„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Igor Szekreta
Fotó:Belarusz Külügyminisztérium
– Az elmúlt években érezhetően a belarusz külpolitika középpontjába került az eurázsiai biztonság témája. Jelzi ezt a 2023 óta évente sorra kerülő, e témára koncentráló nemzetközi konferencia, majd a közben kidolgozott és Oroszországgal közösen bemutatott Eurázsiai Charta, amelyről most kezdődnek az ENSZ-ben a tárgyalások. Miről van itt valójában szó? Egy platformról, szervezetről, keretrendszerről?
– Két egymással összefüggő, ám különálló kérdésről beszélünk. A Minszki Nemzetközi Eurázsiai Biztonsági Konferencia a párbeszéd platformja. Éves fórumként indult, ahol a kormányok, a nemzetközi szervezetek és az akadémiai közösség képviselői nyíltan megvitathatják kontinensünk biztonsági kérdéseit.
„A fórum indulása, 2023 óta az eurázsiai politikai tájkép fontos elemévé vált, és egyre növekvő érdeklődést tapasztalunk iránta”
A 21. századi Sokszínűség és Multipolaritás Eurázsiai Chartája természetét tekintve más kezdeményezés. A Chartának politikai és jogi dokumentummá kell válnia, amely meghatározza az egyenlő és oszthatatlan biztonság új architektúrájának paramétereit Eurázsiában.
„A Chartát szuperkontinensünk hosszú távú geostratégiájának tekintjük, amely nemcsak a biztonságot, hanem a gazdaságot, a humanitárius együttműködést és a civilizációs párbeszédet is magában foglalja. Fontos hangsúlyozni, hogy a Charta nem egy klasszikus értelemben vett új szervezet létrehozását jelenti. Egy keretdokumentum, amely közös nevezőként szolgálhat a meglévő eurázsiai struktúrák számára”
Célja, hogy egységesítő stratégiai keretet biztosítson számukra anélkül, hogy helyettesítené vagy megkettőzné azokat. Röviden, a konferencia a párbeszéd tere, és a Charta egy kísérlet arra, hogy e párbeszéd eredményeit közös szabályok és elvek formájában formalizálják. A Charta kezdeményezés logikusan következik a belarusz diplomácia régóta érvényes irányvonalából. Még 2005-ben, Aljakszandr Lukasenka elnök az ENSZ-csúcstalálkozón javasolta a progresszív fejlődés sokféleségének elismerését. A Charta ennek az elképzelésnek a megvalósítását jelenti Eurázsiára vonatkozóan.
– Kiket várnak ide? Minden eurázsiai országot, vagy csak a nem nyugati világot?
– Nyitottak vagyunk mindenki felé. Ez az alapvető álláspontunk. A Charta befogadó dokumentumként fogalmazódott meg, és nem erőltetünk rá semmilyen politikai, ideológiai vagy civilizációs szűrőt. Földrajzilag Eurázsia Lisszabontól Maniláig terjed, és amennyiben úgy dönt, ezen belül minden államnak – beleértve az Európai Unió és a NATO európai tagállamait is – joga van részt venni a folyamatban. A minszki konferenciákon számos elemző és a nyugati tudományos közösség képviselője vesz részt. Üdvözöljük ezt. A párbeszéd nem lehet értelmes, ha csak egyetlen körben folyik.
„Más kérdés, vajon maguk a nyugati országok is részt akarnak-e ebben venni”
Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi időben a már megszokott bizalmatlanság ellenére egyre inkább kérdéseket, növekvő érdeklődést és az érdeklődésre számot tartó kérdések megvitatására való hajlandóságot hallunk. Az ajtónk eddig is nyitva állt, és nyitva is marad.
– Hogyan viszonyul ez a keretrendszer az úgynevezett globális Dél egyéb platformjaihoz, így a BRICS-hez, a Sanghaji Együttműködés Szervezetéhez (SCO) vagy az Eurázsiai Gazdasági Közösséghez?
– Helyesen csoportosítja ezeket a platformokat, mivel eltérő jogi státusuk és sokrétű mandátumuk ellenére lényegében mindegyik egy igazságos, többpólusú világot, a nemzetközi és regionális biztonság új architektúráját, valamint a gazdasági kapcsolatok új rendszerét szorgalmazza. Mindegyik az úgynevezett globális többség akaratát és véleményét fejezi ki. Fontos azonban megérteni a különbségeket. A Sanghaji Együttműködés Szervezete valamint az Eurázsiai Unió regionális szervezetek, költségvetéssel és titkárságokkal, világosan meghatározott mandátumokkal. A BRICS ugyanakkor egy informális, különböző országokból álló szövetség, amelyből hiányoznak a nemzetközi szervezetek jellemzői. Konferenciánk egy vitafórum, amely összehozza a kormányok, nemzetközi szervezetek, az akadémiai közösség és az üzleti élet képviselőit.
