gyilkosságát az orosz Perm régióban követte el egy fiatal lánnyal szemben. Hátulról fejbe verte, majd megfojtotta, a holttestét pedig meggyalázta. Miután rájött, hogy ezzel kiélheti beteges vágyait, nem állt le és minimum 21 gyilkosságot követett még el hasonló módon.
„Mivel folyamatosan utazott, a nyomozók sokáig nem tudták összekapcsolni a bűncselekményeket. Végül egy véletlennek köszönhetően kapták el”
Egy lőtérről próbált meg légpuskát lopni, amikor letartóztatták Dusanbéban, a tádzsik fővárosban. Később a tádzsik rendőrök információkat kaptak az oroszoktól, hogy Novoszjolovot szexuális bűncselekményekkel és gyilkosággal is gyanúsítják. Kihallgatását követően megtört és minden gyilkosságot bevallott. A bírósági eljárás során megállapították, hogy nem beszámítható, így börtön helyett elmegyógyintézetbe került. Az, hogy utána mi történt vele, arról semmi információ nincs.
A „volgai mániákusként” hírhedtté vált Radik Tagirov 31 idős asszonyt ölt meg mindössze egy év alatt. Gyilkosságsorozatát 2011. március 5-én kezdte, amikor Kazanyban betört egy 82 éves nő házába és megfojtotta. A rendőrség először rablógyilkosságra gyanakodott, de semmit nem vittek el a lakásból, a kulcsot kivéve, amivel a tettes bezárta az ajtót. Ezt követően további nyolc hasonló bűncselekmény történt Kazanyban.
„Karbantartónak, szociális munkásnak adta ki magát, így tudott bejutni a társasházakba. Ott ki tudta deríteni, hol élnek idős asszonyok”
2011 augusztusában az egyik áldozat csodával határos módon túlélte a támadást, de a látássérült nő nem tudott személyleírást adni. Kazany után több Volga menti városban folytatta a gyilkosságokat. A legrosszabb az volt, hogy Tagirov nemcsak kegyetlen volt, hanem alapos is. Mindig kesztyűt használt, a helyszínt minden esetben kitakarította. 2012 végén azonban valamiért abbahagyta az ámokfutását. 2020 végén azonban egy DNS-vizsgálat lebuktatta, így nyolc év után sikerült letartóztatni. Állítása szerint nem emlékszik, miért gyilkolt, azt se tudta megmondani, hány áldozatot szedett. 2024 márciusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Kazahsztán történelmének legtöbb áldozatot szedő sorozatgyilkosa. A hatóságok a „simkenti Csikatilo” nevet adták Toregeldy Zharambaevnek, aki 1990 és 1992 között 33 embert ölt meg brutálisan Simkent városában és környékén. Tetteit szörnyű tinédzserkorával magyarázta (mint a legtöbb pszichopata gyilkos). Az iskolában állandóan kikezdték. 18 évesen besorozták a hadseregbe, ahol állítása szerint sokszor megverték. Miután leszerelt, letartóztatták erőszakos viselkedés miatt. Elmegyógyintézetben is volt, ahol skizofréniát állapították meg majd le is százalékolták és szűkös rokkant nyugdíjból élt, rászokott az alkoholra. Ennek ellenére megnősült és fia is született. 1990 februárjában gyilkolt először és ezután válogatás nélkül ölt korra, nemre tekintet nélkül. 1992 elején azonban hatalmas hibát követett el, amikor fényes nappal támadt rá egy hétéves fiúra, azonban észrevették és rá hívták a rendőrséget. A bíróságon golyó általi halálra ítélték és kivégzik.
A Szovjetunió egyik legkorábban ismert sorozatgyilkosa. Vaszilij Petrov néven született az egykori Vityebszk tartományban (később felosztották orosz, belarusz, lett területekre). Az, hogy mikor és miért változtatott nevet, nem tudni. Szegény családban született, többször is bántalmazták, már 15 évesen rászokott az alkoholra. Többször is letartóztatták különböző bűncselekményekért. Harcolt az I. Világháborúban, majd a Vörös Hadsereg katonájaként az orosz polgárháborúban is. 1920 körül Moszkvába költözött ahol lókereskedéssel kezdett foglalkozni.
