„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
A fórum lehetőséget biztosított arra, hogy a halipari ágazat legjelentősebb szereplői megosszák egymással tapasztalataikat. Közel 40 ország több mint 300 céggel képviseltette magát a 13 000 nm-es kiállítási területen. Megjegyzendő, hogy a 2017-ben, orosz kezdeményezéssel indult szakmai találkozón idén 60%-kal többen vettek részt mint tavaly.
A fórumon magas szinten képviseltették magukat a résztvevő országok, miniszterek, tudósok és az ágazat neves szakemberei is látogatásukat tették. Külön érdekesség, hogy olyan halászati nagyhatalmak is megosztották a közönséggel a halászati technológiai újdonságait mint Dánia, Izland, Norvégia, Kína, Dél-Korea és Japán. A speciális halászhajók építésére szakosodott vállalatok bemutatták nóvumaikat. Ez azért fontos, mert sajnos egyre mélyebbre kell kivetni a halászoknak a hálójukat, hogy jelentősebb mennyiségű halat tudjanak a felszínre hozni.
Elgondolkodtató adat az is, hogy 2050-ig a Föld lakossága 1,5 milliárddal fog növekedni. A klímaváltozás, a környezetszennyezés és az addig is folyamatosan növekvő halfogyasztás miatt prognosztizálható, hogy az élővízekből egyre kevesebb halat lehet majd kitermelni. Ez okból nagy figyelmet kapott a mesterséges haltenyésztés irányába való fejlődés lehetőségeinek kutatása, kiváltképp a robotika térnyerése. Célként fogalmazódott meg az élő munka kizárása és ezzel párhuzamosan a robotok “munkába állítása”.
Ha már halakról van szó, megosztanám Önökkel egy egyszerű halas receptemet.
Sajnos a halfogyasztási statisztikákból az látszik, hogy az EU-ban Magyarországon fogyasztjuk a legkevesebb halat. A népszerűsítő kampányok és az ÁFA-csökkentés ellenére még mindig sokakban nagy az ellenérzés.
Nem szeretem, ha valaki azt mondja, hogy azért eszik halat, mert muszáj az ünnepi szokás okán, vagy mert egészséges. Nem! Halat együnk azért, mert finom! Bátorításként ajánlom azok számára, akiknek ez egy új világ, hogy egy klasszikus, jellegtelenebb ízű hallal kezdjék meg az ismerkedést. A Balaton-partról jól ismert hekkre gondoltam, amit a ’60-as évek halhiánya idején importáltak az országba, és azóta is a legnépszerűbb – igaz tájidegen, hiszen tengeri – hal a partmenti büfékben. De ne a szokásos paprikás lisztbe forgatott verziót képzeljék el, hekkeljük meg kissé a receptet!
Részeges hekk
A hekk, vagy másképpen csacsihal vagy szürke tőkehal egy fehér húsú, gyakorlatilag teljesen szálkamentes hal. Talán ezért is elterjedtebb itthon. Sokan a halszagtól irtóznak. Persze halszag esetén az élővíz illatára gondoljanak, főleg ha tengeri halról van szó. És többen a filézéssel állnak hadilábon, ha a konyhában vagy a tányérjukon hallal találkoznak. A hekk a kivételek egyike, könnyű dolguk lesz vele. Ha a hekket egy kis vodkával megrészegítjük, puha, omlós és illatos húst kapunk. És ha még a bundája is ropog, mint a hó a nagy orosz télben, akkor tökéletes a hekkelés.
Hozzávalók: 2 db hekk, 1-2 evőkanál vodka, sűrű palacsintatészta, bors, só
A halakat vágjuk fel úgy 10 cm-es darabokra. Filézzük ki. A hekk esetében kézzel is lehet filézni, mivel puha húsú halról van szó. A halakat besózzuk, megborsozzuk és 15 percig állni hagyjuk. Addig elkészítjük a sűrű palacsintatésztát, amihez hozzáadjuk a vodkát. A hekkfiléket mártsuk bele a vodkás tésztába és süssük ropogósra forró olajban. Bármilyen köret jól illik hozzá. Ezúttal rizzsel és salátával tálaltam.
Hogy a köret se legyen megszokott és unalmas, javaslok hozzá egy érdekesebb ízvilágú változatot. A rizs meghekkelése történhet úgy, hogy a kész főtt rizsbe kevésbé sűrű (japán vagy koreai) szójaszószt és szezámolajat keverünk, majd a tetejére szezámmagot szórunk. Bátran szálljanak szembe a konvenciókkal a konyhában is! Jó étvágyat az ebédhez!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
