„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Egy választási bizottság tagjai megszámolják a szavazólapokat egy szavazókörzetben a 9. Állami Duma és a Belgorodi terület kormányzóválasztásának lezárását követően Belgorodban, Oroszországban, 2026. szeptember 20-án
Fotó:EUROPRESS/Emil Leegunov/Anadolu/AFP
Az Egységes Oroszország a szavazatok körülbelül 58 százalékát, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPSZ) 13,7 százalékát, a Liberális Demokrata Párt (LDPR) körülbelül 9 százalékát, az Új Emberek körülbelül 8 százalékát, az Igazságos Oroszország pedig alig több mint 5 százalékát kapta. A részvételi majdnem a 60 százalékos volt. A 450 mandátumok a következőképpen oszlott el: Egységes Oroszország 349, KPRF 37, LDPR 23, Új Emberek 19, Igazságos Oroszország 17, Rogyina 1 képviselő a dumában.
„Az Egységes Oroszország számára ez abszolút győzelem”
A kommunisták szempontjából a győzelem relatív. A KPRF továbbra is az ország második pártja. Az LDPR ünnepelhet, hiszen sokan már arról beszéltek, hogy a párt majdnem halott. Az Igazságos Oroszország végül megmenekült a teljes eljelentéktelenedéstől. Az Új Emberek többre számítottak, így keserű vereségként élik meg a választást, mivel egy ponton még az is lehetségesnek tűnt, hogy akár a második helyet is megszerezhetik. Az eredmény hűen tükrözi az orosz politikai berendezkedést, hiszen az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja, az Igazságos Oroszország és az Oroszországi Liberális Demokrata Párt mind állampártiak. Ez lehetővé teszi az Egységes Oroszország számára, hogy kiterjessze etatista gyakorlatát, a politikai többség akaratára támaszkodva.
Három, az elnöki adminisztrációhoz közel álló forrás szerint a választások előtt körülbelül egy héttel a Kreml azt a célt tűzte ki, hogy a hatalom pártja nagyjából ugyanolyan jól teljesítsen, mint az előző választásokon. „Ez azt jelenti, hogy egy ilyen eredményt normálisnak fognak tekinteni. És még ha kicsit alacsonyabb is, mondjuk egy százalékkal, akkor is jó eredménynek fogják tekinteni” – mondta az elnöki adminisztrációhoz közel álló forrás. Ezek a „célmutatók” többször is változtak a kampány során.
„Februárban az elnöki adminisztrációban dolgozó források azt mondták, hogy 50 százalékos részvételi arányt és az Egységes Oroszország 55 százalékos eredményét tűzik ki célul. A kormánypárttal szembeni elvárások ezt követően csökkentek a nézettségbeli ingadozások miatt”
Ilja Grascsenkov, a Regionális Politikafejlesztési Központ elnöke a régiókban nemcsak a második vagy harmadik helyért, hanem az első helyért is küzdelemre számított. Moszkvában és Szentpéterváron például nagyon erős volt a béke iránti igény. A szakértő szerint a megbékélés és a „mindenáron győzelmet akarunk”, de legalább egy racionális győzelmet attitűdje versengett egymással.
Az ellenségeskedés beszüntetésére irányuló követelés jelentősen meghaladja a békepártiság miatt kizárt Jabloko tényleges választási potenciálját. A Levada Központ júliusi közvélemény-kutatása szerint az oroszok 62 százaléka véli úgy, hogy béketárgyalásokat kell folytatni. Ez a társadalom közel kétharmada. Azonban ezeknek az embereknek csak kis része volt hajlandó magára a Jablokóra szavazni. Ez azt jelenti, hogy a pártot eltávolították a választásokról, de a kérdés került le a napirendről.
„A tárgyalások millióinak támogatói nem feltétlenül liberálisok, Javlinszkij rajongói vagy a kormány ellenzői. Sokan egyszerre támogatják a hadsereget, az elnököt és a béke elérésének eszméjét”
Az orosz köztudat készségesen ötvözi ezeket az álláspontokat, még akkor is, ha a politikusok ellentmondásosnak érzékelik őket. Ma ez a hatalmas „békepárt” pártképviselet nélkül maradt. Nincs már olyan erő, amely közvetlenül kijelenthetné, a háború folytatása nem az egyetlen hazafias lehetőség, és a tárgyalások a nemzeti érdekeket is szolgálhatják. A hatóságok jelenleg más programot erőltetnek. A győzelem érdekében fokozzák a nyomást, a kompromisszumkeresés helyett. A parlamenti pártok ezt a keretet követik. A Levada Center, egy független moszkvai székhelyű közvélemény-kutató cég adatai szerint, bár az oroszok 66 százaléka azt mondja, hogy támogatja a háborút, 62 százalékuk szeretné megkezdeni a béketárgyalásokat, és csak 28 százalékuk támogatja a katonai akciók folytatását. Minden ötödik orosz azt mondta, hogy egyáltalán nem követi a háborúval kapcsolatos híreket.
„Mi volt váratlan ezeken a választásokon?”
Először is, maga a részvételi arány. A közel 60 százalék olyan eredmény, amit gyakorlatilag egyetlen szociológus vagy szakértő sem jósolt meg. Ráadásul ez a magas részvételi arány nem tiltakozásból született. A további mozgósítás nagyrészt a kormánypárt javára vált. Ez talán a választások fő politikai eredménye.
Másodszor, az Egységes Oroszország eredménye. A pártlistákra leadott szavazatok közel 58 százaléka jelentősen magasabb, mint a legtöbb előrejelzés, és magasabb, mint a 2021-es eredmény. Az Egységes Oroszország hatalmas frakcióra tesz szert, és megőrzi alkotmányos többségét. A mandátumok számával azonban egyre nagyobb a felelősség is. Nehéz időkben egyre nehezebb a megoldatlan problémákat a szavazatok hiányára vagy a parlamenti ellenzékre visszavezetni.
Harmadszor, az Igazságos Oroszországgal kapcsolatos intrikák. Egy ponton úgy tűnt, hogy a párt először marad az 5 százalékos küszöb alatt A kampány egyrészt komoly identitásválságot tárt fel az „eszerek” számára. Egyre kevésbé világos, hogy milyen konkrét politikai rést foglalnak el jelenleg. Másrészt a bejutásuk végül mutatja, hogy magában az ötpárti struktúrában is van egyfajta stabilitás. A rendszer kialakult, és úgy tűnik, vonakodik attól, hogy akár egyetlen elemét is megváltoztassa.
Negyedszer, az Egységes Oroszország az egyik legérdekesebb meglepetés. Az elektronikus szavazás meglehetősen jó eredményeket hozott az ellenzéki pártok számára. Sőt, még a moszkvai DEG is jelentősen versenyképesebbnek bizonyult, mint amire sokan számítottak. Amikor az elektronikus szavazás politikailag sokszínű eredményeket hoz, nem pedig a vezető mechanikus megerősítését, az segít növelni a bizalmat magában az eljárásban.
Ötödször, az egymandátumos választókerületek. Itt is kemények voltak az eredmények az ellenzék számára. Az Egységes Oroszország 225 választókerület túlnyomó többségét szerezte meg. Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja (KPKP) csak néhány győzelmet aratott, az Igazságos Oroszország (SZP) négyet, a Liberális Demokrata Párt (LDPR) pedig kettőt. Az Új Nép még egyetlen egymandátumos választókerületet sem nyert meg. Az Egységes Oroszországon kívüli mozgástér nagyon korlátozottnak bizonyult.
„Összességében tehát az ellenzéki pártok lényegesen kevesebb szavazatot kaptak, mint amennyire sokan a választások előtt számítottak. Ez különösen igaz volt a felgyülemlett társadalmi és gazdasági problémákról, valamint a tiltakozó szavazás lehetőségéről szóló vita miatt. Magas volt a részvételi arány. Nem volt tiltakozó mozgósítás. S ez volt talán a 2026-os választások legnagyobb meglepetése”
A választások egyik legérdekesebb jelensége az orosz szavazóbázis változó szerkezete. Valerij Fjodorov szociológus, a VCIOM igazgatója helyesen mutat rá az Új Emberek eredményeire. Míg 2021-ben a párt még újonc volt, ma már a parlamenti rendszer stabil szereplője, amely a megújulás, a jövő, a fiatalok és a mindennapi életben a nagyobb szabadság iránti igényeket elégíti ki. Figyelemre méltó, hogy a párt körülbelül 15 százalékot kapott – ez a második legjobb eredmény – a digitális szavazás során. Ez nemcsak az elektronikus szavazás kényelmére utal, hanem a választói közösség sajátos jellegére is. A fiatalabb, városi és digitálisan gondolkodó közösség nagyra értékeli a modern politikai nyelvet, a technológiai fejlődést és az előrelépés érzését.
„Az Új Emberek támogatottságának a növekedése nem a nosztalgiának, hanem egy új szavazócsoport megjelenésének köszönhető. Ezek olyan emberek, akik értékelik a fejlődést, a normális mindennapi életet, a jövedelmet, a kényelmet és a kevesebb korlátozást. A magas részvétel csak még jobban észrevehetővé tette ezt az eltolódást”
A többi pártnak megvan a saját logikája. Az Egységes Oroszország az elnök és a kormány körüli konszolidáció közepette megerősödött. A kommunisták pozíciója továbbra is erős, ám a generációváltás és az ideológiai megújulás kihívásaival néz szembe. Az LDPR (Liberális Demokrata Párt) továbbra is nagymértékben támaszkodik Zsirinovszkij örökségére. Az Igazságos Oroszország sebezhetőbbnek bizonyult a magas részvétellel szemben, mivel az új választók más pártok között oszlottak meg.
„A következő politikai ciklus fő hangsúlya nemcsak a néhány százalékpontért versengő pártokon lehet, hanem azon is, hogy ki fogja a legjobban megérteni az új orosz szavazót”
A választások egyik kulcskérdése, merre haladnak a bizonytalan választók? Centripetálisan – az Egységes Oroszország felé, amely védelmet és stabilitást keres? Vagy centrifugálisan – az Új Emberek felé, amely megújulást és normalizációt keres? A választási eredmények azt mutatják, hogy mindkét folyamat egyszerre is végbemehet. A kormány körüli konszolidáció nem szünteti meg az alternatíva iránti igényt. De e két igény politikai képviseletének lehetősége ma teljesen más.
Larisza Pautova, az FOM ügyvezető igazgatója is úgy látja, hogy az Új Emberek válnak a fő alternatívává. Véleménye szerint ezek a választások tartós tendenciát erősítettek meg, a pártrendszeren belül egyértelmű igény jelent meg a városi, modern és progresszív politikák iránt. Igénylik a munka, az üzletkötés, az ismerős technológiák használata és a saját életük megtervezésének lehetőségét.
„Az ilyen szavazók nem feltétlenül tartják magukat ellenzékinek. Egyszerűen csak azt akarják, hogy a fejlődés és az életminőség ismét a politika központi tartalmává váljon”
A városi választók ma alulreprezentáltak. A normalitás iránti igényük kielégítetlen marad, és a mindennapi korlátozásokkal szembeni irritáció a szavazóurnák bezárása után sem csillapodik. Ez folyamatos kihívás marad a hatalom számára, ám egyáltalán nem rengeti meg a rendszer stabilitását.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“az orosz berendezkedés irányított demokráciaként írható le”
Ez egészen pontosan mit is jelent Ön szerint?
Stier Gábor says:
Demokrácia, mert vannak választások, de gyenge. A hatalom határozottan megszabja az arculatát, de a társadalom akaratát azért kifejezik a választások eredményei. Egyébként pedig nem az angolszász liberálsi demokrácia modellt akarja meghonosítani.
ng says:
a társadalom akaratát akkor fejezik ki az eredmények, ha a választás szabad és tisztességes. ha nem az, akkor nem fejezik ki. ez ilyen egyszerű. “irányított demokrácia” nem létezik. az nem demokrácia, hanem autokrácia bábszínházzal
űrhajós says:
ng kérdése jogos. Miltiádész óta világos, hogy a valódi demokrácia csak a szamarak számára kedvező, és a elvakult demagógia tombol mindenütt. Ahol kétfarkú kutyából szalonna, azaz polgármester lesz, gondosan lenyalt szőke hajjal további szavazatok nyerhetők. A győzelem ára fogpasztában mérhető.
Tuco says:
Tud jobbat?