//Zavaros vizeken
Az Orosz Védelmi MInisztérium által közzétett videó egy képernyőképe az incidensről #moszkvater

Zavaros vizeken

MEGOSZTÁS

Nemcsak Oroszország nyugati határai mentén érezhető az egyértelműen növekvő amerikai jelenlét. Immár Vlagyivosztok partjainál sem ismeretlen vendégek amerikai hadihajók. Bár a Nagy Péter-öböl körüli jogi vita csak egy részlete az Eurázsia bekerítésére, avagy nyugati szóhasználattal élve Oroszország és Kína feltartóztatására irányuló politikának. A legutóbbi incidens mégis érdekes lenyomatát adja az amerikai hozzáállásnak.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

Az Orosz Védelmi MInisztérium által közzétett videó egy képernyőképe az incidensről #moszkvater
Az Orosz Védelmi MInisztérium által közzétett videó egy képernyőképe az incidensről
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Russian Defence Ministry

Míg az Egyesült Államok saját sajtójának hátszelével szinte Oroszország összes műveletét a kellő ideológiai kommentár mellett az állítólagos orosz agresszió fényében mutatja be, saját tevékenysége kapcsán mintha már csak halkabb hangokat lehetne hallani. Nem kell sorolni azon cikkek áradatát, melyekben az orosz repülőgépek „veszélyes módon repülve” közelítik meg a balti államok légterét, vagy éppen az orosz pilóták hajtanak végre „nem professzionális” elfogásokat saját határaik közelében. Ám a nyugati erőfitogtatás nem kizárólag a levegőben, de a vízen is zajlik, melynek legújabb példáját kedden szolgáltatta az amerikai haditengerészet. Bár a USS John McCain határsértéséről az ellenkező esetben oly hangos média mintha nem vett volna tudomást.

„A lassan 40 éve tartó probléma mégis csak egy részlete az Egyesült Államok és Oroszország közti növekvő feszültségnek”

Moszkvai idő szerint kedd reggel a Vlagyivosztokot és Nahodkát is magába foglaló Nagy Péter-öböl bejáratánál egy Arleigh Burke osztályú amerikai romboló jelent meg, két kilométer mélyen behatolva az orosz felségvizekre. Vélhetően már erre felkészülve – ugyanis nem az első esetről lévén szó – a közelben tartózkodó Projekt 1155 osztályú Admiral Vinogradov a szükséges nemzetközi csatornákon tájékoztatta amerikai társát, hogy térjen vissza nemzetközi vizekre, melyet utóbbi elutasított. A felségvizek elhagyására csupán azután került sor, miután a Vinogradov úgynevezett taran manőverrel fenyegette meg amerikai társát, ami lényegében azt jelentette volna, hogy az orosz hajó szándékosan nekimegy előbbinek, akár meg is lékelve azt. A közlemény után nem sokkal az amerikai romboló visszatért a nemzetközi vizekre, és nem tett újabb kísérletet a határ átlépésére.

„Ezek után felmerülhet az olvasóban a kérdés, egyáltalán miért hatolt be egy amerikai romboló orosz vizekre?”

Nos, a kérdésnél a válasz némileg bonyolultabb. Mint ahogy azt a Hetedik Flotta által később kiadott közlemény leírja, a John McCain egy úgynevezett szabad tengerhajózást demonstrálandó FONOP (Freedom of Navigation Operations) missziót hajtott végre az orosz partok mentén, melyben állítása szerint mindvégig nemzetközi vizeken tartózkodott.

A két fél közti nézeteltérés oka ugyanis, hogy az 1982-ben elfogadott Montego Bay-i ENSZ tengerjogi egyezmény értelmében a Szovjetunió, majd Oroszország a Nagy Péter-öblöt 1984-től – pontosabban nézve már 1957-től – hivatalosan úgynevezett „történeti öbölként” kategorizálja, amely a parti tengerrel ellentétben orosz beltengernek minősül, így a nemzetközi hajózást érintő szabályozás nem érvényes a területre.

„Bár az egyezmény a szorosok esetében csak 24 tengeri mérföld szélességig ismeri el a mögöttes víztömeg beltenger mivoltát, ám bizonyos, történelmileg igazolható módon, hosszú idő óta egy országhoz stabilan kötődő öblök kivételt jelentenek”

Ilyen például a Hudson-öböl Kanadában vagy a Chesapeake-öböl az Egyesült Államokban. A szabályozásból adódó legfontosabb következmény katonai szempontból, hogy míg a parti tengeren a kellő feltételek betartása esetén külső állam hadihajója végrehajthat deklarált békés áthaladást, addig a beltengernek minősülő történeti öblökben nem. Viszont az Egyesült Államok nem fogadja el a szovjet illetve orosz álláspontot az öböl történelmi mivoltát illetően, és továbbra is nemzetközi vizekként hivatkozik rá, mivel érvelése szerint 106 tengeri mérföld széles bejáratú öböl nem felel meg a beltenger kitételeinek. További gondok adódnak abból, hogy bár a kategóriát említi az egyezmény, de pontos definíciót nem társít hozzá, így ismét az egyéni jogértelmezés problematikája merül fel az egyes területek kapcsán.

Az Egyesült Államok érvelése ennek ellenére kifejezetten visszásnak tűnik, révén a Szovjetunióval illetve Oroszországgal ellentétben a hivatkozási alapul használt egyezményt Washington a mai napig nem ratifikálta.

„Mindezek viszont nem gátolják meg bizonyos esetekben az Egyesült Államokat – mint a fentebb említett Chesapeake-öbölnél – a rendelkezések önkényes módon történő érvényesítésében”

Bár ezen a logikán lassan nem igazán lepődünk meg, mert ahogy a több évtizedes tendencia is mutatja, Washington a nemzetközi jogi passzusokat eléggé szabad szellemben tekinti önmagára nézve kötelező jellegűnek. Míg a számára kedvezők esetén azok egyik élharcosának számít, addig a kedvezőtlenebb korlátozó szerződések esetében ezen lelkesedés mintha elveszne. Sőt kérdés egyáltalán belép-e annak hatálya alá.

Hidegháborús amerikai térkép a Nagy Péter-öbölről. A szaggatott vonal az 1957-es minisztertanácsi rendelet alapján kijelölt tengeri határt jelöli #moszkvater
Hidegháborús amerikai térkép a Nagy Péter-öbölről. A szaggatott vonal az 1957-es minisztertanácsi rendelet alapján kijelölt tengeri határt jelöli
Forrás:pulemjotov.livejournal.com

Bár Washington már az Obama-adminisztráció alatt nyilvánvalóvá tette, hogy a jövőben a geopolitikai fókuszát a Csendes-óceánra illetve Kelet-Ázsiára helyezi, ebből a térségben sokszor alulértékelt Oroszország hosszabb ideig mintha kimaradt volna. Pedig elég csak ránézni a térképre, és láthatjuk, hogy Moszkva jelentős csendes-óceáni partvidékkel rendelkezik, melyhez az orosz haderőn belüli második legerősebb flotta társul.

„Oroszország saját szempontjából nézve jogosan élte meg provokatív lépésként Washington jelen akcióját, mivel a Nagy Péter-öbölben található legfontosabb távol-keleti katonai, polgári kikötője, illetve Vlagyivosztok egyben a Csendes-óceáni Flotta főparancsnokságának is otthont ad”

Ám ahogy már korábban említettük, nem ez volt az első eset, mikor az amerikai flotta egyik egysége hajózott be demonstratív jelleggel Vlagyivosztok térségébe. Az 1987-t követő három évtizedes hiátus után az Egyesült Államok 2018-ban tért ismét vissza a Nagy Péter-öbölbe a mostanihoz hasonló FONOP akcióval. Az esemény ismerős végeredménnyel zárult, azon az eltéréssel, hogy nem az Admiral Vinogradov, hanem testvérhajója az Amiral Tribuc tessékelte vissza amerikai kollégáját nemzetközi vizekre.

Gondolhatná a laikus közönség, hogy az amerikai nagyhatalmiságot és vélt globális vezető szerepét szemléltetendő, ezen lépések a Trump-adminisztráció egyfajta utolsó intézkedései, ám csalódnia kell, mivel az elkövetkező időszakban nem várható változás ezen politikát illetően. Ahogy mind Biden, mind leendő külügyminisztere kifejezte az „America is back” szlogen alatt visszatérését a globális csendőr szerepébe, naiv lenne azt gondolni, véget érnének az ilyen incidensek.

„Míg az elsődleges célpontok továbbra is Kína illetve a Dél-kínai-tenger vitatott hovatartozású szigetei lesznek, egy-egy adandó alkalommal hasonlóan kéretlen vendégek jelenhetnek meg Vlagyivosztokban is”

Ám a történetnek itt még nincs vége, ugyanis az elmúlt időszakban Oroszországot nemcsak keleti, hanem főképp nyugati, valamint északi irányból is érik az egyértelműen bekerítésként értékelhető kísérletek. Hasonlóan a John McCain esetéhez a sajtóban vajmi kevés figyelmet kapott a román területen zajló Rapid Falcon elnevezésű gyakorlat. A művelet keretében az Egyesült Államok németországi Ramstein bázisáról települtek át M270 rakétatüzérségi egységek Konstancába, ahol pár órás fekete-tengeri éleslövészetet követően légi úton tértek vissza eredeti állomáshelyükre.

A gyakorlat célja hivatalosan a NATO-n belüli mobilitási képességek bemutatása, mégis nem nehéz ismét egy Oroszországgal szembeni lépésként azt értékelni. Ugyanis a HIMARS rendszerből indítható MGM-140 ATACMS ballisztikus rakéta technikailag lehetővé teszi 300 kilométeres maximális hatótávolságával egy, a Krímben állomásozó egyes orosz egységek elleni támadást, a Fekete-tengeri Flotta hajóiról nem is beszélve.

„További problémát okoz, hogy a rendszerből Lengyelország mellett Románia is vásárolt 1,2-1,5 milliárd dollár értékben, növelve a nyomást Oroszország nyugati határain”

A szárazföldi jelenlétet kiegészítendő, Washington mind aktívabb a tengeri határokon. Egyrészt az ukrajnai események után az addig viszonylag stabilnak számító Fekete-tengeren jelentek meg amerikai hadihajók. Méghozzá máig tartó folytonos váltásokban, mivel a montreux-i egyezmény értelmében a nem fekete-tengeri államok hajói csak 21 napig tartózkodhatnak a térségben. Legújabbként például a 2014-ben hírhedtté vált USS Donald Cook képében. Közben a USS Ross romboló a Barents-tengerről a Balti-tengeren át Gdyniába vonult, mindössze 90 kilométerre a kalinyingrádi Baltyijszk kikötőjétől. Egy Tomahawk cirkáló rakéták hordozására alkalmas romboló kikötése köpésnyire az elmúlt évek nyugati-keleti feszültségeinek gócpontját jelentő Kalinyingrádtól nem éppen a legmegfelelőbb lépés a fennálló feszültségek enyhítésére.

„Csak egy kísérlet erejéig gondoljunk bele, mi lenne ha ugyanezt Oroszország vagy éppen Kína tenné meg az amerikai partoknál?”

Valószínűleg másnapra már a fél világot bejárnák az agressziót emlegető felháborodott washingtoni közlemények és a Fehér Ház követelné a hajók azonnali kivonását.

Videó a Rapid Falcon hadgyakorlat éleslövészetéről, melyen a felek ellenséges hajók elleni támadást szimuláltak.

Még aggasztóbb tendencia, hogy Washington és szövetségesei az elmúlt években fokozatosan növelik a felderítő, esetenként provokatív repülések számát orosz határ mentén a nyugati és délnyugati határszéleken, de még a Barents- vagy Bering-tenger térségében is. A Védelmi Minisztérium közlése szerint csak a november 24-ét megelőző héten 35 alkalommal intézkedtek az orosz Légi-Kozmikus Erők egységei a határ mentén felderítő repülést végző repülőgépek, valamint drónok esetében.

„2020 eddig eltelt időszakát nézve eddig összesen 1300-nál is több felderítő repülőgép hajtott végre bevetéseket az orosz határok közelében, főképp a Baltikum és a Fekete-tenger medencéjében, utóbbinál kiemelt hangsúlyt helyezve a Krímre”

Nem volt olyan hét, amikor nem szálltak fel elfogó misszióra a légierő egységei, egyes esetekben akár heti több alkalommal. Mégis ezekről nemcsak a nyugati sajtóban, de itthon is szinte alig hallunk.

B-1B Lancer és KC-135 tanker elfogása a Bering-tenger felett.

Az erődemonstrációként szolgáló amerikai lépések azonban éppen az Egyesült Államok gyengülő hatalmára mutatnak rá. Mivel gazdasági és politikai téren feltartóztathatatlanul olvad a korábban egyeduralkodó szerepe, így a Fehér Ház ezt a mind intenzívebb katonai akcióival kívánja ellensúlyozni. Ám még így is, hogy közös belpolitikai megegyezéssel nem titkoltan Oroszország és Kína bekerítésére törekednek a jelenkori adminisztrációk, ezen stratégia egy idő után éppen az amerikai érdekekre lesz negatív hatással. Míg a B-52H vagy B-1B bombázók repüléseikkel lassan törzsvendégnek számítanak Eurázsia térségében, a feszültség növelése mellett nem tudják megoldani azon alapvető problémákat, melyek a lassú hanyatláshoz vezettek el.

„Bár a vlagyivosztoki eset kapcsán egyes sajtótermékek már a harmadik világháború képét festették a falra, ám ilyen súlyos helyzetről azért szerencsére nincsen még szó”

Ugyan egyre barátságtalanabb és provokatívabb jelleget öltenek az Egyesült Államok lépései, ám azért emlékeztetnénk arra, hogy a hidegháború alatt ennél durvább események sem vezettek egy minden elpusztító nukleáris konfliktushoz. Ennek ellenére a feszültség a hasonló esetekkel önkéntelenül is növekedni fog, és felettébb nagy felelősség hárul mind a katonai, mind a politikai vezetésre. Míg egyes nyugalmazott orosz tábornokok már szimulált légitámadással, illetve figyelmeztető lövések leadásával védekeznének a vlagyivosztokihoz hasonló helyzetekben, a frontvonalban ülő kollégáik szerencsére higgadtabbnak tűnnek. Bár sokkal biztonságosabb és egyszerűbb lenne, ha ilyen események nem is fordulnának elő.

MEGOSZTÁS