„Lovakkal kereskedő piacokat látogatott. Ott vásárolni akaró férfiakkal hitette el, hogy vannak eladó lovai a farmján. A gyanútlan áldozatokat lónézés és üzletkötés céljából csalta be a házába, ahol vodkázni és beszélgetni kezdett velük. Amikor elég részegek voltak, kalapáccsal és késsel rájuk támadt és megölte őket”
A holttesteket a saját háza környékén ásta el, vagy a Moszkva folyóba dobta őket. A felesége, Szofja nemcsak hogy tudott erről, de bűnrészes is volt. Ekkoriban szesztilalom volt Szovjet-Oroszországban, és mivel Komarov köztudottan alkoholista volt, ezért 1923-ban a rendőrség házkutatást tartott. Ekkor megtalálták az egyik holttestet, de Komarovnak még sikerült elmenekülnie. Nem sokkal később azonban elkapták. Miután bevallott mindent, feleségével együtt halálraítélték és kivégezték.
A „vityebszki fojtogató” az áldozatok számát figyelembe véve Fehérororszország első számú sorozatgyilkosa. Kétgyermekes családapa, megbecsült és lelkiismeretes munkás, emellett tagja volt a kommunista pártnak, az alkoholt messziről kerülte. Azonban öt évvel azelőtt, hogy megnősült volna, volt egy barátnője, aki 1971-ben hozzáment egy másik férfihoz, amíg Mihasevics éppen a kötelező katonai kiképzést végezte.
„Későbbi elmondása szerint mikor ezt megtudta, az öngyilkosság mellett döntött. Azonban mielőtt ezt megtette volna az utcán szembe jött vele egy nő, akire rátámadt és megölte. Innentől kezdve nem volt megállás és 1985-ig további 35 nőt ölt meg”
Ami még borzasztóbbá teszi a történetet, hogy önkéntesként becsatlakozott a nyomozásba és emiatt – és a rendőrség hibái miatt – 14 ártatlan embert ítéltek el, egyiküket ki is végezték. Emellett névtelen leveleket küldött a rendőrségnek, amelyekben egy fiktív antikommunista terrorszervezet nevében üzent. Később ez lett a veszte. Kézírást vizsgáló szakértőket rendeltek a térségbe és minden férfi lakosnak megvizsgálták a kézírását. Így bukott le. 43 gyilkosságot vallott be, de „csak” 36-ot sikerült bizonyítani. Halálra ítélték és agyonlőtték.
A „folohvi mániákus” aki 25 éven át gyilkolt 8 és 18 év közötti lányokat, de rendőrségi múltja és a hatóságok hibái miatt mindezt zavartalanul tehette. Az oroszországi SZSZK-ban született, ahol a katonaság után kriminalisztikai szakértőként és helyszínelőként, majd nyomozóként dolgozott a Kamrovói területen. Azonban bizonyíték hamisítása miatt kirúgták és Ukrajnába költözött, ahol kétkezi munkából élt. Itt egyből megkezdte ámokfutását.
„Egykori helyszínelőként jól ismerte a rendőrség módszereit és tudta, hogy kell eltüntetni a nyomokat”
Akárcsak Mihasevics esetében, itt is több ártatlan embert elítéltek helyette, csak azért, hogy eredményt mutassanak fel. 2005-ben megölt egy kilencéves kislányt, majd valami förtelmes módon elment a temetésére is. Itt több gyerek felismerte, miszerint vele látták utoljára a halott lányt, így letartóztatták. 37 gyilkosságért életfogytiglanira ítélték, de ő maga 100-at vallott be. 2015-ben egy 23 éves orosz nő beleszeretett és közös gyermekük is lett. 2018-ban szívroham végzett vele.
A „bitcevszkij rém” vagy „sakktáblás gyilkos”. Moszkva mellett született, édesanyjával és húgával élt együtt. A problémák édesanyja szerint akkor kezdődtek, amikor fia hároméves korában leesett a hintáról és súlyos fejsérülést szenvedett. Az iskolában beszédhibával küzdött, ami miatt sokan csúfolták. Visszahúzodó és hirtelenharagú gyerek volt. Aztán 18 éves korában megölte az egyik osztálytársát.
„Kalapáccsal agyonverte, majd a Moszkvában található Bitcevszkij-parkba vitte a holttestet és egy csatornába dobta. Így folytatta gyilkosságokat 2005-ig. Azután sem állt le, de áldozatai testét már nem dobta be csatornákba, hanem otthagyta nyilvánosan, hogy feltűnést keltsen”
Utolsó áldozata egy Marina Moszkaljova nevű munkatársa volt 2006-ból, aki eltűnése előtt sétálni ment Picsuskinnal, azonban a nő értesítette a fiát, hogy kivel van és még a telefonszámát is megadta. A nő holttestének megtalálása, illetve az üzenet után letartóztatták. Kéjes örömmel számolt be minden gyilkosságról. Lakásán találtak egy sakktáblát, aminek 64 mezejéből 61-en egy-egy x volt rajzolva. Ekkor elmondta, hogy pontosan annyi embert akart megölni, ahány mező van a sakktáblán és mindig x-el jelölte az „előrehaladást”. Végül 2007-ben 49 gyilkosságért életfogytiglanira ítélték.
Ezt a szörnyeteget a sajtóban rengeteg névvel illették. „O polgártárs”, “Ukrajna szörnyetege”, „Terminátor”. Apja világháborús veterán, akit megtörtek a háborús borzalmak. Alkoholistaként rendszeresen bántalmazta feleségét és két fiát. Édesanyja gondoskodó volt, de négyéves korában meghalt. Apja nem törődött vele, 13 évvel idősebb bátyja elhagyta az ottonukat, így árvaházba került. A szovjet árvaházak hírhedtek voltak a kegyetlenségükről. A nevelők szigorúak voltak és a legapróbb szabályszegést is megtorolták, a kicsik rendszeresen ki voltak szolgáltatva a nagyok vegzálásának. Később azt állította, hogy árvaházi társainak nagyrésze bűnöző lett felnőtt korára. De azt is bevalotta, hogy volt egy dolog, amit még az árvaháznál is jobban gyűlölt: a családokat. Megvetette azokat, akik boldog családban élnek, mindig elfordult, mikor az utcán meglátott egyet. Miután kikerült, felkereste apját, rendezték viszonyukat és dolgoztak is együtt. Katonának állt, ahol megismerkedett egy pincérnővel, gyerekük is született. Sok helyen dolgozott, de sose volt elégedett a fizetésével. 1989-ben lelőtt egy házaspárt, majd elvette a pénzüket.
„Ekkor vérszemet kapott, és egy borzalmas láncreakciót indított el. 1996-ig egész családokat irtott ki. Betört a házakba, majd sörétessel, késsel, fejszével és kalapáccsal mészárolt le minden útjába kerülőt, majd kirabolta őket”
A terrornak egy családi vita vetett véget. Féltestvére meghívta magához pár napra, de miután észrevette, hogy puska van nála, elküldte. Onoprienko elment, de előtte halálosan megfenyegette rokonát, így az feljelentette. A rendőrség a házkutatás után megtalálta az áldozatai tárgyait. Nehezen, de végül megtört és vallott. 1998-bam 52 gyilkosságért élefogytiglanra ítélték. 2013-ban szívroham végzett vele.
A „rosztovi hasfelmetsző”. Kétségtelenül a leghíresebb szovjet sorozatgyilkos, akinek nevét Nyugaton is széles körben ismerik. Rémtetteiről még hollywoodi filmek is készültek. Ilyen például a Magyarországon leforgatott X polgártárs, többek között Stephen Rea és a legendás Donald Sutherland főszereplésével. Vagy a 2015-ös – bár sok esetben eltérő történettel – 44. gyermek, amelyben olyan színészek szerepelnek, mint Tom Hardy, Naomi Rapace és Gary Oldman. 2004-ben az olasz rendezésű Evilienko-ban Malcolm McDowell kelti életre a gyilkost. Csikatilo közvetlenül azután született Ukrajnában, hogy a Sztálin által gerjesztett Holodomor miatt több millió ember halt éhen. Az éhínség alatt sok ukrán kannibalizmushoz folyamodott. Állítása szerint születése előtt az éhezők elrabolták a bátyját és megették. Édesapja kedves ember volt, anyja viszont verbálisan és fizikailag is többször bántalmazta fiát. A II. világháborúban számtalanszor volt tanúja a németek kegyetlenségének.
