„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Vége a Wagnernek?

2023. júl. 10.
Hidegkuti Konstantin

MEGOSZTÁS

A hétvégi Wagner zendülés lecsengésével az információs köd is oszlani látszik. Egyértelműen úgy tűnik, hogy belső összeesküvés vagy pszichológiai hadművelet helyett Jevgenyij Prigozsin június utolsó napjaiban mindenét egy lapra tette fel. Ám az „igazság menete” nem érte el semelyik kitűzött célját sem, sőt. Mi lehet a Wagner további sorsa? Egyáltalán lesz még a jövőben Wagner?

„Ám akármilyen formában is marad fenn Oroszországon kívül a Wagner, a működtetésében az orosz állam semmiképp sem fog részt vállalni” #moszkvater

„Ám akármilyen formában is marad fenn Oroszországon kívül a Wagner, a működtetésében az orosz állam semmiképp sem fog részt vállalni”
Fotó:EUROPRESS/Roman ROMOKHOV/AFP

Vlagyimir Putyin és Alekszandr Lukasenko hétfői nyilatkozataiból nyilvánvalóvá vált a Wagner zendülésének végső kimenetele. A szabad elvonulásért, valamint a megindított büntetőeljárások megszüntetéséért cserébe Jevgenyij Pirgozsin Belaruszba távozhatott, miközben üzleti vállalkozásainak – a Wagnert is beleértve – legnagyobb részét vagy fel kellett adnia, vagy korlátozottan, de magával vihette.

„A Wagner katonai magánvállalat vélhetően a jelenleg ismert formájában meg fog szűnni”

Ahogy azt Vlagyimir Putyin is elmondta, a Wagner szolgálataiban álló harcosok három opció közül választhatnak. Vagy aláírják a reguláris haderőhöz történő „átigazolási szerződést”, vagy leszerelnek, illetve harmadik esetben Prigozsinnal együtt Belarusz irányába távozhatnak. Ezzel együtt a Wagnernek az általa használt haditechnikai eszközöket, mint a harckocsik, tüzérség, gyalogsági harcjárművek át – pontosabban vissza – kell adnia az orosz haderőnek.

A Wagner csapatok elhagyják Rosztov-na-Donut

Bár a Wagner létszámát nehéz akár a jelenben, akár korábbi állapotok alapján pontosan meghatározni, ám a zendülés idején a magánhadsereg kötelékébe maximum a Prigozsin által is említett 25 ezer fő tartozhatott. Viszont a harcoló állomány ennek csak a töredékét tehette ki, mivel a jelentős szerepet játszó fegyenc különítmények szerződéseinek lejártával, illetve a katonai magánvállalat hátországba történő visszavonásával a bahmuti ostrom csúcsán közel 50 ezres Wagner létszáma töredékére csökkent. Vélhetően az adminisztratív és egyéb, nem közvetlenül harci feladatot betöltő létszámot levonva a Wagner harcoló állománya 15 ezer fő körül járhat, nem számolva a harmadik világbeli kiküldetésen tartózkodókat.

„Vélhetően a 15 ezer fő döntő többsége az orosz haderőn belül fogja folytatni tevékenységét”

Persze kérdés, hogy milyen formában lesznek integrálva a wagneresek a reguláris haderőbe. Nem elképzelhetetlen, hogy mindez csupán névleges aktus lesz, és szervezeti önállóságukat megtarthatják az említett csapatok, csak éppen immár rendezett közegben. De az is lehetséges, hogy a Wagner erők valamelyik elit haderőnembe – így például Légideszant Erőkbe (VDV) – lesznek integrálva, annak nehézgyalogságaként.

Wagnerhez tartozó BMP-2 gyalogsági harcjármű a Lipecki területen a zendülés idején #moszkvater

Wagnerhez tartozó BMP-2 gyalogsági harcjármű a Lipecki területen a zendülés idején
Forrás:Telegram

Mindenképp érdekes fejlemény a Wagner jövője kapcsán, hogy a zendülés utáni másnap ismét előkerültek a toborzóplakátok, valamint a katonai magánvállalat ugyanúgy folytathatta toborzókampányát. Amennyiben Moszkva teljes egészében fel kívánná számolni a Wagnert, miért engedte volna folytatni a toborzását úgy, mintha az egész felkelés meg sem történt volna?

