Elemzés helyett morál?

Egy Berlin környéki étteremben tartott előadást Németország egyik legelismertebb Oroszország-szakértője. Bár egyre ritkábban hallani Gabriele Krone-Schmalz újságíróval és volt moszkvai ARD-tudósítóval kapcsolatban a szakértő megjelölést, helyette a „Versteher” szó bélyegzi meg a publicistát és másokat, akik megpróbálják az orosz szempontot is megérteni és figyelembe venni. Az „Oroszország – és hogyan tovább?“ című előadásán telt ház volt, s a végén a 260 főt számláló nézőtér állva tapsolva köszönte meg önfeláldozó munkáját. Az előadásban a német politika és a média szerepéről beszélt az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Az újságírónő szerint a konfliktus történetének és a mindenkori érdekeknek a megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy életképes és maradandó megoldást lehessen találni. „A béke nem magától értetődő, hanem kemény munka” – mondta.

Péli Éva írása a #moszkvater.com számára

Gabriele Krone-Schmalz
Fotó:Tilo Gräser

„Természetesen nem vagyok az erkölcs nélküli politika híve, épp ellenkezőleg. De számomra az erkölcsös külpolitikát például az jellemzi, hogy végiggondoljuk a dolgokat, és az emberek jólétét tartjuk szem előtt egészen konkrétan, nem pedig az elvont elvek példamutató betartását“ – mondta Gabriele Krone-Schmalz. Az összetéveszthetetlen frizurájú újságíró könyveivel és előadásaiban az összefüggésekre hívja fel a figyelmet, és igyekszik minél több magyarázatot adni. Rámutat arra, hogy életképes döntések előtt először meg kell érteni a dolgok mivoltát.

„Hangsúlyozza, hogy a megértés nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki valamivel vagy valakivel egyet is ért. S szerinte ez a felismerés egy jó ideje már homályba merült”

Egy kis kitérőként mondjuk el, hogy németül a „Russland-Versteher” kifejezés már majdnem hogy rágalommá vált, s ez ellen igyekszik az újságírónő védekezni. A „Russland-Versteher” divatszót elítélő, általában pejoratív kifejezésként használják azokra az emberekre, akik a nyilvános vitában – különösen az ukrajnai háború kapcsán – megértést tanúsítanak Oroszország indítékai iránt, vagy az orosz álláspontot képviselik.

„Mi mással magyarázható, hogy az olyan kifejezések, mint az <Russland-Versteher> vagy a <Putin-Versteher> kifejezések manapság ahhoz vezetnek, hogy valakit megcáfolhatatlannak tartanak?” – tette fel a kérdést Krone-Schmalz. Felhívta a figyelmet a magyarázat és az igazolás közötti különbségre is, melyeket manapság gyakran felcserélnek. „A magyarázatok önmagukban értéket képviselnek, és nem szabad az igazolás alkategóriájába sorolni őket. Mert az megmérgezi az érdemi vitát, és teljesen felesleges polarizációhoz vezet, ami aztán kevésbé a tényeken, mint az embereken alapszik, emiatt feleslegessé válik.“

Oroszország imperialista célokat követ?

Krone-Schmalz szerint az alapvető kérdés az, hogy „Oroszország imperialista célokat követ-e”. Ebbe beletartozik az egyes intő szakértők által feltett kérdés is, hogy „mikor lesznek az oroszok Berlinben, mielőtt vagy miután annektálták Lengyelországot és a balti államokat?. Vagy Oroszország érdeke a múltban és a jelenben egy működő európai biztonsági rendszer, beleértve Oroszországot is” – kérdezte.

„Fontos, hogy ezekre a kérdésekre tényeken alapuló választ adjunk, amelyet nem homályosít el az ideologizáló vagy moralizáló szemüveg”

Az újságíró hangsúlyozta, hogy mielőtt válaszolnánk a kérdésekre, alaposan tanulmányozni kell az adott érdekeket. Az ukrajnai háború előtt Moszkva abban volt érdekelt, hogy nyugalom uralkodjon az országban és a határokon. Hogy folytatni lehessen a bonyolult újjászervezési folyamatot, amely még messze nem fejeződött be. Moszkva a további fejlődés céljából a külfölddel való kapcsolatok építésében, és az együttműködésben is érdekelt volt. De fontos volt számára az is, hogy a Nyugat elfogadja, és garantálja a biztonságát, hogy így a belső feladatokra koncentrálhasson.

Elfogadható megoldás csak a történelem ismeretén alapulhat

„Más szóval, egy háborúnak ilyen háttér előtt egyáltalán nincs értelme” – jelentette ki Krone-Schmalz, majd feltette a kérdést: „Akkor miért támadta meg Oroszország Ukrajnát?” Ha régóta dédelgetett terv lett volna, akkor Oroszország már nyolc-tíz évvel ezelőtt megszállta volna Ukrajnát. Akkoriban Ukrajna „sokkal sebezhetőbb” volt, mint a 2014-től nyugati segítséggel történő masszív felfegyverkezés után. Hangsúlyozta, hogy a valóság megértéséhez fontos ismerni az események kronológiáját és előzményeit. Erre pedig szerinte akkor van szükség, ha komolyan érdekeltek vagyunk egy fenntartható megoldásban a jövőre nézve.

„A szükséges elemzést nem helyettesítheti az erkölcs”

– tette egyértelművé, azután rátért a 2022. február 22. előtti fejleményekre. Az újságíró emlékeztetett arra, hogy Kelet-Ukrajnában 2014 óta háború dúl, miután a donyecki és luganszki közigazgatási körzetek (oblaszty) megtagadták az engedelmességet a puccsal hatalomra került új kijevi vezetésnek, és autonómiát követeltek. Tehát Ukrajnán belül kezdődött a konfliktus, hiszen Kijev azóta is igyekszik katonailag visszafoglalni a területeket. Krone-Schmalz rámutatott, hogy ezt még mindig „terrorellenes műveletként” emlegetik. Ezek a szemantikai finomságok fontosak – mondta, utalva Olaf Scholz szövetségi kancellár kijelentésére, aki az Egyesült Államok Hindukusban folytatott háborúját nemrégiben így szépítette: „Amerika elkötelezettsége Afganisztánban” („amerikanisches Engagement in Afghanistan”). S hozzátette, hogy az elkötelezettség még jobban hangzik, mint a különleges művelet.

„A kelet-ukrajnai emberek szenvedése 2014 óta <meglehetősen észrevétlen> maradt a Nyugat számára annak ellenére, hogy 2022-ig ott mintegy 14 ezer civil halt meg”

„2017. június 1. óta Donyeckben emlékmű áll a bombázások áldozatául esett gyerekeknek. Csaknem 200 név szerepel rajta”. Krone-Schmalz emlékeztetett Volodimir Zelenszkij elnök 2021-es rendeletére a Krím és a Donbassz visszafoglalásáról, valamint az ukrán csapatok felvonulására a két donyecki és luganszki népköztársasággal közös határon. Ugyanakkor Kijev bekerült a NATO jövőbeli tervei közé, és NATO-manőverek és amerikai felderítő tevékenységek egész sora zajlott az ukrán-orosz határon. Ezen a határon 2014 óta CIA-bázisokat is létesítettek, amint arról a The New York Times amerikai lap beszámolt.

Kinek az érdekei számítanak?

Utalt rá, hogy maga az amerikai lap is ezt tartotta az egyik oknak, amiért Moszkva 2022 februárjában úgy döntött, hogy megszállja Ukrajnát.

„Az orosz vezetés attól tartott, hogy a nyugati titkosszolgálatok Ukrajnát az Oroszország elleni hadműveletek ugródeszkájává teszik”

„Az orosz invázió előtörténete orosz szempontból többszörösen is fenyegetést jelentett Oroszország számára. Különösen azért, mert már szinte valamennyi leszerelési és fegyverzet ellenőrzési szerződés, amely a múltban biztosította, hogy az aláírók legalább félig-meddig biztonságban érezhették magukat, hatályon kívül van. És az Egyesült Államok volt az, aki ezeket a szerződéseket egymás után felmondta – fogalmazott az újságíró.

Az ilyesmit azonban gyorsan „összeesküvés-elméletként” utasítják el – panaszolta az újságíró, aki azt is világossá tette, hogy az orosz inváziót a nemzetközi jog alapján törvénytelennek tartja. Előadásában utalt a Kijev és Moszkva között 2022 tavaszán a konfliktus enyhítése érdekében folytatott tárgyalásokra is. Ukrajna szempontjából ezek sikeresek is voltak, de aztán Kijev leállította őket.

„Krone-Schmalz szerint ennek egyik oka az volt, hogy a NATO 2022. március 24-i brüsszeli csúcstalálkozóján egyszerűen úgy döntöttek, hogy nem támogatják az Ukrajna és Oroszország közötti béketárgyalásokat”

Egy hónappal később Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter kijevi látogatása során közölte, hogy a cél „Oroszország hosszú távú katonai és gazdasági gyengítése ezzel a háborúval”. Emellett Boris Johnson brit miniszterelnök április 9-i kijevi villámlátogatása során kijelentette, hogy a háború befejezése nem áll a Nyugat érdekében.

A diplomácia a politika alaptevékenysége

Az újságíró szerint a 2022 tavaszi ukrán-orosz tárgyalások nem a Kijev melletti Bucsában elkövetett állítólagos orosz háborús bűnök miatt buktak meg, „hanem a nyugati államok közösségének akarata miatt“. Egyértelműen bírálta a német politikát, beleértve a Taurus cirkálórakéták Kijevbe szállítása körüli vitát.

„Alattomosnak nevezi azt, hogy a felelősség fogalmát automatikusan egyenlővé teszik a fegyverszállítással és a háborús készültséggel”

Ehelyett a nagyobb felelősség vállalás a tárgyalások kezdeményezését, és egy béketerv kidolgozását is jelenthetné. „A diplomácia a politika alaptevékenysége” – emlékeztetett Krone-Schmalz, hozzátéve, hogy a fegyverszállítás inkább csődnyilatkozat. Azzal vádolta a német kormányt, hogy megszegi hivatali esküjét, amely arra kötelezi, hogy megvédje saját országa jólétét. Ez a fegyverek szállításával, valamint az ukrán katonák kiképzésével történik, ami Németországot a háború részesévé teszi.

Emlékeztetett a német alkotmány béke parancsolatára is, és hiányolta ezekről a kérdésekről a szükséges társadalmi vitát. Ezt „a rendszerre veszélyes hibának” tartja, „mert az a demokratikus gondolkodás eróziójához vezet”. Ezt pedig, ismerve múltunkat, Németországban „nem engedhetjük meg magunknak”. Az Oroszország-szakértő azt is fontosnak tartja, hogy megpróbáljuk megérteni Ukrajnát: „És a megértés itt sem egyenlő az egyetértéssel”. És hozzátette,

„aki ilyen vehemensen szorgalmazza az Ukrajnával fenntartás nélküli egyetértést, és annak támogatását, az egyfajta kritikátlan rajongói kultúrát ápol, és az talán nem is értette meg igazán Ukrajnát”

Nicolai Petro politológus „Ukrajna tragédiája” (2023) („The Tragedy of Ukraine“) című könyvében kifejtette, hogy az ukrán identitás körüli vita nemcsak a Szovjetunió 1991-es bukásával kezdődött. Már mintegy 150 éves, és az ország nyugati, keleti és déli részei között zajlik. „És ez a vita valójában soha nem oldódott meg” – mondta Krone-Schmalz, rámutatva az ország 20. századi drámai történelmére.

„Véleményem szerint az alapvető ukrán hiba az, hogy ennek az államfolytonosságot nélkülöző entitásnak nem adtak, és még most sem akarnak föderális struktúrát adni. Ezt – tette hozzá -különösen a nyugati ukrán erők akadályozták meg többször is”

Katasztrofális következményekkel járó kiegyensúlyozatlanság a híradásban

A volt moszkvai tudósító kifejtette azt is, hogy Putyin kijelentése, miszerint a Szovjetunió összeomlása „a második világháború vége óta a legnagyobb katasztrófa”, nem azt jelenti, hogy azt újra akarja teremteni. Ez csak és kizárólag azokra a katasztrófális életkörülményekre utal Krone-Schmalz szerint, amelyeket ez a szétesés az emberek számára minden szinten okozott, és nem valamiféle ideológiailag elborult terjeszkedési vágyra. Azután idézte Putyint,

„akinek nem hiányzik a Szovjetunió, annak nincs szíve. Aki vissza szeretné hozni, annak nincs esze”

Az újságírónő kitért a szólásszabadság fenyegetettségére az Európai Unióban, a nyelv szerepére a propaganda elleni küzdelemben,  és a média szerepére. Felhívta a figyelmet a tudósítások torzítására, melynek katasztrofális hatása van a háborúra és a békére. Ez oly módon történik, hogy a szalagcímekre összpontosítanak a kontextus rovására, és az összetett magyarázatok helyett egyértelmű állításokra törekszenek. Ennek „már nem sok köze van a kritikus tudósításhoz”, ehelyett „propaganda és a eszkalációs csavarok kéjes forgatása”.

Beszéde vége felé Hannah Arendt filozófust idézte, aki

„a vélemények sokféleségét a demokrácia motorjának nevezte”

„Egy magáért felelős polgár képes arra, hogy döntéseket hozzon, szavazzon, megértse döntésének következményeit, és felelősséget vállaljon érte. Ha ez nem így van, akkor a demokrácia már nem működőképes” – tette hozzá Krone-Schmalz. S hangsúlyozta, hogy a megalapozott döntések meghozatalának előfeltétele a lehető legátfogóbb tájékoztatás, a háttér ismerete, az összefüggések felismerése.

Eljött a diplomaták ideje

Oroszországgal kapcsolatban elmondta, továbbra is foglalkoznunk kell a keletre fekvő nagy országgal. „Az 1990-es évekbeli közös Európa (gemeinsames europäisches Haus) lehetőségét eljátszották. A bizalom újjáépítése kemény munka”– jelentette ki az újságíró. És megkérdezte:

„Mikor döbbennek rá végre az ukránok, hogy feláldozzák őket a geopolitikai érdekek oltárán?”

Aki valóban segíteni akar az ukránoknak, annak arról kell gondoskodnia, hogy véget érjen ez a háború. „Most diplomatákra van szükség. Politikai tervekre van szükség. A katonai tervek nem elegendőek” – fogalmazott.

Krone-Schmalz 2022 februárjáig gyakori vendég volt a televíziós talk show-kban és rendezvényeken. Az orosz invázió után kezdetben visszavonult a nyilvánosságtól. Egy ideje azonban ismét tart előadásokat, ad interjúkat, és beszél az ukrajnai háborúról. Ugyanakkor gyakran ki van téve a nyilvánosság és a média támadásainak.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com