„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Dumas sokfelé utazott a világban. Rövid ideig száműzetésbe is kényszerült felhalmozódott adósságai miatt. Először Brüsszelbe ment, majd 1858-tól utazhatott hosszabb időre Oroszországba. I. Miklós cár uralkodása alatt ugyanis nem léphetett orosz földre, mivel az oroszországi dekabrista felkelés eseményeinek feldolgozását illusztráló regény, A vívómester megírásában segédkezett Augustin Grisiernek, aki nem mellesleg az ő vívómestere is volt. Oroszországi tartózkodása során megfordult Szentpéterváron, Moszkvában, Asztrahányban és a Kaukázusban is.
A főzés, az evés, a vendéglátás és a szórakoz(tat)ás annyira érdekelte – eredeti foglalkozása mellett -, hogy jobb helyre nem is nagyon csöppenhetett volna. Mivel Oroszországban akkortájt nemesi körökben a francia nyelv használata igen természetes volt, tárt karokkal fogadták őt az Orosz Birodalomban. Kedvelte az orosz és kaukázusi konyhaművészet fogásait, azokat saját kezűleg is készítette. Elsajátította a káposzta savanyítását, a sós uborka marinálását vagy a saslik pácolásának és sütésének fortélyait. De előszeretettel főzte, fogyasztotta és kínálta a különböző orosz leveseket is.
„Dumas receptes könyvét, A nagy szakácslexikont 1870-ben, a halála előtti évben adták ki. A rendkívül termékeny író szakácskönyve mindössze 100 példányban jelent meg. A nagy szakácslexikon csak jóval később lett rendkívül népszerű, de ezt Dumas sajnos már nem élhette meg”
Dumast szülőhelyén temették el, és több mint 130 éven án át a Villers-Cotterêts-i temetőben nyugodott. 2002-ben Jacque Chirac elnök exhumáltatta, hogy Dumas nagysága előtt tisztelegve a Pantheonban temessék újra. Az ünnepi menetet a francia köztársasági őrök négy muskétása, Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan kísérte.
Mi most az író egyik kedvenc ételével, egy tradicionális orosz levessel, a scsivel hajtunk fejet nagysága előtt.
A legősibb orosz leves eredeti neve a sti volt, története nagyon régre nyúlik vissza, ugyanis ezt a levest a káposzta meghonosodása óta készítik, vagyis már a 9. században is létezett. A scsit társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenki fogyasztotta, a különbség mindössze abban állt, hogy lehetőségeikhez mérten adagolták bele a hozzávalókat. A húsos, halas, vagy gombás számított a „gazdag” levesnek, amibe pedig csak káposzta került, vagyis az „üres” változat volt a „szegény” scsi.
„Nem tudtak meglenni nélküle. Dokumentumok igazolják, hogy a napóleoni háború idején a fogságba esett orosz katonák annyira epekedtek a scsi íze után, hogy szőlőlevelekből készítettek maguknak a scsire emlékeztető savanykás levest”
A régi feljegyzésekből az is kiderül, hogy az utazók fagyasztott formában vitték magukkal, amit útközben melegítettek fel. Sokan állítják, hogy felengedve még finomabb is. A scsi lényege, hogy a levesnek savanykás íze legyen. Ezt nem csak káposztával tudjuk elérni, hanem savanyú almával, sós gombával is.
Az „üres változata” fogyókúrásoknak ajánlott, a káposztával tényleg csodákat lehet elérni a súlycsökkentés terén. De én inkább a “gazdag változatával” szeretném megismertetni Önöket. Íme Dumas kedvenc levese:
Scsi
Щи
Hozzávalók: Fél kg marhalábszár, 30 dkg fejeskáposzta, 30 dkg savanyúkáposzta, 3 db sárgarépa, 3 db burgonya, 1 db vöröshagyma, 1 csomag petrezselyem vagy kapor, 4 db babérlevél, 10 szem fekete- vagy tarkabors, 1 evőkanál paradicsompüré
A scsi készítés első lépéseként a lábszárat előfőzzük magában, fűszerezés nélkül. Mondhatni alaplevet készítünk belőle. Közben apró csíkokra vágjuk a fejeskáposztát és a sárgarépát. A vöröshagymát is felaprítjuk. Kevés olajon, gyenge tűzön dinszteljük meg a hagymát a fejeskáposztával és a sárgarépával együtt. Tíz perc múlva öntsük fel egy kis alaplével az egészet, és adjuk hozzá a savanyúkáposztát. Tegyük bele az evőkanál paradicsompürét és pároljuk további tíz percig. Ha ezzel készen vagyunk, félreteszük a serpenyőt. Amikor már félig puhára főtt a marhahús, beletesszük a húsos alaplébe a kockára vágott krumplit és a megdinsztelt, majd előpárolt zöldségeket. Ekkor tesszük bele a borsszemeket és a babérleveleket is. Húsz perc múlva kész is van a levesünk.
Tejföllel, apróra vágott petrezselyemmel tálaljuk. Oroszországban inkább kaporral ízesítik és fekete kenyérrel kínálják. Ha a leves egy napot pihenhet a hűtőben, még jobban összeállnak az ízek és másnap még finomabb lesz a scsi. És még azt mondják, hogy a felmelegített káposzta nem olyan finom?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
