A politikai PR által gerjesztett gyűlölet túlhabzik minden józan határon.  És vannak, akik önös érdekből gerjesztik. Olvasom a #moszkvater.com portál „Leonardo szentpétervári Madonnái” című írása kapcsán a kommentelők között kirobbant vitában, hogy az Ermitázs gyűjteménye azért gazdag, mert a szovjethatalom alatt összerabolták. Aki azt írta, nyilván nem járt a világ múzeumaiban vagy fogalma sincs ezeknek a  csodálatos gyűjteményeknek a kialakulásáról. És persze a történelemről sem.

Az Ermitázsban lévő műkincseket döntően 1917-ig gyűjtötték egybe. Többnyire vásárlással az orosz cárok, arisztokraták, pénzmágnások, kupecek. A modern képtári kollekció a Párizsba üzleti úton látogató orosz gyárosok jó ízlését dicséri. A gyűjtemény 1917 után csak szegényedett. Az éhező szovjethatalom élelmiszert vásárolt egyes képekért.  Ezek az üzletek azonban alapjaiban nem rázták meg a világ egyik leggazdagabb múzeumának állományát. Ezt senki nem vitatja, nem vitathatja.

„Volt olyan hozzászóló, aki azt a remek gondolatot vetette fel, hogy  vissza kell adni minden kincset annak az országnak, melynek területéről való”

Ajánlom neki, hogy ezt javasolja a Louvre igazgatójának, önként küldje vissza a miloi Vénuszt, a csodálatos egyiptomi gyűjtemény darabjait. Vagy kötelezze a British Múzeumot, hogy szolgáltassa vissza az Elgin-frízeket, amit egy ügyes angol diplomata hozott el török szultáni segédlettel az Akropoliszról. Ugye abszurd követelés? És adjuk vissza a garamszentbenedeki úrkoporsót a szlovákiai Hronský Beňadik városának. Szólítsuk fel a prágaiakat a Kolozsvári-testvérek szobrának hazaküldésére a Hradzsinból – Romániába.

„Ezt a dilemmát Tony Blair angol miniszterelnök lovagiasan próbálta feloldani, enyhíteni, amikor ingyenessé tette a legnagyobb londoni állami múzeumok látogatását azzal a magyarázattal (nem szó szerint idézem): Annyit összerabolt a brit világbirodalom fennállása során, hogy ennyivel tartozik az emberiségnek”

Sajnos más államok nem követték a példáját. De nem is ez a lényeg. Aki elmegy Párizsba, Londonba, Milánóba, azt nyilván nem csak shoppingolni megy, de megnézi a múzeumokat is. Nemrég jártam Szentpétervárott, ahol az üzletek vetekednek a párizsi Rue de Rivoli üzletsorával, de engem mégis az Ermitázs, az Orosz Múzeum érdekelt. Aki pedig csak azért megy, hogy bevásároljon, annak teljesen mindegy, hol vannak ezek a remekművek. A magyar kultúra nagyjai Adytól József Attiláig és napjaink művészeiig kötelességüknek tartották elzarándokolni ezekre a szent művészeti központokba. Az Európai Unió azzal, hogy felnyitotta a határokat, lehetővé tette az utazást, használjuk ki. Segítsük ezt államilag, hogy ne csak másodrangú, nemzeti büszkeségünket alig csiklandozó focimeccsekre zúduljanak ki tömegek.

„És akkor jön a ki honnan és mennyit rabolt?”

Mindenkinek felhívnám a figyelmét egy amerikai tábornok Harry Hill Bandholtz szobrára a Szabadság téren. Ő volt, aki megakadályozta, hogy a román csapatok kifosszák a Szépművészeti Múzeumot. melynek legnagyszerűbb alkotásai a Greco, Velázquez, Pieter Bruegel, Peter Paul Rubens, Anthony Van Dyck és mások világhírű festményei a helyükön maradtak. És a háború után 1947-ig a nagypolgári gyűjtemények háborús jóvátételként elvitt és visszaszolgáltatott értékes darabjaival együtt visszakerültek a helyükre.

A még kint levő műtárgyak esetében – melyek jelentőségükben meg sem közelítik a jelenlegi gyűjtemény remekeit – folynak a tárgyalások, miként a németek által magánszemélyektől elhurcolt műtárgyakról is. A háborús pusztítást, ami körülbelül 24 millió szovjet ember életét is kioltotta, nehéz felmérni. És azt is nehéz megítélni, ki mennyit és mit rabolt el a rettenetes világégésben. Vice versa.

„Mert a műkincs elvitelben a németek jártak élen, akik kifosztották Párizst és az elfoglalt európai városokat. És ők jártak élen a rombolásban, gyilkolásban is”

Most fokozatosan tisztába teszik múltjukat, ami nem egyszerű dolog. A rombolásban sajnos a magyar hadsereg is segédkezett. Ennek, a történelmi felelősségnek az elismerése nem meggyalázása az elesett magyar honvédek emlékének, hanem szörnyű történelmi mementó és tanulság. Aminek következményeit le kell vonnunk. Anélkül, hogy hangulatkeltő politikai reklámnak használnánk fel.

„Jó időben és jó oldalra kell állni a történelem nehéz pillanataiban. És most is. Ami nem egyszerű. Különben örök sebként maradnak és feltépődnek a rossz döntés következményei. Érzelmileg, a logikán és a pragmatikus érveken túlmutatva pusztítanak”

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el az Ermitázsba, ahol nem lopott műkincsekben fog gyönyörködni. És a moszkvai Puskin Múzeumban sem lopott a Munkácsi-kép, Gauguin, Monet Degas, Matisse, Picasso és mások nagyszerű műalkotásai. A milliomos Tretyakov és Scsukin (Sergei Shchukin) és mások ízlésének és vagyonának köszönhetően. Mindig voltak és vannak Tretyakovok, Guggenheimek, legyenek nálunk is.

(Az írás vitacikk, amely nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét)