//Marhahús készül

Marhahús készül

MEGOSZTÁS

Tudták, hogy egy marha felneveléséhez – annak levágásáig – minimum 100 000 liter vízre van szükség? És azt, hogy egy vágásérett állat két év alatt éri el az 1000 kilogrammos tömeget? Azt gondolták volna, hogy a Szovjetunió megszűnéséig a posztszovjet térségben abszolút nem értettek a marhatenyésztéshez?

Kezdjük azzal, hogy a tejmarhát és a húsmarhát más-más miatt tenyésztik. A szovjet időkben ilyesmivel nem foglalkoztak, inkább arra koncentráltak, hogy hús kerüljön a boltok polcaira. Akkoriban csak tejmarha húsát lehetett beszerezni. Belegondolni is rossz…

A Szovjetunió szétesését követően minden más lett, még a marhatenyésztés is. Miután a volt KGST oszágok nyugat felé fordulva feladták addigi keleti piacaikat, a nyugati országok boldogan vették át azokat. Sőt, nem csak átvették a kereskedelmi lehetőségeket, de igyekeztek bővíteni is azokat, így az élelmiszeripar terén is. A szabad piac megjelenésével beáramlottak a különböző nyugati üzletláncok és a bővülő választékkal minőségi áruk is felkerültek a polcokra. Ez az igen tehetős, kényesebb fogyasztók igényeinek megjelenését és kiszolgálását is lehetővé tette.

A jó minőségű marhahús importját sokáig az USA-ból, Ausztráliából, Új-Zélandról fedezték, ahol valljuk be, tradicionálisan nagyon is értenek a marhatenyésztéshez. Ha az orosz piacot nézzük, a húsimport leginkább a marhahúst érinti. Az import marha meghaladja az orosz termelés két és félszeresét. A szankciók bevezetésével azonban változás történt az orosz húspiacon is, mivel azok rövidtávon kellemetlenséget okoztak a lakossági élelmiszerellátás terén. Nem is annyira hiánnyal, hanem inkább átmeneti minőségi kifogásokkal voltak kénytelenek szembesülni a piac szereplői. Az orosz vállalatok átcsoportosították beszerzési forrásaikat. A fogyasztás kielégítéséhez mind a mai napig muszáj importtal is hozzájárulni, amit jelenleg uruguayi és braziliai behozatallal oldanak meg.

A legnagyobb orosz marhatenyésztéssel foglalkozó gazdaságok a brjanszki és a voronyezsi. Mellettük feljövőben vannak az állami támogatásokat élvező farmergazdaságok, amelyek óriási nyertesei a szankciók bevezetésének.

Komolyabb állami segítségben részesültek, és ma már különböző fajták meghonosításával is próbálkoznak. A legnépszerűbb Angus mellett a Charolais, a Galloway vagy a Chianina fajtájú állatok is megjelentek a tenyészetekben. Említést igényel, hogy a marhatenyésztés esetében a klimatikus viszonyok nem a legkedvezőbbek Oroszországban. A hosszú tél miatt az év nagy részében elengedhetetlen az állatok istállókban tartása. Ezt kárpótolja valamelyest, hogy a betegségek megjelenése az állományokban – a meleg klímájú helyekhez képest – nem számottevő.

Mi a helyzet a magyar szürkemarhával? Vajon miért nem szerepel az Oroszországban honosítható fajták között? Talán azért, mert húsa steaknek alkalmatlan? A szürkemarha nem tűri az utolsó vágás előtti hízlaló szakaszt sem. Arról nem is beszélve, hogy lassan növő fajtáról van szó, mely közel négy évesen lesz vágásérett. Viszont előnye, hogy kergemarhakór mentes fajta, de ez sajnos nem minden…

És ha már ennyi szó esett a marhákról, nézzünk egy finom orosz receptet!

Sárgarépás, hagymás párolt marha

Тушёная говядина с морковью и луком

Hozzávalók: 1kg hátszín, ½ kg sárgarépa, 4 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, babérlevél, só, bors

Az apróra vágott hagymát és fokhagymát serpenyőben megdinszteljük, majd belehelyezzük a hússzeleteket. Felöntjük vízzel, és körülbelül másfél óra hosszat fedő alatt pároljuk. A félig puha húshoz hozzáadjuk a tetszőlegesen feldarabolt sárgarépát és a babérleveleket. Egyidejűleg sózzuk, borsozzuk. Ha ezzel megvagyunk, tovább pároljuk egy jó félórát. Amikor már omlóssá vált a hús, akkor van készen az ételünk. Nagyon egyszerű, de ízletes recept! Főtt krumplival vagy krumplipürével kínáljuk. Mivel a sárgarépa kicsit édeskés ízt ad, jól passzol bármilyen gyümölcs a fogáshoz. Én most szezonálisan birsalmát pároltam hozzá. Nagyszerű hétvégi ebéd lett belőle. Jó étvágyat hozzá!

CÍMKÉK:
MEGOSZTÁS