Osztó László írása a #moszkvater.com számára

A győriek svéd vezetőedzője, Per Anders Johansson (C) beszélget a csapattal a Brest Bretagne Handball és a Győri Audi ETO KC közötti EHF női kézilabda Bajnokok Ligája elődöntő mérkőzésen Budapesten, 2026. június 6-án
Fotó:EUROPRESS/Attila KISBENEDEK/AFP
Az elmúlt másfél évtizedben több közép- és délkelet-európai kézilabdaklub próbálta bizonyítani, hogy a gazdaságilag fejlettebb skandináv és nyugat-európai egyesületekkel szemben nagyhatalmi státust képes tartósan fenntartani. Podgorica, Szkopje és Győr neve egyaránt összeforrt a nemzetközi sikerekkel. A történetek azonban nem egyformák, de van egy közös pont. Hosszú távon nehezen vagy egyáltalán nem fenntartható az a modell, amelyhez az európai élvonalhoz szükséges pénzügyi háttér nem feltétlenül a klub saját gazdasági teljesítményéből származik. Mielőtt közép-keleti európai rendszerhibaként tekintenénk a kézilabda klubok gazdasági összeomlásra, ne tévesszük szem elől a nyugati példákat. Három korábbi BL-győztes, a norvég Vipers, a dán Larvik és Slagelse mellett a BL-döntős Ludwigsburg, az egykori győri sikeredző, Ambros Martín korábbi csapata, a spanyol Itxako Navarra és az osztrák Hypo történetében is becsúsztak kellemetlen epizódok.
„Vissza Kelet-Európába! A montenegrói élsport zászlóshajója, a Buducsnoszt Podgorica 2012-ben és 2015-ben (a Győr ellen) is megnyerte a női kézilabda Bajnokok Ligáját. Aztán 2024-ben kiderült, hogy a sikertörténet egy meglehetősen kockázatos, sebezhető pénzügyi modellre épült, amelyben a nemzetközi versenyképességet néhány meghatározó támogató biztosítja”
2024 nyarán súlyos pénzügyi válságba sodródott az egyesület , miután három idény után távozott a főszponzor, a Bemax. A vállalat korábban hangsúlyozta, hogy jelentős korábbi pénzügyi problémákat sikerült rendeznie, és a klubot lejárt tartozások nélkül adta át. Ezt Podgorica város vezetői cáfolták, mihelyst a város közgyűlése biztosította a klub biztonságos működéséhez szükséges alapvető jogköröket. A Bemax elvonult, a város ezzel lényegében visszatért a klub irányításába, hogy biztosítsa annak működését és Bajnokok Ligája szereplését. A döntés nem pusztán sportpolitikai gesztus volt. Egy 75 éves intézmény fennmaradása vált kérdésessé, ekkor dobott mentőövet a város a közismert egyesületnek.
„Szergej Szamszonyenko neve egybeforrt a macedón Vardar Szkopje felvirágzásával. Az orosz üzletember támogatásának köszönhetően a klub világsztárokat igazolt, és azóta sem látott magasságokban járt, 2017-ben és 2019-ben (a Veszprém ellen) megnyerte a férfi kézilabda Bajnokok Ligáját”
A hosszú távú versenyképesség fenntartása azonban nem sikerült, mert Szamszonyenko távozott a klubtól. A sztárjátékosokat szélnek eresztették 2019-ben, végül két év vegetálás után az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) 2022-ben kizárta a klubot a 2022-2023-as európai kupasorozatból.
A Vardar akkori klubvezetése mintegy 2,3 millió eurónyi korábbi tartozás rendezésével fellebbezett a döntés ellen. Az EHF hajthatatlan maradt. Nem győződött meg arról, hogy a kétszeres BL-győztes egyesület képes biztosítani az európai szerepléshez szükséges átlátható pénzügyi gazdálkodást.
A Vardar 2023-ban visszatért az európai kupaporondra, de már egyértelműen alacsonyabb költségvetéssel, és a csúcstámadás helyett az újraépítést tűzte ki célul.
„A Győri Audi ETO KC története sokáig éppen az ellenkezője volt annak, amit Podgoricában és Szkopjéban láttunk”
Nem arról volt szó, hogy a klub több sikertelen kupadöntő után végre feljutott Európa csúcsára, hanem tartósan, hosszú éveken keresztül ott is maradt. Hét győzelme a Bajnokok Ligájában, a világklasszis játékosokból összeállított kerete és a nemzetközi kézilabda meghatározó szereplőjeként betöltött pozíciója alapján Győr a sportág egyik legfontosabb szereplőjévé vált.
Csupán a bennfentesek tudták, hogy a látványos sikereknek milyen sajátos finanszírozási modell ágyazott meg. A névadó Audi mellett jelentős vállalati szponzorációk, állami hátterű cégek támogatásai, önkormányzati források és a magyar sportfinanszírozás sajátos konstrukciói erősítették. A Győr olyan költségvetési lehetőségekkel rendelkezett, amelyekkel a legtöbb európai riválisa nem tudott versenyezni. Mértékadó források szerint a Győri Audi ETO KC éves költségvetése 2 milliárd forint, és ezt a kézilabdában (is) irdatlan mennyiségű pénzt nagyrészt állami vagy állami közeli vállalatok teremtették elő, mint a Start Garancia Zrt., az MVM Csoport, a Szerencsejáték Zrt., az OTP Bank, az E.ON.
„A közhiedelmekkel ellentétben a névadó szponzor, az Audi nem volt bőkezű, csak évi 300 milliót tett be a közösbe, és autókat biztosított a világválogatott szintű keret és a szakmai stáb tagjainak”
Április 12., a választások után új fejezet kezdődött az egyesület életében. Az autógyártó cég nem táncolt ki a szerződésből, a fent említett állami és államközeli cégek azonban már nem tekintették fontosnak Győrbe utalni a korábbi milliókat. Az elapadt bevételi források után jelenleg a kisalföldi város támogatása, a nézőtéri bevételek és az Audi hozzájárulása hivatott betömködni a költségvetésben keletkezett lyukakat. Ez sziszifuszi próbálkozásnak tűnik. Nem véletlenül mondta Fata Edina, a klubot működtető kft. ügyvezetője a Sport TV-nek, szükség lesz bizonyos játékosok értékesítésére, hogy az egyesület elkerülje a csődöt. Piacképes kézilabdázó bőven akad Győrben, öt norvég világbajnok, három-három holland és francia, két dán és egy brazil játékos Európa bármelyik csapatának erősítést jelenthetne. A Győrnek pedig a bérköltség csökkentését, hiszen az említett idegenlégiósok java része nettó 5 és 9 millió forintot visz haza havonta…
„Ez eddig senkit sem zavart, a sikerek elfedték a morális kérdéseket és a finanszírozással kapcsolatos anomáliákat”
A közvélemény most szembesül azzal, hogy a felnőtt csapatot működtető Győri ETO Kft. a 2022-23-as üzleti évben 401,6 millió forintos veszteséget könyvelt el, a következő idényben 272,2 milliót, 2024-25-ben pedig további 66 millió forintot. A három év összesített vesztesége megközelítette a 740 millió forintot.
Mindez úgy történt, hogy a klub bevételei közben emelkedtek. A probléma tehát nem egyszerűen az, hogy kevés pénz érkezett Győrbe, hanem az, hogy tartósan magas kiadások terhelték meg a költségvetést. Az egyensúly fenntartása egyre nagyobb, jelenleg nehezen megoldható feladatot jelent a klubnak. A Győr csődközeli helyzetben van, de nem szükségszerű, hogy ugyanúgy végződjön, mint a Vardar drámai története. Ha képes alkalmazkodni a finanszírozási környezet és a sportpolitika – például az a sportolókat érintő EKHO-s adózási rendszer – változásaihoz, akkor szerényebb célokkal kihúzhatja a szezon végéig. Nyáron majd érdemes lesz egy pillantást vetni a csapat játékoskeretére.
„Vajon a 16 idegenlégiós közül ki marad Győrben a 2027-28-as szezonra?”
Nem kifejezetten nehéz felfedezni a közös pontot a Buducsnoszt, a Vardar és most a Győr történetében. Mindegyik arra emlékeztet, hogy a nagyra törő tervek nem feltétlenül a pályán buknak el. Gyakran a könyvelésben, a szponzori szerződések lejáratakor vagy egy-egy politikai döntés után dől el, hogy meddig életképes egy addig megingathatatlannak hitt egyesület.
A csődbe ment tervek legnagyobb tanulsága, hogy a tartós világszínvonalú teljesítmény előfeltétele a józan, következetes költségvetés, amely akkor is megmarad, amikor megváltozik a politikai széljárás, távozik a mecénás, és már nem a győzelmekről, hanem a túlélésről szólnak a hírek.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater