„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
„A szovjetek félelme, hogy őket fogják gyanúsítani a merénylettel, nem volt alaptalan”
Fotó:EUROPRESS/AFP
Maga a merénylet egy bonyolult és több érdekcsoport részvételével lezajlott színházi előadás volt, amelyben a bűnbak szerepét egy volt tengerészgyalogosra osztották, aki két évet élt a Szovjetunióban, mint disszidens, és onnan visszatérve Castro párti szimpatizáns szerepében találta magát. A dallasi merényletet valójában az amerikai hadiipari komplexum, a Pentagon és az ezek farvízén élő Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) szervezte meg, bevonva Kennedy-ellenes kubaiakat és az olasz-szicíliai maffiát.
„Az elsődleges narratíva az volt, hogy a felelősséget egy Kuba-szimpatizánsra hárítsák, és ebből kifolyólag megtámadják a szigetországot”
Aztán kiderült, hogy ezt a forgatókönyvet a legfelsőbb körök félretették már csak amiatt is, mert Kennedy és Hruscsov szovjet pártfőtitkár a kubai rakétaválságot olyan titkos megállapodással zárt le, hogy Kuba érinthetetlenné vált, vagyis kizárták a nukleáris háborút. Hogy Kuba lerohanása elmaradt, azon sokan meglepődtek. Az új elnök, Lyndon Johnson csak úgy tudta rávenni Earl Warren főbírót a vizsgálóbizottság vezetésére, hogy kizárta a kubaiak és a szovjetek szerepét, mert ha ezt a vonalat folytatják, az könnyen nukleáris összecsapáshoz vezet, ami „egy óra alatt negyven millió amerikai halálát” fogja jelenteni. Tehát onnantól kezdve a „magányos őrültre” koncentrált a vizsgálat.
Moszkva meglepően tisztában volt azzal, hogy Dallasban a szélsőjobboldali erők hajtottak végre államcsínyt. Már csak azért is, mert ismerték és nyomon követték Oswaldot, így felismerték, hogy belőle fognak bűnbakot csinálni! Sőt, egy amerikai kettősügynököt, Richard Nagellt utasították, hogy ölje meg Oswaldot, akit korábbról ismert, de nem tudta megtenni.
„A szovjetek félelme, hogy őket fogják gyanúsítani a merénylettel, nem volt alaptalan”
A washingtoni szovjet nagykövetség ugyanis 1963. november 18-án olyan levelet kapott, ami Oswald aláírással érkezett. A tartalom arra utalt, hogy a szerző kapcsolatban áll Valerij Kosztyikovval, a KGB terrorcsoportjának vezetőjével. A levél elemzéséből viszont arra következtettek, hogy provokációról van szó. Oswald nevében több más cselekedet is történt, amely őt kommunista szimpatizánsnak tüntette föl. Így például az, hogy Mexikóvárosban szintén egy ,,Oswald” nevű figura a kubai nagykövetségen erőszakosan követelte, hogy beutazási vízumot kapjon Kubába. Ez sem volt igaz, valaki az ő nevében járt el, hogy adott esetben majd ezt az incidenst is ellene használják fel. Végül erre nem lett szükség, mert a szervezett bűnözéshez tartozó Jack Ruby agyonlőtte a bűnbakot a rendőrségi mélygarázsban. Így még a tárgyalást is megúszták a valódi merénylet felelősei.
A szovjetek hivatalos válasza a Dallas után felismert nehéz helyzetre csak a 20. század végén, a Szovjetunió bukása után derült ki, a korabeli szocialista országok, a magyar sajtó is egyértelműen szélsőjobboldali összeesküvésnek, vagyis puccsnak tartotta a merényletet.
„A JFK-merénylettel kapcsolatos, sokáig titkos szovjet dokumentumokat Borisz Jelcin orosz elnök a németországi találkozójukon 1999 júniusában váratlanul átadta azokat Bill Clinton amerikai elnöknek”
Amint azt a Clinton által kézhez kapott archív szovjet dokumentumok feltárják, 1963. november 26-án, kedden, John F. Kennedy elnök temetését követő napon Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövet egy „szigorúan titkos/legmagasabb prioritású” táviratot küldött Washingtonból Moszkvába. A távirat tárgya a gyanús Oswald-levél volt. Dobrinyin ezt táviratozta Moszkvába: „Kérjük, vegyék figyelembe Oswald november 9-i levelét, amelynek szövegét [biztonsági okokból] a közeli szomszédok vonalán keresztül továbbították Moszkvába. Ez a levél egyértelműen provokáció volt. Azt a benyomást kelti, hogy szoros kapcsolatban állunk Oswalddal, és saját céljainkra használjuk fel. Teljesen különbözött minden más levéltől, amelyet a nagykövetség korábban Oswaldtól kapott. Ő maga sem járt soha a nagykövetségünkön. A levél hamisítványra vonatkozó gyanúját fokozza az a tény, hogy gépelt volt, míg a nagykövetség által korábban Oswaldtól kapott többi levél kézzel írott.” (Az ,,Oswald” levelet november 9-én adták föl és 18-én érkezett meg.) Dobrinyin már akkor meglepően pontosan fogalmazott Oswald szerepével kapcsolatban:
„Az az egyértelmű benyomás támad, hogy a levelet azok találták ki, akik mindenből ítélve részt vesznek az elnök meggyilkolásában. Lehetséges, hogy maga Oswald írta a levelet úgy, ahogyan azt diktálták neki, némi ígéretért cserébe, majd, mint tudjuk, egyszerűen letaszították, miután lejárt a hasznossága”
A kérdés az volt Moszkva számára, hogy az államcsínnyel hatalomra jutott Lyndon Johnson mit fog kezdeni a levéllel? Mint James Douglas kutató megjegyzi: „Vajon az amerikai kormány, most Lyndon Johnson vezetése alatt, beleegyezik-e abba, hogy a Szovjetuniót bűnbaknak nyilvánítsa Kennedy meggyilkolásáért, ahogyan azt a gyilkossági forgatókönyv kitervelői nyilvánvalóan elrendezték?” Johnson azonban úgy döntött, hogy elutasítja a CIA által manipulált mexikóvárosi bizonyítékokat a szovjet összeesküvésről.
„A szovjetek egy dolgot nem tudtak – ez csak a merényletet tervezők legfelsőbb szintjén volt ismert -, hogy az amerikai háttérhatalom a Kuba kérdését, ezzel a Szovjetunióval történő atomháborút ejtették”
A régi-új játszótérnek Vietnám számított, ahonnan előzőleg Kennedy elnök ki akart vonulni. Johnson elnök ezt megakadályozta, az ottani válság pedig tovább mélyült, ami egyenesen vezetett a Tonkin-incidenshez, majd 1965-ben Da Nangnál az első amerikai harci alakulatok bevetéséhez. Óriási üzletről volt szó, ami akkori áron 200 milliárd dollárt jelentett a hadiipari komplexumnak, előléptetéseket és kitüntetéseket a tisztikarnak, valamint még több lehetőséget a CIA-nak.
A Pentagon tábornokai már a kubai rakétaválság idején szerették volna az ,,első csapás” elvét alkalmazni a Szovjetunió ellen, amit Kennedy elnök és McNamara karantén ötletével úsztak meg. Úgy látszik idővel a hadiipari komplexum katonai képviselői is megértették, hogy egy önpusztító atomháború nem olyan jó üzlet. Kennedy elnök viszont a halálával fizetett azért, mert gátolta a Pentagon háborús szándékait.
„Azonban Jelcin 1999-ben nem az összes JFK dokumentumot adta át, ugyanis 2025 őszén a merényleteket vizsgáló, Anna Paulina Luna által vezetett bizottság újabb dokumentumokat kapott az orosz kormánytól”
Ezt követően 2026. januárban az orosz kormány elküldte a Luna bizottságnak a dallasi merényletről szóló, „John F. Kennedy elnök meggyilkolása és a szovjet-amerikai kapcsolatok” című dossziét, ami egy terjedelmes, lábjegyzetekkel ellátott elemző cikket tartalmaz, amely összefoglalja a tartalmat. A szerző, Andrej Artizov, a szerkesztőbizottság alelnöke, és egyben az orosz szövetségi levéltári hivatal, a Roszarhiv vezetője. De, ami lényegesebb, hogy az irat Putyin félhivatalos nyilatkozatának számít a Kennedy elnök elleni merénylet körülményeiről.
Artizov ugyanis esszéjében úgy ír a Kennedy-gyilkosságról, hogy az ideológiai ellentétek feloldását hirdeti, mivel a Kreml akkoriban minden segítséget megadott az amerikai hatóságoknak, és ezt a jelen orosz-ukrán háború esetére is vonatkoztatja, hiszen a nukleáris feszültség most is érezhető.
„Artizov tehát egyfajta analógiát mutat fel a 1963 novemberi eseményekkel a mostani patthelyzet feloldására”
A szovjetek ugyanis lehalkították a merénylet felelőseinek tartott szélsőjobboldal említését, cserébe az amerikaiak nem erőltették a kommunistákat hibáztató nyilatkozatokat, cikkeket. Ennek kapcsán kell megemlítenünk azt a meglepő esetet, hogy augusztus végén a CIA igazgatója, John Ratcliffe a Kremlben járt. Az elemzések arra utalnak, ezt a békülékenység érdekében tette, hogy Moszkvát figyelmeztesse a háborús válság további mélyítésének elkerülésére.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
ng says:
“a merénylet egy bonyolult és több érdekcsoport részvételével lezajlott színházi előadás volt”; “Dallasban a szélsőjobboldali erők hajtottak végre államcsínyt”
alusisakot fel – valakinek kétségbevonhatatlan tudása van arról, mi történt és ki hajtotta végre B-)
ugyan milyen államcsínyről beszél (ír) a szerző? ha Jonhsont akarták hatalomba juttatni, akkor ugyan miért nem hajtotta végre a tervet, támadta meg a oroszokat, meg Kubát?
a “háttérhatalom” valahogy mindig ott van minden mögött, de mégse sikerülnek a tervei soha B-)
egy dolog biztos: az oroszok keze mindig tiszta, sose véres ;)