A hagyományos piacok átalakulása, az amerikai nyomás és a gazdasági válság szorításában a másfél évtizednyi kiesés után magára találó orosz fegyvergyártás.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

Oroszország, valamint 1991-et megelőzően a Szovjetunió a II. világháború utáni évtizedekben – köszönhetően az állami szinten kiemelten kezelt fegyveripari komplexumának – mindig is a világ legfontosabb fegyver exportőrei közt szerepelt. A külkereskedelmi szerkezetből eltávolítva a nyersanyagok, illetve a belőlük készült feldogozott termékek exportját, a legnagyobb volumenű kiviteli terméknek hagyományosan a haditechnika számított. A 2010-es évtized második felétől kezdődően viszont e tendencia átalakulása figyelhető meg.

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) által március elején közzétett 2014 és 2019 közti nemzetközi fegyvertranszferjeit vizsgáló jelentése szerint a korábbi öt éves ciklushoz képest Oroszország részesedése a szereplők többsége és a növekvő piac ellenére csökkenést mutatott. Az iparági szereplők által mérceként elfogadott szervezet adatai szerint közel 18 százalékkal csökkent az orosz fegyvereladások volumene, részint a tradicionálisan orosz piacnak számító államok átalakulása miatt.

„Mindezek ellenére továbbra is sikerült megőriznie második helyezését az Egyesült Államok mögött, ám globális részesedése 27-ről 21 százalékra apadt”

Legnagyobb visszaesés India esetében volt tapasztalható, ahol a korábban vizsgált időszakhoz képest közel 47 százalékkal estek vissza az eladások. Globálisan főképp a közel-keleti olajmonarchiák és Egyiptom folyamatos fegyverkezése növelte a haditechnikai eszközök piacát, mely növekményből részben Oroszország is profitált, ám ez nem tudta kompenzálni az indiai beszerzések visszaesését.

Az orosz fegyverexport volumenének csökkenése mögött több együttes ok figyelhető meg. Egyrészt a korábban bemutatott és legnagyobb exportpiacnak számító India a Kínával folytatott geopolitikai versengése miatt egyre erőteljesebben igyekszik részben a fegyverbeszerzései diverzifikációjára, részben pedig a hazai hadiipar részarányának növelésére a kormányzat által meghirdetett „Make in India” program keretében. Bár az ország függetlenné válásától kezdődően tradicionálisan a szovjet és orosz fegyverek tették ki az indiai fegyveres erők állományának túlnyomó többségét, 2010-et követően azonban a hazai fejlesztésű és nyugati eszközök részaránya szignifikáns növekedésnek indult. Részben ennek köszönhetően vásárolt például Franciaországtól 36 darab Rafale típusú vadászgépet, míg az Egyesült Államoktól 22 darab AH-64 Apache harci helikoptert Új-Delhi.

„Bár továbbra is jelentős üzletek szereplője a szubkontinens – elég csak az Sz-400 légvédelmi rendszer beszerzését nézni, mely önmagában 5 milliárd dolláros üzletet jelent -, ám hosszabb távon az eddig orosz monopóliumnak számító piacon a nyugati konkurencia jelenlétével kell számolni”

India mellett a korábbi évtizedekben jelentős vásárlóként szereplő Kína is a nyugati és szovjet technológiákat lemásolva felvevőpiacból fokozatosan versenytárssá avanzsált egyes területeken illetve Afrika esetében. Az olajár összeomlása után államcsődbe zuhanó Venezuela esetében komolyabb magyarázatot nem igényel a megrendelések elmaradása.

Az orosz fegyverexport bővülésének lehetőségeit továbbá nehezíti az Egyesült Államok Kongresszusa által az „Amerikával ellenséges országokkal szemben” 2017 júliusában elfogadott CAATSA (Countering America’s Adversaries Through Sanctions Act) törvény, mely politikai és gazdasági szankciókat léptethet életbe többek közt az Oroszországgal valamilyen szintű együttműködést vagy stratégiai ágazatokban kapcsolatokat folytató harmadik felekkel szemben. A törvény életbe lépése óta az amerikai külügyminisztérium egyebek mellett Egyiptom és Indonézia vadászgép vásárlásai kapcsán fenyegette meg ezen országokat különböző szankciókkal, illetve még India esetében is büntetőintézkedések bevezetését fontolgatta. A legfrissebb információk szerint Indonézia esetében sikerült meghiúsítani a közel 1,1 milliárd dollár összértékű Szu-35 vadászgép eladásáról szóló szerződés érvénybe lépését. A katonai nézőpontból kicsit kitekintve az Északi Áramlat 2 projektben résztvevő szereplők ellen is ugyanezen jogszabályra hivatkozva lépett fel Washington.

„A jövőre nézve kérdés, hogy a beszerzésben érdekelt államok mennyire mernek szembemenni az amerikai fenyegetésekkel, és Oroszország milyen választ tud adni az őt korlátozni kívánó Washingtonnak”

Érdemes a nemzetközi viszonyok mellett egy pillantást vetni a hadiipar Oroszországon belüli helyzetére is. A Szovjetunió széthullása valamint a ’90-es évek általános gazdasági visszaesése a fegyveripart sem kímélte. Sok tervezőiroda illetve gyáregység (többek közt az egész szovjet ipar számára gázturbinákat gyártó zaporozsjei Motor Szics vállalat) került az orosz határokon kívülre. Az ellátási láncok megbomlásán túl az ekkor általánosan tapasztalható szinte anarchikus állapotok sem segítették a szektor kilátásait, mely a mai napig érzi a közel 15 éves kiesés hatásait. Az akkori állapotokat jól jellemzi Szergej Mihejev decemberi interjúja. A Kamov tervezőiroda főtervezője szerint a ’90-es években nem egy alkalommal fordult elő, hogy a fizetés hiányában a dolgozók csupán „a hazaszeretetüktől vezérelve” jártak be munkahelyükre. Ekkor a megfelelő pénzösszegért szinte mindenre kapható munkatársak esetében sok, addig szigorúan titkosként kezelt fejlesztés és technológia került külföldi kézbe, főképp a gazdasági hatalomként felemelkedő Kínáéba.

Bár az azóta eltelt időszakban jelentős javuláson és modernizáción esett át mind az orosz hadsereg egésze, mind az őt ellátó gyáregységek, de a tőke és szakemberhiány továbbra is jelentős problémákat okoz az ágazatnak potenciáljai kiaknázásában. Bár technológiai szempontból több esetben (így például a légvédelmi rendszerek vagy harckocsi fejlesztés) kétség kívül csúcstechnológiájúnak számítanak az orosz eszközök, ám egyes hadászati elektronikák terén (kiemelve a vadászgépek fedélzeti elektronikáját vagy a drón technológiát) jelentősebb fejlesztések szükségesek, hogy az élvonalba maradhassanak az orosz fegyverek a jövőben is.

„Oroszország belépése a szíriai polgárháborúba új fejezetet nyitott meg fegyveres erői és fegyveriparának esetében”

Amellett, hogy Moszkva nem csak, hogy visszatért a Közel-Keletre, mint politikai szereplő, de egyben az események egyik alakítójává is vált. A szíriai harctéren számos korábbi és jelenlegi orosz fejlesztés került alkalmazásra és tesztelésre nemcsak alkalmasságát bemutatva, de egyben feltárva egyes hiányosságait is. A 2015 után megindult fejlesztések nagy mértékben támaszkodnak a szíriai tapasztalatokra. Emellett az ország úgymond bizonyos orosz fegyverek gyakorlóterévé is vált, ahol éles harchelyzetben, de mégis kontrollált körülmények közt vizsgálható alkalmazásuk. A beavatkozás üzleti szempontból nem éppen szép kimondani, ám egy hatalmas reklámkampánnyal ért fel, mivel jórészt ennek következtében nőtt meg az érdeklődés az orosz eszközök iránt. Ugyanis 2015-től kezdődően majdnem harmadával bővült a Közel-Keletről érkező rendelések állománya.

Az orosz fegyveriparra komoly kihívások várnak. Az egész iparágat érintő szankciók következtében beálló forráshiányt a hazai bankok csak magas kamatokkal hajlandóak finanszírozni. Egyes esetekben a magánkézben lévő vállalatok állami kimentésére, majd átvételére volt szükség. A modern technológiák kifejlesztése, gyártása és költsége egyre inkább válik tőkeigényessé, és ahhoz, hogy az orosz hadiipar ne maradjon le versenytársaitól, jelentős tőkeinjekcióra van szükség akár állami, akár privát forrásból. További problémát okoz a hazai beszerzések értékének csökkenése is, mely részeként a 2018-tól 2027-ig érvényes állami fegyverkezési program (GVP) összesen 19 trilliárd rubelnyi forrást tartalmaz, mely inflációval kiigazítva elmarad az azt megelőző GVP összegétől.

„Az orosz hadiipar számára tehát kulcsfontosságú exportjának növelése, mellyel szemben viszont az ágazati konkurensek és az Egyesült Államok önkényes szankciói is akadályt állítanak”

Az ukrán válság kirobbanását követően meghirdetett importhelyettesítési programok szinte már minden esetben elérték céljukat, és Oroszország kvázi függetlennek mondható az esetleges külföldi beszállítóktól. Ezek lezárultával a fő hangsúly a technológiai fejlesztésre helyeződik át, mely helyesen alkalmazva később a civil szférában is megjelenhet, javítva annak piaci helyzetét.

Mint minden más terület esetében, 2020 a globális fegyverpiacon is változást hoz. A koronavírus által generált (vagy egyes vélemények szerint csak előrébb hozott) gazdasági visszaesés hatásai jelenleg még beláthatatlanok. Válság esetén hagyományosan a kormányzatok első lépése közt szerepel a védelmi kiadások jobb esetben befagyasztása, szélsőségesebb helyzetben meredek csökkentése. Még nem látni a kiutat se a világjárványból, így ahogy a világ egésze, úgy a fegyverkereskedelem is nehéz év elé néz, beleértve Oroszországot is.