//Lecsap a Halott Kéz
„A Halott Kéz három és fél évtizede biztosítja Oroszország nukleáris elrettentését akár a legrosszabb szcenáriók esetében, így önkéntelenül is csökkentve egy nukleáris összecsapás kitörésének esélyét” #moszkvater

Lecsap a Halott Kéz

MEGOSZTÁS

A szovjet eredetű nukleáris ítéletnap esetén a kölcsönös megsemmisítést biztosító Halott Kéznek becézett irányítási rendszer már jellegénél fogva is rendszeresen felkelti a külső szemlélők érdeklődését. Annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló információk száma egészen csekély, felettébb szofisztikált struktúrát figyelhetünk meg, amely még a teljes politikai és katonai vezérkar megsemmisülése esetén is képes pusztító válaszcsapást mérni a támadóra. Bár titokzatos maga a Perimetr működése, ám az Egyesült Államok által generált megváltozó geopolitikai környezet a rendszer újragondolását hozhatja magával.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

„A Halott Kéz három és fél évtizede biztosítja Oroszország nukleáris elrettentését akár a legrosszabb szcenáriók esetében, így önkéntelenül is csökkentve egy nukleáris összecsapás kitörésének esélyét” #moszkvater
„A Halott Kéz három és fél évtizede biztosítja Oroszország nukleáris elrettentését akár a legrosszabb szcenáriók esetében, így önkéntelenül is csökkentve egy nukleáris összecsapás kitörésének esélyét”
Fotó:EUROPRESS/Russian Defence Ministry

Az elmúlt hetek kellően abszurd kül- és belpolitikai híráradatában szinte elveszett egy elsőre jelentéktelennek tűnő esemény, amely nemcsak az orosz stratégiai rakétaerőket (RVSzN) érintette, de egy ennél nagyobb kérdéskört is. A védelmi minisztérium és védelmi ipari szereplők részvételével, tradicionálisan Szocsiban megrendezett ülés keretében Vlagyimir Putyin bejelentette a hadsereg új, modern körülményeknek és kihívásoknak megfelelő nukleáris parancsnoki központján immár a csak a befejezés előtti utolsó munkálatok vannak hátra.

Első olvasásra nem gondolnánk nagy horderejűnek a nyilatkozatot, biztosan csak egy, az orosz haderő modernizációját bemutató bejelentések sorában. Ám jelen esetben másról van szó, ugyanis a földalatti létesítmény funkcióját tekintve, drámain fogalmazva a nukleáris Armageddon idején tölti be legfőbb szerepét.

„A mindent elpusztító atomháború kérdéskörén felbuzdulva, némi keresés után hamar feltárul előttünk egy hivatalosan Perimetrként, a nyugati szakértők és közbeszéd által inkább Halott Kézként ismert rendszer. Egyáltalán mit fedhet ez a baljósnak tűnő jelző és milyen szerepe van egy nukleáris világvége esetén?”

Már a vizsgálat elején számos nehézségbe ütközünk mind a Perimetr, mind a parancsnoki központ esetében, révén a nyílt forrásokból elérhető információk száma viszonylag korlátozott és többször ellentmondásos. Ennek következtében fontos tisztázni, hogy sok esetben csak szakértői vélemények és találgatások adják a bemutatott információk alapjait. Figyelembe véve, hogy a nukleáris ítéletnap két egymással összefonódó legfontosabb eleméről lévén szó, nem is csoda, hogy Moszkva minél kevesebb részletet kíván a nyilvánosság tudtára adni.

Többek között a parancsnoki központ esetében még a pontos helyszín sem ismert – vélhetően stratégiai védelme miatt –, ám egyes források az uráli Koszvinszkij Kameny és Jamantau hegyeket jelölik meg potenciális lehetőségként a szverdlovszki területen, valamint Baskíriában. Mindkét helyszín fekvésénél és geológiai jellemzőinél fogva kiváló helyszínül szolgál akár a katonai, illetve politikai vezetés fogadására, mélyen benn a hátország védett területein.

„Az elmélet további megerősítésként szolgálnak a térségben a ’80-’90-es években zajló hatalmas építkezések, melyek még a Szovjetunió széthullását követő pénzhiányos időszakban is aktívan folytatódtak”

Bár egyes vélemények szerint éppen ellenkező céllal, az Egyesült Államok figyelmének elterelésére szolgálnak ezen objektumok, és a Halott Kezet kezelő parancsnoki központ teljesen más térségben található. Bárhol rejtőzzön az igazság, a létesítményben lényegében az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság (NORAD) Cheyenne-hegyi központjának orosz megfelelőjét fedezhetjük fel, amely kiválóan alkalmas még egy közvetlen őt ért nukleáris csapás átvészelésére is. Vélhetően nem véletlenül emelte ki az objektum kapcsán Vlagyimir Putyin annak kiemelkedő biztonsági jellemzőit, és magas szintű rendelkezésre állását.

Az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság Cheyenne-hegyi komplexumának felépítését bemutató sematikus ábra #moszkvater
Az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság Cheyenne-hegyi komplexumának felépítését bemutató sematikus ábra
Forrás: Wikipédia

A harmadik világháborúként asszociált pusztító nukleáris konfrontációt illetően minden atomhatalom számos forgatókönyvvel és eljárásrenddel készül, amely magába foglalja akár a politikai vagy katonai vezetés részleges kihullását is.

„A többszörös biztosítási rendszer ellenére mégis fennállhat egy olyan helyzet, melyben a nukleáris fegyverek bevetését elrendelő parancsnoki lánc rajta kívülálló körülmények hatására teljesen megszakad”

Lehet ez magának a politikai vezetésnek  – így az elnök – a cselekvésképtelensége, vagy akár halála, a rakétasilókat ért találat, a kommunikációs csatornák sérülése, a főváros elpusztulás, illetve számos egyéb olyan faktor, amely lehet csak egy atomháború kellős közepén tűnik elő.

A probléma már a hidegháború idején is foglalkoztatta mind a szovjet politikai vezetést, mind a tervezőket. Főképp az egyre pontosabbá és hatékonyabbá váló nukleáris tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták okozta fenyegetés hatására egy 1974-es rendelet értelmében, megkezdődött a fejlesztés egy olyan rendszeren, mely a parancsnoki-irányítási lánc megbomlása esetén elsődlegesen annak előzetes jóváhagyásával, legvégső esetben pedig teljesen automatikusan indíthatja a nukleáris válaszcsapást.

„A kölcsönösen biztosított megsemmisítés (MAD) doktrínájának értelmében ugyanis egy atomháborúban nincsen győztes fél”

Bár elsőre úgy tűnhet a támadó akár bizonyos mértékű előnyre szert tehet az ellenfél stratégiai pontjait és arzenálját ért csapásokkal, ám ezt utóbbi válaszcsapása fogja követni a támadó területére. A hidegháborúban kidolgozott, de máig élő nukleáris elrettentés egyik fő elemét pont ezen a kölcsönösen biztosított megsemmisítés adja, és az egykori fegyverkezési verseny is ennek mentén zajlott.

Ám Richard Nixon elnöksége idejétől kezdve rendre a mai napig az Egyesült Államok részéről felmerül az úgynevezett korlátozott nukleáris opciók (LNO) lehetősége. Az elgondolás keretében a katonai és politikai vezetést, valamint a nukleáris létesítményeket és egyéb stratégiai célpontokat ért preventív csapásokkal Washington kvázi likvidálná az ellenfél lehetőségeit a válaszcsapásra. Az elmélet támogatói szerint ezzel elkerülhetővé válna a Föld teljes elpusztítása, valamint milliók halála.

„Ahogy kezdetben, úgy az eltelt évek során is számos kutató rámutatott, hogy ezt már a hatályban lévő katonai doktrínák jellege miatt sem lehet az eszkalációt megakadályozni. Ennek ellenére máig időnként stabilan felmerül az LNO-k esetleges alkalmazásának elméleti lehetősége”

További problémát okoztak a kommunikációs csatornákat esetlegesen teljesen megbénító elektronikai zavarórendszerek (EW), melyek akár még a tűzparancs továbbadását is megakadályozhatják. A Perimetr megalkotásával a szovjet vezérkar tehát egy olyan opciót kívánt létrehozni, mely még az őt, a kommunikációs csatornákat, vagy egyéb létesítményeket ért korlátozott, esetleg teljes támadás esetén is képes a MAD doktrína szerinti teljes pusztítást végrehajtani, ezáltal eltántorítva az Egyesült Államokat egy preventív nukleáris csapás végrehajtásától.

A Perimetr rendszer működése #moszkvater
A Perimetr rendszer működése
Forrás:Komszomolszkaja Pravda

A Perimetr koncepciójának kidolgozása 1974-ben kezdődött meg a dnyepropetrovszki Juzsnoje tervezőirodában. Az előzetes tervek 1975-ös elfogadását követően a rendszer elemeinek tesztelése 1979-ben kezdődött meg, többek közt harkovi és Novaja Zemlja-i kísérleti telepeken.

„A sikeres tesztidőszakot követően 1985 januárjában állt hadrendbe a Perimetr. A hidegháború vége sem jelentette szolgálat végét, sőt napjainkig továbbra is az orosz nukleáris elrettentés egyik alapját adja”

Érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Államok rendelkezett hasonló feladatú ERCS (Emergency Rocket Communications System) architektúrával, ám azt George H. W. Bush a magas költségekre és csökkenő fenyegetettségre hivatkozva 1991-ben leállította. Bár az első START szerződés keretein belül a rendszer működését 1995-től határozatlan időre egyoldalú gesztusként beszüneteltette az orosz fél, de a hadrendből történő kivonás nem történt meg. Bár egyes nyugati források kételkednek, hogy ténylegesen újra aktív szolgálatba állt-e a Perimetr, mint egész, ám az utóbbi 10-12 év orosz nyilatkozatai alapján biztosra vehető annak működése. Az Egyesült Államok és a NATO az elmúlt években többször is elítélő közleményt adott ki a Perimetr vonatkozásában, immorálisnak nevezve azt, ám washingtoni körökben már számos alkalommal ugyancsak felmerült egy hasonló rendszer létrehozásának igénye.

De hogyan is működik a Perimetr a gyakorlatban? Nos, ismét érdemes megjegyezni, az információk szigorúan titkos mivoltuk miatt hiányosak, így a gyakorlati működés részleteiben eltérhet a leírtaktól. A kezdeti időszakban még teljesen automatikus rendszert vázoltak fel a tervezők, ám ezt hamar egy úgymond végső esetben autonóm üzemmódra is képes félautomata vezérlés váltotta fel.

„Az automatizált rendszerek hiányosságai folytán már a tervezéskor fennállt egy esetleges számítógépes hiba lehetősége, mellyel téves jelek alapján léphetne működésbe a Perimetr”

Legrosszabb esetben akár egy természetes esemény – mint meteorit becsapódása – is aktiválhatná a biztonsági protokollt, amelyet utána képtelenség leállítani. Az elgondolásban tehát fontos szerepet kapott az ember, mint végső ellenőrző tényező, és ha minden lehetséges szint elérhetetlen, csupán akkor aktiválja a rendszer az autonóm válaszcsapást.

A Perimetr harci üzemmódjának élesítése kétféleképp lehetséges. Kézi módon vagy automatikusan. Első esetben a hadvezetés az előrejelző műhold- és radarhálózat beérkező adatai alapján személyesen dönthet a harci üzemmód aktiválása mellett. Ha bizonyos időn belül nem érkezik meg a leállásról szóló parancs, a rendszer ezt úgy értelmezi, hogy a parancsnoki kar megsemmisült és automatikusan megkezdi a rakéták indítását.

A második esetben egy ennél összetettebb procedúra zajlik. A válaszcsapás megindításához ugyanis négy körülmény egyidejű megléte szükséges. Elsőként meg kell bizonyosodni az országot ért nukleáris támadás tényéről. Ennek megállapításához a szárazföldi, légi, vízi és űrbéli, békeidőben is aktív szenzorok adatai szolgálnak segítségül. Ha például több pontból erőteljes ionizáló és elektromágneses sugárzás detektálható szeizmikus aktivitás kísértetében az atomtámadásra utal. Ebben az esetben a rendszer megpróbál kapcsolatot létesíteni a vezérkarral, megerősítendő a támadás tényét. Ha a kapcsolatfelvétel sikeres, a Perimetr leállítja magát, ha nem, akkor magával az elnöki atomtáskával próbál összeköttetésbe kerülni.

„A Cseget elnevezésű aktatáska a Kazbek parancsnoki-irányítási rendszer részeként hivatott a mindenkori államfő környezetében tartózkodni, hogy az elnök minden eshetőség esetén személyesen rendelhesse el a válaszcsapás megindítását”

Amennyiben ez sem sikeres, úgy a mesterséges intelligencia a döntéshozatal jogát átadja a Stratégiai Rakétaerők bármely parancsnoki központjának. Ha még így sem sikerült semmilyen választ kapni emberi forrásból, akkor dönt a Perimetr a válaszcsapás megindításáról. Ahogy látható, többszintű biztonsági rendszer véd a véletlen rakétaindítással szemben, minimalizálva az esetleges gépi hibából adódó indítás lehetőségét.

A Cseget atomtáska egyik példánya a jekatyerinburgi Jelcin Központban kiállítva #moszkvater
A Cseget atomtáska egyik példánya a jekatyerinburgi Jelcin Központban kiállítva
Forrás:yeltsincenter.com

A Perimetr aktiválásakor elsőként a 15A11 jelű, módosított UR-100UTTH rakéták kilövése történik meg, melynél a nukleáris töltet helyén egy 15B99 kódjelű megnövelt teljesítményű rádióadó található. Ezen vezérrakéták pályája nem ballisztikusan vezet az ellenfél irányába, hanem Oroszország felett halad el jóval alacsonyabb magasságban. A repülés során az összes még működő siló, tengeralattjáró vagy egyéb indítóállás irányába tűzparancsot közvetítenek a rádióadók automatikus válaszcsapást elrendelve. Az orosz fegyveres erőkön belül minden interkontinentális (ICBM), tengeralattjáróról vagy levegőből indítható (SLBM-ALBM) ballisztikus rakéta rendelkezik leadott jelek befogására szolgáló vevőegységgel. A tűzparancsot megkapva immár autonóm módon zajlik a második csapásként szolgáló rakéták indítása.

15A11 jelű vezérrakéta a robbanótöltet helyén a megnövelt teljesítményű rádióadóval #moszkvater
15A11 jelű vezérrakéta a robbanótöltet helyén a megnövelt teljesítményű rádióadóval
Fotó:missilery.info

A Perimetr rendszer jelenkori körülmények közötti eredményességének egyik fontos korlátozói pontja az elmúlt évtizedek fegyverzetkorlátozó szerződései. Míg a Perimetr hadrendbe állításakor a Szovjetunió összesen 39 197 robbanófejjel rendelkezett, mára ez a szám a START szerződések következtében a stratégiai készlet esetében lecsökkent 1550-re.

„A leszereléssel a kölcsönös megsemmisítés csak korlátozottabb mértékben tud érvényesülni. Bár e téren sincs teljes egyetértés, hiszen orosz szakértők 200 körülire teszik az Egyesült Államok elpusztításához szükséges robbanófejek számát”

A kevesebb bevethető fegyver viszont hatékonyabb célba juttatást és a már meglévő rakétavédelmi rendszereken áttörni képes eszközöket igényel, mely újabb oldalról világítja meg Oroszország hiperszonikus fejlesztéseinek hátterét. Mégis, a jövőben a Perimetr legfőbb elemét az a Poszeidón nukleáris töltetet hordozó robot-tengeralattjáró adhatja, mely az ellenfél partjai mentén a víz alatt robbanva okozhat akár 100 megatonna erejű robbanást. A detonáció és az azt követő radioaktív csapadék lényegében elpusztítaná az Egyesült Államok atlanti partvidékét kedvező széljárás esetén évezredekre lakhatatlanná téve azt.

Egy 100 megatonna hatóerejű nukleáris töltet vízalatti robbanásának következményei, ha a detonáció New York kikötőjében következne be. Ahogy az ábra is mutatja a nyolc milliónyi haláleset mellett, a város teljesen elpusztul és a teljes keleti partot nukleáris csapadék terítené be. Az alábbi linkre kattintva személyesen is elvégezhetjük a kísérletet akár más régiók esetében. A szimuláció 15 mérföld/órás, azaz körülbelül 24 km/h északkeleti széljárással számolt #moszkvater
Egy 100 megatonna hatóerejű nukleáris töltet vízalatti robbanásának következményei, ha a detonáció New York kikötőjében következne be. Ahogy az ábra is mutatja a nyolc milliónyi haláleset mellett, a város teljesen elpusztul és a teljes keleti partot nukleáris csapadék terítené be. Az alábbi linkre kattintva személyesen is elvégezhetjük a kísérletet akár más régiók esetében. A szimuláció 15 mérföld/órás, azaz körülbelül 24 km/h északkeleti széljárással számolt
Forrás:Wikipédia/Nukemap

Az orosz hadiipar számára az elmúlt évek egyik legnagyobb kihívását jelentette a krími válságot követően az ukrajnai beszállítók kiváltása hazai forrásokkal az importhelyettesítés keretében. Nem volt ez máshogy a Petrimetr esetében sem. 1991 óta immár a Juzsnoje tervezőiroda Ukrajna tulajdonában áll, és 2014-től kezdődően mindennemű kapcsolatot felfüggesztett Oroszországgal. Az ismételt hadrendbe állítás óta eltelt évek során a Perimetr számos eleme megújult, a vezérrakéták állomáshelye is megváltozott – tartva attól, az Egyesült Államok ukrajnai tevékenysége során nehogy tudomást szerezzen azok koordinátáiról –, valamint meghibásodás vagy szabotázs esetére további redundáns rendszerek kerültek kiépítésre.

„Bár a Perimetr működését nem veszélyezteti alkatrészhiány, mégis az elkövetkező időszak egyik fő célja a további modernizáció keretében a fennmaradó ukrán elemek kiváltása, illetve a rendszer védelmének növelése a korábban nem jelentkező veszélyek – így például kibertámadások – ellen”

Viktor Jeszin nyugalmazott vezérezredes, a Stratégiai Rakétaerők korábbi főparancsnoka 2018-as interjújában rávilágított a Perimetrt alkotó koncepció egyik kihívására, nevezetesen a közép- és köztes hatótávolságú szárazföldi telepítésű nukleáris fegyverek okozta fenyegetésre. Éppen ezért is felettébb problematikus az Egyesült Államok kilépése az INF szerződésből, mivel ha Washington mégis úgy dönt, hogy ilyen kategóriájú fegyverzetet telepít Európába, az így indított rakéták jelentősen redukálják a válaszcsapáskor rendelkezésre álló állomány mértékét. Az INF felmondása körüli megváltozott biztonsági környezet, valamint a szárazföldi telepítésű közép- és köztes hatótávolságú nukleáris töltetű rakéták visszatérésének lehetősége Európába vélhetően az orosz nukleáris doktrína és vele együtt a Perimetr szerepének részleges átértékelését hozhatja magával.

„A Halott Kéz három és fél évtizede biztosítja Oroszország nukleáris elrettentését akár a legrosszabb szcenáriók esetében, így önkéntelenül is csökkentve egy nukleáris összecsapás kitörésének esélyét”

Ahogy Stanley Kubrick 1964-es Dr. Strangelove című klasszikusában, a Perimetrhez felettébb hasonló Ítéletnapgép esetében elhangzó párbeszédből is kitűnik, az ilyen rendszerek lényege pontosan az, hogy a potenciális ellenfél tudjon annak létezéséről. Ugyanis amint tudomást szerez róla, már felettébb nehezen fogja rávenni magát az első csapásra, tudja ugyanis, hogy ő ugyanúgy megsemmisülhet. Bár a modern kor új kihívások elé állítja a Perimetrt, ám fő feladatában továbbra is készséggel ellátja szerepét, még ha oly sokat nem tudhatunk róla.

MEGOSZTÁS