„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Kérjük, töltse ki kérdőívünket!

Alexandre Dumas legnagyobb örömére

2020. nov. 18.
Bánhalmi András

MEGOSZTÁS

Alexandre Dumas a világ egyik legolvasottabb francia írója. Nevéhez fűződik többek közt A három testőr, a Monte Cristo grófja, a Fekete tulipán, a Húsz év múlva és még számos ismert történelmi regény. Dumas nem csak íróként jeleskedett, de nagy gourman hírében is állt. Olyannyira jól mozgott a konyhában, hogy azt mondják, akkoriban nem is létezhetett nála jobb szakács Franciaországban. Habzsolta az életet, szeretett nagy lábon élni, és természetesen a hasát is imádta. Nagyszabású összejöveteleket rendezett, ahol vendégeit 8-10 fogásos, saját készítésű vacsorákkal kápráztatta el.

Dumas sokfelé utazott a világban. Rövid ideig száműzetésbe is kényszerült felhalmozódott adósságai miatt. Először Brüsszelbe ment, majd 1858-tól utazhatott hosszabb időre Oroszországba. I. Miklós cár uralkodása alatt ugyanis nem léphetett orosz földre, mivel az oroszországi dekabrista felkelés eseményeinek feldolgozását illusztráló regény, A vívómester megírásában segédkezett Augustin Grisiernek, aki nem mellesleg az ő vívómestere is volt. Oroszországi tartózkodása során megfordult Szentpéterváron, Moszkvában, Asztrahányban és a Kaukázusban is.

A főzés, az evés, a vendéglátás és a szórakoz(tat)ás annyira érdekelte – eredeti foglalkozása mellett -, hogy jobb helyre nem is nagyon csöppenhetett volna. Mivel Oroszországban akkortájt nemesi körökben a francia nyelv használata igen természetes volt, tárt karokkal fogadták őt az Orosz Birodalomban. Kedvelte az orosz és kaukázusi konyhaművészet fogásait, azokat saját kezűleg is készítette. Elsajátította a káposzta savanyítását, a sós uborka marinálását vagy a saslik pácolásának és sütésének fortélyait. De előszeretettel főzte, fogyasztotta és kínálta a különböző orosz leveseket is.

„Dumas receptes könyvét, A nagy szakácslexikont 1870-ben, a halála előtti évben adták ki. A rendkívül termékeny író szakácskönyve mindössze 100 példányban jelent meg. A nagy szakácslexikon csak jóval később lett rendkívül népszerű, de ezt Dumas sajnos már nem élhette meg”

Dumast szülőhelyén temették el, és több mint 130 éven án át a Villers-Cotterêts-i temetőben nyugodott. 2002-ben Jacque Chirac elnök exhumáltatta, hogy Dumas nagysága előtt tisztelegve a Pantheonban temessék újra. Az ünnepi menetet a francia köztársasági őrök négy muskétása, Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan kísérte.

Mi most az író egyik kedvenc ételével, egy tradicionális orosz levessel, a scsivel hajtunk fejet nagysága előtt.

A legősibb orosz leves eredeti neve a sti volt, története nagyon régre nyúlik vissza, ugyanis ezt a levest a káposzta meghonosodása óta készítik, vagyis már a 9. században is létezett. A scsit társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenki fogyasztotta, a különbség mindössze abban állt, hogy lehetőségeikhez mérten adagolták bele a hozzávalókat. A húsos, halas, vagy gombás számított a „gazdag” levesnek, amibe pedig csak káposzta került, vagyis az „üres” változat volt a „szegény” scsi.

„Nem tudtak meglenni nélküle. Dokumentumok igazolják, hogy a napóleoni háború idején a fogságba esett orosz katonák annyira epekedtek a scsi íze után, hogy szőlőlevelekből készítettek maguknak a scsire emlékeztető savanykás levest”

A régi feljegyzésekből az is kiderül, hogy az utazók fagyasztott formában vitték magukkal, amit útközben melegítettek fel. Sokan állítják, hogy felengedve még finomabb is. A scsi lényege, hogy a levesnek savanykás íze legyen. Ezt nem csak káposztával tudjuk elérni, hanem savanyú almával, sós gombával is.

Az „üres változata” fogyókúrásoknak ajánlott, a káposztával tényleg csodákat lehet elérni a súlycsökkentés terén. De én inkább a “gazdag változatával” szeretném megismertetni Önöket. Íme Dumas kedvenc levese:

Scsi

Щи

Hozzávalók: Fél kg marhalábszár, 30 dkg fejeskáposzta, 30 dkg savanyúkáposzta, 3 db sárgarépa, 3 db burgonya, 1 db vöröshagyma, 1 csomag petrezselyem vagy kapor, 4 db babérlevél, 10 szem fekete- vagy tarkabors, 1 evőkanál paradicsompüré

A scsi készítés első lépéseként a lábszárat előfőzzük magában, fűszerezés nélkül. Mondhatni alaplevet készítünk belőle. Közben apró csíkokra vágjuk a fejeskáposztát és a sárgarépát. A vöröshagymát is felaprítjuk. Kevés olajon, gyenge tűzön dinszteljük meg a hagymát a fejeskáposztával és a sárgarépával együtt. Tíz perc múlva öntsük fel egy kis alaplével az egészet, és adjuk hozzá a savanyúkáposztát. Tegyük bele az evőkanál paradicsompürét és pároljuk további tíz percig. Ha ezzel készen vagyunk, félreteszük a serpenyőt. Amikor már félig puhára főtt a marhahús, beletesszük a húsos alaplébe a kockára vágott krumplit és a megdinsztelt, majd előpárolt zöldségeket. Ekkor tesszük bele a borsszemeket és a babérleveleket is. Húsz perc múlva kész is van a levesünk.

Tejföllel, apróra vágott petrezselyemmel tálaljuk. Oroszországban inkább kaporral ízesítik és fekete kenyérrel kínálják. Ha a leves egy napot pihenhet a hűtőben, még jobban összeállnak az ízek és másnap még finomabb lesz a scsi. És még azt mondják, hogy a felmelegített káposzta nem olyan finom?

MEGOSZTÁS

Bánhalmi András

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK