A vaníliaaromájú, enyhén csokoládéra, mézre, dióra emlékeztető örmény konyak sokak szerint nem marad el minőségben a legexluzívabb francia konkurenseitől.

A titok, amitől ilyen kitűnő minőségű a párlat, a különleges mikroklímában, a hegyi források adta vízben, a különleges tölgyfahordókban történő tárolásban, no és persze a helyi szakértelemben rejlik.

Példával is alátámasztható, hogy ez mennyire így van. Az 1900-ban megrendezésre került párizsi világkiállításon ugyanis egy vakkóstolásos versenyen az örmény brandy nyert első helyezést. A francia zsűritagok zavarukban konyaknak nevezték az örmény brandyt. Később, 1919-ben egy francia bírósági végzés rögzítette a névhasználatot, miszerint csak a franciaországi égetett borpárlatok használhatják a cognac elnevezést. Ettől függetlenül a posztszovjet térségben még ma is konyaknak nevezik a – franciák szerinti – brandyt.

Winston Churchill a jaltai békemegállapodás ideje alatt ízlelte meg először az örmény konyakot, vagyis a brandyt és vált azonnal annak rabjává. Annyira megkedvelte eme nemes örmény párlatot, hogy ettől kezdve, ha konyakot ivott, ami úgy hírlik, igen gyakran megtörtént, csak az örményt preferálta. Ebben Sztálin is támogatta, hiszen Churchill haláláig évi 100 üveggel küldött neki ajándékba a Dvin nevű, 10 éves párlatból, ami a leghíresebb örmény Ararat márka terméke.

„Az Ararat kétségkívül a leghíresebb márkanév Örményországban, de nem csak a „konyak” miatt. Köztudott, hogy a Bibliából is ismert Ararat-hegy egyik oldala Örményországhoz tartozik, ami örmény nemzeti szimbólum. Ezért számtalan más helyen is találkozhatunk az Ararat névvel, ha örmény földön járunk. Különböző cégek előszeretettel használják az Ararat nevet, legyen szó taxitársaságról, könyvkiadóról, éttermekről stb…”

Na, de hogy is készül az a bizonyos örmény csoda?

A konyak készítés helyi nagymesterei a szőlőpréselést követően a rkatsitelit vagy a mszkhalit fehérborokat kétszer desztillálják. Az így kapott párlat alkoholtartalma magas, elérheti a 70 %-ot. A desztillálásokat követően elkeverik a brandy alapját egy kevés cukorral (literenként 2 dkg), amelytől az ital színe sötétebbé válik. A konyak tényleges színét azonban a rózsaszín erezetű, Kaukázusból származó tölgyfahordóban történt tárolás során éri el. A borpárlatot, közvetlen palackozás előtt, annak magas alkoholtartalma miatt forrásvízzel higítják. A higítás mértéke a tervezett tárolási idő függvényéhez igazodik, mivel a párlat alkoholtartalmából évente fél százalékot veszít, a levegővel történő érintkezés miatt. A tovább tárolt italokat értelemszerűen kevesebb vízzel kell higítani, így a párlat aromásabb lesz.

„Az Ararat konyakok esetében a legfiatalabb, közönséges konyakot 3 évig érlelik, a következő lépcső pedig az 5 évig érlelt párlat. Az érlelési éveket megfelelő számú csillaggal jelölik a palackokon. Az öt évnél tovább érlelt nedűk már igen értékesek, ami egyrészt az árcédulákon is látható, másrészt nem csillagos besorolást, hanem nevet kapnak: így a hat évig érlelt párlat az Ani névre hallgat, a tíz éves az Ahtamar, a tizenöt éves a Vapurukan, a húsz évig érlelt a Nairi, és hihetetlen, de létezik negyven éves nemes párlat is, ami a Sparapet nevet viseli”

A fiatalabb évjáratok esetében egyértelműen a virágos, gyümölcsös illatok, ízek dominálnak. Az érettebb konyakoknál a vaníliára, dióra, lekvárra emlékeztető illatok, ízeklesznek fellelhetőek. Egy biztos, ehhez a korral nemesedő párlathoz nem lehet közömbösen viszonyulni. Elvileg a konyak nem romlik és minél idősebb, annál jobb. De a szakszerű tárolás elengedhetetlen. A szakemberek javasolják, hogy aki a legkiválóbb minőséget akarja megvásárolni, minden esetben konyak értékesítésére szakosodott üzleteket keressen fel.

Ha kedvet kaptak a konyakozáshoz, tartsanak be pár szabályt! Talán a legfontosabb, hogy szakítsanak rá kellő időt. Mindenképpen fogyasszák sherrys pohárhoz hasonló, tulipán formájú pohárból, vagy ha ilyen nincs a háznál, akkor úgynevezett ballonpohárból. Az ital hőmérséklete legyen 17 és 20°C közötti. A konyakokat ajánlatos a vacsora végeztével, digesztif italként fogyasztani. A konyak szervírozásánál ügyeljünk az ital szellőztesére, majd szagolgassuk a bukéját, gyönyörködjünk a színében. A nagy szakértők azt állítják, hogy érlelési évenként 30 másodpercet kell levegőztetni az italt, ami a 40 éves italnál már tetemes majd fél órára rúg… Talán ezért sem kóstoltam a 40 évig palackozott párlatot. Vagy más oka is lehet?

Nehéz megtalálni az örmény konyak helyét a világban, pedig megérdemelné! Talán kitartó marketinggel előkelőbb helyet kaphatnának a legnagyobb örmény konyakgyárak, az Ararat, az Armavir és az Ars-Hayik termékei. Drukkoljunk nekik!