„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Trump Zelenszkijjel szemben minden eddiginél keményebb retorikája, a Starlinkre vonatkozó korlátozások, az amerikai légvédelmi rakéták szállításának de facto blokkolása, valamint az egyre népszerűbb európai jobboldali pártoknak – AfD, Nemzeti Front – a Kijevnek nyújtott támogatás leállítását egyre hangosabb követelő felhívásai rámutatnak az Ukrajnát jelenleg fenyegető fő kockázatra. Ez pedig messze túlmutat az amerikai választási kampányon és magán Trumpon”
Fotó:EUROPRESS/NICOLAS TUCAT/POOL/AFP
Kijev és nyugati támogatói hajlamosak Trumpra és a félidős választásokra redukálni a problémát. E felfogás szerint Trump a csökkenő népszerűségi mutatói miatt a választások előtt csupán bűnbakot csinál Zelenszkijből, ezért aztán nem kell túlságosan aggódni, november 3. után minden jobbra fordul. Különösen akkor – és erre jó esély van -, ha a demokraták nyernek. arról nem is beszélve, hogy még a Republikánus Párton belül is sokan ellenzik az Oroszországgal kötött „megállapodásokat”, és keményebb vonalat követelnek Moszkvával szemben. Ez a gondolkodás ráadásul Trump csapatának egyes tagjait is jellemzi. Emellett széles körben elterjedt a vélemény, hogy a Fehér Házzal fennálló kapcsolatokban meglévő problémák ellenére Kijev mindenképpen élvezni fogja az európai támogatást, méghozzá addig, amíg csak szüksége van rá.
„Trump Zelenszkijjel szemben minden eddiginél keményebb retorikája, a Starlinkre vonatkozó korlátozások, az amerikai légvédelmi rakéták szállításának de facto blokkolása, valamint az egyre népszerűbb európai jobboldali pártoknak – AfD, Nemzeti Front – a Kijevnek nyújtott támogatás leállítását egyre hangosabb követelő felhívásai rámutatnak az Ukrajnát jelenleg fenyegető fő kockázatra. Ez pedig messze túlmutat az amerikai választási kampányon és magán Trumpon”
Eddig a Nyugat Ukrajnával kapcsolatos általános megközelítése azon az elképzelésen alapult, hogy Kijev támogatása abszolút prioritás. A fő érv kezdetben az volt, hogy meg kell védeni a nemzetközi jogot és a szabályokon alapuló világrendet, valamint elrettentésül meg kell büntetni a „birodalmi Oroszországot”.
Ez a koncepció azonban Trump hatalomra kerülése után megváltozott. A Fehér Házba visszatérő elnököt látványosan nem érdekelte az Egyesült Államok érdekeinek érvényesítését elképzelései szerint csak akadályozó nemzetközi jog. Trump ezután „alkukat” kezdett kínálni Putyinnak és Zelenszkijnek. Közben Kijev támogatása szinte teljes egészében az európaiakra hárult, akik ezt a feladatot azzal ideologizálták meg, hogy „Ukrajna védi Európát”, és ha Kijev veszít, akkor Putyin magát Európát fogja megtámadni. Ezért aztán Ukrajna segítésével Európa lényegében önmagát védi. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez minden árat megér. Kijev erre az érvre természetesen csak ráerősített. Az amerikai republikánusok egy része pedig közben továbbra is olyan lehetőségnek tekinti a háború folytatását, amely lehetővé teszi, hogy az európaiak továbbra is rászorítsák az amerikai energiahordozók vásárlására, ezzel is erősítve a globális energiapiacon az amerikai pozíciókat.
„Az <Ukrajna, mint a Nyugat pajzsa> koncepciót azonban kezdetben sem támogatta mindenki, az idő előrehaladtával pedig még több a kételkedő”
A háború folytatásával szemben szkeptikusok a Strana.ua portál elemzése szerint elsősorban azzal érvelnek, hogy egyre inkább fennáll a konfliktus globális nukleáris háborúvá fajulásának a veszélye. Bár Nyugaton erről a fenyegetésről általában ritkán beszélnek, az atomfegyverek kérdése mindig is az amerikai és európai vezetők elsődleges szempontja volt, és számos cselekedetüket befolyásolta. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy nem hajlandók közvetlenül Ukrajna oldalán belépni a háborúba. Ráadásul egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ukrajnai háború átterjed más európai országokra is, ami szintén visszatartó erő. Ha pedig a Nyugat arra a következtetésre jut, hogy ez a fenyegetés egyre valóságosabb, megpróbálhatnak a lehető leggyorsabban véget vetni a háborúnak.
„Emellett egyre jobban látszanak Európa belső problémái. Az Európai Unió, amely a támogatás költségeinek oroszlánrészét viselte, maga is mély gazdasági, politikai és társadalmi válságba került”
Míg a válságot jelenleg a korábban felhalmozott tartalékok és a növekvő adósságok fékezik, egyre gyakrabban megszólalnak a közelgő baj vészharangjai. E problémák jelentős része pedig az ukrajnai háborúhoz kapcsolódik. Az EU hatalmas összegeket kénytelen költeni mind Kijev, mind pedig az Oroszországgal fokozódó feszültségek miatt saját újrafegyverzésére. Emellett a gazdaságot komolyan sújtja az orosz piac elvesztése mellett az energiaárak emelkedése. Az európaiak számára az a helyzet, amelyben Európa konfrontációba került Moszkvával és Washingtonnal is, egyre veszélyesebb.
„S ott vannak még a Nyugat egészének problémái, a versenyképesség elvesztése a nem nyugati országokkal szemben, a Kína mögött ipari szempontból egyre nyilvánvalóbb lemaradás. De ha ez még nem lenne elég, ez a helyzet csak még jobban Pekinghez köti a Kremlt”
Az orosz-kínai viszony stratégiai kapcsolattá emelkedése komoly kihívás a nyugati országok számára. Ezért például az Egyesült Államokban Trump támogatói régóta emlegetnek egy „fordított Kissinger-tervet” Moszkva leválasztására Pekingről. A megvalósításához azonban jelentős engedményeket kellene tenni Oroszországnak Ukrajnával és mással kapcsolatban, amire a Nyugat jelenleg nem hajlandó. Azonban, ahogy a problémái mélyülnek, és amennyiben az orosz hatóságok továbbra is kordában tartják a helyzetet az országban, ez a koncepció bármikor megváltozhat. Különösen azért, mert Trumpnak erre már nagyon konkrét tervei vannak.
„A szkeptikusok álláspontja szerint a Nyugat a 2014-ben kezdődött konfliktusban dollár milliárdokkal és fegyverrel támogatta Ukrajnát, cserébe pedig azt kapta, hogy Moszkva egyre közelebb kerül Pekinghez, ami megerősíti Kína pozícióját a Nyugattal való konfrontációban. Más szóval, Kijev támogatásával a Nyugat elvesztette Oroszországot”
Ennek a stratégiának akkor lett volna értelme, ha Putyin hatalmának összeomlásához vezet, ám 2023 után az Oroszország összeomlásához fűződő remények egyre illuzórikusabbak. Épp ellenkezőleg, Oroszország egyre militarizálódik, Nyugat- és Európa-ellenessé válik. És ha a háború elhúzódik, ez a tendencia, amely Moszkva együttműködési hajlandóságának jelzései alapján még visszafordítható, hamarosan elérheti a visszafordíthatatlan pontot. Ezért aztán helyre kell állítani a kapcsolatokat Oroszországgal. E megközelítésben a Nyugat számára Kijev nem pajzs, hanem olyan problémák forrása, amelyek akadályozzák a kapcsolatok helyreállítását Oroszországgal. A legrosszabb esetben pedig egy olyan kapu, amelyen keresztül az emberiség beléphet egy önpusztító globális nukleáris háborúba. Ha a Nyugat nem ezt akarja, akkor tárgyalnia kell Oroszországgal. Trumpnak már megvan a saját koncepciója arra vonatkozóan, hogyan lehet „visszaadni” Oroszországot a Nyugatnak.
„Mint a Strana.ua az elképzelés lényegét összefoglalja, e forgatókönyv szerint az amerikai vállalatok válnak az orosz energiaforrások fő eladóivá az európaiak számára – ami persze megköveteli az összes szankció feloldását -, valamint Oroszország energia tartalékainak és nukleáris energia kapacitásának felhasználásával közös orosz-amerikai projekteket indítanak adatközpontok építésére. De formálódnak az elképzelések emellett más területeken is”
Ezzel Amerika több legyet ütne egy csapásra. Mindenek előtt hatalmas befolyásra tenne szert mind Európa, mind Oroszország felett. Emellett ez lazítana Moszkva és Peking kapcsolatain, biztosítva legalább Oroszország semlegességét Kína és az Egyesült Államok közötti patthelyzetben. Hosszú távon pedig megteremtené az előfeltételeket akár egy Oroszország és a Nyugat közötti szövetséghez is. Közben az Oroszország és Európa közötti kereskedelemben betöltött közvetítői szerepe révén az Egyesült Államok megerősítené a pozícióját Európa biztonságának garantálójaként, ezáltal gyakorlatilag kiküszöbölve az EU bármilyen független geopolitikai játékát az amerikai érdekekkel szemben. Ezzel ráadásul garantálnák, hogy nem tör ki háború Oroszország és Európa között, amely az Egyesült Államokat atomháborúba sodorhatná.
„Moszkva – jegyzi meg a Strana.ua – több jelből ítélve nem ellenzi ezt a lehetőséget, cserébe ugyanakkor azt követeli, hogy az Egyesült Államok érvényesítse a háború befejezésére vonatkozó orosz feltételeiket. S mivel a Kreml érzi, hogy Amerika számára fontos ez az alku, vonakodik nagyobb engedményeket tenni. Úgy véli, hogy a növekvő problémák miatt az Egyesült Államok Trump stratégiai tervének végrehajtása érdekében előbb-utóbb kénytelen lesz nyomást gyakorolni Kijevre és az európaiakra”
Kijev és az EU eddig minden lehetséges módon ellenállt e tervnek. Az amerikai elit egy részével együtt úgy gondolják, nem engedményeket kell tenni Oroszországnak, hanem fokozni a rá nehezedő nyomást, így felőrölni Moszkvát, ami pedig megköveteli Ukrajna lehető leghosszabb és legnagyobb mértékű támogatását. Végső soron ez olyan hatalmas problémákat okozna Moszkva számára, hogy kénytelen lenne elfogadni Kijev és Európa békefeltételeit. Sőt, a katonai problémák súlya alatt kár össze is omlana. Ebben azonban még az úgynevezett tettrekészek is egyre kevésbé bíznak. Közben pedig az Egyesült Államokban és az EU-ban csak halmozódnak a problémák, amelyek nagy részét Trump és hozzá hasonlóan gondolkodó nyugati politikusok az orosz kapcsolatok helyreállításával oldanák meg.
„E tekintetben az úgynevezett dízel megállapodás azt mutatja, hogy az események üteme gyorsul. Más szóval, az Oroszországgal kötendő globális „megállapodás” gondolata nem Trump szeszélye vagy kampányfogás, hanem olyan lehetőség, amelyet a nyugati elit egyes csoportjai a számukra negatív geopolitikai trend megfordításának és a nukleáris háború elkerülésének eszközeként értelmezi.
Ez a vélemény azonban egyelőre még nem domináns Nyugaton. Az európaiak, az amerikai demokraták, sőt néhány republikánus is ellenáll, a helyzet azonban változik. A fent leírt tényezők egyre inkább befolyásolják az események menetét. Ha végül Európában és az Egyesült Államokban is felülkerekedik ez az elképzelés, az rendkívül súlyos problémát jelent majd Ukrajna számára. Az ország gyakorlatilag elszigetelődik, és egyfajta geopolitikai „üstben” csapdába esik.
E gondolatmenet mentén érvelnek azok az ukrán erők is, amelyek már a háború minél gyorsabb lezárását szorgalmazzák. Úgy vélik – mutat rá szintén az ukrán ellenzéki portál -, hogy jelenleg még a Nyugat viszonylag stabil támogatásával a béke sokkal jobb feltételekkel érhető el, mint a jövőben, amikor a nyugati elit nézetei drámaian megváltozhatnak. Ráadásul a „megállapodás” biztonsági garanciákat is tartalmazhat Ukrajna számára. Sőt, Trump azt mondja, hogy már meg is egyezett ebben a kérdésben Putyinnal Alaszkán. Más szóval, Kijev végső soron két lehetőség közül választhat. Az egyik, hogy kockáztat, és ellenáll a Nyugat és Oroszország közötti globális megállapodásoknak, megpróbálja aláásni azokat. A másik, hogy megpróbálja beépíteni az ukrán érdekeket ezekbe a megállapodásokba.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
