Zavaros a magyar-ukrán viszony

A kezdeti előrerohanás után ismét lehűlt, majd újra olvadni látszik Budapest és Kijev viszonya. A csatlakozási tárgyalások során, ha részlegesen is, de visszatért, majd megint eltűnőben van a magyar vétó, legutóbb pedig egy ukrán kezdeményezés visszautasítása nyomán nőtt meg a feszültség. Mivel magyarázható ez a kapkodó irányvesztés, ezek az egyébként még csak most körvonalazódó, de egyértelműen az európai fősodorhoz igazodó külpolitika fő irányvonalából azért némiképp kilógó csörték? Belpolitikai szempontok keményítik a magyar álláspontot, amely végül csak belesimul a fősodorba? Átgondolt taktika ez, avagy inkább csak ezen a területen is egyre inkább kidomborodnak Magyar Péter személyiségjegyei? A cikk eredeti változata a Demokrata című hetilapban jelent meg.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (jobbra) beszélget Magyar Péter magyar miniszterelnökkel (középen), miközben António Costa, az Európai Tanács elnöke (balra) az EU-vezetők és Ukrajna közötti kerekasztal-beszélgetésen vesz részt az EU-csúcstalálkozón, az EU brüsszeli székházában, 2026. június 18-án
Fotó:EUROPRESS/Geert Vanden Wijngaert/POOL/AFP

A látványos béküléstől az újabb diplomáciai konfliktusig jutott néhány hónap alatt Budapest és Kijev viszonya. Annak ellenére, hogy Magyar Péter kormányra kerülése után még komoly várakozások övezték a magyar-ukrán kapcsolatok rendezését. Budapest ugyan szinte azonnal hozzájárult a csatlakozási tárgyalások megindításához, azonban a kettes és hármas klasztert már blokkolta. Az uniós vétók után az Ukrajna gründolta Kárpáti Nyolcak (C8)  nevű szervezetben Magyarország részvétele körül alakult ki vita, emellett a magyar kormányfő durván kikelt az ellen is, hogy az ukrán Naftohaz és a magyar Mol az ukrán stratégiai üzemanyagkészletek számára új tárolókapacitásokat építsen a határ közelében, amelyről a fórum margóján a Mol és a Naftohaz írt alá szándéknyilatkozatot.

„A miniszterelnöki elutasítás nyomán Magyarország egyelőre legalábbis kimarad a Kárpáti Nyolcak nevű formáció intézményes működéséből, stratégiai tároló pedig nem épül a határ magyar oldalán”

A dolog érdekessége, hogy az első híradások alapján még úgy tűnt, hogy a Kárpáti Nyolcak szövetsége a magyar fél részvételével alakult meg, a fórummal párhuzamosan rendezett üzleti fórumon pedig a Mol szándéknyilatkozatot írt alá a Naftohazzal. Az ugyan kissé furcsának tűnt, hogy Magyarországot másokkal ellentétben csupán a kijevi nagykövetség ideiglenes ügyvivője képviselte a nyugat-ukrajnai Bukovelben tartott eseményen, a Külügyminisztérium azonban erre nem adott magyarázatot. Aztán a parlament ülésén robbant a bomba, Magyar Péter egy kérdésre válaszolva teljesen elfogadhatatlannak nevezte azt állítani, hogy egy szuverén ország egy nemzetközi együttműködés, a Kárpáti Nyolcak tagja, ha erről az érintett országgal előzetesen nem egyeztettek, és ahhoz nem járult hozzá. Mint fogalmazott, az eseményre meghívták, de ő azt nem fogadta el.

„A kormányfő határozottan elutasította a határ menti ukrán tároló megvalósítását is”

De nézzük, miről is van egyáltalán szó. A MOL és az ukrán állami Naftogaz 2026. szeptember 20-án aláírt egy nem kötelező érvényű megállapodást, hogy megvizsgálják, hogy milyen lehetőségek vannak Ukrajnának szánt kőolajtermékek/üzemanyagok stratégiai készleteinek magyarországi tárolására. A megállapodás infrastrukturális alapja egy olyan úgynevezett termékvezeték, melyen Magyarország már eddig is szállított dízel olajat Ukrajnába. Nem is keveset, az ukrán import 10 százalékát évente. A Memorandum of Understanding egyébként a szándéknyilatkozatnál több, a keretmegállapodásnál kevesebb. A lényeg, hogy jogilag nem kötelező szerződés, de számon kérhetően erős szándékot jelent a megvalósításra.

De szakértők rámutatnak arra is, hogy ez a lépés kilóg a kormány egyébként Ukrajnát a háborúban támogató politikájából. Mint felteszik a kérdést, miért kellett akkor ezt az Ukrajnát segítő projektet leállítani? Ráadásul annak fényében erősen gyengül az az érv is, hogy egy ilyen tároló orosz célpont lehet, miután Oroszországot Magyarország számára eleve veszélyforrásként azonosítja a kormány, kiutasított tíz orosz diplomatát, a legoptimistább olvasatban is húzza az időt a paksi bővítés kérdésében, 2027 végére pedig teljesen meg akarja szüntetni az orosz kőolaj importját.

„A kormány tehát miközben pragmatikus politikáról beszél, a gyakorlatban folyamatosan konfrontálódik Moszkvával”

A Külügyminisztérium csak ezt követően reagált a történtekre, rövid közleményben tudatva, hogy bár hazánk nem tagja a Kárpáti Nyolcaknak, szorosan figyelemmel követi annak létrehozását és további alakulását. A külügy sajtóosztálya azt is közölte, magyar részről az eseményt a helyszínen a kijevi nagykövetség vezetője, Ceglédi Ádám ideiglenes ügyvivő követte figyelemmel. A fórumon elfogadott nyilatkozathoz Magyarország nem csatlakozott, a közös dokumentumot Ukrajna, Ausztria, Románia, Lengyelország, Szerbia és Szlovákia képviselői fogadták el. Az ukrán pénzügyi tárca által koordinált kezdeményezés a szándékok szerint, hogy elősegítse a logisztika fejlesztését, a határokon átnyúló gazdasági együttműködést, valamint a közösségek támogatását. A cél egy 34 energetikai, ipari és logisztikai beruházásból álló, 115 milliárd eurós térségi fejlesztési program elindítása.

„Ezt követően a közösségi médiában megkezdődött az üzengetés”

Andrij Szibiha amellett, hogy az orbáni politika továbbéléséről írt, jelezte, szükségtelenül konfrontatívnak látják a magyar kormányfő C8-akról szóló állásfoglalását. Az ukrán külügyminiszter szerint Kijevet meglepte Magyar Péter kirohanása, s mint fogalmazott, az orbánizmus a múltban sem tett jót se Magyarországnak, se a tágabb térségnek, és a folytatódása sem tenne semmi jót. Szibiha reagált Magyar Péter azon kijelentésére, hogy kormánya nem fogja engedélyezni Magyarországon az ukrán szükségletek kielégítését célzó olajtároló létesítmények építését. A kijevi diplomácia irányítója szerint az ilyen nyilatkozatok kétségbe vonják az ukrán és a magyar energetikai vállalatok közötti közvetlen, gyakorlatias és kölcsönösen előnyös együttműködést, amiben a felek egy kétoldalú memorandumban megállapodtak.

Lényegében Kijevet támogatva bírálta Magyar Pétert a kormány hazai támogatóinak egy része is. Mint fogalmaztak, miközben a Magyar-kormány rengeteg nagyon fontos kérdésben szakított elődje gyakorlatával és az országot a helyes útra tereltre, az Ukrajnával szembeni rendkívül barátságtalan és ellenséges politika megmaradt, e kérdésben azonban mintha beleragadt volna az orbánizmusba. Persze, nem maradt adós Magyar Péter sem, focis hasonlattal – egy falusi labdarúgócsapathoz mérte Kijev lépéseit és utasította vissza az ukrán vezetés diplomáciai előrerohanását, Mint Szibihának kommentelve egy példával igyekezett megvilágítani a helyzetet: „Mondok önnek egy példát: szia, alapítottunk egy focicsapatot a szomszéd faluban. Nem ismerjük egymást, de te is a tagja vagy, te hozod a labdát”.

„Orbán Anita később New Yorkból bejelentkezve igyekezett nyugtatni a kedélyeket. A külügyminiszter közölte, hogy az ENSZ-héten  többször is találkozott ukrán kollégájával, és sikerült rendezni és megbeszélni vele a félreértéseket”

Orbán Anita ehhez még hozzátette, amíg a nyilvánosság csak a közösségi médiában zajló eseményekről értesült, addig a háttérben több megbeszélés is volt Magyarország és Ukrajna között, így például napi kapcsolatban áll Ukrajna miniszterelnök-helyettesével, egyben az EU-ért felelős miniszterével, mivel ő felügyeli a kisebbségeket érintő készülő törvénytervezetet. Aztán szép lassan kiderült, hogy a két külügyminiszter New York-i találkozóján megállapodás született arról, hogy Budapest hozzájárulhat Ukrajna EU-csatlakozási folyamatában két blokkolt tárgyalási fejezet megnyitásához. Magyarország így minden jel szerint még a napokban feloldja a vétóját Ukrajna EU-csatlakozási folyamatának egy technikai lépésénél, amivel Kijev uniós integrációja újabb jelentős mérföldkőhöz érkezhet. A Financial Times értesülése szerint Magyar Péter arra utasította a magyar diplomatákat, hogy a munkaszintű egyeztetéseken ne akadályozzák a következő két tárgyalási fejezetcsoport megnyitásáról szóló levelek kiküldését Ukrajna és Moldova részére. A magyar kormány teljes körű politikai támogatása ugyanakkor ahhoz a feltételhez kötött, hogy az ukrán parlament október 12-én megszavazza a nemzeti kisebbségek oktatási jogait bővítő, frissen benyújtott törvényjavaslatot. Amennyiben a kijevi parlament elfogadja a jogszabályt, a tíz nap múlva esedékes brüsszeli EU-csúcs előtt elindulhat a fejezetcsoportok megnyitásának hivatalos politikai folyamata.

„Tehát az új kormány is alapvetően a régi vezetés eszközeivel tudott bizonyos (rész)eredményt elérni, így már megengedheti magának, hogy e kérdésben is teljesen besimulhat az európai fősodorba. Mert Brüsszel sokáig nem nézi el, ha valaki egy ilyen számára fontos kérdésben kicsit is kilóg a sorból”

E zavaros kommunikációt látva, hallva az ember csak kapkodta a fejét. A történtek megerősítették, Magyar Péter azt gondolja, hogy ez a kommentelős Facebook kommunikáció működik a nemzetközi kapcsolatokban is. Téved. Annak ellenére, hogy Donald Trump hasonló módon randalírozik éjjelente a közösségi médiában. Csakhogy az Egyesült Államok súlyához nem mérhető Magyarországé. Az is igaz, hogy ezt a stílust műveli éppenséggel Ukrajna is, ám talán nem ezt kéne követni. Még akkor sem, ha Kijevvel szemben éppenséggel működhet is ez a fajta kocsmai erőfitogtatáshoz hasonlítható kommunikáció. A magyar kormány mintha érezné, hogy Kijevben nem lehet bízni, csak az erőből ért, ezért aztán nem játssza ki minden ütőkártyáját, így például blokkolja a csatlakozási tárgyalások második és harmadik klaszterének megnyitását.

„Mondhatnánk, hogy ebbe a sorba illik ez a durva kommunikáció is, ám ez inkább magyarázható Magyar Péter személyiségjegyeivel, és nehezen tekinthető egy átgondolt stratégia részének”

Ilyen ugyanis egyelőre nincs. A magyar külpolitikát abban lehetne összefoglalni, hogy Budapest az uniós pénzek hazahozatalának és a kapcsolatok rendezésének reményében lényegében kritikátlanul igazodik az európai fősodor politikájához. E tekintetben részben kivételt jelent Ukrajna és a migráció kérdése. E két témának ugyanis vannak belpolitikai vonatkozásai, és a teljes igazodás e témákban a Tisza táborát érintő felmérések alapján a népszerűség csökkenésével járna. Ráadásul e kérdésekben nem teljes az európai egység sem, ami kicsit kiszélesíti a magyar kormány mozgásterét.

„Szó sincs tehát arról, hogy ez a keménykedés a nemzeti érdekek hatékony védelmét szolgálná. Inkább arról, hogy e tekintetben a hatalomtechnikai és a nemzeti érdekek egybeesnek”

Nem jelenti ez az orbáni politika folytatását sem. Ettől Orbán Anita folyamatosan elhatárolódik, és a feltételezést ebben a kérdésben is határozottan elutasította. S valóban. Az előző kormány idején a célok és a feltételek világosak voltak, és a legmagasabb szintű politikai üzengetés mellett is fennmaradtak az alacsonyabb szintű egyeztetések. Az ukrán kérdésben az elmúlt napokban történtek sokkal inkább azt erősítik, hogy Magyar Péter részvétele vagy jóváhagyása nélkül egyetlen egyeztetésnek vagy megállapodásnak sincs valódi súlya. Úgy tűnik, mintha a miniszterelnök nem tudott volna erről a formálódó ukrán kezdeményezésről. Nem kizárt, hogy egyszerűen nem olvasta el az erről számára készült feljegyzést, aztán korrigált. Méghozzá a maga módján. Ha pedig a miniszterelnök mindenről tudott – ami azért valószínű -, akkor nem csupán kommunikációs hibáról van szó, hanem az átláthatósággal van baj. Egyébként pedig ha sokáig fennmarad a kormányon belül ez a fajta hatalommegosztás, akkor az nem csupán a működés hatékonyságát gyengíti, de idővel belső feszültségeket is okozhat. Emellett pedig a nemzeti érdekek érvényesítését gyengíti a magyar-ukrán kapcsolatokhoz hasonló fejetlenség a külpolitikában.

(A cikk eredeti változata a Demokrata című hetilapban jelent meg.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com