„Az iskolában gyakran szidták félénk természete, koszos és szegényes ruházata miatt. Viszont kiváló tanuló volt, tanárai dicsérték. Végül a katonai szolgálat után 1964-ben orosz nyelv és irodalom tanár lett és belépett a kommunista pártba”
1973-ban azonban kirúgták, miután több diák, fiúk és lányok is, arról számolt be, hogy zaklatja és fogdossa őket. Ezután egy rosztovi építőanyag gyárban kezdett dolgozni beszerzőként. 1978-ban követte el első gyilkosságát egy 9 éves kislánnyal szemben. 1984-ig ezután zavartalanul ölt gyerekeket – fiúkat és lányokat vegyesen – és felnőtt nőket.
„Áldozatait általában vasútállomásokon cserkészte be, ahonnan aztán elcsábította őket például ajándékokkal. A kínzáson át a kannibalizmusig számtalan beteges, ép ésszel felfoghatatlan dolgot követett el”
Ha mindez nem lett volna elég, még a kommunista propaganda is – a Szovjetunióban nincsenek sorozatgyilkosok, az csakis nyugati betegség – akadályozta Viktor Burakov és Mihail Fetyiszov nyomozók munkáját. Így például a lakosságot sem tudták figyelmeztetni. 1984-ben letartóztatták, amikor a rosztovi vasútállomáson nőkhöz és gyerekekhez közeledett, aztán kést és kötelet találtak nála. De valami megmagyarázhatatlan okoknál fogva a vércsoportja nem egyezett az áldozatokon talált mintával. Így elengedték, majd tovább folytatta a gyilkosságokat. 1990-ben hasonlóképpen bukott le, de egy pszichiáter segítségével végül sikerült megtörni. Ezt követően 1992-ben egy botrányos tárgyalást követően halálra ítélték 53 nő és gyermek meggyilkolásáért, majd 1994-ben tarkón lőtték.
Oroszorszság és az egész posztszovjet térség legtöbb emberi életét kioltó gyilkosa, az „angarszki rém”, másik nevén „vérfarkas”. Bár nem volt könnyű gyerekkora, semmi jel nem utalt arra, hogy bármi probléma lehet vele. Barátai és tanárai tehetséges sportemberként – főleg a síelést kedvelte -és kivételesen okosként írták le. Később kiderült, hogy fotógrafikus memóriája van. Sosem balhézott, voltak barátai. Nem csoda, hogy később rendőrtiszt lett a kelet-szibériai Angarszk városában, ahol szintén jó hírneve lett. Barátságos, közvetlen stílusa miatt „mosolygós Misának” is becézték. Megnősült, született egy lánya. Annyira szerette gyermekét, hogy az ő érdekében felesége házasságtörését is képes volt megbocsátani. Átment minden rendőrségi pszichológiai teszten, egy alkalommal kitüntetést is kapott, amikor megmentett egy fiatal lányt egy erőszaktevőtől. A tökéletes életét és kedves természetét használta ki gyilkosságai során.
„Legtöbbször éjszaka járőrözött, bulikból és koncertekről távozó, általában ittas fiatal lányoknak ajánlotta fel, hogy hazaviszi őket. A nők mind megbíztak a barátságos, mosolygós rendőrben. Sokukat tényleg hazavitt épségben. Másokat viszont kivitte a közeli erdőbe, ahol a szexuális erőszak után meggyilkolta őket”
Állítása szerint sok áldozata önként létesített kapcsolatot vele, mielőtt végzett volna velük. Jól ismerte a rendőrséget, gyakran vett részt a saját áldozatai körüli helyszínelésben, nem egyszer tönkretette a bizonyítékokat. Két áldozata túlélte a támadást, de a rendőrség ismét hibát hibára halmozott, így nem sikerült elkapni. Aztán 2000 után ritkulni kezdtek a gyilkosságok, majd abbahagyta, 2012-ben azonban a rendőrség elővett néhány döglött aktát és több áldozaton talált DNS alapján megtalálták Popkovot. Beismerő vallomást tett, és több tucat holttesthez elvezette a nyomozókat. Mint kiderült, azért ritkultak a gyilkosságok, mert szifiliszes lett. Jelenleg is életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Egyesek szerint 200 áldozata volt. A háború kitörése után 2023-ban önként jelentkezett az orosz hadseregbe, de elutasították.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater