„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Az arabok és az oroszajkúak helye Izraelben

2026. okt. 30.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Az arab pártok bevonása a kormánykoalícióba hozzájárulhat Izrael és az arab államok közötti kapcsolatok javulásához. A másik nagy népcsoport, az oroszajkúak politikai értelemben valamivel megosztottabbak, ám szerepük meghatározó Izrael gazdasági és tudományos életében.

Izraeli baloldali aktivisták transzparenseket tartanak egy tel-avivi tüntetésen, amelyen arab pártokkal közösen kormányalakítást követeltek 2026. október 28-án, egy nappal az izraeli törvényhozási választások után #moszkvater

Izraeli baloldali aktivisták transzparenseket tartanak egy tel-avivi tüntetésen, amelyen arab pártokkal közösen kormányalakítást követeltek 2026. október 28-án, egy nappal az izraeli törvényhozási választások után
Fotó:EUROPRESS/Ilia YEFIMOVICH/AFP

A Benjamin Netanjahut támogató tömb 54 mandátummal győzött, az izraeli ellenzék azonban 48 helyével is megkaparinthatja az ország jövőjének kulcsát. Az arab politikai csoportokkal kötött megállapodás lehetővé tenné számára, hogy hatalomra kerüljön, és megbuktassa Benjamin Netanjahut és koalíciós szövetségeseit. Nemcsak a kormányváltás a tét, hanem az is, hogy bebizonyítsák, Izrael igazi demokrácia, amelyben minden állampolgárnak egyenlő jogai vannak.

„A szavazatok 94 százalékának megszámlálása után két arab lista összesen 19 helyet szerzett a 120 fős Kneszetben”

Még ha a végső szám meg is változik is, az nem fogja eltörölni a siker történelmi jelentőségét. Azonban nem kellene túlságosan meglepőnek lennie, mivel az arabok a lakosság körülbelül 20 százalékát teszik ki, és köztudott volt, hogy nagy számban fognak részt venni ezeken a választásokon.

„Ennek az az oka, hogy Netanjahu kormánya, és különösen az arabok iránti gyűlöletéről ismert Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter olyan politikát folytatott, amely egzisztenciális fenyegetést jelentett Izrael arab állampolgáraira”

A rendőri jelenlét a környékükön csökkent, ami a bűnözés hirtelen növekedéséhez vezetett. A zsidó szélsőséges csoportok támadásai egyre gyakoribbak lettek, és Ben-Gvir személyesen felügyelte a beduin házak lebontását koholt ürügyekkel. Ezért az izraeli arabok úgy döntöttek, hogy a demokratikus államokra jellemző módon válaszolnak. Nem fegyverhez folyamodnak vagy terrortámadásokat szerveznek, hanem az urnákhoz járulnak.

„<Izraeli arabokról> beszélünk, de mondhatjuk ezt, ha Izrael zsidó állam?”

Izrael és támogató lobbicsoportjai többször is hangsúlyozták, az arab kisebbség szavazati joga bizonyítja, hogy Izrael nem rasszista állam, ahogyan azt ellenzői lefestik, hanem normális demokrácia. Ráadásul ezen érvelés szerint az araboknak Izraelben nagyobb politikai jogaik vannak, mint a legtöbb arab államban, ahol nincsenek választások. De mi értelme a választásoknak, ha nem teszik lehetővé a valódi politikai befolyást? Izrael történelmének nagy részében magas fal húzódott az arab és a cionista pártok között, és az együttműködés elképzelhetetlen volt. Ez a helyzet részben megváltozott 2021-ben, amikor a konzervatív arab Ra’am párt csatlakozott az akkori ellenzéket támogató kormánykoalícióhoz. Ez fordulópontot jelentett, bár a párt kormányzati részvétele csak körülbelül másfél évig tartott.

„A mostani választások előtt megpróbálták megakadályozni az arab pártok, a Ra’am és a radikálisabb Közös Lista részvételét. A hivatalban lévő kormány állt ezek mögött a kísérletek mögött, de végül a bíróság mindkét politikai erőnek engedélyezte a részvételt a választásokon. Ezek után nem meglepő,  Netanjahu az arab pártok  sikerre azzal reagált, hogy Törökország és Katar segítségével elcsalták a szavazatokat”

Ez abszurd tézis. Végül is az állami ellenőrzés minden eszköze Netanjahu és Ben-Gvir kezében volt. Vajon maga a miniszterelnök is beismerheti, hogy soha nem volt alkalmas a posztra, mivel az ő vezetése alatt Izrael olyan állammá vált, amely csak papíron létezett?  Nos, tekintve Netanjahu felelősségét a Hamász október 7-i támadásában, lehet némi igazság ebben a feltételezésben.

„Az izraeli ellenzék történelmi dilemmával néz szembe”

Ha megállapodásra jut a Ra’ammal és a Közös Lista képviselőivel, könnyen eltávolíthatja Netanjahut és a szélsőségeseket a hatalomból, majd számos korrupciós ügyben büntetőeljárást indíthat ellenük. Az arab pártok már kijelentették, hogy készen állnak a tárgyalásokra. A Ra’am azonban csatlakozni akar a kormányhoz, míg a Közös Lista korlátozott külső támogatást kínál. A balközép Demokraták, a Jichák Rabinhoz és Simon Pereszhez köthető, békepolitikát hirdető négy ellenzéki párt egyike, megállapodást sürget. Más politikai erők, különösen Avigdor Lieberman Jiszráel Beiteinu pártja visszafogottabbak. A probléma az, hogy Netanjahu és Ben-Gvir alatt  radikalizálódott. Ilyen körülmények között a koalíciókötés az arab pártokkal a szélsőjobboldal részéről „árulás” lenne, és „terroristákkal” összejátszás vádját váltaná ki.

„Ha az arabok most azt a jelzést kapják, hogy politikai eszközökkel semmit sem érhetnek el, akkor megnő az erőszakhoz folyamodás valószínűsége. Az arab pártok bevonása a kormánykoalícióba ugyanakkor hozzájárulna Izrael és az arab államok közötti kapcsolatok javulásához, és pozitívan befolyásolná Izrael nemzetközi megítélését”

A jelenlegi kormány politikájának folytatása, és annak demonstrálása, hogy nincsenek „izraeli arabok”, a katasztrófa receptje. Amennyiben pedig sikerülne megállapodni az arab pártokkal, az megerősítheti az arab polgárok körében azt az érzést, hogy Izrael a hazájuk. Ilyen esetben a magas lenne a választási részvétel a jövőben is.

„Minden normális államnak érdekeltnek kellene lennie ebben. Ezért az, hogy egy ilyen fejleményt célnak vagy problémának tekintenek-e, próbatétel lesz Izrael számára”

S ha már az arab pártokhoz viszonyulás döntő lehet nemcsak a kormányalakítás, hanem Izrael jövője szempontjából is, akkor vizsgáljuk meg a mintegy 1,3-1,5 milliós, a 8,7 milliós ország népességének körülbelül 15 százalékát kitevő oroszajkú lakosság helyzetét.

Az oroszajkúak első nagy tömege az 1970-es években érkezett a Szovjetunióból. A legnagyobb demográfiai változást az 1989 és 1993 közötti posztszovjet bevándorlási hullám okozta, amikor több mint egymillió zsidó származású ember költözött Izraelbe. Újabb jelentős,„Putyin-alijának” is nevezett hullám indult meg 2014-ben, a Krím annektálása után, majd különösen 2022-ben az ukrajnai háború kitörését követően. Az orosz ma a héber és az arab után a harmadik leggyakrabban használt nyelv Izraelben. Az oroszajkúak kifejezetten magas iskolázottsággal rendelkeznek, és kulcsszerepet játszanak az izraeli gazdaságban, a tudományban, az egészségügyben és a high-tech szektorban. Hagyományosan meghatározó súllyal bírnak a választásokon, és politikai preferenciáik az elmúlt években megosztottabbá váltak a konzervatívabb és a liberális/baloldali irányzatok között.

„S akkor nézzük, hogyan szavaztak az oroszul beszélő zsidók?”

A békepárti demokratákat 21 százalékuk támogatta, míg Lieberman nacionalista pártját, amelyet gyakran e népcsoport reprezentatív képviselőjének tekintenek, mindössze 19 százalék. A Likud az oroszul beszélő zsidók támogatásának mindössze 9 százalékát kapta, a kormánykoalíció többi pártja pedig csak elhanyagolható arányban részesült a szavazatokból. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a jelenlegi kormány kettős állampolgárságú, oroszbarát oligarchák támogatását élvezi.

Az oroszul beszélő közösség egyik fő központja a többnemzetiségű Haifa, ahol a muszlimok és a zsidók továbbra is együtt tanulnak a helyi egyetemen. Ez azt mutatja, hogy a párbeszéd és a békés egymás mellett élés lehetséges.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your Ide írhatja a hozzászólását, amennyiben elolvasta és elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat... data is processed.

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 20.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 19.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    Miért áll az orosz társadalom többsége Putyin mögött?

    2026. nov. 19.
    A miért tartanak ki az oroszok Vlagyimir Putyin mögött kérdésre a nyugati fősodor információs buborékban általában azt a magyarázatot kapja ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater