„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Mentőcsapat dolgozik az azerbajdzsáni Gandzsa városában az esti rakétatámadás helyszínén 2020. október 17-én
Fotó:EUROPRESS/Bulent Kilic/AFP
Egyre nagyobb az instabilitás Eurázsiában. A rendszerek gyengeségét, elfáradását és a koronavírus-járvány okozta helyzetet meglehetős hatékonysággal használják ki a geopolitikai játékosok. Mindenek előtt az Egyesült Államok, amelynek céljai sok tekintetben egybeesnek az egyre aktívabb regionális hatalmak, így egyrészről Törökország és Lengyelország, másrészről India, Ausztrália vagy Japán érdekeivel.
„A cél Eurázsiában immár nemcsak Oroszország, de Kína bekerítése is”
A posztszovjet térség legizzóbb pontja jelenleg a Dél-Kaukázus, ahol a Moszkvában tető alá hozott tűzszünet ellenére egyre rosszabb a helyzet. Az azeri és az örmény álláspontok egyre kategorikusabbak, és inkább távolodnak egymástól, mint közelednének. Ha a helyzet nem lenne ilyen feszült, még mosolyoghatnánk is azon, ahogy egy párhuzamos interjúban Ilham Aliyev azzal vádolta Nikol Pasinjan örmény miniszterelnököt, hogy Soros embere. Miután azonban gyorsan jött a válasz, és a világhálón már kinn volt az azeri elnök és Soros találkozójáról a fotó, Aliyev úgy pontosított, hogy számára
„Soros nem feltétlenül a konkrét személyt, hanem egy fogalmat, egy világszemlélet is jelent”
A karabahi háborúban most a kulcsszereplő Törökország, amely nemcsak tüzeli – legutóbb például támadással fenyegette meg Örményországot, ha nem engedi át Karabahot Azerbajdzsánnak -, hanem katonailag támogatja is Bakut. Árulkodó adat, hogy a konfliktus háborúvá szélesedése előtt közvetlenül meghatszorozódott Törökország fegyverexportja Azerbajdzsánba.
„A konfliktus kirobbantásával Törökország pántürk ambícióit teljesíti ki azzal, hogy erősíti befolyását a térségben, míg a mögötte álló Egyesült Államok célja lehet az orosz és iráni gáz elzárása Európa elől. Ankara ennek jegyében átvenné a döntőbíró szerepét a konfliktusban Moszkvától, miközben a globális játékban Amerika igencsak dörzsölhetné a kezét, ha sikerülne belehúzni Oroszországot a karabahi katonai konfliktusba”
Nem nyugszik a helyzet Belaruszban sem. A Litvániából elnökként viselkedő Szvetlana Tyihanovszkajához közeli források szerint az ellenzéki politikusnak a belarusz hatalom informálisan felajánlotta, hogy szabadon bocsájtja a politikai foglyokat – köztük a volt elnökjelölt férjét -, ha az ellenzéki politikus az utcai tüntetések befejezésére szólítja fel híveit. Erre állítólag Tyihanovszkaja azzal felelt, hogy a férje nem bocsájtana meg neki egy ilyen lépést. Lehet, de még ennél is fontosabb, hogy
„Tyihanovszkaja szponzorainak sem tetszene, ha véget érne Minszkben a felfordulás”
Az Oroszország bekerítését célzó lépések sorában sokak szerint a következő Grúzia lehet. Nem elképzelhetetlen, hogy ezt készíti elő az
Edison Researchnek egy az országban létesítendő amerikai katonai támaszpont létesítésének támogatottságára rákérdező felmérése.
„Míg két éve még a grúzok fele-fele arányban megoszlottak ebben a kérdésben, addig most 64 százalékuk támogatná, ha amerikai katonai bázis létesülne Grúziában”
Ezek után nem lepődjünk meg azon, ha felerősödik Grúzia NATO-tagságának forszírozása, vagy mondjuk, valamilyen katonai akció indul az ország területi egységének helyreállítására. Már csak azért se, mert Oroszországnak pont egy ilyen konfliktus hiányzik még.
„De erősödik az amerikai nyomás Kínára is”
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a kirgizisztáni felfordulás sem igazán Oroszországnak, hanem Kínának kellemetlen. Washington egyre kevésbé nézi jó szemmel Kína globális ambícióinak megnövekedését, és nemcsak mind jobban bekeríti, de akár egy Tajvannal kapcsolatos konfliktusba is belehúzná. Talán nem véletlen, hogy a Fehér Ház három fegyverrendszer eladását hagyta jóvá Tajvan számára. Mint ahogy az sem, hogy az Egyesült Államok emberjogi küldöttet nevez ki Tibetbe.
„A koordinált konfliktusok tehát az országon belül – Hongkong, az ujgurok, Tibet -, és a környezetében -Tajvan, India, Észak-Korea – is sorra kialakulnak”
Egyre jobban működik a Kína ellen létrehozott úgynevezett keleti NATO – Egyesült Államok, India, Japán, Ausztrália – is.
Egyre élesebb a Kína-ellenesség Indiában, amelynek csak kis része az indiai-kínai határon lévő konfliktus. Ausztrália is mind élesebben támadja Kínát, Japán pedig Peking megnövekvő étvágyáról beszél, területi követeléseiről beszél. Lehet, hogy a megnövekedett ambícióhoz kapcsolódó gigaprojektjeivel Kína túlterjeszkedett? Látja ezt a kínai vezetés is.
„Hszi Csin-ping elnök arra hívta fel a hadsereget, hogy legyen készen a háborúra”
Tovább feszül a viszony a Navalnij-ügy kapcsán bevezetett szankciók után az Európai Unió és Oroszország között is. Ennek kapcsán Szergej Lavrov külügyminiszter arról beszélt a Valdai Klub rendezvényén online előadásában, hogy Oroszország kénytelen lesz egy időre megszakítani a kommunikációt az Európai Unió vezetőivel, ha ebben a közösségben nem értik meg, hogy Moszkvával a párbeszédet a kölcsönös tisztelet alapján kell folytatni.
„Ha az EU amerikai mintára nem mutat tiszteletet, akkor el lehet válni”
– fogalmazott Lavrov. Ursula von der Leyen egyik minapi kijelentésére reagálva – miszerint a jelenlegi orosz vezetéssel nem jöhet létre geopolitikai partnerség -, csak annyit mondott, hogy legyen meg az EU akarata! Azért azt csendesen jegyezzük meg, ha az Európai Unió és Oroszország hátat fordít egymásnak, annak Amerika örül a legjobban.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