„Ami pedig a Chartát illeti, azt az 1975-ös Helsinki Záróokmányhoz hasonló politikai és jogi dokumentumként képzeljük el”
Igor Szekreta
Fotó:Belarusz Külügyminisztérium
A Charta nem helyettesítheti a meglévő struktúrákat. Célja, hogy stratégiai ernyőként, közös keretként szolgáljon, amely lehetővé teszi ezeknek a struktúráknak a hatékonyabb és szinergikusabb együttműködését. Például a gazdasági szférában az „integrációk integrációja” koncepciójának megvalósítását hivatott elősegíteni.
– Tisztázzuk azt is, melyik Eurázsia értelmezésben gondolkodik a Charta? Pontosítsuk, mit ért földrajzi szempontból Eurázsia alatt?
– Eurázsia tág, befogadó és elsősorban földrajzi értelmezését követjük. Ez egy hatalmas kontinens, amely Európa atlanti partvidékétől Ázsia csendes-óceáni partvidékéig húzódik. Magában foglalja az államok és népek sokféleségét, akik ezt a kontinenst otthonuknak tekintik.
„Nem célunk politikai vagy civilizációs próbatételek kikényszerítése, és nem akarunk létrehozni egy új, a globális dominanciát biztosító rendszert”
Vezérelvünk a befogadás. Ha egy állam eurázsiai államnak tartja magát, és hozzá kíván járulni a kontinens kollektív biztonságához és jólétéhez, az ajtó nyitva áll előtte. Bízunk benne, hogy minden szuverén állam meghatározza a helyét ebben a közös törekvésben.
– Hogyan viszonyul ez az elképzelés ahhoz a tényhez, hogy az Egyesült Államok világhatalmi helyzetét 1945 után jelentős mértékben az Eurázsia feletti ellenőrzési képessége alapozta meg. Ez az amerikai politika lényegében Sir Halford Mackinder híres elméletéből indult ki, miszerint aki uralja Eurázsiát, az döntő befolyást gyakorol a világpolitikára.
– Igaz, hogy az Egyesült Államok megpróbálja uralni Eurázsiát, vagyis Mackinder elmélete szerint a Heartlandet. Ez történelmi tény. De az amerikaiak ezt nagyrészt a Rimlanden keresztül teszik, amely koncepciót egy másik, a 20. század első felének teoretikusa, Nicholas Spykman írta le. A Rimland magában foglalja az Eurázsia „külső” részén található államokat, a kontinentális Európát, Nagy-Britanniát, Japánt, Dél-Koreát és a Fülöp-szigeteket. Mackinder Heartlanddel és Spykman Rimlanddel kapcsolatos elméletei képezték az amerikai geostratégia alapját a második világháború után. Brzezinski híres 1997-es „Geostratégia Eurázsiának” című cikkében kifejezetten azt írta, hogy az Egyesült Államoknak uralnia és ellenőriznie kell Eurázsiát, hogy megőrizze globális vezető szerepét.
„Az Eurázsiai Charta ötlete lehetőséget kínál Eurázsia megszilárdítására, hogy a Rimland és a Heartland együttműködve saját, ne pedig egy külső szereplő érdekeit szolgálja”
Nem akarjuk, hogy kontinensünk valaki más geopolitikai játszmájának tárgya legyen. Azt akarjuk, hogy az eurázsiai államok maguk határozzák meg a sorsukat. A múlt világosan megmutatta, hogy az Eurázsia számára kívülről kidolgozott és ránk erőltetett megoldások nem gyökereznek meg. Nem veszik figyelembe a valóságunkat, az érdekeinket, a civilizációs sajátosságainkat és a sokszínűségünket.
– Mi késztette Belaruszt egy ilyen ambiciózus elképzelés, egy ilyen keretrendszer létrehozására?
– Minden a 2005-ös ENSZ-csúcstalálkozóval kezdődött, amikor Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök kezdeményezést terjesztett elő a progresszív fejlődés útjainak felismerése kapcsán annak szükségességéről. Ez egy felhívás volt a világhoz, hogy politikai, gazdasági, kulturális és civilizációs szempontból hallja meg és ismerje el a sokszínűséget. Akkoriban ezt a felhívást vagy nem hallották meg, vagy elutasították. Az azt követő két évtized eseményei azonban megerősítették a belarusz elnök előrelátását és a felvetés helyességét.
„A Charta ennek az elképzelésnek a folytatása, Eurázsiára alkalmazva. Ráadásul a Charta ötletét 2023-ban a globális politika egyre növekvő negatív spiráljának hátterében terjesztettük elő. Az EBESZ-ben megtestesülő euroatlanti biztonsági rendszer összeomlott, hiszen nem sikerült megakadályoznia egy nagyobb konfliktust európai földön”
A globalizáció utat enged a regionalizációnak és a kereskedelmi háborúknak. A régi modellek már nem működnek, halottak. Eurázsia – Lisszabontól Maniláig – új szervezőelvet keresett. A meglévő regionális szövetségek fejlődtek, de hiányzott belőlük egy egyesítő stratégiai ernyő. Belarusz egy Chartát javasolt, amelynek véleményünk szerint egyszerre kellene szervezőelvként és geostratégiai ernyőként szolgálnia.
– Mennyire lehet hatékony egy ilyen kezdeményezés, mikor Belaruszt és Oroszországot is szankciók sújtják, és a világ nyugati része e két ország elszigetelésére törekszik?
– Először is, a szankciókat meghaladta az idő, hibás, átmeneti és archaikus intézkedések, amelyek kiötlőik szándéka szerint megváltoztatják az államok viselkedését, és rájuk erőltetik saját mintáikat és értékeiket. Ez azonban nem működik, és a Nyugat hamarosan kénytelen lesz feladni ezt az eszközt. Másodszor, a Charta hatalmas kontinensünk minden országának – beleértve az európai államokat is -érdekeit szolgálja.
„Belarusz és Oroszország elszigetelése lényegében magukat a nyugati államokat izolálta”
Nézzük meg, mi történik Európában, ahol a gazdaság egyre kevésbé versenyképes, az életszínvonal pedig gyorsan csökken. S hogy eltereljék az európai lakosság figyelmét ezekről a problémákról, az uralkodó elitek valamiféle háborúra készülnek Oroszországgal. Európa számára is van azonban kiút. Részt kell vennie a dinamikus eurázsiai folyamatokban, és tárgyalóasztalhoz kell ülnie a Chartáról. Ez megnyit egy lehetőséget. Igen, az európaiak még mindig szkeptikusak ezzel kapcsolatban. Az európai elit körében ugyanakkor egyre nagyobb az érdeklődés e téma iránt. Reméljük, végül a józan ész győzedelmeskedik, és megértik, hogy érdekükben áll együtt dolgozni egy új biztonsági és együttműködési architektúrán Eurázsiában.
– Hogyan értelmezzük akkor az elhangzottak fényében Makszim Rizsenkov külügyminiszter szavait, miszerint ez a keret egy olyan új eurázsiai biztonsági rendszer létrehozását szorgalmazza, amely csökkentené a nyugati vezetésű intézményektől való függőséget, és előmozdítaná a Minszk által „többpólusúnak” nevezett világrendet?
– A Charta több célkitűzés megvalósítására törekszik. Az egyik egy új eurázsiai biztonsági rendszer létrehozása, amely felváltaná a csődbe jutott euroatlanti rendszert. De a Charta nem csak a biztonságról szól. Célja a gazdasági fejlődés, a humanitárius együttműködés, a civilizációk közötti párbeszéd, a békefenntartás és a konfliktusmegelőzés előmozdítása is.
„A függőség nem negatív értelemben vett csökkentésről beszélünk, hanem arról, hogy maguk az eurázsiai államok kollektíven viselik az elsődleges felelősséget saját biztonságuk és fejlődésük biztosításáért. Ez az <eurázsiai problémák – eurázsiai megoldások> elve. A külső szereplők segíthetnek, ha kérik őket, de nem szabad ráerőltetniük a megoldásaikat, még kevésbé uralkodniuk”
Számunkra a multipolaritás nem csupán szlogen, hanem objektív valóság. A világ a policentrikusság felé halad, és a Charta célja, hogy segítsen békésen megszervezni ezt az átmenetet, párbeszéd és együttműködés, nem pedig konfrontáció révén.
Igor Szekreta
Fotó:Belarusz Külügyminisztérium
– Hogyan írná le a formálódó új világrendet?
– Egyértelműen regionális szövetségek köré szerveződik. Kissinger ezt már a „Világrend” című könyvében 2014-ben megjósolta. Azt írta, hogy egyetlen társadalom sem volt elég erős, és egyetlen vezetés sem elég stabil ahhoz, hogy az egész világra rákényszerítse az akaratát. Ezért szükséges a rend koncepciójának megteremtése a különböző régiókban, és ezeknek a regionális rendeknek az összekapcsolása egymással.
„Úgy tűnik, hogy a regionális rendszerek kölcsönhatása fogja alakítani az új világrendet”
Jelenleg átmeneti szakaszban vagyunk. A korábbi, úgynevezett liberális demokratikus globális rend veszít a teréből, és egy új van kialakulóban. Ez valószínűleg több évtizedet vesz igénybe. A Charta célja, hogy elősegítse egy eurázsiai regionális rend kialakulását és annak összekapcsolódását más regionális rendekkel.
„A Chartát olyan eszköznek tekintjük, amely segít Eurázsiának az új világrend egyik pillérévé válni”
– A multicentikus berendezkedést sokan a civilizációk felől közelítik meg, de úgy is értelmezhetjük talán, hogy a befolyási övezetek létezésének elismeréséről, ennek a felfogásnak a megerősödéséről van szó. Ön hogy látja?
– Egy többpólusú rendszer jelentős szerepet ró a civilizációkra és a regionális vezetőkre, akik politikai, gazdasági és katonai súlyuknál fogva kétségtelenül befolyásolják a szomszédságukban lévő államokat. Ez olyan valóság, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.
„Fontos azonban megérteni a befolyás és az dominancia közötti különbséget”
A befolyás a kulturális, gazdasági és civilizációs közelség természetes következménye lehet. Az uralom mások akaratának ráerőltetése, a belügyekbe való beavatkozás, valamint egy régió saját igényeinek megfelelő átalakítására tett kísérlet. Az Alapokmány célja egy olyan keretrendszer létrehozása, amelyben a befolyást párbeszéd és együttműködés, nem pedig kényszer útján lehet gyakorolni.
„Nem akarjuk, hogy Eurázsia a befolyási övezetekért folytatott verseny színterévé váljon”
Azt akarjuk, hogy a közös fejlődés terévé váljon, ahol minden ország, kicsi vagy nagy, biztonságban érzi magát, de nem mások biztonságának rovására vagy kárára, és egyenlő joga van a fejlődéshez.
– Egyes vélemények szerint nem igazán pontos leírása a jelenlegi világnak, hogy az úgynevezett globális Dél áll szemben a globális Nyugattal? Jin Cse-kuang, a Fudan Egyetem professzora szerint például Kína Oroszországgal együtt egy új pólust alkot, amelyet „globális Keletnek” nevezhetünk. Ebben a képletben a „globális Dél” nem a verseny alanya, hanem a „globális Nyugat” és a felemelkedő „globális Kelet” közötti verseny tárgya. Ez a világszemlélet talán jobban leírja a világot, azonban erősen a Nyugat hidegháborúról alkotott felfogását tükrözi. Mit gondol erről?
– Ugyanezt a nézőpontot, a Kelet és a Nyugat küzdelmét Délért képviseli például Alexander Stubb finn elnök. A valóságban ilyen küzdelem nem létezik. A Kelet már most is együtt van a Déllel, mert közös érdekeik vannak az egyenlő kapcsolatok, az egyenlő és oszthatatlan biztonság, valamint a hatékony fejlődés elvein alapulva. A Dél nem lehet együtt a Nyugattal, mert a Nyugat uralni akarja a másokkal való kapcsolatait, és visszatartja őket a fejlődésben.
„Általánosságban elmondható, hogy nem vagyunk hajlamosak a világot <Kelet kontra Nyugat> vagy <Dél kontra Észak> kategóriákban szemlélni. Ez a hidegháború elavult dogmája. A valóság sokkal összetettebb”
Vannak olyan országok, amelyek igazságos szabályok szerint akarnak élni, tiszteletben akarják tartani egymás szuverenitását, és egyenlő alapon akarnak együttműködni. És vannak olyanok, akik saját szabályaik bevezetésével igyekeznek fenntartani dominanciájukat, miközben kevesebbet dolgoznak és mások kárára élnek. A Charta meghívás mindazok számára, akik az első utat választják. Az ajtónk nyitva áll.
– Hogyan látja ebben az átalakuló világban Európa jövőjét? Hol van ma a politikai értelemben vett Európa helye?
– Néhány évtizeddel ezelőtt népszerű volt a „Nagy-Európa” kifejezés. Ez a koncepció magában foglalta magát Európát, a volt Szovjetuniót és Észak-Amerikát. Úgy hitték, hogy a „Nagy-Európa” határozza meg a világ sorsát, és ez a jövőben is így lesz. Ez a jelenség tovább is fejlődhetett volna. Például Mihail Gorbacsov szovjet vezető egy „Közös Európai Otthon” létrehozását szorgalmazta Vlagyivosztoktól Vancouverig. De ennek a potenciális „Nagy-Európának” néhány résztvevője nem volt erre hajlandó.
„Ennek eredményeként Európa súlya politikailag jelentősen lecsökkent, és most egyedül van”
A biztonság terén már nem támaszkodhat az Egyesült Államokra, amely már nem tekinti Európát a globális politika középpontjának. Másrészről Európa gazdaságilag veszít Oroszország és Belarusz elszigetelésére irányuló kísérletei miatt is. Ha ez a tendencia folytatódik, Európa tovább veszít befolyásából, és az európaiak rosszabb életet fognak élni. A globális kereskedelemhez való hozzájárulása már a felére csökkent.
„De van remény. Ennek feltétele a jelenlegi, a potenciáljukat kimerített elitek leváltása, és olyan új elitek megjelenése, akik képesek és hajlandóak stratégiailag gondolkodni, és elkötelezettek az eurázsiai folyamatokban való részvétel iránt”
E tekintetben nem lehet nem észrevenni egy bizonyos pozitív fejleményt, amely az európai országokban a nemzeti irányultságú politikai pártok növekvő népszerűségével jár. Reméljük, Európa felismeri, hogy a jövője nem a konfrontáció Eurázsiával, hanem egy közös biztonsági és fejlődési tér építésében rejlik.
– Hová futhat ki az Eurázsiai Charta és mikorra?
– A Charta elfogadására irányuló munka 2026 végén kezdődik. Egy éven belül a dokumentumot véglegesíteni kell, és benyújtják megfontolásra az eurázsiai vezetők csúcstalálkozójára. Mit fog elérni a Charta? Ez attól függ, hogy milyen szövegben egyeznek meg a tárgyalásokon részt vevő államok. Belaruszt azonban a tárgyalási folyamat során a következő szempontok fogják vezérelni.
„Először is, a Chartának alapul kell szolgálnia egy új, egyenlő és oszthatatlan biztonsági architektúra megteremtéséhez Eurázsiában”
Ez azt jelenti, hogy a kontinens egyetlen országa sem erősítheti biztonságát mások rovására, és minden vitát párbeszéd és kölcsönös garanciák útján, külső diktátumok nélkül kell rendezni. Pontosan ez az elv, a biztonság oszthatatlansága hiányzott az előző euroatlanti rendszerből, és ennek kell képeznie az új rendszer alapját.
„Másodszor, a Charta célja, hogy a gazdaságtól és a közlekedéstől a tudományon, a technológián és a humanitárius cseréken át számos területen elősegítse az eurázsiai államok konszolidációját”
Közös stratégiai ernyővé kell válnia a meglévő regionális struktúrák, az Eurázsiai Unió, a Délkelet-afrikai Közösségi Szervezet, az ASEAN, a FÁK és mások számára, hogy azok szinergikusan, ne pedig elszigetelten működjenek, az „integrációk integrációja” koncepciója alapján.
„Harmadszor, a Chartának partnerségben kell összekapcsolnia Eurázsiát a világ más régióival”
Eurázsia a bolygó legnagyobb kontinense, és az itt történtek határozzák meg a globális fejlesztési menetrendet. Ezért a Charta nem korlátozódik a kontinens határaira, nyitott keretet kínál az egyenlő interakcióhoz a ma világszerte kialakuló más regionális rendszerekkel.
„Végül, a Chartának hozzá kell járulnia egy igazságosabb globális rend kialakulásához. Egy olyanhoz, amely képes kezelni a modern világ összetettségét és sokszínűségét”
Mégpedig azzal, hogy Eurázsiában létrehozzuk a pánkontinentális biztonság és a fenntartható fejlődés rendszerét, és megalapozzuk egy kiegyensúlyozottabb és békésebb nemzetközi rendszer egészét. Meg vagyunk győződve arról, hogy az Eurázsiai Charta ötletével a helyes irányt választottuk, és felkérjük minden eurázsiai partnerünket, csatlakozzon ehhez az ígéretes törekvéshez.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater