Jevgenyij Jevtusenko szaval 1966-ban #moszkvater

Margó

MEGOSZTÁS

Földeák Iván arról mesél, ami még lábjegyzetben sem kerül bele az irodalom annaleseibe

Jevgenyij Jevtusenko szaval 1966-ban #moszkvater
Jevgenyij Jevtusenko szaval 1966-ban
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Közel negyed évszázadot töltöttem a tollforgatók békétlen, de mégis baráti közösségében. A szervezetben, amelyet sokan sóhivatalnak neveztek, de mégis otthonuknak tartották. Az Írószövetség házát, a Bajza utca sarkán álló kis palotát még egy régi kuplé is megörökítette. Akkor még nem mint a múzsák szentélyét, egészen más szenvedélynek hódoltak látogatói, ám erre borítsunk fátylat. Kegyes csalással tábla emlékezik meg falain 1956 lázongó napjairól, a megszépítő emlékezet eltakarja a tényt, hogy akkor az irodalmárok forradalmi főhadiszállása két épülettel odébb volt. Azután jöttek a szelíd békeesztendők, miközben vad csatározások színtere volt párt és állami vezetők és renitens alkotók között. És nem mellesleg több száz külföldi, köztük szovjet írónak szolgált bázisul Magyarország és a magyar literatúra felfedezésében, barátok meglelésében. A köréjük fonódó kis történetek, anekdoták ugyan nem irodalomtörténeti jelentőségűek, mégis sokat mondanak el a korról, amelyben éltünk, alkottunk, s melyre most már tudunk humorral is emlékezni. Mert aki nem tud kacagni a múltján, az nem érdemli meg a jövőt…

MEGOSZTÁS

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.