„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Hiszen azon kívül, hogy háborús időkben politikai csatákat folytatni nem feltétlenül szerencsés, Zelenszkij pozícióban maradása mellett a legfőbb érv Kijevben éppen az a képessége, hogy eddig sikerrel tudta rávenni a nyugati országokat Ukrajna támogatására”
Fotó:EUROPRESS/TIMOTHY A. CLARY/AFP
Az ukrán sajtóban nyáron azt pedzegették, hogy az Oroszország elleni mélységi csapások nyomán ismét növekvő népszerűségű Zelenszkij kockáztathat, és választásokat írhat ki már idén őszre. Ennek az akkori értesülések szerint egy feltétele lett volna. két potenciális kihívóját, Valerij Zaluzsnij volt főparancsnokot és Kirilo Budanovot, az Elnöki Iroda vezetőjét szerette volna lebeszélni az indulásról. A hírek szerint – már ha hihetünk az egész történetnek – már ezen elbicsaklott a dolog, mivel Zaluzsnij nyíltan jelezte, hogy amennyiben idén választások lesznek, azon ő indulni fog.
„Azonban nem ez volt az egyetlen gond, ami Zelenszkijt eltántoríthatta a választások megszervezésétől. Az elnök ugyanis meg akart szabadulni egy másik riválisától is, ezért kormánya nyári átalakítása során menesztette Mihajlo Fedorov védelmi minisztert”
Fedorov azonban nem fogadta el a neki felajánlott, kisebb befolyással bíró tanácsadói posztot, hanem nyíltan szembefordult az elnökkel, választások megtartására szólította fel őt, ügyéhez pedig ráadásul megnyerte a nyugati hálózatokhoz köthető körök támogatását is. Utóbbiakhoz tartoznak a korrupcióellenes szervek, mint a NABU (Ukrajna Nemzeti Korrupcióellenes Irodája), illetve a SZAP (Különleges Korrupcióellenes Ügyészség) is, amelyek éppen Fedorov utódja kinevezésének napjára időzítve tartóztatták le az Elnöki Iroda egyik vezetőhelyettesét, a Zelenszkij bizalmasának tartott Irina Mudrát. Mudra nem az első vezéráldozat a korrupcióellenes szervek és Zelenszkij környezetének összecsapásában.
„A legnagyobbat a 2025-ös, Midász királyról elnevezett akció ütött az elnökön, amely emigrációba kényszerítette a Zelenszkij <pénztárcájának> tartott Timur Mindics vállalkozót, és megbuktatta az ország második emberének tekintett Andrij Jermakot, a kormány több tagjával együtt”
Éppen utóbbiak egyike, Herman Haluscsenko volt igazságügyi és energetikai miniszter okozta Mudra vesztét is, mivel az ő óvadékára összegyűjtött pénzek tisztázatlan eredete miatt csaptak le a nyomozók az elnöki adminisztrációban dolgozó nőre. Ami ráadásul nemcsak egy újabb bizalmas személy kiesése miatt jelentett problémát Zelenszkij számára, de azért is, mert az eddigi bejáratott út, a letartóztatottak óvadék útján történő kiszabadítása ezentúl nem volt járható, mivel az így befizetett összegek eredetét is tisztázni kell. A pénzügyi felügyeleti szervek és a bankok ezt annyira komolyan kezdték venni, hogy egy időben még a teljesen legális és minden szempontból igazolt óvadékbefizetéseket sem engedték át. Mudra ukrán viszonylatban nem túl jelentős óvadékának letétele így a szokásos néhány nap helyett hetekig húzódott, s bár végül kiszabadult, az elnök környezete bizonyára megjegyezte magának, hogy Zelenszkij nemcsak a nyomozóktól nem tudja megvédeni őket, de még a mielőbbi szabadlábra helyezésük sem megoldott.
„A valódi úr a házban egyre inkább a NABU és a SZAP lett”
Utóbbiak pedig ennek megfelelően folytatták is hadjáratukat Zelenszkijjel szemben, és szeptemberben a főügyészséget is átkutatták, letartóztatva annak egyik osztályvezetőjét, akit a csaló telefonközpontoknak nyújtott, hatósági érdeklődéstől való védelem megszervezésével vádolnak. A szálak eléggé egyértelműen a főügyész, Ruszlan Kravcsenko felé vezettek tovább, aki rövid hezitálás után úgy döntött, lemond, majd sietve külföldre távozott. Ennek az ügynek a jelentősége nemcsak egy újabb kulcspozícióban lévő hivatalnok kiesésében áll, hanem abban is, hogy a jelenlegi ukrajnai politikai szembenállás egyik fő tétje éppen a főügyészi pozíció. A nyugatos körök olyan reformokat várnának el Zelenszkijtől, amely a főügyész kiválasztásánál is szerepet adna a nemzetközi szakértőknek és „civileknek”, azaz nekik. Ez azért lenne fontos, mert Ukrajnában Zelenszkij hatalomra kerülése után eltörölték a képviselők mentelmi jogát, meggyanúsításukról azonban így is egyedül a főügyész dönthet. Sajtóértesülések szerint Kravcsenko korábban többször is elutasította David Arahamija kormánypárti frakcióvezető meggyanúsításának aláírását. Arahamija az ukrán parlament egyik legbefolyásosabb tagja, és jelentős részben rajta múlik a különféle törvényjavaslatokhoz szükséges szavazatok összegyűjtése.
„Ha a nyugatos körök megszereznék a főügyészi hivatalt, úgy a parlamenti képviselőket is sarokba szorítanák, és közvetetten a törvényhozás felett is megszerezhetnék az ellenőrzést. A két érdekcsoport, a nyugatos hálózatok és Zelenszkij körének harca tehát erről szól, és bár az elnök eddig ellenáll a nyomásnak, fogynak az emberek körülötte, és ezzel a befolyása is gyengül”
A közvetlen belpolitikai problémákon túl azonban Zelenszkijnek külpolitikai gondjai is akadnak. Bár úgy tűnt, a tavalyi botrányos fehér házi találkozóhoz képes kifejezetten szívélyes kapcsolatot sikerült kialakítania az ukrán elnöknek Donald Trumppal, az elmúlt hetek ismét kettejük konfliktusáról szólnak, és az üzengetés is kiújult köztük. Az amerikai-orosz dízelmegállapodást Zelenszkij élesen bírálta, az amerikai elnök pedig ezt kevéssé vette jó néven, és arról kezdett beszélni, hogy az ukrán elnök a béke akadálya. Így hát ideje lenne lecserélni! Bár túl sok közvetlen eszköze Trumpnak nincs arra, hogy lecserélje az ukrán elnököt, Washington bizalmának elvesztése könnyen az ukrán elitek bizalmának elvesztéséhez is vezethet.
„Hiszen azon kívül, hogy háborús időkben politikai csatákat folytatni nem feltétlenül szerencsés, Zelenszkij pozícióban maradása mellett a legfőbb érv Kijevben éppen az a képessége, hogy eddig sikerrel tudta rávenni a nyugati országokat Ukrajna támogatására”
Ha azonban éppen miatta kerülhet veszélybe az ukrán hadsereg ellenállóképessége szempontjából kulcsfontosságú amerikai hírszerzési információk átadása és a hozzáférés a Starlink- és Starshield rendszerekhez, akkor Ukrajnában is akadállyá válhat. Igaz nem a béke, hanem a háború folytatása szempontjából.
Más kérdés persze, hogy Ukrajnán belül is egyre többen szólalnak fel a béke mellett, és egyébként Zelenszkij is egyre inkább nyitottnak tűnik az Oroszországgal kötendő valamiféle kompromisszumra. Bár még mindig kitart amellett, hogy sem a Donbassz maradékának átadásába, sem országa semlegességébe nem hajlandó beleegyezni, máskor már arról beszél, hogy személyesen Vlagyimir Putyinnal kész megvitatni a területi kérdéseket is, és nyitott arra, hogy Oroszország biztonsági garanciáiról is tárgyaljanak. Zelenszkij a korábbi évekhez képest visszafogottabb álláspontjával nem csupán Trump elvárásainak akar megfelelni, hanem az ukrán politikai életben végbemenő változásokra is reagál. Néhány hete írtunk arról, hogy az ukrán politikában is kezd megjelenni a háború- és békepártiak közti törésvonal, azóta pedig még többen szólaltak fel a béke mellett. Többek között a korábban Petro Porosenko nacionalista pártjához tartozó képviselő, Olekszij Honcsarenko, vagy a Majdan előtti kormányzó erők utódpártjaiban politizáló Jurij Bojko jelenlegi és Vadim Novinszkij volt parlamenti képviselő. Bár az említetteknek nincs közvetlen befolyása az ukrán belpolitikai folyamatokra, hangjuk sokakat elér, és a nyilvános diskurzus részévé teszi a mielőbbi béke követelését.
„Zelenszkij egyelőre egyensúlyoz a két álláspont között, Ukrajna katonai és gazdasági helyzetének romlása azonban egyre inkább a béke irányába mozdíthatja majd el az ukrán elnököt”
Ez azonban újabb kockázatokkal járhat, hiszen kritikusai jó eséllyel a legkisebb kompromisszum esetén is az ukrán érdekek elárulásával vádolják majd, ráadásul a még meglévő európai partnerei is elfordulhatnak tőle. Utóbbi egyben azzal is járhat, hogy a fentebb leírt, korrupcióellenes körök és nyugati bekötöttségű hálózatok által az elnökre és környezetére gyakorolt nyomás tovább fokozódhat, a tárgyalások beindulása esetén akár már a tél folyamán is. De még a békére vágyók hálájára sem feltétlenül számíthat, hiszen sokan feltehetik a kérdést, miért nem sikerült korábban békét kötni? Nem irigyelhető tehát az ukrán elnök helyzete.
„A háború lezárása könnyen politikai bukással járhat számára. Azonban a háború folytatása sem jelenthet örökké kiutat Zelenszkijnek, hiszen az ukrán társadalom nem biztos, hogy kész egyre romló körülmények között is örökké várni egy talán soha be nem következő fordulatra”
Zelenszkijnek jó eséllyel már az előttünk álló télen meg kell találnia a receptet ennek az ellentmondásnak a feloldásához. Nem lesz könnyű dolga.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater