„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Molnár Máté Gál írása a #moszkvater.com számára
„Ha a fentiekben leírtakat egy nagyképben nézzük, akkor elmondható, hogy a vidék Magyarországa nettó vesztese volt a kádári világnak”
Fotó:FORTEPAN/Fortepan
Előző cikkemben (https://moszkvater.com/egy-elfeledett-trauma/) arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy az 1948 és 1961 között zajló kényszerkollektivizálás, milyen következményekkel járt a vidéki Magyarország jövőbeni sorsára.
„Erre építve, s ezt tovább görgetve, most azt nézzük meg, hogy a kádári <fridzsider szocializmus> milyen mély társadalmi változásokat indított el a vidéki életvilágokban”
Elöljáróban le kell szögeznünk, aki ezzel a témával foglalkozik, vagy ezzel kapcsolatban publikál, az ingoványos talajra lép. Ugyanis a Kádár-korszak államszocializmusát két nemzedék is megélte. Az egyik ebben a korszakban lépett a 40-es, 50-es életéveibe, a másik ebbe született bele, és a kései 80-as években vált fiatal felnőtté. Így elkerülhetetlen, hogy a más szemszögből megfogalmazott vélemények, ne ütközzenek a fenti nemzedékek kollektív emlékezetével. Ezért nem azzal a világgal szeretnék foglalkozni, amely jellemezte a korszakban dolgozó családok hétköznapjait, ugyanis azt mindenki a maga módján élte meg. Valakinek minden évben megadatott a vállalati üdülés a Balatonon, valakit pedig azért nem vettek fel egy jobb középiskolába, egyetemre, mert az apja vagy nagyapja „kulák” volt. Többek között ezek is hozzátartoznak a korszak által tudatosan előidézett változásokhoz, de ahogy említettem, más szemszögből kerül bemutatásra a kádári Magyarország.
A vidéki emberek számára az 1960-as évek fordulópontot jelentettek. A nómenklatúra nem folytathatta az 1956 előtti erőszakos társadalom- és gazdaságpolitikáját, ezért kénytelen volt más módszerek szerint vezetnie az országot. Az erőltetett iparpolitika, s a város, mint a munkásság „fejlődését” és „előrehaladását” biztosító településforma, látványos támogatása megmaradt, sőt még nagyobb lendületet vett. Ennek legszemléltetőbb látleletei a hatalmas nagy panelek és városi lakótelepek. Többek között ezek megjelenése is előidézett egy sajátos városi, úgymond szubkulturális milliőt.
„Vidéken a változás sokkal erősebben éreztette hatását, és ez három tényezőben mutatkozott meg. Az első, a kényszerkollektivizálás által szétvert parasztság helyére belépő, gépiesített és monokulturális – a téesz világra épülő – mezőgazdasági termelési mód megjelenése. A második a falvak látképének drasztikus eltorzítása, amelynek máig alkotó eleme, a <kádárkockák> látképe. A harmadik az úgynevezett <második gazdaság> vagy <háztáji> termelés megjelenése”
A három folyamatból adódó következmények ma is rányomják bélyegüket a vidéki életképre. Az önellátó parasztság eltűnése és a mezőgazdaság gépiesítése hatalmas tömegeket fordított el az agráriumból, ugyanis a felkínált téesz, mint munkalehetőség – az ’50-es évek eseményei miatt is – sokak ellenszenvét váltotta ki. Ennek következménye, hogy sokan az iparban, főleg az építőiparban találták meg számításukat, ezzel párhuzamosan tömegesen költöztek a városokba. Természetesen ez nem elválasztható az agrárium gépiesítésétől, amellyel tudatosan irányították a mezőgazdaság jövőbeni sorsát, egyben így nem volt már annyi munkaerőre se szüksége az ágazatnak.
„Itt van a <kádárkockáknak> a kérdése, amelynek már az elnevezés is propagandisztikus, és azt sugallja, hogy ez a kádári <fejlődés> pozitív hozadéka”
A valóság az, hogy már 1945 előtt is számtalan kockaház épült vidéken, igaz annak a kényelmét a parasztság akkor nem engedhette meg magának. Viszont a probléma igazából az a szocialista időkben épült fenti háztípussal, hogy már a maga korában se volt gazdaságosnak mondható. Ugyanis bár egy parasztházzal ellentétben a terek tágasabbak és komfortosabbak voltak, az energia felhasználás tekintetében – a különböző háztartási berendezések megjelenésével – gazdaságtalan volt. Ennek ma hatványozottan érezzük hatásait. A vidék demográfiai mutatóinak romlása miatt mára a legtöbb pedig kihasználatlannak bizonyul.
