„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Az Ostpolitiktól a ruszofóbiáig

2026. okt. 18.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Három politikus, három nemzedék, három európai megközelítés. Gerhard Schröder az Ostpolitik szellemének őrzője, Emmanuel Macron az a Moszkvával a tárgyalásokat még nem elvető, ám Oroszországgal egyre inkább szembeforduló, végül Kaja Kallas az Európai Unió mai vezetésének ruszofób hozzáállását megtestesítő, a hidegháború politikájához visszatérő. Hogyan jutott el Európa az Ostpolitiktól a ruszofóbiáig? Vajon melyik álláspont felel meg leginkább az európai érdekeknek?

„Macron korábban többször is tárgyalt Vlagyimir Putyinnal az ukrajnai háború kezdetén - például a hírhedt 2022-es hosszú asztalos találkozó -, de azóta Franciaország határozottan Oroszország-ellenes és Ukrajna-párti irányvonalat képvisel” #moszkvater

„Macron korábban többször is tárgyalt Vlagyimir Putyinnal az ukrajnai háború kezdetén – például a hírhedt 2022-es hosszú asztalos találkozó -, de azóta Franciaország határozottan Oroszország-ellenes és Ukrajna-párti irányvonalat képvisel”
Fotó:EUROPRESS/SPUTNIK/AFP

„Meggyőződésem, hogy a fennálló történelmi konfliktusok miatt lehetetlen – sőt talán nem is bölcs dolog – Oroszországot egyedüli vesztessé tenni. Ez nem fog sikerülni, és olyan európai viszonyokhoz vezethet, ami mindenki számára kedvezőtlen lenne” – fogalmazott Gerhard Schröder, a volt német kancellár és Putyin közeli barátja.

„Lehetetlen, nem fog sikerülni, mindenki számára kedvezőtlen”

Ezek a reálpolitikus Schröder álláspontjának a kulcsszavai. Bár az Ukrajna elleni inváziót nemzetközi jogot sértőnek nevezte, Schröder konzekvensen ellenzi Oroszország „démonizálását”, és visszautasítja, hogy Moszkvára örök ellenségként tekintsenek. Abszurdnak tartja azt a feltételezést, hogy Oroszország katonai fenyegetést jelentene Európa többi részére. Kancellárként Schröder volt a Nord Stream (Északi Áramlat) gázvezetékek fő patrónusa, és a mai napig azt vallja, hogy a Németország és Oroszország közötti szoros energetikai együttműködés helyes stratégia volt, és szorgalmazza az orosz gázszállítások hosszú távú újraindítását, ami teljesen szembemegy az EU jelenlegi hivatalos politikájával.

„Macron korábban többször is tárgyalt Vlagyimir Putyinnal az ukrajnai háború kezdetén – például a hírhedt 2022-es hosszú asztalos találkozó -, de azóta Franciaország határozottan Oroszország-ellenes és Ukrajna-párti irányvonalat képvisel”

Európa nem hagyja magára Ukrajnát az orosz agresszióval szemben, Franciaország felgyorsítja a katonai támogatást, és a partnerek megfontolják Kijev 70 milliárd dolláros védelmi csomagját. „Ha Franciaország, az összes többi Európai Uniós tagállamhoz hasonlóan, Ukrajnát támogatja, az azért van, mert megértjük, hogy a saját biztonságunk forog kockán. Aki ma azt mondja a francia népnek, hogy »Pénzt fogunk megtakarítani, mert semmi komoly nem történik, és abbahagyjuk Ukrajna támogatását«, az azonnal példátlan helyzetbe hozza Franciaországot. Mi leszünk az egyetlenek, akik megállnak. Az egyetlenek. És ezzel világossá tesszük, hogy a biztonságunk gyakorlatilag semmit sem jelent számunkra” – érvelt a francia elnök.

„Ez persze azonnal felveti a kérdést, hogy mit félt jobban Macron, Európa biztonságát vagy a hatalmát Le Pentől? De mindegy is”

„Ez a mi érdekünk. Ez az európaiak egyhangú álláspontja, a biztonságunk a tét. A kapituláció gyengeség. A gyengeség pedig veszélyes. Úgy vélem, hogy a francia nép védelmének legjobb módja ma az, ha úgy segítünk Ukrajnának, ahogyan tesszük, mert ez a biztonságunk előretolt védvonala” – folytatja Macron.

„S itt természetesen felmerül a kérdés, vajon miért beszél Macron kapitulációról, és mit ért kapituláció alatt?”

Oroszország álláspontja ismert. A Donbassz teljes teljes területe felett az ellenőrzés megszerzése, ezen kívül a háború leállítása a jelenlegi érintkezési vonal mentén, az orosz nyelvre és az orosz egyházra vonatkozó korlátozások feloldása, Ukrajna lemondása a NATO-tagságról és a semlegesség hivatalos kimondása, esetleg egy szabad gazdasági övezet Donbasszban, a Krím és az új területek orosz területként való elismerése, a szankciók feloldása, az orosz pénzeszközök visszaszolgáltatása, amelyek egy részét az Egyesült Államok irányítása alatt Ukrajna újjáépítésére fordíthatnák, lemondás a kölcsönös követelésekről, ne legyenek európai csapatok Ukrajnában, és kezdjenek tárgyalásokat az új európai biztonsági struktúráról. Ennyi.

„Miért lenne ez kapituláció, és miért fenyegetné mindez Európát?”

Talán azzal, hogy Európa olyan államként ismerné el Oroszországot, amellyel számolni kell, amelynek érdekeit figyelembe kell venni? Igen, ez azt jelentené, hogy az Európai Unió nem tehet azt, amit akar. Nem destabilizálhat más országokat és nem vehet be a tagjai közé bármely országot, amelyikhez kedve van.

„Ez lenne a kapituláció? Avagy egyszerűen csak leszámolás az önelégültséggel, a saját mindenhatóságáról szőtt álmokkal, és szembesülés a realitásokkal, visszatérés a való világba?”

Persze, nehéz elfogadni, hogy nem te vagy a világ közepe, a világ nem körülötted és a vágyaid körül forog, de itt az idő… Az Európai Unió ettől nem fog összeomlani. Az új valóságot az, hogy Európa már nem nézheti le, nem oktathatja ki Oroszországot. Nincs abban a helyzetben. Oroszország már nem az EU diákja vagy tagjelöltje, hanem független állam saját integrációs javaslattal, és Eurázsia egyik pólusára vonatkozó ambíciókkal. Ezzel együtt kell élni.

„Az Európai Unió azonban itt még nem tart. Sőt, inkább ukránosodik és idomul a baltiak történelmi ruszofóbiájához. Jól demonstrálja ezt minden megszólalásával az európai külügyek irányítója, Kaja Kallas”

„A háború akkor ér véget, amikor Oroszországot sarokba szorítjuk. Megpróbáljuk erről meggyőzni amerikai partnereinket is” – fejtegette a minap a külügyi biztos. Hát, Oroszországot 22 szankciós csomaggal sem sikerült sarokba szorítani. A háborút azzal nem lehet megállítani, hogy sportolókat, vagy himnuszt tiltanak ki, blokkolják az RT-t, vagy személyeket tesznek szankciós listára. Európa azonban nem adja fel. Közben egyre mélyebb válságba süllyed. Ideje lenne felismerni, hogy ezt a háborút diplomáciai úton lenne érdemes lezárni, mert a terepen megfordítani nm lehet.

De Kallas még ott tart, hogy Oroszország hibázott, amikor kizárta Európát az Amerikával kezdett tárgyalásokból. Az uniós külügyi főképviselő az Euronewsnak kijelentette, Moszkvának nem fog sikerülni, hogy Washingtonnal kötött megállapodás révén kényszerítse Ukrajnát a kapitulációra, mivel Európa továbbra is Kijev mellett áll.

„Oroszországnak meg kell állítania a háborúját és az európaiakkal kell beszélniük”

– jelentette ki főképviselő, megismételve az európai álláspontot, miszerint a nemzetközi nyomásnak a támadót kell rákényszerítenie a háború befejezésére, nem pedig az áldozatot a kapitulációra. „Ha ezt az Egyesült Államokkal közösen tennénk, az üzenet Oroszország felé egyértelmű lenne, fejezzék be ezt a háborút, és ezzel minden, az olajfinomítókkal és egyebekkel kapcsolatos gondjuk is megszűnne” – mondta. Csakhogy itt nemcsak Oroszország, hanem az Egyesült Államok sem akar Európával tárgyalni. Itt lenne az idő elgondolkozni azon, hogy miért. Erre azonban addig nem lesz válasz, amíg Európa nem szembesül a realitásokkal. Lehet, hogy ehhez mégis csak oda kellene figyelni a realista Schröderre?

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your Ide írhatja a hozzászólását, amennyiben elolvasta és elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat... data is processed.

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    „Az ukrajnai háború hamarosan véget ér”

    2026. nov. 11.
    Minszk, mint az új biztonsági rend színpada. A IV. Eurázsiai Biztonsági Nemzetközi Konferencián november 3-án és 4-én mintegy 50 ország több...

    Pénz nincs, de hajrá, Ukrajna!

    2026. nov. 11.
    Az Európai Unión kívüli szövetségesek Ukrajnának szánt pénzügyi támogatása a 2026-os 19 milliárd euróról jövőre mindössze 4 milliárdra zuhan...

    Az egyéni terrortól a bolsevikok elleni államcsínyig

    Az 1917. november hetediki petrográdi eseményeket sokáig forradalomként ünnepelték nálunk, mostanában pedig puccsként emlegetik. Az igazság ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater