John Lukacs: Hitler és Sztálin – 1941. június

Könyvespolc. Egy még 2006-ban kiadott, ám időtálló és lebilincselő könyvet ajánlunk a figyelmükbe. Lukács János történészprofesszor műve egy nevezetes történelmi dátum, 1941. június 22. eseményeivel és közvetlen előzményeivel foglalkozik. Az esetleírás helyett azonban a hangsúly ezúttal a két főszereplőn van. Mit gondolt, vélt és tett a két diktátor, a stratégiai és taktikai „Húzd meg, ereszd el!” véres játékában mi motiválta őket a csatában és a háborúban? Médiapartnerünk, a Papiruszportál írása.

Papiruszportál  

„Lukács cáfolja az igen elterjedt nézetet, miszerint a történelmet nem egyes emberek, hanem gazdasági és anyagi erők mozgatják. A könyvben épp azt mutatja be, mennyire ezen a két emberen, jellemükön, habitusukon, elképzeléseiken, töprengéseiken, megrögzöttségeiken múlott az események további folyása”

Lukács Jánosnak – bár nem kizárólag e korszak kutatója – több könyve megjelent már magyarul a második világháborúról, így a téma iránt érdeklődő hazai olvasók megismerhették a 2019-ben elhunyt történész nevét. A kelet-közép- és nyugat-európai megközelítések mellett kifejezetten üdítő néha tengerentúli szemszögű gondolatmeneteket olvasni a világháború európai eseményeiről.

Anno, a könyv 2006-os budapesti bemutatóján a szerző elmondta, hogy

„egyértelműen nagyobb kaliberű politikusnak tartja Hitlert, mint Sztálint”

Annak ellenére, hogy utóbbi a világháború során már államférfiúi erényeket is mutatott. Egy „apró” példával illusztrálta a két eltérő diktatúra elhitetését és elfogadtatását. Amikor Hitler rendszere összeomlott, tízezrek vetettek véget önként az életüknek, azaz korábban fenntartások nélkül elfogadták a nácizmust, s nem láttak kiutat helyzetükből. Ugyanez a másik oldalon, a sztálinizmus bukásakor vagy a szocializmus végén nem követelt számottevő önkéntes oroszországi áldozatokat a hívek körében. (Ez tény, ám Sztálin halála is sokkolta a szovjet népet. – a szerk.) Sőt, Lukács feltételezi, hogy maga Sztálin sem hitt már a háború előtt a bolsevik forradalom világmegváltásában. Attól tart, Hitlernek még akár sajnálatos „reneszánsza” is lehet.

„A könyvet Lukács fontos megállapítással kezdi. 1941. június 22. a világháború sorsdöntő napja, fordulópontja. Az angol-amerikai szövetség nem lett volna képes legyűrni Hitlert, ehhez Oroszország kellett”

Hitler nem véletlenül gondolkodott annyit e lépésen, többen megpróbálták már igájuk alá hajtani egész Európát – legutóbb 1812-ben épp ezen a napon indult neki Napóleon -, és tartósan senkinek sem sikerült. Hitler 1940. július 31-én adta ki a parancsot néhány tábornokának, hogy készítsék elő a Szovjetunió elleni hadjáratot: „Módszer, nem pedig őrület volt az okoskodásában.”

„Lukács cáfolja az igen elterjedt nézetet, miszerint a történelmet nem egyes emberek, hanem gazdasági és anyagi erők mozgatják. A könyvben épp azt mutatja be, mennyire ezen a két emberen, jellemükön, habitusukon, elképzeléseiken, töprengéseiken, megrögzöttségeiken múlott az események további folyása”

Hitler 1941-ben mindenáron háborút akart a Szovjetunióval, Sztálin pedig a számtalan helyről érkező számtalan figyelmeztető jel ellenére – az egyik elkeseredett próbálkozás épp Berijáé, amit a könyv elmesél – nem akarta mindezt elhinni.
Minden motivációt sorra végigvesz, Hitler antikommunizmusát, ruszofóbiáját, főparancsnoki teljesítményét, államférfiúi erényeit – sajnos ilyenek is voltak -, hibáit, Oroszországhoz fűződő ambivalens viszonyulását 1933-tól. A másik oldalon Sztálin elképzelését a kommunizmus egy és több országbeli győzelméről, saját államférfiúi szerepéről, Hitler-csodálatáról, s a megkerülhetetlen kérdést, melyikük volt a nagyobb gyilkos? Nagyon érdekes, ahogy a puzzle a rengeteg előre nem látható elem miatti végjátékát a történelem kirakja, s ennek a két embernek a (rossz) szelleme is egymásnak feszül.
Lukács izgalmas kötettel tekint be ezúttal is a történelem eseményei mögé. Aki nemcsak a száraz tényekre kíváncsi, hanem a mélyebb összefüggésekre, az emberi tényezőre is, okvetlen olvassa el a könyvet!

John Lukacs: Hitler és Sztálin. 1941. június
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006

Kötött, 142×197 mm, 152 oldal
Fordította M. Nagy Miklós
Tördelés: Kopf Bt.
Nyomás és kötés: Alföldi Nyomda
ISBN 963 07 8191 3

(A cikk eredetileg a papiruszportal.hu portálon jelent meg, a cikk itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com