Ezek mellett ott van még a „háztáji,” mint jelenség, amely két dologra világít rá. Az egyik, hogy nem véletlenül engedélyezte a hatalom ezt a fajta tevékenységet, ugyanis ez a téesz rendszer hibáiból és hiányosságaiból fakadt. A másik, hogy egymagában a téeszek nem voltak képesek biztostani a társadalom növekvő élelmiszer igényét.
„Ma már az országban a <háztáji> kertek csak elvétve vannak művelve, amely már az 1990 után kialakult <nyugatias fogyasztói társadalmi> modellnek is köszönhető”
A fentiekben felvázolt három jelenség nem választható el a vidék későbbi sorsát meghatározó tényezőktől. Egyben nem hanyagolható el ezek vizsgálata és bemutatása, ugyanis komoly hatást gyakorolt a társadalom mentalitására. A pártállami propaganda ezt a „teljesítményt” úgy kommunikálta, hogy ez a „szocialista fejlődés eredménye” volt. Ez pedig azt a képzetet keltette, hogy a magyarországi szocialista modellnek köszönhető a társadalmi mobilizáció és „jólét.” Tanulságos viszont, hogy a korszakban hasonló folyamatok zajlottak le a vasfüggöny nyugati oldalán is.
„Innen nézve pedig a magyar társadalmi átalakulás inkább egy európai trendbe illeszkedik, mintsem köszönhető ez a <szocialista modellnek>”
Az eddigiekben azokat a változásokat vettük sorba, amelyek szemmel láthatóak és kézzel foghatóak voltak. Na de hogyan hatott a „szocialista modernizáció” a vidéki magyar társadalomra? Hosszú távon határozottan negatívan. Mint említettem a cikkem elején, a tabu témák firtatása határozottan tiltva volt, viszont ezeket a pártállam által irányított „jóléti” intézkedések se tudták a homályban hagyni. Az ’50-es évek vidéki kényszerkollektivizálásainak kibeszéletlen traumái három súlyos, az egészségre károsan ható következményekkel jártak.
„Az első az alkoholizmus”
Ehhez elég egy szemléltető adat, hogy érezzük ennek a fajta betegségnek a súlyosságát. 1978-ban az ország minden egyes lakójára 11,5 liter tiszta szesz (főleg pálinka) jutott és ez a szám még 1990-ben is 10,5 liter volt.
„A második az öngyilkosságok számának növekedése vidéken, amely az 1950-es évek közepétől, az 1980-as évek végéig folyamatosan emelkedett”
A csúcspont 1983 volt, amikor százezer lakosra 46 öngyilkosság jutott.
„A harmadik egy kevésbé ismert betegség megjelenése a vidéki életvilágokban, a neurózis”
Ez egy olyan mentális betegség, amit átlagos orvosi vizsgálattal kevésbé lehet kimutatni. Fő jellemzője, hogy az adott személy szorongásos állapotban van és a megnyílás a társadalom felé komoly kihívást jelent az egyénnek. Magyarországon körülbelül a felnőtt népesség 40-50 százaléka lehetett érintett. Ez nem áll távol a valóságtól, ugyanis ez az adat fedi az ország egykori agrárnépességének számát.
„Ha a fentiekben leírtakat egy nagyképben nézzük, akkor elmondható, hogy a vidék Magyarországa nettó vesztese volt a kádári világnak”
Az illúziókra épített „szocialista modernizáció” a vidéket teljesen elszakította addigi életritmusától. A ki nem beszélt traumák és a hétköznapok gyökeres átalakulása pedig olyan, az egészségre káros, válasz reakciókat generált a családok egyes tagjaiban, amik máig meghatározó jelenségek a közösségekben.
Végezetül sokan szoktak arra hivatkozni, hogy ezek ellenére a népesség folyamatosan növekedett, ez igaz, de nem vidéken. Az 1970-es évek közepén a városokban 25 százalékos volt a születési arány növekedése, addig a falvakban csak 4 százalékos. Ezek a folyamatok teljesen beleilleszkednek abba a politikába, amelyet a kommunista elit folytatott az 1940-es évek végétől. 1990 után pedig a fenti számok tovább romlottak, ami mellé bejött egy gazdasági válság is, amely további elhallgatott traumákat – munkahelyek elvesztése, létbizonytalanság stb. – idézett elő. Ma ezek következtében ott tartunk, hogy a falvaknak a történelmünk során sosem látott kihívásokkal kell megküzdeniük.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater