„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Együttműködésre kell Európának törekednie

2024. máj. 05.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Befelé fordulás helyett Európának együttműködésre kell törekednie potenciális partnereivel, véli Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, aki a napokban a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) járt. A néppárti politikus szerint a függőségek csökkentése helyes törekvés, a szétválasztás, azaz decoupling stratégiája azonban óriási károkat okozhat a világgazdaságban. Médiapartnerünk, az Eurázsia Központ interjúja.

Őry Mariann interjúja a #moszkvater.com-on

Wolfgang Schüssel #moszkvater

Wolfgang Schüssel
Fotó:EUROPRESS/GERARD CERLES/AFP

– A napokban mutatták be az NKE-n a European Voices című új magazint. Mi a célja ennek a magazinnak, amely az ön kezdeményezésére jött létre?

– Az elképzelés az, hogy szükségünk van egy olyan európai magazinra, amely különböző hangokat mutat be. Az európai agendára összpontosít, de kiemelt figyelmet fordít a közép-, kelet- és délkelet-európai országokra. A következő évtized legérdekesebb kihívásai ebben a régióban vannak: bővítés, migráció, az Európai Unió külső határainak védelme, védelmi kérdések, a demokrácia és a jogállamiság minősége. Úgy gondolom, hogy mindezek a nagyon fontos kérdések kihívást jelentenek a régió számára, és ezek döntik el, hogy milyen lesz Európa jövője.

– Magyarországon elterjedt az a vélemény, hogy amikor európai álláspontról beszélnek, akkor csak a Nyugatra, a nagy országokra gondolnak.

– Európa bővítésével vagy újraegyesítésével magának az uniónak a tartalma és szellemisége is megváltozott. Elmozdulás van Európa középső és keleti része felé. Természetesen ettől függetlenül szükség van az együttműködésre. Ez biztos. Új konszenzusra van szükség: mások meghallgatására, különösen az ukrajnai háború miatt. Lengyelország és a balti államok például már sokkal korábban figyelmeztettek arra, hogy mi történhet, de senki nem hallgatott rájuk. Ez az egyik érdekes példa arra, hogy tényleg érdemes meghallgatni másokat, beszélni a különböző tagállamokkal. Szerintem ez Európa új minősége.

– Jövő héten Hszi Csin-ping kínai elnök Európába érkezik, Franciaországba, Szerbiába és Magyarországra. Hogyan látja a különbséget az EU Kínához való hozzáállása, a kockázatcsökkentési (de-risking) stratégia és a Kínával továbbra is nagyszabású üzleteket kötő tagállamok közt?

– Először is, a kereskedelem az Európai Unió, a Bizottság kizárólagos kompetenciája. Szerintem ez jó így, mert szükség van egy erős partnerre egy olyan óriással szemben, mint a kínai sárkány. Ezért fontosnak tartom, hogy az összes tagállam együttesen használja ki az Unió súlyát. Másrészt természetesen minden országnak lehetősége van arra, hogy saját stratégiát dolgozzon ki. Ami a beruházásokat illeti, mint volt gazdasági minisztert, engem nagyon érdekel, hogy Magyarország milyen jól teljesít a kínai befektetésekkel. Ez egy jó dolog. Persze azzal is tisztában kell lennünk, hogy nem szabad túlságosan függni az egyik oldaltól, legyen szó orosz gázról, vagy amerikai technológiákról a csúcstechnológiában, vagy a megújuló energiával kapcsolatos kérdésekről, ahol de facto 80-90 százalékos függőségünk van Kínától (napelemek, szélturbinák stb.). Úgy gondolom, hogy a kockázatcsökkentés gondolata a szükséges anyagok és eszközök különböző forrásainak diverzifikálásáról szól. Gondoljunk csak a világjárványra, amikor hirtelen tudatosult bennünk, hogy nincs elég orvosi felszerelésünk, még maszkunk sem, nem is beszélve a vakcinákról. Úgy gondolom tehát, hogy a kockázatmentesítés nem az egyik fél ellen irányul, hanem csak a saját szuverenitásunk megőrzése a válsághelyzetben.

– Mit gondol az Egyesült Államok leválasztási (decoupling) tervéről? Életképes stratégia?

– Teljesen lehetetlen a szétválasztás. Európa, Amerika és Kína mind kölcsönösen függenek egymástól. A decoupling hihetetlen módon károsíthatja a világgazdaságot. Tanulmányok szerint, ha néhány meghatározó területen valódi szétválasztás történik, akkor az 70 vagy 80 százalékpontos kárt okozhat a világgazdaságnak, ami katasztrófa lenne.

– A konnektivitás Magyarország külpolitikájának egyik fontos alapelve, és ahogy Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója nemrég megjelent könyvében írta, Magyarország kulcsállam (keystone state) pozícióra törekszik. Hogyan látja ezt a stratégiát, illetve Ausztria szerepét konnektivitásban?

– Mindenki híd, összekötő pont akar lenni. Magyarország, Ausztria vagy Csehország is így gondolkodik. Az nem jó, ha valaki megpróbál kilépni az EU-ból (persze itt nem erről van szó), mert az az ország pozícióját is gyengítené, míg az EU-n belüli lét lehetővé teszi, hogy kihasználja a lehetőségeket, az unió gazdasági és politikai súlyát. És akkor egy ország kialakíthatja a saját nemzeti stratégiáját, hogy egy kicsit többet vagy másképp tegyen. A kínaiakat nem érdeklik túlságosan az egyes országok, őket az érdekli, hogy a termékeiket az egységes piacon értékesítsék. Kína elindította az Övezet és Út kezdeményezést, és Európának is koordinálnia kell, és pozitív választ kell adnia erre a kezdeményezésre. A mi régiónk hatalmas gazdasági motor a következő években, nagyobb növekedési rátával, mint például Németország. A gazdasági motor itt van, és ennek a régiónak fel kell zárkóznia az uniós átlaghoz, ezért olyan országok, mint Magyarország, Lengyelország, Szlovákia vagy Csehország érdekeltek a Kínával való együttműködésben. De India is lehetséges partner. Sokkal nyitottabbnak kellene lennünk. Európa néha hajlamos túlságosan befelé forduló, kissé provinciális lenni, de nekünk kifelé kellene néznünk, megkeresni a partnereket és felfedezni az érdekes üzleti, politikai vagy kulturális lehetőségeket.

– Hogyan változott a semlegesség elve az évek során Ausztria számára?

Ausztria 1955-ben nyerte el teljes függetlenségét, a külföldi csapatok elhagyták az országot. Nagyon örültünk ennek a szabadságnak, aminek az ára a katonai semlegesség volt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás megváltoztatta a helyzetünket, és hatalmas lehetőségeket adott nekünk. Manapság már nincs semlegesség, például az Ukrajnába való indokolatlan orosz invázióval szemben sem vagyunk semlegesek. Meg kell védenünk egy szomszédos ország szuverenitását. Nem katonailag, mert a hadseregünk nem elég erős ahhoz, hanem pénzügyileg és gazdaságilag.

(Az írás eredetileg az eurasiacenter.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. “Manapság már nincs semlegesség, például az Ukrajnába való indokolatlan orosz invázióval szemben sem vagyunk semlegesek. Meg kell védenünk egy szomszédos ország szuverenitását.”
    Ebből is látszik, hogy ez a labanc végtelenül cinikus és hazudik. Pontosan tudja, hogy az oroszokat provokálták, és azt is, hogy nekünk nem kell másokat megvédenünk, ha a saját fejükre hozzák a bajt.

  2. “Meg kell védenünk egy szomszédos ország szuverenitását.”

    Hmmm.. Ausztria szomszédos Ukrajnával? Mindig tanul az ember.
    Ausztria, ami otthont adott Szamuely, Rákosi és Aczél elvtársaknak?
    Nem éppen egy egyenszilárdságú finnyásság.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK