„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hidegh Márk írása a #moszkvater.com számára
Tálibok utaznak egy páncélozott járműben az afganisztáni függetlenség napját ünneplő ünnepségeken Kandahár tartomány Argisztán körzetében, 2026. augusztus 19-én
Fotó:EUROPRESS/Sanaullah SEIAM/AFP
A modern Afganisztán 1747-es kikiáltása óta a függetlensége megőrzése érdekében folyamatosan nagyhatalmakkal harcol. A közép-ázsiai régió birtoklásáért már a 19. század elejétől óriási versenyfutás zajlott a Brit Gyarmatbirodalom és az Orosz Birodalom között. 1839 tavaszán megkezdődött az első brit-afgán háború. Bár a britek a háromévnyi konfliktus során a legtöbb csatát megnyerték, ám végül a súlyos veszteségek miatt kivonulásra kényszerültek.
„Azonban a növekvő orosz befolyástól tartva 36 évvel később, 1878-ban India felől a britek újabb támadást indítottak”
A második háború két évig tartott, és jóval sikeresebb volt az előzőnél, hiszen a teljes országot most sem sikerült elfoglalni, ám egy számukra előnyös kompromisszumos békét kötöttek az afgán uralkodóval. Aki ugyan megtarthatta a trónját és belpolitikai önállóságát, az önálló afgán külpolitika azonban megszűnt, a fővárosban, Kabulban pedig állandó képviseletet és katonai jelenlétet tartottak fent a britek. Ezt követően Az első világháborúból Nagy-Britannia ugyan győztesen került ki, ám teljesen kimerült, az Orosz Birodalom pedig felbomlott. Ezt kihasználva 1919 májusában az új uralkodó, Amanullah Khan emír kikiáltotta az ország függetlenségét és fegyveres lázadás kezdődött. A meggyengült britek mindössze egy hónap után fegyverszünetet kértek, augusztusban pedig kivonultak.
„A következő évtizedeket béke és viszonylagos stabilitás jellemezte. Külön ki kell emelni az 1933 és 1973 között uralkodó Mohammed Zahir sah (vagyis király) korszakát”
Nyugati mintára akarta átszervezni a mélyen vallásos iszlám országot, akárcsak Muszatafa Kemal tette Törökországban vagy Reza Pahlavi sah Iránban (pl. a nők jogai terén). Külpolitikában a semlegességet hirdették, amelynek értelmében nem vettek részt a II. világháborúban, a hidegháborúban nem álltak be egyik katonai tömbhöz sem, ellenben szoros kapcsolatba kerültek Indiával és Kínával. A gazdaság is megindult a fejlődés útján és jelentősen javult az életszínvonal. Azonban Zahír sahot olaszországi távolléte során mostohatestvére, Daud kán miniszterelnök megpuccsolta, majd kikiáltotta az Afgán Köztársaságot, aminek ő lett az elnöke. A puccsban támogatta őt a kommunista Afgán Demokratikus Néppárt. Azonban Daud szakítani akart velük, majd az elsődleges fegyverexportőrnek számító Szovjetunió mellett más országoktól is elkezdett fegyvereket venni, valamint diplomáciai kapcsolatokat kezdett kialakítani olyan amerikabarát államokkal, mint Egyiptom és Irán.
„Ez aggodalommal töltötte Moszkvát és 1978-ban a Néppártot támogatva a kommunisták erőszakkal átvették a hatalmat, az elnököt és családját pedig meggyilkolták”
Az új kormány föld-, adóreformmal próbálta a népet megnyerni, de éppen ellenkezőleg a lakosság ellenállását váltotta ki. 1979 februárjában Ruhollah Homeini vezetésével az iszlamista forradalom győzedelmeskedett Iránban, majd a forradalmi eszmék tovább terjedtek a régió muszlim többségű országaira, így Afganisztánra is. Mudzsahed iszlamista fegyveres csoportok szent háborút hirdettek a kommunista hatalom ellen, akik Moszkvától kértek segítséget.
„Brezsnyevék pedig féltek attól, hogy az iszlám forradalmi hullám a muszlim többségű szovjet tagállamokba is betörhet, ezért 1979 decemberében a Szovjet Hadsereg bevonult Afganisztánba”
Az év vége előtt 40 ezer szovjet katona állomásozott az országban és gyorsan ellenőrzés alá vonták a fővárost, valamint minden nagyobb várost. A mudzsahedek gerilla hadviselésbe kezdtek, miközben komoly segítséget, többek között fegyvereket és kiképzést kaptak az Egyesült Államoktól, amely emellett felfüggesztette a gabona exportot a Szovjetunióba, és az 1980-as moszkvai olimpia bojkottjára szólított fel. Ezenkívül Pakisztán a fegyverek mellett biztosított nekik logisztikai hátteret és kiképző táborokat. Kína több mint 400 millió dollárnyi fegyvert szállított le a mudzsahedeknek. Irán pedig a „teheráni nyolcak” formációt létrehozva egységesítette és támogatta az afgán síita alakulatokat. Egyébként maga az afgán nemzet nagy része, így a legtöbb ellenálló is szunnita volt. Ezenkívül önkéntesek érkeztek Egyiptomból, Pakisztánból és Indiából.
„Az ellenállók egyik vezető alakja a szaúdi származású Oszama Bin Laden volt, aki igen nagy tekintélyre tett szert katonái körében, és óriási mennyiségű pénzügyi és katonai segítséget kapott a CIA-tól a pakisztáni titkosszolgálaton, az ISI-n keresztül”
Összességében rengeteg – mint később kiderült – kulcsfontosságú segítséget kaptak, de a szovjetek, illetve a velük szövetséges afgán kommunisták elképesztő fölényben voltak és brutális pusztítást vittek véghez.
Százezrek haltak meg és milliók menekültek el. Azonban még így is az egész háború alatt a mudzsahedek kezén maradt az ország túlnyomó része, a szovjet veszteségek pedig olyan magasak lettek, hogy több évre hírzárlatot rendeltek el. A háború legvéresebb éve 1985 volt, amikor már 120 ezer szovjet katona próbálta lezárni a harcokat, mindhiába. A közben újonnan hatalomra került Mihail Gorbacsov belátta, hogy nem képes kezelni az afgán helyzetet. Még abban az évben tárgyalásokat kezdeményezett. Akárcsak az új afgán elnök Muhammad Nadzsibullah, aki ráadásul nemzeti megbékélési mozgalmat indított. Aztán 1986-tól fokozatosan elkezdték kivonni a szovjet csapatokat, majd az 1988 áprilisában megrendezett genfi konferencián eldőlt, hogy 1989. február 15-ig a Szovjetunió teljesen kivonul. Nadzsibullah kormányát még két évig támogatták, így képes volt ellenállni, azonban a Szovjetunió összeomlása az Afgán Demokratikus Köztársaság végét is jelentette. A mudzsahedek 1992-ben elfoglalták Kabult, az elnök pedig az ENSZ-bázison kapott menedéket.
„A háborúban több mint 50 ezer szovjet katona halt meg vagy szenvedett súlyos sérülést, az afgán veszteségek száma másfél millió volt, 5 millióan pedig elmenekültek”
A háborút megnyerték, de a korábbi támogatóik magukra hagyták a teljesen lerombolt és összeomlott országot. Mivel már nem volt Szovjetunió, így már nem érezték szükségesnek segíteni az afgán államot. A mudzsahed csoportok között egyre több volt az ellentét, végül egymásnak estek. A polgárháború során az ország majdnem teljes elitje elmenekült, 1994-ben csak Kabulban 10 ezer ember halt meg a harcokban.
Ekkor az egyik volt katonai vezető, Mohammed Omár pakisztáni menekülttáborokban toborozva óriási fundamentalista hadsereget hozott létre. Ez volt a Taliban, aminek tagjai a tálibok (nevük jelentése tanulók). Felszereltségük és létszámuk minden más mudzsahed csoportot felülmúlt, és elkezdték hódító hadjáratukat. 1996-ban elfoglalták Kabult és brutálisan megölték az addig bujkáló Nadzsibullah-t és testvérét. 2000-re majdnem az egész országot elfoglalták és egy brutális, az iszlám vallás legszélsőségesebb tanai szerint működő diktatúrát működtettek. Megszokottá váltak a tömeges kivégzések, a korrupció, a lakosság szándékos éheztetése, a drogkereskedelem, a nők teljes alávetése, valamint a szövetség az Al-Kaida terrorszervezettel.
„A polgárháború alatt a becslések szerint 400 ezer ember halt meg”
Az Oszama Bin Laden vezette Al-Kaida kijelentette, hogy a Közel-Keleten nagy befolyásra szert tevő Egyesült Államok ellen szent háborút kell folytatni, Izraelnek pedig nincs joga létezni. 1993 és 2000 között számos terrortámadást hajtottak végre szerte a világon. Például bomba robbant a World Trade Center garázsában, autóbombás merényleteket követtek el Afrikában található amerikai nagykövetségek ellen, valamint Jemen partjainál hajózó hadihajónál öngyilkos merénylők robbantottak. Ezekben a támadásokban 257 ember halt meg. Ennek hatására mind az Egyesült Államok és az EU tálibellenes erőket támogatott Afganisztánon belül, elsősorban egykori mudzsahedeket, akiknek vezetője Ahmad Sah Maszud lett.
„Majd jött 2001. szeptember 11.”
A World Trade Center és a Pentagon elleni támadások, illetve egy negyedik utasszállító földbe irányítása következtében 2996 ártatlan civil halt meg. Mindenféle, azóta is népszerű összeesküvés-elmélet ellenére később az Al-Kaida hivatalosan elismerte a terrortámadást. Két nappal korábban Maszudot csapdába csalták és megölték a terroristák. George Bush elnök ultimátumot intézett a tálib kormánynak, hogy adják ki a felelősöket és számolják fel a terroristák kiképző táborait. Azonban a tálibok közölték, hogy Bin Ladent a vendéglátás joga illeti meg, ami az iszlám számára szent és sérthetetlen. Így októberben megindult az elsöprő amerikai offenzíva.
Az elsődleges célpontok az Al-Kaida kiképzőtáborai és a nagyvárosok voltak. A bevonuló amerikai és a későbbi NATO-csapatokhoz csatlakoztak a mudzsahedek is. Innentől kezdve ez a háború is hasonlóképpen zajlott, mint egykor a szovjet támadásnál. Az elképesztő amerikai fölénynek köszönhetően villámháborúval elfoglalták a fővárost és az össze nagyobb települést, majd bábkormányt hoztak létre, aminek vezetője Hamid Karzai lett.
„A tálib kormány ugyan megbukott, de a jól ismert gerilla harcmodort választották és szent háborút hirdettek”
Az immár atomfegyverrel rendelkező nagyhatalom Pakisztán ezúttal is segítette a felkelőket kiképzéssel, pénzzel, fegyverrel, menedékkel. Bin Ladent is pakisztáni földön ölték meg 2011-ben az amerikai különleges egységek. Az évek során egyre súlyosabbak lettek a harcok, a nyugati hatalmak hiába aratták sorba a győzelmeket, a tálibok egyre többen lettek. 2007-ben például megháromszorozták támadásaik számát a koalíciós erők ellen. 2008-ban a kandahari börtön elleni sikeres támadást követően sok harcosukat kiszabadították, majd 2011-ben ezt megismételték.
„Az Egyesült Államoknak kezdett egyre kellemetlenebb lenni a háború, így Bin Laden halálát követően lassan elkezdték csökkenteni a csapataik létszámát”
Közben pedig megkezdték az amerikabarát afgán erőknek a felfegyverkezését és kiképzését, hogy azok a kivonulás után képesek legyenek egyedül is talpon maradni. 2014-ben átadták az utolsó NATO-bázist a nemzeti hatóságoknak, bár koalíciós katonák még maradtak és folyamatos légi támogatást biztosítottak. Azonban 2018-ra a tálibok már az ország kétharmadában jelen voltak.
„Az amerikaiak tárgyalásokat kezdeményeztek a tálib vezetőkkel, aminek köszönhetően 2019 februárjában ők és az afgán kormány megegyeztek, hogy a béke érdekében az Egyesült Államok kivonul”
Ezen felül a kormány pedig bevonja a tálibokat az ország irányításába. 2020-ban azonban még így is gyakori harcok és merényletek voltak, főleg a fővárosban. De ahogy Donald Trump, úgy Joe Biden is eldöntötte, hogy vége az amerikai jelenlétnek.
A tálibok 2021. május 1-jén 80 ezer emberrel az egész országban offenzívát indítottak. A gyengén kiképzett, valamit korrupt kormányerőknek, illetve a maroknyi brit és amerikai osztagoknak semmi esélyük nem volt. Sok települést harc nélkül adtak fel. Augusztus 15-én a tálib erők elfoglalták Kabult, másnap bejelentették a háború végét és az Afganisztáni Iszlám Köztársaság létrejöttét.
A 20 évig tartó háborúban a hivatalos becslések szerint mintegy 6300 amerikai, nagyjából 120 ezer amerikabarát afgán fegyveres vagy civil, 53 ezer tálib halt meg. A tálibok a háború után megerősített adatok szerint több száz embert végeztek ki, akik a gyanú szerint kollaboránsok voltak. Ezen felül több milliárd dollárnyi fegyvert hagytak hátra nekik az amerikai erők
„De hogyan volt minderre képes Afganisztán? Hogyan tudott sikeres ellenállást kifejteni az elmúlt 150 év világhatalmai ellen? Mint említettük, mindkét háborúban jelentős külföldi segítséget kaptak, elsősorban Pakisztántól. Viszont ki lehet jelenteni, hogy Afganisztán legerősebb fegyvere nem a hadsereg, hanem a földrajz”
Az ország területe 652 ezer négyzetkilométer, vagyis valamivel nagyobb Ukrajnánál. Ez önmagában jelentős tényező, ehhez pedig párosul a világ egyik legalacsonyabb népsűrűsége, valamint a kiépített utak szinte teljes hiánya. Ez arra kényszerítette a szovjet és az amerikai csapatokat, hogy olyan utakon közlekedjenek, ahol a katonai és ellátó konvojok könnyű és kiszámítható célponttá váltak a felkelők számára.
Afganisztán hegyvidéki ország. Területének nagy részén a Hindukus húzódik, hatalmas, sziklás hegyvonulatokkal, a legmagasabb pontja eléri a 7492 métert. És a Hindukuson kívül ott van a Bába-hegység és a Szafíd-Koh is. Becslések szerint Afganisztán területének több mint 80 százalékát hegyek borítják. A mély barlangrendszerekkel szabdalt vidék kiváló búvóhelyet biztosított a gerillaháborút folytató felkelőknek és terroristáknak. A hegyláncok számtalan különálló völgyre szabdalják az országot, ami megnehezíti a megszerzett területek megtartását, hiszen a támadó erőket szét kell osztani, és így azok megint csak könnyű célponttá válnak, amire kiváló példa a 2009-es kamdesi csata.
„A harmadik tényező a mártírkultusz”
Ahogy idén Iránban, úgy Afganisztánban is láthatta a világ, hogy a muszlim harcosok nem félnek a haláltól, hiszen hitük szerint aki harc közben hal meg a hitéért, az kiérdemli a helyét a Paradicsomban. Ezzel nem tudtak mit kezdeni a nyugati hatalmak, de a Szovjetunió sem. Bármennyiszer nyertek ellenük csatákat, bármennyiszer indítottak brutális légi- és tüzérségi támadásokat, az afgánok mindig felálltak és támadtak.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater