Nem sokkal a sürgető februári határidő lejárta előtt az Egyesült Államok és Oroszország végül megállapodott a stratégiai fegyverzetkorlátozási rezsim fenntartásáról 2026-ig. Bár ezt akár az orosz-amerikai kapcsolatok egyik fordulópontjaként is kezelhetnénk, szó sincs Washington irányvonalának változásáról, csupán a pragmatizmus kerekedett felül átmenetileg a Fehér Házban. Az utolsó érvényben lévő nukleáris fegyverzetkorlátozó szerződés így bár kapott egy hosszabb haladékot, ám jövőt érintő kérdések továbbra sem tisztázottak.
Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára
A diplomáciai jegyzékek kicserélését, valamint a Vlagyimir Putyin illetve Joe Biden közti kedd esti telefonbeszélgetést követően immár hivatalossá vált a stratégiai fegyverzetkorlátozási rendszer kulcsának számító START III szerződés meghosszabbítása. A sürgető határidő következtében az új adminisztrációnak nem nyílt idő a módosító javaslatok benyújtására, így végül az eredeti orosz elképzelés lett a befutó. A START kiegészítő rendelkezése alapján a megállapodás a két ország parlamentjeinek jóváhagyása után változatlan tartalommal, 2026. február 5-ig maradhat érvényben.
„Természetesen ezen rövid intermezzo nem jelenti az amúgy mélyponton lévő orosz-amerikai viszony 180 fokos fordulatát, de érdemes egy pillantást vetni a háttérben meghúzódó érdekekre, kapcsolatokra és a fegyverzetkorlátozás lehetséges jövőjére”
Január 20-i beiktatását követően az Ovális Irodába beköltözve az új amerikai elnök előtt égető problémaként magasodott a stratégiai fegyverzetkorlátozás témaköre. Elődje az egész éven át zajló tárgyalássorozatok ellenére sem tudott végső soron dűlőre jutni Moszkvával, jórészt az általa felvázolt, sokszor túlzó elképzelései következtében. A START III-ról szóló legutóbbi írásunk óta bár nem folyt le annyira sok víz a Potomac folyón, ám annál nagyobb változások álltak be az amerikai politikai életet illetően. A törvényhozó és végrehajtó hatalmi ágakat megszerezve az elkövetkező minimum két évben a demokrata tábor fogja tudni alakítani az Egyesült Államok kül- és belpolitikáját.
A megváltozott külpolitikai stratégiában ismét – pontosabban fogalmazva továbbra is – kiemelt szerep jut Oroszországnak, nem éppen pozitív értelemben. Ezek fényében sokak szemében jogosan tűnhet furcsának Washington viselkedésének dichotómiája, ám a mindennapi politikai lövészárok harc mögé nézve ez nem hat meglepetésként.
„A stratégiai fegyverzetkorlátozás a drogkereskedelem vagy a terrorizmus elleni harc mellett azon ritka politikai területek egyike, ahol a nyilvánvaló különbségek, korlátok és esetlegesen eltérő álláspontok mellett is képes Oroszország valamint az Egyesült Államok az együttműködésre a közös érdekek mentén”
Bizonyos szempontból a hosszabbítás ilyen formában történő elfogadását akár Amerika diplomáciai vereségeként is értelmezhetjük, bár a valósághoz jobban közelít, ha úgy fogalmazunk, hogy Washington felmérve a fennálló körülményeket feladta korábbi, felettébb túlzó feltételeit. Ráadásul lényegében mindkét fél nemzetbiztonsági érdeke a stratégiai fegyverzetkorlátozás kérdéskörének szerződéses úton történő rendezése, így igazán a győztes, mint fogalom sem alkalmas a helyzet leírására.
A START III esetleges felmondását mindkét fél abszolút veszteségként könyvelné el, mivel az akár a hidegháborúban tapasztalt, erőforrásokat felemésztő fegyverkezési versenyt is eredményezhetne. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy jóval egyszerűbb és eredményesebb egy már meglévő, kölcsönösen elfogadott szerződés meghosszabbítása, mint minden áron egy új tető alá hozatala. Az INF vagy Nyitott Égbolt megállapodások felmondását követően egyedül a START maradt érvényben a hidegháborút követő fegyverzetkorlátozó vagy épp bizalomépítő egyezményekből. Mindezek mellett továbbra sem elvitatandóak az orosz diplomácia érdemei, hogy a végső megállapodásra az Oroszország által előterjesztett feltételek szerint került sor.
„A szélesebb képet vizsgálva mégis a szerződés meghosszabbítása inkább csak a felek közti átmeneti időnyerést, minthogy végleges megállapodást jelent”
Bár a felek ideglenesen levegőhöz jutottak, de elkerülhetetlen lesz a jövőben a fegyverzetkorlátozás ismételt szabályozása. A Trump által pedzegetett feltételeket és problémákat aligha felejtették el a kormányzati körök, csupán jelen helyzetben az idő szűke felülbírálta őket. Akárki lesz 2026-ban az amerikai elnök, egy folyamatosan odébb gördített problémával kell szembenéznie, ahol már nem fog tudni az erő nyelvén koncessziókat kicsikarni Moszkvából.
2016-hoz, de 2010-hez képest főleg jelentősen átalakult a világpolitika színpada, ahol a legfőbb figyelem immár az egyre nagyobb mértékben feltörekvő Kínára irányul, de a többi atomhatalom sem elhanyagolható tényező a sakktáblán. További faktorként jelentkezik az amerikai nukleáris triád platformjainak, hordozóeszközeinek, robbanófejeinek modernizációs kényszere, a hiperszonikus eszközöket érintő lemaradásról nem is beszélve.
„Valószínűleg a jövőben csökkenni fog a különbség Moszkva és Washington arzenáljai közt, de egyelőre úgy tűnik, a nukleáris fegyverek terén több esetben a technikai fölény Moszkva térfelén tapasztalható”
RSz-24 „Jarsz” interkontinentális ballisztikus rakéta indítása a Pleszecki Koszmodrómból 2020 decemberében.
Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben a START helyébe nem egy újabb START, hanem több kisebb, adott területet szabályozó szerződések sora lép. Bár még éppen csak fellélegeztek az orosz és amerikai külügyminisztériumokban, de hamar szükségessé válik a START utáni világ alapjainak kidolgozása, hogy 2026-ban ne ismétlődjön meg a mostanihoz hasonló versenyfutás. Számos kérdés tisztázatlan még a technikai verseny esetleges limitálásától kezdve a potenciális résztvevők körén át – megtartva a hidegháború örökségeként a kétoldalú kereteket vagy multilaterálisként folytatva – a ratifikációt érintő jogi problémákig.
„A globális biztonság szavatolása érdekében mindenképp fontos lenne, ha csak részben is, de a korlátozások kiterjednének az eddig kimaradt államok körére”
Ez kiemelten érintené Kínát, Franciaországot és Nagy-Britanniát, bár jelen helyzetben erre sok esély nem mutatkozik előbbi tárgyalásoktól való elzárkózása miatt.
Az orosz álláspont a stratégiai fegyverzetet illetően – függetlenül offenzív-defenzív, nukleáris vagy konvencionális jellegüktől – a jelenlegi rezsim mellett kiterjesztené a korlátozásokat azok teljes körére, kiemelt hangsúlyt helyezve a válaszcsapást potenciálisan gátló eszközökre. Itt elsősorban az Egyesült Államok Romániába, Lengyelországba és Japánba telepített AEGIS Ashore rakétavédelmi rendszere, illetve maga a Prompt Global Strike koncepció lehet az egyeztetések tárgya, melyek esetében Moszkva rendre hangot ad aggodalmának. További fontos megoldandó problémaként tornyosul a felek előtt a világűr katonai célú hasznosításának kérdése, a katonai célú műholdak és a jövőben a lézerfegyverek esetleges tömeges elterjedésével, melyet a mind több országban életre hívott űrerők is jól példáznak.
„A jelenlegi konstruktív hangulat ellenére a demokrata kormányzat jelen lépése egyáltalán nem jelenti az orosz-amerikai viszony javulásának kezdetét”
Ne legyenek illúzióink, vélhetően pár héten belül a washingtoni retorika középpontjában ismét Oroszország fog szerepelni az éppen aktuális problémákhoz kapcsolódóan, legyen szó geopolitikai, gazdasági, szankciós vagy biztonsági kérdésekről. Sőt, jelen helyzetben az sem elképzelhetetlen, hogy az új adminisztráció a közeljövőben más területeken próbálja majd úgymond kompenzálni a START esetében mutatkozó visszalépését.
Többek közt ezt is jelzik az államfő Északi Áramlat kapcsán tett megjegyzései, a decemberi állítólagos orosz hackertámadást vagy a szintén sokat vitatott állítólagos afganisztáni vérdíjakat kivizsgálandó testület felállítása, illetve a külügyminisztérium személyzeti kérdéseit érintő döntések.
„Az Oroszországgal kapcsolatos kérdésekre válaszolva maga Biden is elismerte, hogy a fegyverzetkorlátozás kérdése kivételt képez az Moszkva feltartóztatására irányuló külpolitikában, kormányzata független kérdésként kezeli azt”
A START III szerződés meghosszabbítása politikai értelemben mind Washington, mind Moszkva számára győzelmet jelent, ám aligha lesz folytatása a közeljövőben. Sem az INF, sem a Nyitott Égbolt nem fog már eredeti formájában visszatérni, és az Oroszországra gyakorolt nyugati geopolitikai nyomás sem fog csökkenni. A globális világrend átalakulása nemcsak a két legnagyobb atomhatalomra lesz hatással, de az erőviszonyok átrendeződését is magával hozza, új kihívások elé állítva a fegyverzetkorlátozás kérdését.