„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Donald Trump amerikai elnök, J. D. Vance amerikai alelnök (balra) és Gianni Infantino, a FIFA elnöke (jobbra) oldalán, egy fényképet tart, amelyen Trump és Vlagyimir Putyin orosz elnök látható Alaszkában, amint a Fehér Ház Ovális Irodájában beszél Washingtonban, 2025. augusztus 22-én
Fotó:EUROPRESS/ANDREW CABALLERO-REYNOLDS/AFP
Donald Trump és Vlagyimir Putyin megállapodása nyomán Oroszország a következő fél évben akár több millió tonna dízelt szállíthat az amerikai és a világpiacra. Azonnal több mint 300 ezer tonna gázolajat ad el, novemberben ezt további 500 ezerrel fejeli meg, közvetlenül ezután pedig egymillió tonnára futhat fel az orosz üzemanyag export. Amennyiben a finomítói kapacitás megengedi, Moszkva a jövő év elejére már hárommillió tonna gázolajat dobhat a világpiacra. A Bloomberg számítása szerint az első tétel nagyjából 2,25 millió hordónak felel meg, a hárommillió tonna pedig már mintegy 22 és fél millió hordónak. Komoly tételről van szó, hiszen egy hónapra számolva már az első, 300 ezer tonnás tétel is több mint az orosz gázolaj export tíz százaléka.
„Máshonnan nézve ugyanakkor ez a mennyiség csekély. Igaz ugyan, hogy korábban Oroszország biztosította a világ dízel exportjának 10 százalékát Trump Irán elleni háborúja azonban ennek a hatásnak a duplája, hiszen elvágta a világ exportjának 20 százalékát kitevő szállításokat”
A 300 ezer tonna majdnem semmi, az 1,8 millió tonna éppen látszik, de az akár 4,8 millió tonna dízel sem jelentős, ha a világ napi dízelfogyasztásához mérjük. Az ugyanis évszaktól függően úgy 3,8–4,1 millió tonna között mozog. Azaz 4,8 millió tonna egy bő nyári napnak felel meg világszinten, és kevesebb, mint 10 napnak, ha az amerikai fogyasztáshoz mérjük.
Az Egyesült Államok egyébként utoljára 2022 márciusában vásárolt orosz dízelt. A megállapodás után az amerikai pénzügyminisztérium azonnal felfüggesztette a vonatkozó szankciókat és ideiglenes engedélyt adott ki, amely lehetővé teszi az orosz dízel értékesítését, szállítását, kirakodását és behozatalát, akár közvetlenül az Egyesült Államokba is, vagyis technikailag az Egyesült Államok innentől Oroszországtól importálhat dízelt. Az engedély fél évig, 2027. április 7-ig érvényes, ugyanakkor nem teszi lehetővé, hogy az orosz jegybank, az orosz nemzeti vagyonalap vagy az orosz pénzügyminisztérium amerikai bankokban vezetett számláiról pénzt vegyenek le. A fentieken kívül a többi nemzetközi korlátozás az orosz szállításokkal szemben továbbra is érvényben marad.
Oroszország egyébként júliustól korlátozta a dízel kivitelét, miután ukrán drónok hónapokon át támadták a finomítóit, és Moszkva mindenek előtt a hazai ellátást akarta biztosítani. Az orosz dízel- és gázolaj tengeri exportja szeptemberben a 2025-ben átlagos napi 817 ezer hordós kivitelről 144 ezerre zuhant, ami több mint egy évtizede a legalacsonyabb szint. Az orosz hatóságok ugyanakkor már fontolgatták, hogy a túlzott készletek elkerülése érdekében egyes termelőknek ebben a hónapban engedélyezik a kivitel újraindítását bizonyos helyekre.
„A gázolaj ára világszerte az ukrajnai konfliktus és az immár nyolcadik hónapja tartó amerikai-iráni háború miatt szökött fel, mert ez utóbbi megnehezítette az energiaszállításokat a Hormuzi-szoroson át”
Trump a héten azt mondta, hogy a novemberi választásokig nem indít újabb csapást Irán ellen, mert szerinte jól haladnak a tárgyalások Teheránnal. A választások után viszont – de az sem kizárt, hogy még előtte – érlelődik egy újabb csapás Iránra, és egyáltalán ne zárjuk ki, hogy Trump már erre gondolva engedte vissza a világpiacra az orosz dízelolajat.
„Érdemes azonban a történteket szélesebb kontextusba is helyezni, és úgy megvizsgálni. Ebből a perspektívából nézve ugyanis már egyáltalán nem a dízelolaj ára a fontos. Sokkal inkább az, hogy az elmúlt évtizedekben felhalmozott geopolitikai kötelezettségek jelentős része már nem erősíti, hanem leköti az Egyesült Államok mozgásterét”
A Közel-Keleten folytatott háborúk, az iráni konfliktusrendszer, majd az ukrajnai háború együttesen olyan stratégiai terheket jelentenek, amelyekből Washingtonnak előbb-utóbb kiutat kell keresnie. Trump politikája ebben az értelmezésben nem valamiféle kiszámíthatatlan kapkodás, hanem egy sokkal nagyobb átrendeződés része. Az Egyesült Államok megpróbálja felszámolni, lezárni vagy legalább kezelhető szintre szorítani azokat a konfliktusokat, amelyek akadályozzák a következő nagy stratégiai korszak megszervezésében. Ráadásul az ukrajnai háború közben már regionális eszkalációval, egy Oroszország és Európa közötti ütközéssel is fenyeget, így Washingtonnak már csak ezért is érdekében állna lejjebb csavarni a konfliktus lángját. De az Egyesült Államokat az is zavarja, hogy az elmúlt öt év történései Moszkvát látványosan rátolták Pekingre. S persze mindezeken kívül azt is látni kell, hogy ebből a háborúból a Fehér Ház már kihozta, amit lehetett.
„S ha innen vizsgáljuk a történteket, akkor a Donald Trump és Vlagyimir Putyin között a létrejött megállapodás elsősorban az Egyesült Államok ukrajnai rendezéssel kapcsolatos politikájának újabb irányváltását jelezheti, az energiaárak alakulása pedig másodlagos”
Trump olyan helyzetet akarhat teremteni, amelyben se Kijevnek, se Moszkvának nem lesz más választása, mint az általa javasolt kompromisszumos megoldás irányába haladni. Azt célzó régi-új béketervnek a lényege, hogy a háborút a jelenlegi frontvonalak mentén állítanák meg, Ukrajna elismerné a tényleges orosz fennhatóságot a már elfoglalt területek fölött, cserébe jelentős nyugati befektetéseket és a NATO ötös cikkelyéhez hasonló biztonsági garanciákat kapna, Oroszországgal szemben pedig feloldanák a szankciókat. A közvetítésbe Anchorage szellemének elpárolgása után egy ideje látványosan belefáradt Trump-adminisztráció tehát e feltételezés szerint újra beleáll a diplomáciai rendezés felpörgetésébe. Hogy ezúttal eredményt hoz-e ez a nekirugaszkodás, vagy Washington ismét kihátrál belőle, ha az érintett felek továbbra is ragaszkodnak az álláspontjukhoz, még nem világos.
„De térjünk azért vissza azért az energiaárakhoz, mert amennyiben nem a stratégiai, hanem a taktikai célok felől nézzük a történteket, akkor Trump alapvető az alkuval mégis csak az, hogy a félidős választások előtt csökkentse az amerikai gazdák és kamionosok terheit”
A társadalomnak ezek a csoportjai a republikánus tábor magját alkotják, a választások előtt pedig a legfőbb téma a megélhetési költségek, köztük az energiaárak elszabadulása. Az Egyesült Államokban ellátási problémák nincsenek, ám a világ dízelolaj piacának kifeszülése felhajtotta az árakat, ez pedig már az amerikai piacra is begyűrűzött. Az Iránnal folytatott háború megzavarta a közel-keleti szállításokat, a nyugati finomítók kapacitásuk határához közel működnek, az amerikai dízelolaj ára pedig szeptemberben történelmi csúcsot ért el, szemben az egy évvel ezelőtti 3,7 dollárral, gallononként 6,53 dollárra emelkedett. S amikor drágul a dízel, előbb-utóbb szinte minden drágul. Ez ugyanis beépül a fuvarozás, a mezőgazdasági termelés és végső soron a fogyasztási cikkek költségeibe. Egy ilyen helyzetben tehát a globális kínálat legkisebb bővülése is számíthat, ami pedig hatással lehet a közhangulatra. Erre a republikánusoknak szüksége is lenne, hiszen a felmérések szerint Trump népszerűsége mélyponton van, és a választók nagyrészt csalódtak abban, ahogyan a gazdaságot és az Iránnal vívott háborút kezeli. Az elnök reményei szerint a Hormuzi-szoros teljes amerikai ellenőrzése és az orosz szállítások együtt azt eredményezik, hogy a dízel ára Amerikában és világszerte rekord gyorsasággal csökkenni fog.
„Az üzemanyag globális piacának konszolidálódásával kapcsolatban azonban erős kétségek vannak”
A dízel világpiaci ára 5 százalékkal csökkent, közben a brent olaj 104 dolláron változatlan, az orosz Urals ára pedig tovább nőtt, és már 129 dollár – az idei orosz költségvetést 50 dolláros olajárra tervezték -, ami 35 százalékkal magasabb az egy hónappal ezelőttihez képest. A fentiek következtében az amerikai gázolaj határidős ára esett ugyan a bejelentésre, gallononként 4 dollár 67 cent közelébe, de komoly akadályok állnak a plusz mennyiség piacra juttatása előtt, és az első szállítmányok talán nem is elegendők ahhoz, hogy az amerikai árakat lenyomják. A többlet kínálat jól jöhet ugyan, de messze elmarad attól, amennyi a jelenlegi hiány pótlásához kellene, és a legnagyobb kérdés az, hogy az orosz finomítók az ukránok folyamatos támadásai közepette egyáltalán képesek-e teljesíteni az igényeket.
„Ehhez a támadások leállítására, energetikai tűzszünetre lenne szükség”
Ennek esélye pedig csekély. Annak ellenére, hogy Donald Trump a telefonbeszélgetés után két nappal váratlanul bejelentette, hogy Ukrajna és Oroszország is beleegyezett abba, hogy energetikai tűzszünet jöjjön létre a felek között. Az amerikai elnök egyben felszólította a feleket, hogy meg ne sértsék azt. A baj ezzel az, hogy Trump bejegyzésének megjelenése után maguk az érintettek is tanácstalanul hallgattak. Úgy tűnik, akkor hallottak róla először.
Az ukrán elnök egyenesen úgy fogalmazott, hogy ez még számára is új információ, ám ha az oroszok beleegyeznek az energetikai fegyverszünetbe, akkor azt Ukrajna is elfogadja. Egy Zelenszkij környezetéhez tartozó magas rangú tisztviselő ezt megerősítve az FT-nek úgy nyilatkozott, hogy erről senki sem hallott. Jó eséllyel sajátos, Trumpra jellemző megoldásról van tehát szó. Az amerikai elnök néhány héttel ezelőtt már bejelentett egy hasonló tűzszünetet, ám abból sem lett semmi. Arról lehet inkább szó, hogy a bírálatokat hallva a Fehér Ház most megpróbál korrigálni. Washington ugyanis a szankciók felfüggesztését eredetileg nem kötötte össze az energetikai létesítmények támadásának kölcsönös beszüntetésével. Legalábbis erre semmi sem utalt. Trump bejelentése viszont annak várható megsértése esetén indok lehet a nyomásgyakorlásra. Kijevet ennek ürügyén Washington az elnökváltás felé terelheti, míg adott esetben Moszkvával szemben hivatkozhat erre, ha az erősödő belpolitikai nyomásra vissza kellene vonnia a szankciók felfüggesztését.
„Úgy tűnik, az orosz finomítói kapacitások növelését Trump eredetileg inkább a Kijevre gyakorolt nyomással gondolta elérni”
Így például kijelentette, hogy Ukrajnának le kellene váltania az elnökét. Mint fogalmazott, Ukrajna találjon egy új vezetőt, aki képes alkut kötni, mivel Volodimir Zelenszkij valamilyen oknál fogva nem hajlandó erre. Az ukrán elnök erre reagálva megismételte korábbi álláspontját, miszerint lesznek választások Ukrajnában, amennyiben Oroszország beleegyezik egy 60 napos tűzszünetbe. A játszma tehát új fordulatokkal, de folytatódik.
Az üzengetés azonban már kevés. Ehhez már fel kellene hagyni a hírszerzési információk megosztásával – leállítani a tranzakciós csatornákat, beszüntetni a geolokációs adatok átadását és lekapcsolni a Starlinket -, amit állítólag a miami tárgyalásokon az amerikai küldöttség már be is lengetett, majd néhány napra le is csavarták kissé a sebességet. Kérdés, hogy Trump mennyire gondolja komolyan ezeket a fenyegetéseket. Mint ahogy az is, hogy van-e ereje ezeket végigvinni. Uralja-e eléggé a saját adminisztrációjának a mélyrétegeit, akik a mindenkori elnökségtől függetlenül állandó projektet visznek. De fogalmazhatunk úgy is, hogy egybevág-e az akarata e mélyrétegek érdekeivel. Tény, hogy Zelenszkijt mindig is a demokrata párt támogatta, és lépéseivel az ukrán elnök most is annak a kedvére próbál tenni. Ez a két politikus közti ellenszenven kívül önmagában is elég lenne magyarázat lenne Trump ismét bekeményedő hangnemére Zelenszkijjel szemben. S ehhez még tegyük azért hozzá, hogy mindezeken kívül Trumpnak még az európai ellenállást is le kell még küzdenie.
„Kijev és az európaiak csalódottan és élesen reagáltak Trump és Putyin alkujára”
Zelenszkij tisztességtelennek és becstelennek nevezte a megállapodást, ami „születésnapi ajándék” Putyin számára. Az ukrán elnök szerint a Fehér Ház ezzel csak a háborút szponzorálja, és Brüsszel szerint sincs itt a szankciók enyhítésének az ideje, ehelyett fokozni kell a nyomást Moszkvára. Az alku hallatán az ukrán küldöttség azonnal elhagyta Miamit. Az Axios szerint a nyolcórás tárgyalás eleve feszült légkörben zajlott, hiszen Steve Witkoff és Jared Kushner közvetlenül figyelmeztették az ukrán küldöttséget, ha Kijev folytatja a finomító támadását, az Egyesült Államok megszakíthatja a hírszerzési információk megosztását. Erre jött a hidegzuhany, hogy Zelenszkij nem az amerikaiaktól, hanem a hírekből értesült Trump és Putyin megállapodásáról.
„Trump az amerikai piacnak az orosz dízelolaj előtti megnyitásával időlegesen enyhítheti ugyan a nyomást, azonban aligha ér el tartós árcsökkentést. Ehhez az Irán körüli konfliktus rendezésére lenne szükség”
E lépés politikai ára viszont jóval magasabb lehet. Washington ugyanis azt demonstrálta, hogy az amerikai gazdasági nyomásgyakorlásnak is vannak határai. Három héttel ezelőtt Trump még az Oroszország elleni gazdasági szankciók szigorításáról szóló törvényt írta alá. most pedig enyhített a korlátozásokon. A két döntés között Moszkva nem tett érdemi engedményt. Ez a választási megfontolásokból született szükségmegoldás közben csapás a szankciós politikára. S messze nem azért, mert ez azért növeli az orosz bevételeket. Sokkal inkább amiatt, hogy igazolja Moszkva kivárásra és felőrlésre alapuló politikáját. Arról már nem is beszélve, hogy közben még tovább mélyülnek az Európa és Amerikai törésvonalak is. De Trump lépése aláássa az ukrán hadvezetésnek az orosz energetikai infrastruktúra, különösen az olajfinomítók elleni támadásokra alapozott, mindenek előtt az orosz gazdaság gyengítését célzó stratégiáját is. Az ukrán katonai stratégia sikere ugyanis szembekerült az amerikai belpolitikai érdekekkel.
A történtek Moszkva számára értékes tanulsággal járnak, míg Kijev számára mindez aggasztó jelzés. Akkor, amikor egyre nehezebb és kilátástalanabb helyzetbe kerül az ország. Ahogy egyre jobban haladunk előre az időben, mindinkább rendkívül hibás döntésnek tűnik, hogy Kijev 2022 áprilisában egyoldalúan kivonult az isztambuli béketárgyalásokból. Semmivel sem javultak azóta a feltételek. Közben a háború rengeteg ember életét követelte, a gazdaság összeomlásáról, financiális ellehetetlenülésről és infrastrukturális rombolásról már nem is beszélve.
„Persze, nem ez az első alkalom, hogy Kijev becsapottnak érzi magát, ám míg korábban a segélyek késedelméről, a be nem tartott ígéretekről és a politikai nyilatkozatokról volt szó, addig most valami másról. Trump mérlegelte Ukrajna támogatását az amerikai dízel árral szemben, és a dízel győzött”
De ez sem meglepő. Az amerikai elnök betartotta a választási ígéretét, és Amerika érdekeit mindenek fölé helyezte. Ukrajnát pedig nyíltan nem szövetségesként, hanem füstfüggönyként használta. Míg a küldöttség Miamiban a „részleges fegyverszünetről” szóló beszédet hallgatta, Trump már megállapodásra jutott Putyinnal arról, ami az igazán fontos Amerika számára. Kijev pedig ismét szembesülhetett azzal, hogy nincs partnerség az adós és a hitelező között. Ez most azok számára is nyilvánvalóvá vált, akik eddig ezt nem voltak hajlandóak belátni.
Mint ahogy azt is kénytelenek lesznek Kijev és európai támogatói előbb-utóbb elfogadni, hogy Amerika felismerte, ebből a háborúból kihozta, amit lehetett, és az oroszországi üzleti projektekben már több a potenciál. Arról nem is beszélve, hogy Washington felől nézve Moszkva és Peking már veszélyesen szoros kapcsolatot épített ki, amivel valamit kezdeni kell. Így mindenek előtt az üzleti szempontok közelíthetik a háború lezárását. S lényegében Trump kezével ugyanazok a körök ejtik Ukrajnát és az Európát jelenleg irányító elitet, amelyek korábban más érdekektől vezérelve belevitték ebbe a háborúba.
(A cikk eredeti változata a Demokrata című hetilapban jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater