„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hidegh Márk írása a #moszkvater.com számára
Anasztaszija Nyikoljevna Romanova
Forrás:Encyclopaedia Britannica/George Grantham Bain Collection/Library of Congress, Washington, D.C. (LC-DIG-ggbain-05700)
Anasztaszija 1901. június 18-án született II. Miklós cár (Nyikolaj Romanov) és Alekszandra Fjodorovna gyermekeként. Három nővére Olga, Tatyjana és Marija, öccse pedig a három évvel később született Alekszej cárevics. Ugyan az öröklés miatt Alekszej töltötte be a legfontosabb szerepet a cár gyermekei közül, korabeli beszámolók szerint a különböző nyilvános eseményeken – főleg miután Alekszej betegsége egyre súlyosabbá vált – minden szem elsősorban Anasztaszijára szegeződött. A nagyhercegnő tele volt energiával, korához képest rendkívül okos és gyönyörű volt. A cári tanács tagjai közül sokan úgy emlékeztek meg később róla, hogy ő volt a legbájosabb leány, akit valaha láttak. Remek kézügyessége volt, szeretett festeni, rajzolni. Kiváló humorérzékét sokan kiemelték, a család mókamesterének tartották. Az első világháború kitöréséig vidám és idilli gyermekkora volt egy szerető család kötelékében, amely akkoriban a világ egyik leggazdagabb családjának számított és egy több mint 22 millió négyzetkilométernyi birodalom felett uralkodott.
„A Nagy Háború során a cári család minden tagja kivette a részét a haza szolgálatából”
Miklós a főparancsnokként a hadsereget vezette, miközben Alekszej végig mellette volt. A cárné, Olga és Tatyjana pedig a Vöröskeresztnél teljesítettek szolgálatot. Marija és Anasztaszija túl fiatalok voltak ahhoz, hogy ápolók legyenek. Ennek ellenére rendszeresen látogatták a sebesült orosz katonákat a kórházakban, ahol felolvastak a katonáknak, beszélgettek, sakkoztak. A katonák is később visszaemlékeztek a nagyhercegnő jókedvéről és legendás humoráról. Még egy sebesülteket szállító vonatot is elneveztek róla. Azonban ez az önzetlen viselkedés sem menthette meg a cári családot a végzetétől. Az 1917. februári forradalom véget vetett a cárok majdnem 400, és a Romanov-dinasztia több mint 300 évig tartó uralkodásának. A cári család ekkor házi őrizetbe került Szentpéterváron, de jól bántak velük. Biztonsági okokból augusztus közepén a nyugat-szibériai Tobolszkba szállították őket. Végül 1918 áprilisában az időközben hatalomra került bolsevikok Jakatyerinburgba, az úgynevezett Ipatyjev házba helyezték át.
„Itt érte őket utol a vég július 17-én éjszaka”
Mivel a cárt támogató fehérgárdisták közeledtek a város felé, az éjszaka közepén egy közös fotózás ürügyével a cári családot felébresztették. Amikor egymás mellé álltak, a katonák felsorakoztak és tüzet nyitottak. Akik túlélték a kaotikussá vált lövöldözést, azokkal szuronnyal és puskatussal végeztek. A cári családdal együtt megölték az őket szolgáló személyzetet is. A holttesteket teherautókkal vitték egy közeli bánya területére, ahol feldarabolták őket, majd a testrészeket leöntötték savval. Két holttestet elégettek, a többit elásták. A fehérek néhány nappal később elfoglalták Jakatyerinburgot. Érdekesség, hogy a jakatyerinburgi bolsevik őrségben több magyar katona szolgált, akik a hadifogság után csatlakoztak a vörösökhöz. A róluk készített névjegyzékben szerepelt egy bizonyos Nagy Imre. Hogy ez a személy azonos-e a későbbi magyar miniszterelnökkel, és egyáltalán ott volt-e azon a szörnyű éjszakán, nem tudni biztosan. Életének ezt a szakaszát ismerve azonban kizárni sem lehet.
„Mivel a holttesteket nem találták meg, a szovjet kormány pedig nem adott egyértelmű magyarázatot – sőt egyenesen tabu volt még csak beszélni is róla -, ezért megindult a találgatás, hogy mi történhetett a cári családdal. Egyre több és több tévhit terjedt szájról szájra szerte Európában, de még a Szovjetunióban is”
Valakik már akkor mondták, hogy megölték az egész családot. Mások azt mondták, csak a cárt végezték ki, vagy csak a házaspárt, sőt néhányan azt is mondták, talán mindenki életben van valahol külföldön. Aztán a gyönyörű és a nyilvánosság figyelmét mindig felkeltő Anasztaszijáról kezdték el terjeszteni, hogy ő egyedüliként megmenekülhetett. A következő években rengeteg nő állította magáról, hogy ő a nagyhercegnő és túlélte a mészárlást. Ezeknek az állításoknak a célja főleg anyagi természetűek voltak. Európában számtalan Romanov élt mesés gazdagságban, akik biztosan befogadták volna lányt, ha még életben van. Ilyen volt például Miklós édesanyja, Marija Fjodorovna és a cár két lánytestvére, Kszenija és Olga. Egyébként az Anasztaszija mint név, görög eredetű és azt jelenti „feltámadás”.
„A leghíresebb <ál-Anasztaszija> 1920-ban bukkant fel Németországban”
Február 17-én Berlinben egy rendőr megmentett egy 19 éves fiatal lányt az öngyilkosságtól. Mivel a hatóságoknak nem volt hajlandó azonosítani magát, és nem válaszolt semmilyen kérdésre, elmegyógyintézetbe zárták. Itt az orvosok megállapították, hogy bipoláris zavarban szenved. A lány németül beszélt, de az orvosok feljegyezték, hogy jól kivehető az orosz akcentusa. Egy évvel később arról kezdett beszélni, hogy ő valójában Anasztaszija Romanova, a cár lánya és nagy nehezen, de sikerült elmenekülnie Oroszországból. Történetének hamar híre ment nemcsak az intézetben, hanem később a sajtóban is. A Nyugat-Európában élő Romanovok közül sokan meglátogatták, hogy meggyőződjenek az igazságról. Emellett találkozott vele a cár volt inasa, a kislány korábbi dajkája, valamint egykori francia tanára is.
„Mindannyian egyhangúlag kijelentették, hogy a nő biztosan nem Anasztaszija és szélhámosnak titulálták. Ennek ellenére sokan hittek neki ezután is, téma volt a sajtóban”
Szabadulása után az Egyesült Államokban élt több éven át, felvette az Anna Anderson nevet, majd visszatért Németországba. Aztán 1927-ben egy hesseni nagyherceg – aki mellesleg Alekszandra cárné bátyja, vagyis Anasztaszija nagybátyja – által felbérelt nyomozócsoport Andersonnak utána járva megállapította, hogy ő valójában a lengyel származású Franciska Szanckovszka. Kiderült, hogy korábban egy gyárban dolgozott és régóta küszködik mentális zavarokkal. Ennek ellenére sokan hittek neki és 1984-ben bekövetkezett haláláig kitartott a meséje mellett.
„Egy szovjet kutatócsoport 1976-ban csontokra bukkant azon a környéken, ahol a cári család utolsó ismert lakhelye volt. Ugyan sejtették, hogy kiknek a maradványait találták meg, azonban inkább titokban tartották. A Szovjetunió felbomlása után azonban napvilágot látott a hír, és DNS-vizsgálattal, az élő rokonok leleteivel összehasonlítva azonosították Miklós, Alekszandra, Olga, Tatyjana és Marija maradványait, akiket 1998-ban a szentpétervári székesegyházban ünnepélyesen eltemettek”
2000-ben az Orosz Ortodox Egyház a cári család minden tagját szentté avatta. Azonban a két legkisebb gyermek, Anasztaszija és Alekszej csontjait nem találták meg. Újra elterjedt az a legenda, hogy ők talán túlélték. Anasztaszija utóéletének kérdése még jobban előtérbe került azután, hogy 1997-ben készült egy amerikai animációs film a nagyhercegnő megmeneküléséről. A mese óriási sikert aratott a mozikban. Azonban 2007 nyarán minden kérdést tisztáztak.
„A már megtalált családtagok nyughelyétől nem messze egy újabb sírt fedeztek fel több emberi csonttal, köztük két tinédzserkorú fiatalét. A DNS-vizsgálat pedig minden kétséget kizárt, sajnos Alekszej és Anasztaszija voltak azok. Végül őket is családjuk mellé temették el, ahol együtt nyugodhatnak békében”
A cári család meggyilkolása nemcsak a Romanov-dinasztia és minden jóérzésű ember számára volt tragédia, hanem magának Oroszországnak is. A német segítséggel visszatért Lenin felforgatott mindent és brutális terrort vezetett be. Az Orosz Birodalom megszűnt, óriási területeket veszítettek, az egykor erős és tekintélyes birodalom anarchiába és több millió ember életébe kerülő polgárháborúba süllyedt. A polgárháborút kihasználva 14 külföldi hatalom támadta meg az országot. Azonban ez sem törte meg Oroszországot, ahogy előtte sem Napóleon, aztán sem Hitler nem tudta, és valószínűleg a NATO/EU sem fogja tudni. Az egykori Orosz Birodalom romjaiból a Szovjetunió emelkedett fel, és jó két évtized múltán elfoglalt minden földet egészen Berlinig.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater