Révész Béla Ákos írása a #moszkvater.com-on

„Trump és csapata tehát annyira számolt a választási kudarccal, hogy előre megtervezte a törvényhozás megkerülésének útvonalait”
Fotó:EUROPRESS/Brendan SMIALOWSKI/AFP
A Republikánus Párt elsöprő vereséget szenvedett az amerikai félidős választásokon, miután a demokraták a szenátusban és a képviselőházban is többségbe kerültek. Hogy az eredmény a Trump 2.0 eddigi két évének egészéről szólt, vagy csak az iráni háború óta kialakult gazdasági káosznak köszönhető, azt a következő hetekben rengetegen fogják elemezni. A tény attól tény marad, a republikánusok történelmi vereséget szenvedtek el.
„A demokraták választási győzelme komoly politikai felfordulást fog okozni Washingtonban. A republikánusok a képviselőházi és szenátusi többséggel együtt elveszítették azt a törvényhozási hátországot, amely Trump második elnöki ciklusának első két évében lehetővé tette a nagyszabású adó- és költségvetési csomagok elfogadását, a kormányzati átalakításokat és a MAGA-elvű elnöki program elemeinek törvénybe iktatását”
A demokraták előtt most megnyílt a lehetőség, hogy szigorúbban ellenőrizzék a kormányzatot, vizsgálatokat indítsanak, eddig tabunak számító dokumentumokba pillantsanak be – és persze politikai felelősségre vonásokat kezdeményezzenek. Trump családjának üzleti kapcsolatai, az iráni háború, a bevándorlási intézkedések és a közpénzek felhasználása egyaránt a vizsgálatok célkeresztjébe fog kerülni az immár demokraták vezette kongresszusi bizottságokban.
„A győzelem azonban nem jelenti az elnöki jogkörök átvételét”
Az Egyesült Államok alkotmányos rendszerében a kongresszusi és a végrehajtó hatalom egymástól elkülönülten működik, az elnök így a törvényhozási többség elvesztése után is rendelkezik hivatalának teljes jogi arzenáljával. Trumpnak 2029 januárjáig tart a mandátuma, a demokraták pedig nem tudják egy szimpla törvényalkotói többséggel elvenni tőle a főparancsnoki, külpolitikai és végrehajtói hatásköreit.
„Az elnök tehát nem válik klasszikus értelemben vett béna kacsává”
A Fehér Ház a minisztériumok és a szövetségi intézmények közreműködésével egyébként már hónapokkal ezelőtt egy igen erős forgatókönyvet készített, amely arról szól, miként lehet a Trump-projekt leglényegesebb részeit kongresszusi jóváhagyás nélkül is továbbvinni.
„Trump és csapata tehát annyira számolt a választási kudarccal, hogy előre megtervezte a törvényhozás megkerülésének útvonalait”
Az elnöki rendeletek, a már létező törvényekben biztosított végrehajtói felhatalmazások és a nemzetbiztonsági rendkívüli intézkedések továbbra is Trump rendelkezésére állnak. Utóbbi talán a legfontosabb, hiszen a nemzeti vészhelyzetekre hivatkozva olyan rendeleteket is meghozhat, amelyekhez egyáltalán nem kell kongresszusi felhatalmazás. Annak pedig, hogy számít nemzetbiztonsági kockázatnak, tényleg csak a Fehér Ház fantáziája szab határt.
A 22-es washingtoni csapdája, hogy a demokraták megpróbálhatják megszüntetni ezeket a rendkívüli jogköröket, ám az elnök az ilyen törvényeket megvétózhatja. A vétó felülírásához mindkét házban kétharmados többségre lenne szükség, amellyel viszont a demokraták nem rendelkeznek. Így továbbra is egyedül a bíróságok akadályozhatják meg azokat az intézkedéseket, amelyek túllépik az elnöki hatáskör törvényes kereteit. De csak azokat.
„A kialakult helyzet így inkább egy ide-oda billegő patthelyzetet alakít majd ki”
A belpolitikai mozgástér beszűkülésével még nagyobb hangsúlyt kap, hogy Trump a külpolitikában sokkal nagyobb önállósággal rendelkezik majd, mint a hazai törvényhozásban. Az immár a demokraták ellenőrzése alatt álló Kongresszus megpróbálhatja korlátozni a katonai műveleteket, visszafogni a külföldi beavatkozások finanszírozását, esetleg megakadályozni vagy kierőszakolni bizonyos fegyverszállításokat.
„Az elnök azonban megvétózhatja a korlátozó törvényeket, külpolitikai döntéseinek jelentős része pedig eleve nem igényelt új törvényhozási jóváhagyást”
Egy egyszerű példa. A kongresszus megszavazhat ugyan egy Ukrajnának szánt, hosszú távú finanszírozási csomagot, de annak végrehajtása – a törvényi keretektől függően – továbbra is az elnök kezében marad. Ha akarja, fizet, ha nem, nem. A költségvetési források visszatartásának jogi lehetősége, a pocket rescission így válik külpolitikai konfliktusok egyik eszközévé.
Ezért tették okosan az európai kormányfők, hogy nem törtek ki hangos lelkendezésben a választási eredmények láttán. Trump – és érthető dühe- a belpolitikai kontroll és a borítékolható törvényhozási konfliktusok közepette még inkább a külpolitika és a kereskedelem felé fordul majd.
„Ha bárki úgy véli Európában, hogy a transzatlanti kapcsolatok javulni kezdenek majd a félidős választási adatoktól, súlyosan téved”
A demokraták győzelme minden valószínűség szerint csak tovább élezi majd a konfliktusokat, Trump pedig még inkább megnehezíti majd az ellenfelei barátaiként definiált „szövetségesei” helyzetét.
Ez legnyilvánvalóbban az ukrajnai háború hirtelen lezárásában fog megmutatkozni, így a NATO jövője szempontjából komoly aggodalmak merülhetnek fel. Az európai szövetségesek joggal tarthatnak attól, hogy Trump a republikánusok veresége után az európai katonai jelenlét és az amerikai hozzájárulások csökkentésével vagy az Ukrajnának szánt (európai vevői kört jelentő) fegyverszállítások korlátozásával próbálja meg az eddigieknél is durvábban érvényesíteni az akaratát.
„A legnagyobb veszélyt az jelenti az európai biztonságpolitikára, ha Trump az amerikai katonai jelenlétet, az ukrajnai háború lezárását és az európai biztonsági garanciákat egyetlen nagyhatalmi alkucsomag részeként kezdi el kezelni”
Ebben az esetben a Moszkvával való megállapodás érdekében olyan alkukba is belemehet, amelyek közvetlenül érintik majd az európai országok védelmi koncepcióit. Utólag lehet majd vitatkozni azon, hogy kinek volt igaza.
És ott van a kereskedelempolitika, amelynek egyre brutálisabb eszköztára szintén Trump kezében marad. A vámok a Trump 2.0-ban már egyértelműen a külpolitikai nyomásgyakorlás eszközeként működnek. Segítségükkel Washington kereskedelmi engedményeket, beruházási ígéreteket és a Fehér Háznak kedvező politikai irányváltást egyaránt ki tudott zsarolni partnereiből.
„A félidős választás nem fog változtatni ezen. Trump a vámok kivetésében eddig is profin kerülte ki a kongresszust”
Egyszerűen a korábban elfogadott kereskedelmi törvények különböző rendelkezéseire támaszkodott. A nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozó 232-es szakaszra, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni 301-esre, valamint a fizetési mérleg problémáira alkalmazható 122-es szakaszra, amelyek eltérő mértékben ugyan, de újabb és újabb lehetőséget biztosítottak a vámháborúk kiterjesztésére. Van még ott, ahonnan azok jöttek, Trump a vereség után is zavartalanul folytathatja a kereskedelmi nyomásgyakorlást – és fogja is. A demokraták ugyan megpróbálhatják visszavonni a büntetővámokat, a kongresszusi bizottságok élén pedig vizsgálatokat indíthatnak a különböző kereskedelmi trükkök ügyében, de az esetleges törvényhozási kezdeményezések itt is Trump kiskapus megoldásaiba, súlyosabb esetben vétójába fognak ütközni.
A választási győzelemmel párhuzamosan mind a demokratáknak, mind európai barátaiknak azt is tudatosítaniuk kell magukban, hogy a MAGA-mozgalom továbbra is óriási befolyással rendelkezik az Egyesült Államokban. A filozófia túlnőtt a mesteren, s még Trump esetleges politikai visszaszorulása sem garantálná a korábbi transzatlanti és külpolitikai kapcsolatrendszer helyreállítását.
„Washington célkitűzései, biztonságpolitikája, a globalizációhoz való viszonya, Kínával folytatott stratégiai versenye és az európai védelemmel kapcsolatos elvárásai jóval mélyebb és régebbi okokra vezethetők vissza, mint a jelenlegi elnök személyes döntései”
Az európaiaknak ezért nem a republikánusok vereségéből kell kiindulniuk, hanem abból a sokkal elkeserítőbb tényből, hogy az Egyesült Államok szövetségesi politikája Trump személyétől függetlenül is megváltozott. Az elnök ennek a változásnak a legagresszívebb képviselője ugyan, a választási eredmény azonban sem vele, sem nélküle nem állítja, állítaná vissza azt a szövetségi rendszert, amelyet Washington és Európa évtizedekkel ezelőtt még magától értetődőnek tekintett.
„A következő elnök sem fogja visszaforgatni az idő kerekét, legyen demokrata vagy republikánus. A félidős választás Washington belpolitikai erőviszonyait rendezi át, az amerikai külpolitika irányát azonban nem változtatja meg”
Európa számára így könnyen lehet, hogy a következő két év még az eddigieknél is kellemetlenebb lesz.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater