„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Moszkvára azonban változatlanul óriási veszély leselkedett, hiszen a német hadsereg napról napra közeledett a város felé. Ekkor, november 7-én mondta el Sztálin a moszkvai Vörös téren azt a beszédét, amely aztán történelmi jelentőségűvé vált”Fotó:EUROPRESS/Sputnik/AFP
Az orosz történelem számos olyan beszédet ismer, amely utólag nézve kulcsfontosságúnak bizonyult egy háború szempontjából. Jellemző ezekre, hogy rendszerint kitűnő retorikai képességgel megáldott vezetők szóltak ilyenkor a néphez. Elég csak Leninre gondolnunk, aki a polgárháború idején, 1919. október 24-én így tüzelte harcra a Szverdlov Egyetem frontra induló hallgatóit: „Most, ismétlem, csak azért kell vállalnunk ezt a nagy áldozatot, mert ez a legfontosabb és utolsó front, ahol minden jel szerint a legközelebbi hetekben vagy hónapokban eldől az egész polgárháború sorsa. Itt egyszer és mindenkorra olyan súlyos csapást mérhetünk az ellenségre, amelyet nem hever ki többé! És a fehérgárdisták ellen vívott véres harc után, amelyet ránk kényszerítettek, szabadabban, tízszeres energiával foghatunk hozzá végre munkánkhoz, az igazi építés munkájához!”
„Leninnel szemben azonban Sztálin jóval szerényebb retorikai képességekkel rendelkezett”
A második világháború előtti Sztálin-beszédek hol unalmas felsorolásokat tartalmaztak az elért gazdasági eredményekről, hol pedig kemény fenyegetések hangoztak el ezekben – amelyeket aztán rendszerint be is váltott a rendszer. Mint a Barbarossa-hadjárat 80. évfordulójára készített sorozatunk korábbi cikkéből kiderült, Sztálin először július 3-án, vagyis több mint tíz nappal a német támadás után szólalt először a néphez, ami egészen elütött a korábbi beszédeitől. Ebben a szovjet vezető teljesen félretette a kommunista ideológiát, és honvédő háborúra szólította fel az ország népét. Ám amikor Sztálin elmondta ezt a beszédét, a Wehrmacht még messze volt Moszkvától, és javában zajlott a minszki csata, amely a német hadsereg győzelmével zárult.
„Ehhez képest 1941 novemberére már egészen más volt a hadi helyzet”
A német hadsereg ekkorra már Leningrád alá ért, a középső arcvonalon a német katonák áttörték a vjazmai szovjet védelmi vonalat, és rohamosan közeledtek a mozsajszki védelmi vonal felé, miközben ismét rengeteg orosz katonát kerítettek be. Délen pedig ekkor már Kijev és Odessza is elesett, a németek és a velük szövetséges román csapatok pedig tűz alá vették Szevasztopolt.
Azonban ekkorra már a Vörös Hadsereg is fel tudott mutatni néhány kiemelkedő harctettet. Csak emlékeztetőül, a hadászatilag könnyű célpontnak számító breszti erőd védői rendkívül elszántan védekeztek, így a háború első hetében a német emberveszteségek 5 százaléka ehhez az akcióhoz volt köthető. Ugyancsak kemény ellenállásba ütköztek a németek a Białystok és Minszk között bekerített szovjet katonák részéről, és még számos területen, melyek közül a legfontosabb a jelnyai csata volt, ahol a Vörös Hadsereg – óriási erőfeszítések árán – visszafoglalta a várost a németektől.
Moszkva védelme szempontjából viszont november elején az egyik legkiemelkedőbb fejlemény az volt a fronton, hogy a német átkaroló hadművelet déli csapásirányát hetekig feltartotta Tula, ami később ezért megkapta a megtisztelő „hős város” címet.
„Moszkvára azonban változatlanul óriási veszély leselkedett, hiszen a német hadsereg napról napra közeledett a város felé. Ekkor, november 7-én mondta el Sztálin a moszkvai Vörös téren azt a beszédét, amely aztán történelmi jelentőségűvé vált”
Hasonlóan a július 3-i beszédéhez, Sztálin ebben szintén félretette a kommunista ideológiát, pedig a beszéd az 1917-es forradalom 24. évfordulójára készült. Sztálin először a hadi helyzetről beszélt. Mint elmondta, az októberi forradalom évfordulóját súlyos körülmények között kell megünnepelni, hiszen „a német rablók hitszegő támadása”, és az országra erőszakolt háború következtében veszélybe került a haza – az ellenség Leningrád és Moszkva kapuja előtt áll.
Sztálin azonban a győzelmekre is emlékeztetett: „Az ellenség arra számított, hogy hadseregünk mindjárt az első csapás után szétszóródik és országunk térdre kényszerül. De az ellenség kegyetlenül elszámította magát. Az ideiglenes balsikerek ellenére, hadseregünk és hajóhadunk végig az egész arcvonalon hősiesen visszaveri az ellenség támadásait, és súlyos veszteségeket okoz neki, országunk pedig — egész országunk — egységes harci táborrá szerveződött, hogy hadseregünkkel és hajóhadunkkal vállvetve megsemmisítse a német területrablókat.”
Majd a polgárháborús évekre emlékeztetett, amikor az ország még súlyosabb helyzetben volt. 1918-ban az országunk háromnegyed része volt a külföldi intervenciósok kezében a szovjet hatalomnak ráadásul szövetségesei sem voltak, ahogy Vörös Hadserege sem.
„De mi nem csüggedtünk, nem vesztettük el bátorságunkat. A háború tüzében megszerveztük a Vörös Hadsereget, és katonai táborrá változtattak országunkat”
– fogalmazott Sztálin, aki szerint éppen ennek a rendkívüli erőfeszítésnek volt köszönhető, hogy ki sikerült űzni az ország területéről az intervenciósokat, és vissza sikerült szerezni az elvesztett területeket.
Sztálin ugyanakkor a győzelem reményét is felkeltette a téren felsorakozó katonáknak. „Nem olyan erős az ellenség, mint ahogy azt egyes begyulladt tudákosok feltüntetik. Nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Ki tagadhatja, hogy Vörös Hadseregünk nem egyszer pánikszerű futásba kergette a sokat magasztalt német seregeket? Ha nem a német hírverők hivalkodó nyilatkozatai alapján, hanem Németország tényleges helyzete alapján ítélünk, nem nehéz megérteni, hogy a német fasiszta területrablók katasztrófa előtt állnak” – fogalmazott Sztálin és azt jósolta, hogy a hitleri Németországnak már csak egy rövidke éve van vissza, mire összeomlik a gaztetteinek súlya alatt.
Majd következtek azok a mondatok, amelyeket azóta rengetegen idéztek és idéznek Sztálintól: „Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők! Az egész világ szeme rátok szegeződik, bennetek látja azt az erőt, amely a német területrablók haramiabandáját meg tudja semmisíteni. Európa német hódítók igája alá került, leigázott népei rátok szegezik tekintetüket, bennetek látják felszabadítóikat! Nagy, felszabadító küldetés jutott osztályrészetekül. Legyetek hát méltók e küldetésre!
„A háború, amelyet ti viseltek, felszabadító, igazságos háború. Lelkesítsen benneteket ebben a háborúban nagy elődeink Alekszandr Nyevszkij, Dimitrij Donszkoj, Kuzma Minyin, Dmitrij Pozsarszkij, Alexandr Szuvorov, Mihail Kutuzov bátor példaképe! Vezéreljen benneteket a nagy Lenin győzedelmes zászlaja!”
Ahogy elhangzott a beszéd, a Vörös téren örömujjongás tört ki, pedig a katonák pontosan tudták, hogy innen egyenesen a frontra viszik őket, ahol rengetegen meghalhatnak közülük. Sztálin beszéde persze nem csak a téren gyülekező katonákat lelkesítette. Rövidesen bejárta az egész országot ez a szózat, így rengetegen jelentkeztek önkéntesként a Vörös Hadseregbe.
De jól mutatja Sztálin beszédének a hatását az is, hogy a nemzetközi lapok is különös figyelmet szenteltek az eseménynek. A News Chronicle brit lap például ezt írta:
„A hagyományos moszkvai felvonulás megszervezése kiváló példája a bátorságnak egy olyan időszakban, amikor a város szélén heves csaták dúlnak”
Hasonlóan gondolkodnak a beszédről a mai orosz történészek is, akik szerint Sztálinnak ez a szózata jelentősen hozzájárult a lakosság harci moráljának növeléséhez. Ám a legjobban talán az mutatja az 1941. november 7-i katonai felvonulás iráni tiszteletet, hogy 2005-ben a katonai dicsőség napjai közé sorolták ezt a napot – amelyről így évről évre megemlékezik az egész ország.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
