„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Optimizmus egy régi világ romjai között

2026. szept. 30.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

„Felelősség a jövőért: a lehetséges határai vagy a korlátlan lehetőségek? Ez a központi gondolata a Valdai Vitaklub 23., szeptember 28-án kezdődött idei éves találkozójának.  Hagyományosan bemutatták a Valdai Klub éves jelentését, amely a jövőért való felelősségre összpontosított. A szerzők szándékosan kerülték a jövőbeli világrend leírását, ehelyett az emberiséget ma fenyegető főbb fenyegetésekre és kihívásokra összpontosítottak, és igyekeztek bemutatni.

„Felelősség a jövőért: a lehetséges határai vagy a korlátlan lehetőségek? Ez a központi gondolata a Valdai Vitaklub 23., szeptember 28-án kezdődött idei éves találkozójának. #moszkvater

„Felelősség a jövőért: a lehetséges határai vagy a korlátlan lehetőségek? Ez a központi gondolata a Valdai Vitaklub 23., szeptember 28-án kezdődött idei éves találkozójának.
Fotó:Valdai Discussion Club

Három okot vázolt fel nyitóbeszédében a Valdai Vitaklub programigazgatója és a tanulmány társszerzője, amiért nem szabad a csüggedni. Timofej Bordacsov szerint először is, a világnak sikerült alkalmazkodnia ahhoz a dinamikus állapothoz, amelybe a régi világrend összeomlásával került. A sokk és az apátia helyett kreatív interakciós módokat látunk. Másodszor, az „utolsó ember” liberális utópiája nem valósult meg. Az ember megtartotta önmagát, minden szenvedélyével, bűnével, eredményével és tehetségével együtt.

„Harmadszor, a modern korban az állam nem a probléma, hanem a megoldás része, mivel egyetlen más, az egyének felett hatalmat igénylő intézmény sem tartozik elszámolással a polgárok felé, és nem törődik jólétükkel”

A vita résztvevői nagyon is időszerűnek találták a jelentés címében foglalt felhívást a pánik elkerülése érdekében. Richard Sakwa, a Kenti Egyetem politikatudományi professzor emeritusa meg van győződve arról, hogy ami a világban történik, az egy nagy történelmi korszak normális, bár fájdalmas lezárása. Ez a korszak a nemzetközi kapcsolatokban 1945-ben kezdődött az ENSZ-re épülő nemzetközi rendszer létrehozásával, amelynek két fő alapelve a szuverenitás – a vesztfáliai rendszer öröksége – és az internacionalizmus, ami a 20. század terméke.

„E rendszer alternatívája a liberális globalizmus volt, amely mellette létezett, és a hidegháború befejezése után elkezdte az univerzalitást követelni”

A globalizmusnak nem sikerült felváltania az ENSZ rendszerét, de soha nem lesz ugyanaz. Új intézmények jelentek meg – az SCO és a BRICS –, és részt vesznek egy új világrend kialakításában. Ez különbözni fog az előzőtől, de Sakwa szerint a szuverenitásnak és az internacionalizmusnak kell továbbra is a középpontjában maradnia.

„Az állam, amely a szuverenitás egyedüli letéteményese, ismét az elsődleges struktúraformáló erővé válik”

 Ezt már Rasigan Maharaj, a Tshwane Műszaki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Társadalomtudományi Tanszékének professzora jegyezte meg, egyetértve a jelentés következtetéseivel. Mint hangsúlyozta, a globalizmus kérlelhetetlen nyomása alatt, amely a világot a szabadpiacok prizmáján keresztül szemléli, csak az állam védi az egyéni szabadságjogokat a vállalati érdekektől. A jelentésben tárgyalt témák egyike a haladás és az archaikus közötti konfrontáció, amely a nemzetközi kapcsolatok rendszerét is magában foglalja.

„Az archaizmus és az elmaradottság elkerülése minden <normális> állam célja”

 – állítják a szerzők, ezért – bár új nevek alatt – a haladás továbbra is kulcsfontosságú gondolat egy új rend kialakításában. Ugyanakkor a féktelen haladás ijesztő, és megköveteli a hagyomány által teremtett keretet.

Ez a gondolat visszhangra talált a vita résztvevőiben. Feng Shaolei, a Kelet-kínai Normál Egyetem Orosz Tanulmányok Központjának igazgatója hangsúlyozta, hogy az átalakulás közepette a konzervatív mozgalmak erősödnek, hasznos visszatartó szerepet játszva. Fabiano Melnichuk, a Rio Grande do Sul Szövetségi Egyetem Politikatudományi Tanszékének professzora pedig azt hangsúlyozta, hogy a hagyomány nem archaikus, hanem válasz a ráerőltetett globalizmusra.

Az Éves Találkozó első ülése a változó történelmi korszakok témájával foglalkozott

„Vajon a nyitott világ és a nemzetek közötti kölcsönös megértés a múlt utópiája?”

Az előadók meglehetősen egyhangúak voltak az értékelésükben. Egyikük sem tartotta lehetetlennek a nemzetek közötti kölcsönös megértést, de a nyitott világ koncepcióját – ahogyan azt a hidegháború vége után megfogalmazták – a világ egy nagyon specifikus részének érdekeit szolgálja.

Gustavo de Carvalho, a Dél-afrikai Nemzetközi Ügyek Intézetének Afrikai Kormányzási és Diplomáciai Programjának igazgatója megjegyezte, hogy a nyitott világ gondolatának egy csipetnyi nosztalgiával való kifejezése az elveszett világrend iránti nosztalgiával kiemeli azokat, akik profitáltak ebből a rendből, elsősorban a nyugati országokat.

Aleksandar Raković, a belgrádi Szerb Kortárs Történeti Intézet vezető kutatója a globalizációt a nyugati imperializmust, és a posztszocialista Európa esetében a „kelet felé törekvés” régi eszméit elfedő fátyolként jellemezte. Geoffrey Roberts, a University College Cork történelem tanszékének emeritus professzora számára a globalizáció egy nyugati projekt a világ homogenizálására, amelynek eróziója nem fenyegetés, hanem lehetőség a pluralizmushoz való visszatérésre. Eközben Konsztantyin Bogomolov rendező, a Bronnaja Színház művészeti vezetője a világban ma kibontakozó folyamatokat nem deglobalizációnak, hanem az előírt normák elleni egyéni lázadásnak tekinti.

„Ez egy olyan folyamat, amelynek során visszaköveteljük a jogunkat, hogy másoktól különbözzünk, és egy állam jogát, hogy más államoktól különbözzünk”

– hangsúlyozta. Vajon ez azt jelenti, hogy a világ búcsút int az illúzióknak és az utópikus nézeteknek? Egyáltalán nem, véli Alexander Filippov professzor, a Nemzeti Kutatóegyetem Közgazdasági Felsőoktatásának Fundamentális Szociológiai Központjának igazgatója. Egyrészt világszerte zajlik a nemzeti egoizmus különböző formáit megerősítő projektek reneszánsza, de semmilyen politikai retorika nem építhető fel valami univerzálisra és magasabb rendűre való hivatkozás nélkül. A tiszta realizmus kudarcot vall, ha szembesül a kiszámított idealizmussal. Az úgynevezett „utópia” gyakran a változás hajtóerejének bizonyul.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Úgy említik itt az “Új Világrend” nevű utópiát mintha létezne. Nos nincs új világrend, a káosz uralkodik. A világrend szónak az I. Vh. után, a Népszövetség korában volt értelme. A XIX században még nem volt globalizmusnak nevezhető törekvés, globális szerveződés.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

Ki tervezhetett gleiwitzi típusú provokációt Kalinyingrádban?

2026. nov. 22.
Ha feltételezzük, hogy Lengyelország valóban olyan hírszerzési információkhoz jutott, amelyek szerint ukránok beszivárgást terveztek Kalinyi...

Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

2026. nov. 21.
A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

2026. nov. 21.
A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK

© 2018-2026 - #moszkvater