//GasztroGrúz

GasztroGrúz

Grúzia vagy másképpen, ahogyan diplomáciai körökben hívják, Georgia Törökországgal, Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Oroszországgal határos, kellemes klímával rendelkező, etnikalilag és kulinárisan is sokszínű kaukázusi ország.

Maga a népcsoport közel 4000 éves kultúrával büszkélkedhet, ami valljuk be, ritkaságnak számít. Az ország keleti oldala a szőlőtermesztés bölcsőjének is mondható. Ásatásokon talált szőlőmagokból sikerült kimutatni, hogy már Kr. előtt 5 században is műveltek szőlőt borkészítés céljából és több mint ötszázféle szőlőjük ismeretes. Grúzia borai érdekesek, különlegesek, egyedi ízvilágúak. Az ország nyugati oldala a Fekete tenger felől szubtropikus klímával rendelkezik, földjein aromás zöldségek, citrusfélék teremnek, a hegyekben meghonosított teaültetvények zöldellnek, a hegyi folyók pedig halakban bővelkednek. Csodálatos kis ország, fantasztikus adottságokkal! Konyhája izgalmas, fogásaik között megtalálhatók a keleti ízvilág különlegesen fűszeres húsételei az azokhoz kínált különböző mártásokkal, tartalmas, savanykás húsos levesek, amelyek már-már ragura emlékeztetnek. Ezek igazi grúz specialitások, és persze ott vannak a frissen sütött kenyérféleségek, melyek kihagyhatatlanok.

A grúzok életük fontos részének tartják az étkezéseket. Próbáljanak ki Önök is egy-egy fogást és meg fogják látni, igazuk van!

Hacsapuri

ხაჭაპური

A hacsapuri a grúzok igazi nemzeti büszkesége. A pékségek múltja nagyon régre nyúlik vissza, az idős kaukázusi emberek büszkék hagyományaikra, amit generációról generációra örökítenek. A pékek sokfelé mind a mai napig kézzel dolgozzák össze az alapanyagokat, ami még eredetibbé teszi a hacsapuri ízét. Az idősek iránti tisztelet része, hogy a recepteket átadják az utódoknak, akik hagyománytisztelőként továbbviszik azt. Ezért ez a sajtos kenyérféleség fejezheti ki leginkább nemzeti identitásukat, önazonosságukat.

A hacsapuri szó szerint fordítva túrót és kenyeret jelent: hacsa – ხაჭო – túró, puri – პური – kenyér. Minden család saját receptre esküszik. Sokféle változata létezik a töltelékek, a tészta formája és a sütés módja tekintetében is. A klasszikus a túrós-sajtos, de ehetünk húsosat, tojásosat, zöldségeset, sőt halasat is. Nem egy diétás étel az biztos, de szerintem néha engedni kell a csábításnak! Érdemes elsőre a klasszikussal kezdeni, íme a receptem:

Hozzávalók a tésztához: 3 dl natúr joghurt, 50 dkg finomliszt, 1/2 teaskanál sütőpor, 1 tojás, étolaj vagy vaj a sütéshez

A töltelékhez: 25 dkg mozzarella sajt, 25 dkg tehéntúró, 1 tojás, 5 dkg vaj, 

A tésztához valókat keverjük össze és az összedolgozást követően rakjuk félre pihenni 40 percre. Közben készítsük el a tölteléket: reszeljük le a sajtot és keverjük át a túróval, a tojással és a vajjal, majd sózzuk. A tészta többféle módon formázható. Én most nyolc golyót gyúrtam belőle, és a tölteléket négy részre osztottam. A tésztagolyókat nyújtsuk 20 cm-es korongokká, majd négy tésztakorongon oszlassuk el a tölteléket úgy, mint egy palacsintán. Ezt követően nem marad más, mint mindegyikre ráhelyezni egy-egy üres tésztakorongot és a tészták széleit összenyomkodni. Hevítsünk fel vajat vagy olajat egy serpenyőben és helyezzük bele a nyers hacsapurikat. Lehet lefedve, vagy anélkül sütni közepes lángon, oldalanként körülbelül 4-4 percig. Általában vajon készül, de én szívesebben sütöm kevés olajon, szerintem úgy finomabb. Fogyaszthatjuk önmagában is, de kínálhatjuk zöldségekkel. Fontos, hogy azon melegében tálaljuk! Tévedés lenne azt gondolni, hogy csak egy kenyérféleség, sós péksütemény, a forrón gőzölgő hacsapuri sokkal inkább fenséges lakoma. Jó étvágyat hozzá!

Maconi szup

მაწონი სუპი

Így augusztus utolsó napjaiban váratlanul hideg reggelre ébredtünk, és arra gondoltam, hogy jól esne levest enni. Nyáron inkább a hideg, télen inkább a meleg leveseket kívánjuk, de most olyan átmeneti hangulatom támadt ettől az őszies nyárutótól. Eszembe jutott a joghurtból készült kaukázusi leves, amit a térségben kis eltéréssel, de mindenfelé savanyított tejtermékekbők készítenek, főként joghurtból vagy tejfölből és hidegen-melegen fogyasztható. Érdekesség talán, hogy a levest Grúziában nem a főétel előtt fogyasztják, hanem külön étkezésként tálalják uzsonnára vagy vacsorára.

Nyár van, de már készülünk az őszre, szerintem ilyenkor ideális étel a maconi szup, amely nevét a maconiról kapta, ami egy savanyított tejterméket jelöl valahol az aludt tej és a kefír között. Sokfajta változata létezik, általában rizst is főznek bele. Ezúttal kóstoljuk meg joghurtból készítve, rizs nélkül és melegen fogyasztva!

Hozzávalók: 6 dl natúr joghurt, 1 db vöröshagyma, 2 tojás, 2 evőkanál liszt, 3 dkg vaj, só, tárkony, koriander

Megpirítjuk a hagymát a vajon. Közben a joghurtot és a lisztet elkeverjük, hozzáadjuk a lesütött hagymához, és felöntjük az egészet 3 dl vízzel. A fokozatosan sűrűsödő levest lassú tűzön főzzük 10 percig. Ez idő alatt a 2 tojást felverjük, majd állandó kevergetés közben – hogy a tojás össze ne csomósodjon – a leveshez adjuk. Ízlés szerint sózzuk. A zöldfűszereket közvetlen tálalás előtt tegyük a tányérokba, így ízük, színük intenzív marad. Sokan nem szeretik itthon a koriandert, de ez ne ijesszen el senkit, hiszen helyettesíthetjük petrezselyemmel. Igazán gyorsan elkészíthető fogás. Íze talán kicsit szokatlan, mégsem idegen. Érdemes kipróbálni!

Adzsika

აჯიკა

A grúz konyhában rengeteg mártással találkozhatunk, a húsos és halas ételek mindig mártások kíséretében kerülnek az asztalra. A legismertebb az adzsika, ami egy paradicsomos, fokhagymás paprikamártás.

Az adzsika elkészítésénél nem szükséges a hozzávalók mennyiségarányait teljesen pontosan betartani, bátran variálhatunk rajta. Akinek megtetszik ez az ízvilág, télire is elrakhat a szószokból, ugyanolyan módon, ahogy a lekvárokkal szokás. Ha szeretik a csípős mártásokat, ráadásul egészségesen, tartósítószer nélkül, házilag készítve, akkor érdemes nagyobb mennyiséget készíteni egyszerre. Így jut aznapra, talán még a hétre és ha nem túl nagy rajongói a csípősnek, esetleg még télire is.

Hozzávalók: 10 kápia paprika, 4-5 csípős vagy chili paprika, 4 közepes paradicsom, 1 fej fokhagyma​, 1 csokor koriander, 

A hozzávalókat botmixer segítségével pépesítsük, majd főzzük lassú tűzön 10 percen keresztül. Ha a szósz nem elég sűrű, akkor érdemes a levéből leönteni, vagy tovább főzve hagyni elpárologni. A kész mártást öntsük kis üvegekbe és tároljuk hűvös helyen. Ha nagyobb mennyiséget főztünk be(lőle), akkor az üvegeket először forraljuk ki, majd miután megtöltöttük őket az adzsikával, az üvegeket lefelé fordítva, száraz dunsztba téve tartósítsuk. Vigyázat, nagyon tüzes!

CÍMKÉK:

MEGOSZTÁS

Pályafutásom mindvégig Oroszországhoz, illetve a posztszovjet térséghez kötődött és kötődik mindmáig. Tanulmányaimat Oroszországban végeztem, majd a légiközlekedés területén helyezkedtem el, kezdetben a Malév moszkvai külképviseletén, később a Malév FÁK térségbeli piackutatásáért feleltem. Egy szakmán belüli váltást követően a Pulkovo légitársaságot, majd annak jogutód cégét, a Rossiya Airlinest képviseltem Budapesten. Dolgoztam az Ukrán-Magyar Üzleti Klub vezetőségében is, annak – az ukrajnai elhúzódó válság miatt bekövetkezett – megszűnéséig. Az utóbbi években kisvállalkozóként folytatom pályafutásomat, különböző cégekben vagyok jelen. A moszkvater.com társalapítója és stratégiai tanácsadója vagyok. Hobbim a főzés, régi álmom egy vendéglátóipari egység üzemeltetése.