Marad Vucsics vagy jönnek a „diákok”?

2026. okt. 22.

Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Október 25-én Szerbiában talán az ország modern történelmének legszokatlanabb parlamenti választására kerül sor. A kormánypárt fő versenytársa most először nem a hagyományos ellenzék, hanem egy diákmozgalom, amely a tömegtüntetések hullámán született. A „diákok” saját választási listát állítottak össze, és egyesítettek néhány szervezetet és politikai erőt. Számos felmérés szerint már megelőzik Aleksandar Vucsics kormányzó blokkját. Például a CRTA a szavazatok közel 45 százalékát adta a diákoknak, míg a kormányzó blokknak 36 százalékot, míg az NSPM egy szeptemberi közvélemény-kutatása hibahatáron belül 44, illetve és 42 százalékra mérte a két fő erőt. Más szociológiai intézetek ugyanakkor fordított arányt regisztráltak. Ezért a választások kimenetele továbbra sem egyértelmű.

Diákok ünnepelnek, amint traktoron érkeznek Belgrád belvárosába 2026. október 21-én, miután több napot gyalogoltak, hogy részt vegyenek a diákmozgalom utolsó nagyobb tüntetésén, amelyet másnap tartanak a fővárosban, Szerbia október 25-i előrehozott választásai előtt
Fotó:EUROPRESS/Andrej ISAKOVIC/AFP

Érdekessége a szerbiai politikai helyzet alakulásának, hogy a diákok mozgalma milyen jelentős politikai erővé vált a Balkánon. Közben a szomszédos Albániában jelenleg is tömeges diáktüntetések vannak. A fiatalok elégedetlenek az oktatás költségeivel, a korrupcióval és a kilátástalan jövővel. A tüntetők Edi Rama kormányának lemondását követelik. Szerbiában közben ez a hangulat már politikai formát öltöttek. A diákok felhagytak az utcára vonulással, és már hatalomra törnek.

Szerbiában két fő politikai pólus alakult ki. Az egyik Vucsics és konzervatív Szerb Haladó Párt körül egyesül. A másik a diákmozgalmat képviseli, amely a politikai intézmények megújítását és a korrupció elleni küzdelmet tűzte a zászlajára. A fennmaradó pártok sokkal szerényebb támogatással bírnak. Ivica Dacsics szocialistáinak a támogatottsága körülbelül 5 százalékos, az Európa-párti ellenzék 3-4 százalék körül szerezhet, a Nemzeti Konzervatívok pedig a 3 százalékos küszöb körül mozognak.

„Azonban pontosan ezek a kis pártok lehetnek a királycsinálók, és dönthetik el a leendő kormány sorsát”

A parlamentet arányos rendszerben választják, így mind a 250 képviselő egyetlen országos választókerületet képvisel. A kormányalakításhoz legalább 126 képviselő támogatása szükséges. Az elnök konzultációk után miniszterelnököt jelöl, de ezt a parlamentnek jóvá kell hagyni. A képviselők szavaznak a miniszterelnökről, a kabinet összetételéről és annak programjáról. Ez a struktúra feltételezi a parlamenti fékek és ellensúlyok rendszerét, bár ezeknek a mechanizmusoknak a tényleges hatékonysága azért a politikai erőviszonyok egyensúlyától függ.

„Ezért aztán még a választásokon elért győzelem sem jelenti automatikusan a teljes hatalom megszerzését”

Ha a diákok megszerzik a helyek többségét, akkor képesek lesznek saját kormányt alakítani. Ha az első helyen végeznek, de nem érik el a 126 helyet, akkor más pártokkal kell tárgyalniuk. Vucsics hasonló helyzetben van. Lehet, hogy több szavazatot szerez, mint bármelyik versenytársa, de a kormányzás folytatásához szüksége lesz a szocialisták és a kisebb pártok támogatására.

Vucsics szokása szerint előre menekült, amikor a ciklus lejárta előtt lemondott az elnöki posztról, hogy induljon a miniszterelnökiért. Szerbiában a kormányfő gyakorolja az elsődleges hatalmat a végrehajtó hatalom felett. Amit most látunk, az lényegében kísérlet arra, hogy a politikai hatalom központját az elnöki palotából a kormányra helyezzék át. Ehhez azonban most meggyőző parlamenti támogatásra lesz szükség.

„A szerb hatalmi eliten egyértelműen mutatkoznak az elfáradás jelei”

Vucsics és csapata már évek óta hatalmon van. A társadalom jelentős része változást akar, míg egy másik része a politikai irány hirtelen megváltozásától tart. Vucsics politikusként szerzett tapasztalata, amely szerint évek óta összetett koalíciókat irányít, arra utal, hogy keresni fogja a kompromisszum lehetőségét a hatalom megtartásához. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy diákokat is bevonná a kormányba. Az sem egyértelmű, hogy maga a diákmozgalom felkészült az ilyen kompromisszumokra.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.