„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Stier Tamás írása a #moszkvater.com számára
A szerző felvétele
Moszkvából a Kazanyi pályaudvarról indul a tizenkét és fél órás éjszakai vonatút. Feltűnik, hogy mindhárom pályaudvart felújították, sőt decembertől elkezdik egybeépíteni a Leningrádi és a Jarovszlavszkij pályaudvart. Az utóbbi években megszokott reptéri ellenőrzéshez hasonló pakoltatás után, már várt a harminchárom vagonos szerelvény. Minden vagon előtt egyenruhás női vonatkísérők állnak szúrós tekintettel. Jegyet nem kérnek, csak útlevelet.
„A vagonom előtt egy szigorú képű Olga egyenruhában hol az útlevélre néz, hol rám, majd hosszas mérlegelés után csivitelő kedves hangon angolul ismerteti, miben áll rendelkezésemre, hol található a zuhanyzó, a büfékocsi, illetve mi a szabályzat”
A fülkében egy jól megtermett kopasz, szakállas fiatalember várt, aki köszönésemre válaszul mélyen morog valamit. Két útitársunk érkezett még, egy betűrt inges középkorú férfi, illetve egy húszéves srác, Gyima. Zavarba ejtő az a fajta illem, amit a vonaton az európai viszonyokhoz képest tapasztaltam. Mindenki kezet fogott és bemutatkozott belépéskor mindenkivel, majd kérdés nélkül papucsra cserélte a cipőt.
A szerző felvétele
Gyima egész jól beszélt angolul, és még egy órát diskuráltunk. Mély témákba vetettük magunkat, s meséltem neki Magna Hungariáról, Julianus barátról, hogy találta meg az ősmagyarokat, illetve a tatárjárásról. Elámulva nézett, hiszen most hallott először arról, hogy Tatárföldnek magyar vonatkozása van. Nem értette viszont a tatárjárás elnevezést, hisz Batu kán mongol volt. Elmagyaráztam neki, hogy mivel a mongolok a hólabda elv alapján a leigázott népek katonáit küldték előre, így a legismertebb előretolt törzsről nevezték el őket.
„Szóval tatárok szálltak meg minket, mongol vezetéssel”
Huszonkettő nulla nullakor az addig vigyázzban ülő középkorú figura felugrott. Vszjo! – mondta ellentmondást nem tűrően, majd nekiállt előkészíteni a fekhelyét. Erre a vezényszóra mi is felkapaszkodtunk a felső ágyakra. A matrac kényelmes volt, de annyi helyem volt a plafonig, hogy felhúzzam a lábam.
Másnap már csak ketten voltunk a kabinban Gyimával. Érdeklődve kérdezget Európáról, mely országokban jártam, mi tetszett a legjobban. A jelen körülmények miatt, számára vágyálomnak tűnik egy nyugati utazás. Tizenöt éves volt, amikor a konfliktus elkezdődött, és csak Isten tudja hány éves lesz, mire befejeződik.
„Leszállás után a vasútállomás már előre vetíti, hogy valóságos ékszerdobozba érkeztem. A Kazanka folyó és a Volga találkozásánál épült város könnyedén bejárható gyalog, de a tömegközlekedés is tökéletesen behálózza”
Gyima egy ideig velem tart, mivel még van egy órája, amíg érte jönnek. Mindketten éhesek vagyunk, így felvetem neki, hogy együnk valami helyi étteremben. Húzza a száját, és azt ajánlja, menjünk inkább egy grúz étterembe a sok közül. Szerinte a tatár ételek nagyrésze inkább csak hússal vagy krumplival töltött pékáru, és sütemény. A legismertebbek a Csak-csak nevű, tésztadarabokból és mézes szirupból álló édesség, illetve a hússal és burgonyával töltött háromszög, az Öcspocsmak. Később kipróbáltam őket, nem rosszak, de egyszer elég volt.
„A bolsevik forradalmárról, Baumanról elnevezett sétálóutcán hemzsegnek a turisták. Gyerekek játszanak a békás szökőkúton, II. Katalin orosz cárnő hintójának vasból készült másolatára csimpaszkodnak felváltva, és ámulva nézik a sárkányos emlékművet”
A legtöbb szobor nem kívánt sok magyarázatot, de értetlenül figyeltem, ahogy emberek sora váltja egymást egy fénykép erejéig egy három méteres trónon tespedő kövér macska előtt. Látva a megrökönyödésemet, Gyima felvilágosít, hogy a műalkotás a város egyik szimbóluma lett, amely megemlékezik a híres kazanyi macskákról, melyek megtisztították a Téli palotát, majd Szentpétervárt az egerektől és a patkányoktól. Az Erzsébet cárnő parancsára rendelt harminc macskát, a mai napig ott „dolgozó” híres ermitázsi macskák őseiként tartják számon.
Az étterem teraszára beülve érzékelem, hogy a legtöbb vendég külföldi. Az egyik asztalnál franciául társalognak, a másiknál angolul rendelnek, míg mellettünk egy német család ugyanolyan harsányan diskurál és csapkodja a korsókat, mint Bajorországban szokás.
„A Kazanyi Vízkereszt-székesegyház harangtornya dominálja a sétálóutcát”
A szerző felvétele
Maga a látvány visszaröpíti az embert a múlt századba. A tövében öreg kintornás húzza neki, nem messze tőle pár rubel reményében fiatalok breaktáncolnak, a kereszteződésnél pedig egy tenor énekes áriázik teljes beleéléssel. Nem számítottam ekkora életre, így miután koppant két korsó sör az asztalunkon, máris teljesen otthonosan érzem magam.
Idilli a hangulat, mígnem hisztérikus sikítás töri meg a mesés képet. Az utcán egy pillanatra megfagynak az emberek. A fejkendős hölgy kezéből kiesik a telefon, majd térdre rogy egy szemetes mellett. Némán zokog, mellette egy kislány szoborrá merevedve nézi, arca viaszfehér. Ketten odasietnek segíteni, de az emberek nagyrésze érdektelenül teszi tovább a dolgát. Valószínűleg nem először látnak ilyet.
„Kérdőn tekintek Gyimára, aki lemondóan annyit mondd, kevesebben lettünk egy lélekkel”
A hotelba zökkenőmentes volt a becsekkolás, majd Gyima felveti, hogy kísérjem el, és megmutatja a város egyik legizgalmasabb modern építészeti szimbólumát. A Zags Csasa Kazany fő házasságkötő terme. Formája nevéhez hűen egy hatalmas tatár főzőüstre emlékeztet. Nyolc éve még itt volt a világbajnokság fanzónája, jelenleg négy esküvőt ünnepelnek egyszerre az épület négy pontján. Az egyik oldalon hatalmas sárkány szobrokkal fényképezkedik a násznép, a másikon pedig griff szobrok előtt pózolnak. A Zilant sárkány Kazany hivatalos jelképe, de a griffeket nem tudom hová tenni. Gyima felvilágosít, hogy azok szárnyas hópárducok.
„Tatársztán jelképe az Ak Barsz, amely egyben a helyi jéghokicsapat neve”
A szerző felvétele
Az Ak Barsz az ősi volgai bolgárok óta a jólét, a termékenység, a nemesség és a nép védelmezőjének jelképe. Emelt mellső mancsa a legfelsőbb hatalmat és az államiságot szimbolizálja. A szárnyak hét darab tollból állnak, amelyek a földi és égi befolyást fejezik ki. A pajzs a testén azt jelzi, hogy a nép jogi, gazdasági és katonai biztonságban van. A háttérben a piros napkorong a sikert, a boldogságot és magát az életet jelenti.
Leülünk a partra gyönyörködni a Kazanka folyó túlpartján tündöklő kupolák és tornyok tömkelegén. A Mezőgazdasági palota, mögötte a Kazanyi Szűzanya-székesegyház és a mellettük elterülő Kreml elnyújtott panorámaképpé olvad össze.
„Messziről látszik a legjobban a város vallási kettőssége. A mecsetek mellett harmonikusan megférnek az ortodox keresztény templomok, ahogy a különböző hitű etnikai csoportok egymás között”
Megköszönöm Gyimának az idegenvezetést, elbúcsúzunk, s utam a Kremlbe vezet. A város alapításának az ezredik évfordulójára Kazanyban épült az első metróvonal a Szovjetunió bukása után, így gyorsan odaérek. A metró nem olyan monumentális, mint a moszkvai, de ugyanolyan rendezett és pontos.
Sötétedik, így mire felérek a várfalat már kivilágították. A zöld domboldal tetején az erődítmény fehér mészkőből épült falai és tornyai tisztaságot, nyugalmat sugároznak. Másnak is ez lehetett a benyomása, mivel többen is elfeküdtek a fűben a lemenő nap fényében fürödni.
„A Kremlben több épület is Rettegett Iván keze nyomát viseli. Ő építtette a várfalon kívül a kék és arany hagymakupolás Angyali üdvözlet székesegyházat, illetve romboltatta le a szomszédos mecsetet”
A szerző felvétele
Részben hozzá kapcsolódik a Szujumbike torony legendája. A legenda szerint miután a cár elfoglalta Kazanyt, feleségül akarta venni Szujumbike tatár királynőt. Az úrnő egy feltétellel volt hajlandó belemenni a házasságba, ha Iván építtet neki hét nap alatt egy akkora tornyot, amekkorát a város még nem látott. A torony hat nap alatt megépült. A királynőt kérésére felengedték a tetejére, hogy onnan láthassa az alatta elterülő várost, majd a mélybe vetette magát. Rettegett Iván elvehette erővel a várost, de az áhított nő szeretetét nem. Mindez persze romantikus legenda, mivel a történészek szerint nincs valóságalapja. A titokzatos ferde toronyról nem maradtak fenn hivatalos dokumentumok, így a mai napig ismeretlen eredetű.
„A cár által lerombolt elődje helyén építették fel a Kreml ékkövét, a Kul Sharif mecsetet. A nappal hófehér épület este valószerűtlenül ragyog”
A látogatók molylepkékként hullámozzák körül. Nekem sem akaródzik levenni a szemem a türkiz koronára emlékeztető fő kupoláról, a zölden megvilágított ablakokról, s az égbe nyúló márvány minaretekről. Európa egyik legnagyobb mecsetje nem méltánytalanul került az UNESCO Világörökségi listára.
A Kreml falaitól indul a másfél kilométer hosszan húzódó parti sétány. Hangulatos tetőteraszos éttermek és kávézók követik egymást, illetve még este is indulnak kisebb hajóutak a Kazanka és a Volga mentén. Körhinták, játszóterek és kisvonat szórakoztatja a gyerekeket, télen pedig itt alakítják ki Európa leghosszabb szabadtéri jégpályáját.
„Tökéletes a rálátás a folyó túloldalán elterülő modern városrészre. A kivilágított felhőkarcolók fénye tükröződik a vízen, melyen motorcsónakok vágnak át”
A szerző felvétele
Letérek a sétányról, és a Mezőgazdasági palota felé veszem az irányt, amely a város legnépszerűbb fotóhelyszíne. Az eklektikus épület félköríves homlokzatával a bécsi Hofburgra emlékeztet, modern kivitelben. Tetején hópárducok sorakoznak, kupolája illetve a központi kapuívben elhelyezett bronz életfa mélyzöld háttér megvilágítással ékeskedik. Örömmel látnám, ha Európa szerte is rájönnének, hogy így is lehet modern épületeket építeni. Lélekkel.
A visszaút előtt van annyi időm, hogy látogatást tegyek a Bogorodickij kolostorban. 1579-ben alapították Iván cár parancsára pontosan ott, ahol egy Matrjona nevű kislány látomása alapján megtalálták a romok alatt az ősi Kazanyi Miasszonyunk ikont.
„Az ortodox egyház legfontosabb Mária ikonja kalandos utat járt be, mire az elveszettnek hitt eredeti példányt a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban helyezték biztonságba. A kazanyi kolostorban a II. János Pál pápa által visszajuttatott <vatikáni másolatot> őrzik”
A monumentális székesegyházat 2021-ben szentelték fel újra, mivel a szovjet korszakban az épületegyüttes nagy részét megsemmisítették, helyére dohánygyárat építettek. Belépve a katedrálisba azonnal érezni, hogy zarándokhely. Kendős asszonyok és lányok sora kígyózik a legendás ikon előtt, férfi egy se. A pulpitusra fellépő hölgyek közül van, ki imádkozik, ki mintha szelíden beszélgetne vele, s van, ki keservesen zokog. A közös bennük, hogy mindannyian úgy csókolják utána az ikont védő üveglapot, mint szeretteiket.
Visszaúton Moszkva felé egy Szlovéniában élő családdal kerültem egy fülkébe. Beléptemkor köszöntek, s az apuka üdvözlésképp felém nyújtott egy üveget . Csaj? Szkeptikusan nézem az üveget, nekem nem tűnik teának a szaga alapján. Szerintem a vonatkísérő hölgynek sem, aki előtűnt a semmiből, és ellenvetést nem tűrően lehordja. Nincs ivás! – ennyit értek belőle a nullához közelítő orosz tudásommal. Az apuka szórakozottan beletörődik és viccesen próbálja bizonygatni, hogy a konyakos üveg tartalma nem más, mint örmény tea.
„A vonatnak tíz percbe telik, mire áthúz a Volga fölött. A folyó elnyújtott hatalmas tóként terpeszkedik alattunk”
Most realizálom csak igazán, hogy kevés volt ez a két nap. Kazanyban simán el lehet tölteni négy-öt napot is. Európa rejtett gyöngyszeme minden utazó számára kötelező cél. Hiányozni fog a város pompája, hangulata és vendégszeretete. Mindenképp vissza fogok jönni, ha a világ disznófejű nagyurai is úgy akarják. Sűrű erdőn vágunk át, s a vonatot fekete viharfelhő nyeli el, ám amit érzek, az a megnyugvás.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
