„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
„A Dubno-Luck-Brodi volt az egy időben harcoló harckocsik száma alapján a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása”
Forrás:Wikipédia
Prohorovkánál körülbelül 700-800 szovjet harckocsi – főként T–34-esek – csapott össze mintegy 250-300 német páncélossal, köztük Párducokkal és Tigrisekkel. A veszteségek viszont nagyobb arányban eltérőek, mert a németek 50-100 tankot, míg a szovjetek 300-350 tankot vesztettek, nem számítva a sérült, de később javítható páncélosokat. A számok mindössze egyetlen napra vonatkoznak, miközben a teljes arcvonalon sokezer tank állt szemben. Az ellentámadást végrehajtó szovjetek ugyan nagyobb veszteséget szenvedtek, de megállították a német Citadella hadműveletet.
Prohorovkánál tehát igen komoly tank csata zajlott le, mintegy 50 kilométeres frontszakaszon, ahol több ezer tonna acél csapott össze, és a háború után a szovjet propaganda Prohorovkát és Kurszkot emelte ki „legnagyobbnak”, mert az győzelem volt, míg az 1941-es brodi katasztrófát – ahol több tank vett részt, mint Kurszknál – egyszerűen kihagyták a tankönyvekből.
„A Dubno-Luck-Brodi volt az egy időben harcoló harckocsik száma alapján a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása”
A Barbarossa hadjárat kapcsán el kell felejtenünk az olyan nézeteket, hogy Moszkva felkészületlenül állt a német előtt, vagy hogy ,,elaludtak” volna. A szovjet haderő totális felkészültséggel állt az eljövendő küzdelem elé, de a felső vezetés (Stavka) nem a hagyományos „vonalvédelemben” gondolkodott, hanem a várt német támadást egy mélységből indított ellentámadással akarták szétverni.
„Május-júniusban gyakorlatilag az egész Vörös Hadsereg mozgásban volt nyugatra, vagy már kijelölt állásaiban várakozott, de ha kész tervvel várták a németeket, akkor miért lett katasztrófa számukra elkövetkező időszak?”
Két okból. Az egyik, hogy a Sztálinék várakozásával ellentétben a német támadás fő iránya nem délnyugat Ukrajna ellen irányult, hanem Moszkvát célozta meg, amit később Hitler módosított. Mint Zsukov írta emlékiratában, hogy ,a legveszélyesebb hadászati iránynak a délnyugati irányt, Ukrajnát, és nem a nyugati irányt, Belorussziát tartották, ahol a hitlerista fővezérség 1941 júniusában a leghatalmasabb szárazföldi és légi csoportosításokat összpontosította és vetette be.
„Emiatt a szovjet csapatok hirtelen átszervezésére lett szükség, ami több száz kilométer megtételét is jelentette, amire nem lehetett fölkészülni, és ez szétzilálta a logisztikát és felborította a haditervet”
A másik ok, amiért a túlerőben lévő szovjet csapatok felmorzsolódtak, az a németek két év alatt fölhalmozott harctéri, taktikai tudása. A németek mestereivé váltak a páncélos csapatok alkalmazásának, amelyet a beépített rádiók alkalmazásával, és az összeforrott csapatszellemmel magas fokra fejlesztettek.
„A csapatszellemmel a szovjet oldalon sem volt gond, de a Vörös Hadsereg legtöbb alakulata még nem volt éles bevetésen, és ez érthető hibákhoz, rossz döntésekhez vezetett”
A szovjet vezetés hat szovjet gépesített hadtestet, több mint 3429 tankot vont össze, hogy koncentrikus ellentámadást indítsanak a német 1. páncélos csoport szárnyain keresztül. A cél az volt, hogy harapófogóba fogják a németeket. Északról a szovjet 5. hadseregnek és délről a 6. hadseregnek Dubnótól nyugatra kellett volna találkozniuk, hogy csapdába ejtsék a 6. és 17. német hadsereg egységeit a Dél Hadseregcsoport északi szárnyán. A német Dél Hadseregcsoport három páncélos hadteste összesen 728 harckocsival rendelkezett. A németeknek ekkoriban nem volt nehéz harckocsija, mert a Panzer IV., inkább közepesnek mondható. Minden műszaki tényező a szovjet páncélos erők fölényét emelte ki. Kivéve a rádiók tekintetében, mert a szovjet alakulatoknál csak a parancsnoki harckocsiban volt ilyen eszköz, a németeknél viszont minden tankban.
„A német 6. hadsereg támadó éle az Ewald von Kleist 1. páncéloscsoport támadási tengelye Luck, Dubno, és Brodi által határolt terület volt, amit később el is neveztek Véres Háromszögnek, miután keresztül gázoltak a határbiztosító csapatokon”
A szovjeteknél a legerősebb hadműveleti lépcső a kijevi katonai körzetben volt, amelynek a német Dél hadsereg-csoportot kellett megtámadnia. Mihail Kirponosz vezérezredes Kijevi Különleges Katonai Körzetében (Délnyugati Front) négy összfegyvernemi hadsereggel rendelkezett, körülbelül 3400 harckocsival. Kirponosz június 23-án hat szovjet gépesített hadtestet indított ellentámadásra a Kijev felé előnyomuló von Kleist 1. páncéloscsoportja ellen. Kirponosz parancsa arra vonatkozott, hogy június 24-ig foglalja el a lengyel Lublin városát, azt a várost, ami több mint 80 kilométerre feküdt a németek által megszállt Lengyelországon belül!
„A németek fő támadási irányának a megváltoztatása tehát felborította a szovjet ellentámadást”
Mint Victor Kamenir megjegyzi, „egyes egységeknek akár három napba is telhetett, mire a hadműveleti területre értek. Ezért mind az öt gépesített hadtestet darabokban vetették be a harcba, marginális vagy nem létező együttműködéssel közöttük” .Műszaki okok, üzemanyag hiány és a légitámadások miatt már csak 2500 szovjet harckocsi érte el a Dubno-Brodi-Luck csatateret.
A szovjet Délnyugati Front 6. hadseregébe tartozó, Brodinál állomásozó 15. gépesített hadtest 10. harckocsi hadosztálya önmagában 63 KV és 38 T-34-essel rendelkezett, amely komoly tűzerőt képviselt a gyengébb német páncélosokkal szemben. A szovjet erők nagy részét kis BT-7 és T-26-os harckocsik tették ki, amelyek 45 mm-es ágyúi viszont egyenrangú volt a német páncélosok nagy részével és bármely német páncélt átütöttek. Június 23-án ütköztek meg a német 1. Páncélos Csoporttal és 20 harckocsit lőttek ki.
A Kijev irányába támadó német 1. Páncéloscsoport állományában körülbelül 618 harckocsi tartozott, de kevés volt köztük a 75 mm-es rohamlöveg, a többség az 50 mm-es lövegű Panzer III-as és Pz II-es volt. Nem tudhatták, hogy velük szemben félelmetes acélerő vonul föl hat szovjet gépesített hadtest erőben. A Wehrmacht rendelkezésére álló közel 4000 páncélozott járműből csak 1400 volt az új Panzer III. és Panzer IV.
„Von Kleist később elismerte, hogy a T-34-es a világ legjobbja”
Június 24-én kora délután a 22. gépesített hadtest 19. harckocsi hadosztálya összecsapott a Lucktól nyugatra előretörő németekkel. A szovjet hadosztálynak mindössze 45 könnyű T-26-os harckocsija és 12 páncélozott autója maradt, amit egy ezredbe egyesítettek és rövid tüzérségi előkészítés után harcba dobtak. A német 14. páncélos hadosztállyal két órán gyűrték egymást, míg a szovjet páncélozott járművek nagy része odaveszett, elesett a hadtestparancsok, és a többi parancsnok is meghalt vagy megsebesült, míg a maradék kénytelen volt Lucktól nyugatra visszavonulni.
„Ez a szovjet hadtest önfeláldozó küzdelmével komoly veszteségeket okozott a német hadosztálynak, így az nem tudta elfoglalni Luckot”
Június 25-re virradó éjszaka a szovjet 22. gépesített hadtest másik két hadosztályának elemei a súlyos üzemanyag hiány ellenére kezdték elfoglalni a pozícióikat a 19. harckocsi hadosztály maradványai mellett.
Von Kleist egységei hajnalban újra támadásba lendültek és a vadul kavargó ütközet a tűző nyári napon késő délutánig tartott. A németek megtanulták hamar leküzdeni a rádiók híján szervezetlenül, de elszántan harcoló T-26 és gyors BT-7 tankokat, amikor hirtelen beleütköztek a 152 mm-es KV-2-es monstrumokba. Ezek páncélzatát még a 75 mm-es harckocsi ágyúk sem tudták átütni, kiiktatásukhoz a 88 mm-es légvédelmi ágyú, vagy utászok kellettek, vagy meg kellett várni, hogy egy ilyen tank kifogyjon a lőszerből.
Dmitrij Rjabisev parancsnoksága alatt június 25-én érkezett be Broditól északnyugatra a 8. gépesített hadtest. A közel 500 kilométeres menetelés során a hadtest eredetileg 800 tankkal indult el, de menet közben az ellenséges légitámadások és a mechanikai meghibásodások miatt elvesztette tankjainak akár felét, valamint tüzérségi és páncéltörő ágyúinak jelentős részét. De ennek ellenére Popel csoportja sikeresen támadta a német 11. páncélos hadosztályt és a 15. hadtesttel közösen és elvágta a német utánpótlási vonalakat Beresztcso kisvárosánál, Dubnótól nyugatra. Ez rémálom volt a németek számára, mert a bekerítés veszélye állt elő. De június 28-án a németek megfordították a helyzetet, és a 8. hadtestet kezdték bekeríteni.
„Amikor Rjabisev 1941. július 7-én kivált a harcokból, mindössze 43 tankja volt, vagyis a hadtest a háború előtti létszám 5 százalékára olvadt le”
Ezeket a bonyodalmakat súlyosbította, hogy a szovjet parancsnokok láthatóan képtelenek voltak felmérni a megfelelő támadási tengelyt a gyorsan táguló német betörés fényében. Nem tudták eldönteni, hogy melyik irány a veszélyesebb. Emiatt június 22. és 24. között a 8. gépesített hadtest három különböző helyszínt kapott gyülekezési pontnak. Az eredeti parancsot a frontparancsnokságtól, egy újat a 6. hadsereg parancsnokától, és június 24-én egy újabb parancsot a frontparancsnokságtól. A hadtest keresztezte saját útját és többször is visszakozott, mielőtt végül Brodiba érkezett.
„A németek gyakorlatilag kettészakították a szovjet Délnyugati Front 5. és 6. hadseregét, hiszen eleve ennek sávhatárát támadták meg, és von Kleist egységei már Lucktól dél felé dübörögtek előre és Dubnót estére el is foglalták”
Az 5. hadsereg és annak parancsnoka, Kirponosz vezérezredes rendkívül nehéz helyzetben volt, mivel számos egysége bekerítésbe került és a puszta túlélésért küzdött, miközben a 22. hadtest maradványai rendezetlenül, pánikhangulatban özönlettek vissza a rovnói autópályán. Von Kleist egységei most Ostrog városával próbálkoztak, amivel sikerült volna bekeríteni a Rovnót védő szovjet erőket.
„Gyakorlatilag itt, a Luck-Dubno-Brodi városok előtti térségben zajlottak több napon át azok a páncélos ütközetek, amely a második világháború legnagyobbjának számít”
Az amerikai John Ericson szerint „a 8., 9. és 19. gépesített hadtest által vívott Luck, Dubno és Brodi környéki csaták voltak a Barbarossa hadművelet kezdeti időszakában a szovjet műveletek közül a legjelentősebbek, mivel a Délnyugati Front képes volt aktív műveleteket szervezni. Ellentétben a front legtöbb szektorával, ahol a német támadást műveleti bénulás érte, és időt nyert a védelem újjászervezésére a régi lengyel határvonal mentén.” (Erickson, John (2003). The Road to Stalingrad. Yale University Press.) A szovjet veszteségek szemben a németek 100-150 megsemmisült harckocsijával elérték a 2600 harckocsit.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
