„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet mond a Valdai Vitaklub 23. éves ülésén Moszkvában, Oroszországban, 2026. október 1-jén
Fotó:EUROPRESS/SEFA KARACAN/Anadolu/AFP
Döntő ponthoz jutott a világ fejlődése. És ez nem csak politikai kérdés, hiszen a politika, mint mindig, mélyreható változások terméke. A technológiától a társadalmak struktúrájáig, az éghajlattól az orvostudományig, a katonai ügyektől a bioetikáig, az energia jövőjétől a demográfiai változásokig, a digitalizációtól és a mesterséges intelligenciától a teljesen új gazdasági fejlődési modellekig hatalmas változások zajlanak minden területen.
„Ez egy teljesen új világ, egy egészen új valóság kezdete. A fenyegetések és veszélyek szorosan összefonódnak a lehetőségekkel és a kilátásokkal. Értsük meg, megváltozik az egész életünk”
Mindez messze nemcsak, sőt elsősorban nem a hatalmi egyensúly eltolódásáról vagy a gazdasági és technológiai befolyás újraelosztásáról szól, ennél fontosabb, hogy ezek a változások befolyásolják az ember biológiai és erkölcsi természetét, lényegét, életmódunkat és világképünk alapjait. A technológia szó szerint fantasztikus perspektívákat nyit meg az élet meghosszabbítására és életminőség javítására. Ugyanakkor sajnos a katonai konfliktusok, a gyors környezetkárosodás vagy a technológiai folyamatok feletti kontroll elvesztése következtében egyben új szintre emeli az egyetemes megsemmisülés lehetőségét is.
„Ezeknek a változásoknak természetes velejárója a fokozott idegesség, a bizonytalanság, a jövő megértésének hiányából fakadó belső feszültségek”
Ennek egyik következménye a belpolitikai zűrzavar sok országban, különösen mivel a hagyományos pártrendszerek egyre kevésbé tükrözik a gyorsan változó társadalmi struktúrát. Közben a belső stabilitás megőrzése érdekében a kormányok egyre többet kockáztatnak, és ezzel exportálják instabilitást. Mindez csak súlyosbítja és fokozza a világban uralkodó feszültséget. Ezért aztán függetlenül attól, hogy milyen forgatókönyv formálódik globálisan az elkövetkező években, a nemzetközi konfliktusok sajnos állandósulnak. Ahogy stratégiai szempontból távolodunk a nyugati hegemóniától egy stabilabb, demokratikusabb és szabadabb többpólusú nemzetközi rend felé, a globális helyzet fokozatosan jobbra fog változni.
„Ma a legfontosabb az óvatosság és az elővigyázatosság. Ez segíthet elkerülni azt, hogy a változások kontrollálhatatlanná váljanak”
Így írta le a világ átalakulását a Valdaj Klub 23. éves moszkvai találkozóján Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök egyértelműsítette, hogy a nemzetközi konfliktusok a következő években nagy valószínűséggel folytatódni fognak, és ahhoz, hogy el lehessen kerülni egy új világégést, a Keletnek és a Nyugatnak közös nevezőre kell jutnia. A felelősség a közös jövőért Putyin szerint nem elvont szlogen. Gyakorlati intézkedések sorát követeli meg, hogy el lehessen kerülni az emberiség pusztulását.
„Az orosz államfő felhívta a világ figyelmét arra is, nincsenek nemzetközi biztosítékok arra nézve, hogy a tömegpusztító fegyvereket sohasem fogják bevetni”
Az új világrenddel kapcsolatban Putyin hitet tett az Egyesült Nemzetek Szervezete mellett, de azt mondta, hogy az ENSZ-nek tükröznie kell a világ sokszínűségét, így az afrikai, ázsiai, közel-keleti, latin-amerikai országoknak sokkal nagyobb szerepet kellene játszaniuk benne. Az 1945 után létrehozott nemzetközi intézmények – fogalmazott – nem felelnek meg a XXI. század második negyede által szabott követelményeknek. Továbbra is nyitott kérdés, lehetséges-e hatékonyan megreformálni őket, hogy megfeleljenek az új valóságnak, mert mint mondta, új nemzetközi közösségek jelennek meg, nagy perspektívával, mint amilyen például a BRICS.
„Egy olyan szervezet, mint a BRICS, Putyin szerint minden bizonnyal a jövőbeli világrend építésének prototípusává válhat”
Jelenleg a földkerekség népességének közel felét képviseli, és a világgazdasági részesedése folyamatosan növekszik. Ami a legfontosabb, a BRICS kialakulásának és működésének alapelvei kimondják, hogy mindenki egyenlő. Nincs semmiféle dominancia, ez teszi olyan vonzóvá. Mint leszögezte, a világnak többpólusúnak kell lennie, nem lehet kétpólusú. Figyelembe kell vennie a nemzetközi kapcsolatok minden résztvevőjének érdekeit.
Putyin hosszasan kitért Oroszország és Európa látványosan megromlott kapcsolataira is. Ennek kapcsán ismét hosszasan idézte a nyugat-német szociáldemokrata Egon Bahrt, aki már 1990-ben felhívta Európát a törésvonalak megszüntetésére. Már akkor figyelmeztetett bizonyos NATO-körök befolyásának megerősödése, amelyek semmiképpen sem vágynak arra, hogy a páneurópai együttműködés útjára lépjenek, és így korlátozzák a konfrontációt. Bahr már akkor kijelentette, ha nem tesznek határozott lépéseket Európa ellenséges blokkokra történő megosztottságának leküzdésére, a fejlemények nagyon kedvezőtlen fordulatot vehetnek, és a Szovjetuniót nemzetközi elszigetelődésre ítélhetik.
„Bahr félelmei az orosz elnök szerint beigazolódtak, hiszen a Szovjetunió összeomlása után azok az erők kerültek hatalomra, amelyek nem voltak hajlandóak a páneurópai együttműködés útjára lépni. Mindez a mai rendkívül veszélyes helyzethez vezetett Európában és a világban. Európa vezető országai Putyin szerint sokkal ellenségesebbek Oroszországgal szemben, mint az Egyesült Államok”
Ellenségeskedéssel, oroszellenes háborús hisztériakeltéssel akarják elterelni az emberek figyelmét gazdaságuk kedvezőtlen helyzetéről, mely uralkodó elitjük helyzetét fenyegeti. „Hatalmon akarnak maradni, ezért új vasfüggönyt akarnak leengedni Oroszországgal szemben” – fogalmazott.
Ezzel kapcsolatban leszögezte, Oroszország senkit sem fenyeget, és nem áll szándékában senkit sem megtámadni sem 2029-ben, sem 2030-ban, sem 2050-ben. Ha azonban agresszióval szembesül, Oroszország kénytelen lesz válaszolni. Megismételte, hogy a Kalinyingrádot Oroszország többi részétől elszigetelni próbáló kísérlet például nukleáris válaszlépéshez vezethet, beleértve a NATO-országok döntéshozó központjai elleni csapásokat is. Mert mint fogalmazott, Oroszország tisztában van vele, hogy a NATO közvetlen támadása esetén egy nála több mint kétszer nagyobb ellenféllel kell szembenéznie, ebben a küzdelemben pedig Moszkvának a versenyelőnyeire kell támaszkodnia. Azokra az új, modern képességekre, beleértve a rakétavédelem áthatolására képes rendszereket, a fejlett közepes hatótávolságú fegyvereket, és a legmodernebb rendszereket is, amelyekkel más nemzetek még nem rendelkeznek. Az orosz elnök az eszkalációs létráról is beszélt, felhívva a figyelmet arra, hogy a szembenálló felek könnyen eljuthatnak egy olyan pontra, ahonnan már nincs visszaút. Kijelentéseiből ítélve úgy tűnik,
„Putyint meggyőzték arról, hogy az európai országok túl kevéssé veszik komolyan az orosz nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségét, és az orosz vezető most az ezzel járó kockázatokra próbálja emlékeztetni a nyugatiakat”
Arra a kérdésre, Oroszország törekszik-e Európa megosztottságára, mosolyogva megjegyezte, hogy amennyiben az európai államok továbbra is olyan hibákat követnek el, amelyek negatívan befolyásolják saját gazdaságukat az Európai Unió tagállamai maguktól fognak összeomlani. Putyin egyértelműsítette azt is, hogy Moszkva a maga részéről nem köti előfeltételekhez a kapcsolatok helyreállítását Európával, vagy annak egyes országaival, és ugyanezt várja el Európától is. Mint megjegyezte, kedvező forgatókönyv esetén a nyugati vállalatok visszakapják oroszországi eszközeiket.
A Putyinnal folytatott három és félórás beszélgetésben természetesen kiemelt figyelem kísérte az Ukrajnában dúló háborúra vonatkozó kijelentéseket. A legfontosabb e téren talán az volt, hogy az orosz elnök megnevezett egy időkeretet. Mint rámutatott, az orosz haderő csupán szeptemberben a Donbassz 1300 négyzetkilométernyi területéről szorította ki az ukránokat, így az Oroszországhoz csatlakozott térség 11 százaléka maradt még Kijev ellenőrzése alatt.
„Az orosz elnök nem értett egyet sem az ukrán vezetőkkel, akik szerint ezt a területet másfél évig biztosan megtartják, sem az európai véleményekkel, amelyek szerint akár két év is kellhet azok bevételére. Putyin úgy gondolja, hogy ez hamarabb megtörténik. A kérdés szerinte az, ha ezeknek a területeknek az elvesztése elkerülhetetlen, van-e értelme ragaszkodni hozzájuk?”
„Nem egy területről van szó, hanem az emberekről. Meg kell teremtenünk a tartós béke feltételeit” – mondta. Putyin egyébként Donald Trump Ukrajnára vonatkozó javaslatairól elmondta, hogy azok olyan döntéseket tartalmaznak, amelyek nehezek lesznek Oroszország számára, de Moszkva a helyes irányba tett lépésnek tekinti őket. „Most minden csatornán keresztül arra kérnek minket, hogy hagyjuk abba. De ők kezdték el. Támadni kezdték a finomítóinkat. Bizonyos mértékig el is érték a céljukat, mert becsléseink szerint az orosz GDP körülbelül 1 százalékát veszítettük el. Szándékosan civil célpontokat kezdtek támadni. Nos, választ kaptak rá. Szemet szemért, fogat fogért. Saját bevallásuk szerint, lényegében már nem maradt acéliparuk” – jegyezte meg Putyin. Más szóval, az orosz elnök a háború folytatására számít, ezt azonban reményei szerint két éven belül lezárná. Ezt az elképzelést az orosz költségvetés tervezése is megerősíti. Putyin ezért a beszédében a „háború rutinszerűségét” hangsúlyozta. Azt igyekezett sulykolni, hogy a háború folyamatban van, és ez a mai normalitás.
„Oroszország tehát nem <befagyasztani” akarja az ukrajnai konfliktust, ehelyett a tartós stabilitás megteremtésére törekszik, és nem szeretne háborúba keveredni a NATO-val”
Ezzel szemben Putyin beszédét a nyugati sajtó teljesen másképp értelmezte és főképp tálalta. Mintha nem is ugyanazt a beszédet hallgattuk volna. A kommentátorok az elnök beszédének fenyegető hangvételéről írtak. Hogy atomfegyverekkel hadonászik a Nyugat előtt. Hogy elutasít minden békefelhívást. Hogy csírájában elfojt minden, a konfliktus diplomáciai megoldására irányuló kísérletet. Hát, október 1-jén semmi ilyesmit nem hallhattunk.
Akkor tisztázzuk! Putyin azt mondta, hogy Oroszország minden fegyvertípust bevetne, ha NATO bármilyen módon megtámadná a kalinyingrádi területet. Ebben korábban sem kételkedhettünk, hiszen az erre vonatkozó kötelezettséget az orosz nukleáris doktrína rögzíti. Az orosz elnök azt is kijelentette, hogy egy esetleges konfliktus a NATO-val azonnal nukleáris eszkalációvá fajulna, mert Oroszország valószínűleg elveszítene egy teljes körű hagyományos háborút.
„De mi ebben az agresszív, a fenyegető? Ezek a szavak egyértelműen arra utalnak, hogy Oroszországnak nincs szándékában háborúzni a NATO-val, mivel azonnal a vereség vagy a nukleáris apokalipszis alternatívájával szembesülne. Ezek a szavak őszintén beismerik, hogy elképzelhetetlen a háború a NATO európai országai ellen”
Vagy vegyük az ukrajnai háborút. Putyin meglehetősen reális, egyáltalán nem maximalista és több mint megvalósítható célt vázolt fel „különleges katonai műveletek” számára. Ez pedig Ukrajna semleges státusa. A Trump-adminisztráció ezt egyáltalán nem utasítja el. Sőt, ez olyan valóság, amelyet Európának is el kell ismernie. Az már más kérdés, hogy az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján feltételezhetjük, a konfliktus „befagyása” esetén Ukrajna idővel feladhatja ezt a kötelezettségvállalását. Ukrajnát azonban nyilvánvaló okokból nem veszik fel a NATO-ba, és amennyiben az Európai Unió racionálisan gondolkozik – ebben egyáltalán nem vagyok biztos -, akkor belátható ideig oda sem.
„Putyin arról beszélt, hogy a konfliktus egyszerű <befagyasztása> katasztrofális lenne mind Oroszország, mind pedig paradox módon maga Európa számára”
Mert egyrészről a szankciókat aligha oldanák fel, a Nyugat felől Oroszországra nehezedő geoökonómiai és geopolitikai nyomás nem igazán gyengülne, Oroszországot továbbra is megpróbálnák kiszorítani nemcsak Kelet-Európából, hanem Közép-Ázsiából és a Kaukázusból is, és mindent megtennének az Oroszországon belüli belső elégedetlenség fokozása érdekében. Oroszország közben egyre közelebb kerül Kínához, gyakorlatilag gazdaságilag függővé válik tőle. Ezt a jövőképet próbálta megértetni Putyin. A szankciók feloldásának szükségessége mellett érvelve felvetette, hogy az oroszoknak hamarosan kínai autókra kell majd váltaniuk és kínaiul kell tanulniuk. Európa ugyakkor sajátkezűleg elválasztja magától Eurázsia nagy részét. Arról nem is beszélve, hogy a szankciók a saját versenyképességét is gyengítik. Moszkva tehát a csalódott, kiábrándult, ám azért nem zárkózna el Európától. Persze, ez az elszigetelődés még mindig jobb, mint háborúba keveredni vele. Putyin azonban mindkét lehetőséget elkerülné. Ez azonban nehéz lesz, amíg Európa még most is csak fenyegetéseket hall ki, vagy akar kihallani a szavaiból.
(A cikk eredeti változata a Demokrata című hetilapban jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Persze, ez az elszigetelődés még mindig jobb, mint háborúba keveredni vele. Putyin azonban mindkét lehetőséget elkerülné.”
NATO-orosz háborútól nem tartok, mert az gyorsan és elkerülhetetlenül kölcsönös megsemmisüléssel járó atomháborúvá eszkalálódna, az pedig nyilvánvalóan egyik félnek sem érdeke. Az új “vasfüggöny” azonban már nem lehetőség, hanem létező realitás. Putyin és Európa elképzelései a világról olyan távol állnak egymástól, hogy egyáltalán nincsenek kapcsolódási pontok a konstruktív párbeszédhez. És nem csak azok, hanem a bizalom szikrája sem él már a másik fél iránt. Új hidegháború van. Jobb, ha hozzászokik mindenki. :(