„A Wagner Prigozsinhoz kapcsolódó része viszont nagy valószínűséggel csak külföldön tevékenykedhet”

Azaz a Wagner gyakorlatilag egy orosz belföldi és egy külföldi leányvállalatra válik szét, utóbbit belarusz joghatóság alá vonva, fehéroroszországi központtal. A „külföldi Wagner” a nehézfegyverzet és orosz állami támogatások elvesztésével visszatérhet a klasszikus katonai magánvállalati – PMC – feladatkörökhöz, amelyeket például Szíriában, Líbiában, Szudánban Burkina-Fasoban, Maliban és a Közép-Afrikai Köztársaságban is folytat. Ezek főképp objektum és személyvédelemre, illetve különböző lázadó csoportok elleni küzdelemre korlátozódnak, amelyek nem igénylik sem a tömeges létszámot, sem pedig a nehézfegyverzet alkalmazását.

A Wagner tevékenységi köre országok szerint 2023 júniusi adatok alapján #moszkvater

A Wagner tevékenységi köre országok szerint 2023 júniusi adatok alapján
Forrás:Statista

Míg a Közép-Afrikai Köztársaság kormányzata közleményében úgy fogalmazott, hogy bármilyen hovatartozású orosz alakulatot szívesen lát országa területén, addig Szergej Lavrov orosz külügyminiszer az RT-nek adott interjújában nyomatékosította, Moszkva nem fog kivonulni az afrikai térségből. A „külföldi Wagner” vélhetően így ismét a 2022 előtti feladatát fogja ellátni a harmadik világban Moszkva előretolt helyőrségeként, illetve a gazdasági érdekeltségek biztosítójaként.

„Egyúttal a Wagner a belarusz haderő kiképzési feladataiban is szerephez juthat”

Még a lázadást jócskán megelőzően is szignifikáns rész hárult az orosz reguláris, illetve önkéntes alakulatok kiképzésében a jelentős harci tapasztalattal rendelkező Wagner erőknek, akárcsak a kurszki és belgorodi régiók területvédelmi alakulatainak felállításában. A belarusz Versztka ellenzéki médium által emlegetett Mogiljov környéki 8 ezer fős laktanya is vélhetően ugyanilyen feladatok helyszíneként szolgálhat, ahol a „külföldi Wagner” képezheti ki tömegesen a fehérorosz reguláris erőket.

Wagner csapatok kiképzése Molkinoban

Noha egyesek a Wagner fehéroroszországi megjelenését Belarusznak az ukrajnai háborúba történő bevonásának előkészítéseként értékelik, ez még túlságosan korai megállapítás. Egyrészt maga a belarusz haderő sincs olyan állapotban, hogy egy esetleges északi frontot nyisson Ukrajnával szemben, másrészt Minszk elsődleges szerepét a lengyel és a balti határszakaszok biztosítása jelenti. Nem véletlen az orosz atomfegyverzet megjelenése sem, amelyhez viszont a Wagnernek semmilyen hozzáférése nem lesz. Ugyanígy toborzóirodákat sem nyithat a Wagner Belaruszban, ám jogilag megengedett a belorusz állampolgárok számára a szervezethez való csatlakozás.

„Hogyan nézhet ki a későbbiekben a Wagner és az egykori Wagner csapatok működése?”

Fontos már az elején megjegyezni, hogy bár Prigozsin számított a Wagner arcának, ám igazán a katonai tervezés-irányítás feladataiban nem vett részt. Mindez persze teljesen érthető is, hiszen katonai végzettség vagy tapasztalat hiányában nincsenek is meg a szükséges képességei. Az irányítás ellenben szoros együttműködéssel történt az orosz parancsnoksággal, valamint a Wagnerrel szoros kapcsolatot ápoló tábornokokkal, mint például Szergej Szurovikinnel. A Wagner mögötti katonai irányítási feladatokat két személyhez, az egész projektet elindító Dmitrij Utkin egykori GRU Szpecnaz parancsnokhoz, illetve a hívójele után Lotoszként ismert Anton Jelizarovhoz köthető. Többek közt Lotosz koordinálta Szoledar elfoglalását is, valamint a bahmuti ostromot.

Anton Jelizarov "Lotosz" Artyomovszk/Bahmut ostroma során #moszkvater

Anton Jelizarov “Lotosz” Artyomovszk/Bahmut ostroma során
Forrás:Telegram

Prigozsin távozását követően az említett parancsnokok szinte biztosan továbbra is valamilyen formában részt fognak venni az ukrajnai harcok irányítási feladataiban, akár a reguláris haderőbe beolvasztott egykori Wagner erőket koordinálva, akár egyéb elit egységek élén. Ám az biztos, hogy az orosz hadvezetés nem kívánja veszni hagyni a Wagner és a Wagnerben szolgálók által eddig összegyűjtött tapasztalatot.

„De akármilyen formában is marad fenn Oroszországon kívül a Wagner, a működtetésében az orosz állam semmiképp sem fog részt vállalni”

Ahogy azt Alekszandr Lukasenko államfő is megerősítette, a Wagner fehéroroszországi tartózkodását állami támogatás hiányában saját zsebből kell Jevgenyij Prigozsinnak fizetnie. Kérdés persze, hogy oroszországi vállalkozásai és üzletei elvesztését követően milyen mértékben lesz képes Prigozsin önmagában, illetve az afrikai érdekeltségei által megtermelt összegből a Wagnert működtetni. Utóbbi kapcsán érdekes fogódzót nyújt Vlagyimir Putyin hétfői nyilatkozata.

„Avagy az orosz államfő elmondása szerint 2022 és 2023 májusa közt Moszkva a központi költségvetésből mintegy 86 milliárd 262 millió rubellel – nagyjából 345 milliárd forinttal – támogatta a Wagnert”

Ám utána számolva az összegeknek az állam által adott támogatás sem fedezhette az összes kiadást, mivel csak ha 9 ezer halottal és az azok családjának fejenként járó 5 millió rubeles kárpótlással számolunk már 45 milliárd rubelnél járunk. Amennyiben ehhez még hozzáadjuk 35 ezer főre vetítve az átlagosan havi 1 millió rubeles fizetést úgy az összeg 35 milliárd rubellel már 80 milliárdra emelkedik. Mindezen összegbe pedig még nincs beleszámolva a sérülteknek fejenként járó 3 millió rubeles kárpótlás, az egész vonatkozó infrastruktúra fenntartása és a különböző eszközbeszerzések.

Vlagyimir Putyin nyilatkozata a Wagner finanszírozása kapcsán 

Amennyiben a milliárdos Prigozsin az alku részeként megtarthatta vagyonának nagyobb hányadát, és valamilyen egyéb jövedelemforráshoz is jut harmadik országok révén, úgy tartósan érdemes számolni a „külföldi Wagner” működésével.

„Kik az események nyertesei és vesztesei?”

Nos, az egész zendülést kirobbantó Jevgenyij Prigozsin esetében elmondható, hogy gyakorlatilag szinte minden eddig felépített eredményét elbukta, és örülhet, hogy még életben maradt. Ám a konfliktus kitörésében mindkét fél, így Prigozsin mellett az orosz hadvezetés és részben a politikai elit is hibás, miután utóbbiak nem tudták még időben kezelni az egyre növekvő nézeteltérést.

Vlagyimir Putyin szilovikokkal tartott megbeszélése június 26-án

Az orosz kormányzat és a Wagner közti nyilvános kenyértörésre vélhetően Bahmut ostromának végjatéka során kerülhetett sor, amikor Jevgenyij Prigozsin az ostromló csapatok árulással felérő kivonásával fenyegetett. Ezt követően indultak meg a politikai vezetés oldaláról is a Wagner korlátozására törekvő intézkedések, amelyek utolsó órájában – egy héttel a július 1-jei kötelező szerződéskötés határideje előtt – próbált meg egy vakmerő húzást Prigozsin meglépni.

„Ellenben úgy tűnik, a védelmi miniszter és a vezérkari főnök egy ideig még a helyén marad”

Érdekes megjegyzés volt Vlagyimir Putyin részéről az a kijelentés, amely szerint az orosz vezérkar munkájában a jövőben nagyobb szerepet kell biztosítani az ukrajnai hadszínteret megjárt parancsnokoknak. Ez akár áttételesen jelentheti a jövőben Szergej Sojgu védelmi miniszter, valamint Valerij Geraszimov vezérkari főnök elmozdítását is, ám jelen helyzetben úgy tűnik Putyin inkább biztonsági játékosként egyelőre a meglévő személyi garnitúrával kívánja folytatni.

Szergej Sojgu a Kremlben 2023 június 27-én

Egyes, Telegramon megjelent információk szerint a személyi változásokra a nyári szezon, illetve az ukrán ellentámadás lecsengésével kerülhet sor, valamikor az őszi hónapokban. Természetesen utóbbi sem biztos, és jelentős részben függ az elkövetkező hónapok eseményeinek alakulásától.

„Nagy kérdés egyúttal Szergej Szurovikin sorsa is”

Egyesek ugyanis potenciálisan Geraszimov utódját látják benne a vezérkari főnöki tisztségben, míg a nyugati média Prigozsinnal való szoros kapcsolata folytán hirtelen már a bukását vízionálja. Mindenképp érdekes tény, hogy e sorok írásának pillanatában Szurovikin utoljára június 24-én mutatkozott a nyilvánosság előtt, ám az ukrajnai harctéren jelentkező feladatait tekintve jelen helyzetben nem is várhatóak tőle folyamatos médiaszereplések.

Szurovikin fegyverletételre felszólító beszéde a zendülés alatt

A Szurovikinnel kapcsolatos nyugati híresztelésekre a Kreml közleményben reagált, amely szerint a tábornok letartóztatásával, valamint az ellene indított büntetőeljárásokkal kapcsolatos hírek nem igazak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a „Wagner Gate” kapcsán a hadvezetésen belül megindult pozícióharcoknak esetleg nem esik áldozatul maga Szurovikin is, ám az eddigi eredményeit, és az általa Zaporozsjétól Donyeckig felépített védelmi vonal szerepét figyelembe véve erre jelenleg minimális esély mutatkozik.

„A Wagner lázadásának legnagyobb nyerteseként kétségtelenül Alekszandr Lukasenko emelkedett ki”

Míg a „Batyka” 2020 augusztusában még az elnökválasztás utáni tüntetések közepette a túlélésért küzdött, addig 3 évre rá nemcsak békítő szerepben tűnt fel, de országa egyben orosz atomfegyvereket, és kvázi egy katonai magánvállalatot is kapott. Lukasenko esetében különösen ironikus a Wagner befogadása, mivel 2020 nyarán még épp ő volt az, aki a Venezuelába Minszken keresztül érkező Wagner harcosokat letartóztatta. Ám mint utóbb kiderült, ezzel épp az ukrán katonai titkosszolgálat – GUR – akcióját hiúsította meg.

Alekszandr Lukasenko teljes nyilatkozata a Prigozsinnal való tárgyalásokról

Persze kérdés, hogy az örökmozgó és finoman szólva sem kifinomult Prigozsin nem jelent-e veszélyt Lukasenko rendszerére a jövőben, ám a belarusz szolgálatokat ismerve Jevgenyij Viktorovics vélhetően minszki tartózkodása alatt folyamatos megfigyelés alatt áll.

„Ugyanígy a belbiztonsági szervek az egész zendülés nyerteseinek tekinthetőek”

Noha a Rybar Telegram csatorna információi szerint már idén év elején döntés született a Roszgvargyija számára biztosítandó nehézfegyverzet kérdéséről, a Wagner lázadás adhatta meg a lehetőséget ennek nyilvánosságra hozatalára. Mindez a szovjet-orosz hagyományokat tekintve nem újdonság, sőt inkább visszatérés a korábbi állapotokhoz. Ugyanis a szovjet időktől kezdve egészen 2000-es évek végéig a belbiztonsági erők is rendelkeztek T-62M és T-55 típusú harckocsikkal, sőt még 122 milliméteres tüzérségi lövegekkel is.

Bár már napok teltek el a Wagner zendülés befejezése óta, ám annak következményei sokkalta hosszabb távon fogják mind az orosz állam, mind szűkebben a haderő működését befolyásolni. Jól kihasználva a helyzetet, a régóta emlegetett – és Prigozsin által is felhozott – problémák orvoslása indulhat meg. Ám kérdés, hogy van-e erre megfelelő politikai akarat.

MEGOSZTÁS

Hidegkuti Konstantin
1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Az 1831-ben alapított Francia Idegenlégió (Légion Étrangère) története ettől jóval botrányosabb. Rejtő Jenő azt hitte, hogy szatírát ír P. Howard álnéven a francia idegenlégiósokról. Pedig ott egy Gorcsev Iván féle figura fel sem tűnt volna, de a 14 karátos autó sem. Szóval ha már az orosz különhadseregről van szó, nehéz elmenni amellett, hogy a Francia idegenlégió ma is él és virul, rövidesen kétszáz éves lesz.

  2. Nincs Vége! Putyin kiöntötte a fürdővizzel együtt a gyereket is, mivel Prigozsin kritikái a hadvezetés fele teljesen jogosak voltak!
    Kiváncsi leszek a wagner dallamok nélkűl, hogy múzsikál az orosz haderő!?

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK