//Mire elég az amerikai csomag?
„Zelenszkij ezzel lényegében megerősítette azt a tézist, hogy Kijev az amerikai érdekekért az utolsó ukránig fog harcolni” #moszkvater

Mire elég az amerikai csomag?

MEGOSZTÁS

Fél éves huzavona után az amerikai Kongresszus elfogadta, ezt követően a Szenátus azonnal megszavazta, Joe Biden elnök pedig alá is írta az egyebek mellett Ukrajna támogatására 60,8 milliárd dollárt biztosító csomagot. Az első, egymilliárd dolláros gyorssegélyt már össze is állították, és akár indulhat is a frontra. De mire lesz elég ez a csomag? A kínzó lőszerhiányt megoldhatja, javíthatja a morált, így lassíthatja az orosz előrenyomulást, a háború menetének megfordításához azonban nem elegendő. Sőt, ha Ukrajna nem mozgósít legalább 250 ezer embert, akkor sokáig a jelenlegi frontvonalakat sem nagyon lesz képes tartani. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Zelenszkij ezzel lényegében megerősítette azt a tézist, hogy Kijev az amerikai érdekekért az utolsó ukránig fog harcolni” #moszkvater
„Zelenszkij ezzel lényegében megerősítette azt a tézist, hogy Kijev az amerikai érdekekért az utolsó ukránig fog harcolni”
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP

„Mi megszavaztuk, most pedig győzzetek!” – üzente az amerikai csomag elfogadása után Volodimir Zelenszkij elnöknek Chuck Schumer, a szenátus demokrata csoportjának vezetője. Ebben a mondatban benne van az amerikai hozzáállás minden cinizmusa. Hogy teljes legyen a kép, erre kontrázott rá a Kongresszus ellenállásának megtörése felett érzett örömében Volodimir Zelenszkij. Az ukrán elnök arról beszélt, hogy az ukránok megvédik az amerikaiak helyett is a NATO-t, csak kapjanak hozzá elegendő fegyvert és lőszert.

„Zelenszkij ezzel lényegében megerősítette azt a tézist, hogy Kijev az amerikai érdekekért az utolsó ukránig fog harcolni”

De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre maradjunk a megszavazott támogatási csomagnál, amely Joe Biden elnök szerint „egyértelmű üzenetet” küld Amerika vezető szerepéről a világnak. Nem mindenki gondolja azonban így még az Egyesült Államokban sem.  A republikánusok jobb szárnya például az alsóház elnökének, Mike Johnsonnnak a leváltását is felvetette, amiért az átnyúlva a frakción, a demokratákkal összefogva áterőltette a csomagot. A republikánusok azonban nem nagyon tehettek mást, mint hogy feladják az ellenállást, az esetleges látványos orosz sikerek ugyanis már az amerikai érdekeket veszélyeztették. Ezt pedig sem Biden, sem pedig Trump nem kockáztathatja. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ez a csomag alapvetően Ukrajnáról szólt, ám nem csupán róla. A 95 milliárd dolláros segély 60,8 milliárd dollár jut Ukrajnának, 26,4 milliárd dollár Izraelnek, és 8 milliárd dollár Tajvannak. Azt is említsük azért meg, hogy a csomagban szereplő negyedik törvényjavaslat egyéb prioritásokkal foglalkozott, köztük az Irán elleni szankciókkal, valamint egy olyan intézkedéssel, amely a kínai videómegosztó, a TikTok betiltásához vezethet.

„Az tehát érthető, hogy ellenállásukkal a republikánusok nem kockáztathatták még annak a látszatát sem, hogy a választási szempontokat felelőtlenül az amerikai érdekek fölé helyezik. Az ukrán összeomlás könnyen ráéghetett volna a republikánusokra, akik egyébként is úgy érezhették, hogy amit lehetett, már kihoztak az <ukrán kártya> kijátszásából”

E tekintetben legfeljebb az érthetetlen, hogy miért engedték el a mexikói határ védelmének a választóik szempontjából nagyon is fontos kérdését. Ezt a menetet a demokraták tehát legalább döntetlenre hozták, hiszen ezután nem lehet őket azzal vádolni, hogy cserben hagyták volna Ukrajnát. Azt ugyan a demokraták sem gondolják komolyan, hogy 60 milliárd dollárral az ukránok győzhetnek – az eddig a Nyugattól kapott több mint 300 milliárd dollár is kevés volt ehhez -, a választásokig azonban ki lehet húzni vele. A demokratákat pedig jelenleg elsősorban ez érdekli, a többit majd utána meglátják. Ez a pénz tehát nem utolsó sorban azt szolgálja, hogy Washington novemberig fenntartsa az Oroszországgal szembeni kitartás látszatát. Hogy közben az ukránok meghalnak ezért a látszatért, az keveseket érdekel.

„A szkeptikusokat erősítheti az is, hogy a jól hangzó 60,8 milliárd dollárnak csak egy részéből jut fegyver a frontra”

Az összeg egy részét (23,2 milliárd dollár) az Ukrajnába küldött fegyverek pótlására, valamint a szállítási és adminisztratív költségekre szántak. Hogy ezt milyen fontosnak tartják, azt mutatja, hogy az aláírás után a készletek feltöltése felgyorsult, csillapítva ezzel a Pentagon azon aggodalmait, hogy az Elnöki Lehívási Hatóság (PDA) alkalmazása Ukrajna megsegítése céljából veszélyeztetné az Egyesült Államok katonai felkészültségét. Itt jegyezzük meg, hogy a törvény további 8 milliárd dollár értékű elnöki lehívási jogot biztosít az elnöknek. Ez hozzáadódik a korábban engedélyezett PDA-ből fennmaradó 3,9 milliárd dollárhoz, ami azt jelenti, hogy vészhelyzet esetén Biden 11,9 milliárd dollár értékű többlet fegyvert adhat át az Egyesült Államok készleteiből a Kongresszus jóváhagyása nélkül.

„Szóval, ukrán források szerint 23,2 milliárd dollár az Egyesült Államok fegyver készleteinek és létesítményeinek feltöltésére lesz felhasználva, ezeket nem Ukrajna kapja meg”

A fennmaradó összegből a törvény 11,3 milliárd dollárt irányoz elő az Egyesült Államok jelenlegi katonai műveleteire a régióban – tehát ezt sem közvetlenül Ukrajna kapja -, 13,8 milliárd dollárt pedig modern védelmi rendszerek és szolgáltatások beszerzésére. No, ez utóbbi már egyértelműen a front céljait szolgálja. Emellett 7,9 milliárd dollárt közvetlen pénzügyi segítségként hitelek formájában biztosítanak Ukrajnának, amelyekből a tartozás 50 százalékát a Kongresszus felülvizsgálata alapján a választások után elengedhetik, továbbá 9,5 milliárd dollár osztható szét gazdasági segítségnyújtásként Ukrajna és más, „orosz invázió által sújtott” országok között. További milliós nagyságrendű összegeket különítenek el például Ukrajna határainak a védelmére (300 millió dollár), az ukrajnai nukleáris biztonsági helyzet kezelésére (149 millió dollár), az Amerikába humanitárius engedéllyel érkezett ukránok támogatására (481 millió dollár), diplomáciai programokra (60 millió dollár), a USAID működési kiadásaira (25 millió dollár), a segítségnyújtás felügyeletére és elszámoltathatóságára (26 millió dollár), vagy éppen a Külügyminisztériumnak a védelmi segítség adminisztrálására (5 millió dollár).

„A kommunikáció középpontjában azonban nem ez a megosztás, hanem a 60,8 milliárd dollár, és az egy, majd hatmilliárd dollárosra emelt gyorssegély áll”

Ez utóbbi egyebek mellett járműveket, Stinger légvédelmi lőszert, nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszerekhez való kiegészítő lőszert, 155 milliméteres tüzérségi lőszert, TOW és Javelin páncéltörő lőszert, és egyéb fegyvereket tartalmaz. Emellett 300 kilométeres hatótávolságú ATACMS rakétákat adnak, amivel Ukrajnának lehetősége nyílik az orosz határon túli csapások végrehajtására is. Közben kiderült, hogy titokban az előző, márciusban bejelentett 300 milliós csomagban már érkeztek ilyen nagy hatótávolságú műveleti-taktikai rakéták, így már csak ennek a folytatásáról, illetve a szállítás hivatalos beismeréséről van szó, akárcsak a tanácsadók esetében.

Az elmúlt hónapok kiábrándultságához képest az ukrán sajtó hangneme érthetően bizakodó, de mintha az egyébként állandóan a győzelemről beszélő politikusok is éreznék, hogy ez a csomag messze nem old meg mindent. Ez érthető is, hiszen ők a kincstári optimizmus ellenére is tisztában vannak azzal, hogy az amerikai pénzügyi támogatásnak nagyjából a fele fordítható Ukrajna katonai képességeinek a fejlesztésére.

„Ráadásul a kezdeményezés visszaszerzése messze nem csak az eszközökön múlik, hanem az élőerő utánpótláson is múlik, a toborzás pedig meglehetősen vontatottan halad”

Nincs elegendő kiképzett katona, így sem a veszteségeket nem lehet pótolni, sem pedig a fronton harcoló erőket rotálni. Vannak olyan alakulatok, amelyek két éve szinte megszakítás nélkül harcolnak, így rettenetesen kimerültek, az újonnan elfogadott mozgósítási törvény pedig a nyár vége előtt nem fog jelentősebb számú új, kiképzett katonát adni a hadsereg számára. Az is kérdéses, hogy a minimálisan szükséges 200 ezer főt biztosítani lehet-e a front számára. De a technika sem fog ezután dőlni Ukrajnába. Főképp nem azonnal. Már csak azért sem, mert a nyugati fegyver gyártásnak két kritikus keresztmetszete van, az egyik a tüzérségi lőszer, a másik pedig a légvédelmi rakéta. Ráadásul ezekre szükség lehet most a közel-keleti helyzet éleződése miatt is. Az F-16-os harci repülők érkezése is a jövő zenéje. Ebben az évben csak kis számban állnak még csak hadrendbe a repülők, amelyek érkezése önmagában nem lesz csodafegyver, és csak fokozatosan érződik majd a hatásuk.

„Nem várnak csodát az amerikai csomagtól a nyugati elemzések (sem)”

Még az egyébként sok esetben eléggé elfogult amerikai Institute for the Study of War (ISW) szakértői is arra számítanak, hogy az orosz erők kihasználhatják segélyek megérkezése előtti több hetes időablakot, és fokozhatják támadásaikat, így az ukránok további súlyos veszteségeket szenvedhetnek el. Az ISW szerint az elkövetkező hetekben fennáll a veszélye egy hadműveleti szempontból jelentős orosz áttörésnek is. Csasziv Jart/Csaszov Jart az ukránok a legtöbb elemző szerint aligha fogják tudni tartani, ezzel pedig Kelet-Ukrajnában elesik a második védelmi vonal is. Az első donbasszi védvonal elesett Avgyijivkával/Avgyejevkával, így már csak a harmadik maradna, Szlovjanszk/Szlavjanszk és Kramatorszk között. Kitett helyzetben van Harkiv/Harkov is. Kérdés, hogy az oroszok belevágnak-e egy véres ostromba – Kramatorsznál ugyanerre lehet számítani -, vagy folytatják tovább a felőrlést és kivárnak. Még kíméletlenül fogalmaz az AP. Az amerikai hírügynökség elemzése arra a következtetésre jut, hogy a segéllyel Ukrajna elkerüli a vereséget, 2024-ben mindenképp játékban marad, a győzelem azonban más kérdés. Kijev közben időt nyerhet az újratervezéshez, és 2025-ben újra megpróbálhatja visszavenni a stratégiai kezdeményezést. Persze, ha ehhez lesz elegendő katonája.

„A lőszerhiányt tehát megoldódhatja az amerikai csomag, és ebben segíthet, hogy a Kongresszus blokkolásának a feloldása újabb támogatásokra serkentheti az európaiakat is. Ez könnyíteni fog az ukrán hadsereg helyzetén – a tüzérségi lőszerek esetében a jelenlegi 8-10-szeres orosz fölény 3-4 szeresre csökkenhet -, javíthatja a morált, a légvédelem megerősítése mérsékelheti az orosz támadások hatékonyságát, a nagy hatótávolságú ATACMS rakéták pedig kellemetlenségeket okozhatnak az orosz hátországban. Ám ettől még a katonák kimerültek maradnak”

Az összes – amerikai, brit, európai – nyugati támogatás arra lehet elég, hogy az ukrán erők lassítsák az orosz előre nyomulást, nagyjából tartsák a frontot, és akár további területek feladása árán is időt nyerjenek egy újabb csomagig. Már amennyiben lesz még egy ekkora! A háború menetét a jelenlegi támogatás mellett megfordítani nem lehet. Egyszóval, el lehet húzni a háborút addig, amíg a politikai érdekek nem kívánják annak a befagyasztását. Bármennyire gondolják tehát az amerikaiak, hogy mennyire nagylelkűek voltak – ezt azért aligha gondolhatják komolyan -, ez a segítség a győzelemhez kevés. De nem is ez Washington célja, hanem az oroszok gyengítése.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.