„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Varga Bíborka írása a #moszkvater.com számára
Gyakran tévedhetünk olyan gasztronómiai témájú blogokra, ahol a Pavlovát tévesen, az orosz nemzeti ételek közé sorolják. Ez a kijelentés csak abban a formában állja meg a helyét, hogy egy szentpétervári balerináról, Anna Pavlováról kapta a nevét.
Anna 1881-ben, Szentpéterváron látta meg a napvilágot egy mosónő lányaként. Édesanyja először 8 évesen vitte el a Csipkerózsika című balett előadásra, amely annyira magával ragadta a kislányt, hogy elhatározta, táncos babérokra tör. Középiskolai tanulmányait követően másodjára vették fel a balett intézetbe, ennek ellenére 26 évesen már prímabalerina volt. Gyakorta lépett fel hazájában, ugyanakkor nem nevezhetjük az orosz balett oszlopos tagjának. Önálló társulatot alapított, és emellett a világ minden említésre méltó színpadán debütált.
„Lényegében ebből, a folyamatos vándorlásból is eredeztethető a Pavlova-torta körüli vita, hiszen rengeteg világvárost köthetünk a nevéhez. Jelenleg az új-zélandiak és az ausztrálok egyaránt versengenek a feltalálói címért”
Az új-zélandi eredettörténet szerint egy wellingtoni hotel séfje készítette el az első habos tortát, amelyet a művésznő tütüje ihletett. Ezzel szemben az ausztrálok azt vallják, hogy egy perth-i cukrászdában egy vendég szerint olyan könnyednek bizonyult ez a desszert, mint a híres balerina szoknyája. A „tyúk vagy a tojás vita” margójára összeállt egy ausztrál- új-zélandi kutatópáros, akik megállapították, hogy több mint 150 hasonló recept létezett már a különböző szakácskönyvekben még a balerina turnéi előttről.
„Egyes elméletek szerint gyakorlatilag a spanyol széltortát nevezték el róla, mások szerint egy valóban hasonló állagú német sütemény lehetett a Pavlova őse”
Feltehetőleg valóban a művésznő tiszteletére nevezték el ezt a süteményt Pavlova-tortának, hiszen az amerikaiak fagylaltot, a franciák békacombot, a hollandok pedig tulipánt láttak el az ő nevével.
A homályos eredettől eltekintve talán az a legfontosabb, hogy egy igazán elegáns desszertet tudunk elkészíteni, variálható és könnyen beszerezhető alapanyagokból.
Hozzávalók:
A tortaalaphoz: 4 db tojásfehérje, 160g porcukor, 1 ek. almaecet, 1 ek. keményítő,
A krémhez: 250 g mascarpone, 2 dl habtejszín, 1 citrom vagy lime reszelt héja, 3-4 ek. cukor, 25 dkg eper, 1 csokor menta, 2 kocka magas kakaótartalmú étcsokoládé
Elkészítése:
A tojásfehérjét robotgép segítségével felverjük, amikor elérünk egy lágyabb, de habos állagot, hozzáadjuk az ecetet, a keményítőt és 140g porcukrot és kemény habbá verjük. Ezután a habot egy kb. 18 cm átmérőjű körbe adagoljuk egy sütőpapírral bélelt tepsibe és 130 fokon másfél órán keresztül sütjük. Ha megsült, akkor résnyire kitámasztjuk a sütő ajtaját és hagyjuk kihűlni.
„A tortánk akkor lesz tökéletes, ha kívülről roppanós, de belülről ragacsos habot kapunk”
Amikor kivesszük a sütőből a tortát minimálisan összemegy a tészta, valamint megrepedezik. Ezektől nem szabad megijedni, hiszen hibáiban rejlik a tökéletessége. Amíg a tészta hűl, addig elkészítjük a mascarponés habot. A habtejszínt 3 evőkanál cukorral kemény habbá verem, majd beleforgatom a mascarponét. Végül hozzáadom a reszelt citromhéjat és ezt a krémet ráadagolom a kemény, habcsókszerű tésztára.
Ezek után eperrel és menta levelekkel díszítem, majd csoki reszelékkel megszórom. A frissítő menta, a savanykás citrom, a keserű étcsoki és a már-már émelyítő habcsókszerű tészta elegye adja a csodás ízélményt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
