„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
A saslik a poszt szovjet térségben a legismertebb faszénen elkészített sülthús étel. Ez a fenséges étek Oroszországban a 18. században terjedt el igazán.
Sokan gondolják azt, hogy a saslik egy tipikus kaukázusi étel és valóban nemzeti ételként szerepel minden étlapon. A hegyi népek mind előszeretettel fogyasztották és fogyasztják most is. Annak ellenére, hogy a Kaukázusban közkedvelt, maga az étel eredetileg nem onnan származik. A szó eredete miatt gyanítható, hogy Krímből terjedt el, mivel a saslik szó krími tatárul azt jelenti, hogy „valami nyárson”.
A saslikot minden országban különbözőképpen készítik el és másképp hívják: Azerbajdzsánban (kebab), Örményországban (horovac), Grúziában (mcvadi) névvel találjuk az étlapokon. A legfinomabb és legeredetibb a bárányhúsos, de készítik még májból, marha bélszínből, a sertés különböző részeiből, de még tokhalból is.
Hozzávalók: 1,5 kg tarja, 1 citrom leve, 3 fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 3-4 babérlevél, szénsavas víz, szemes fekete bors, só
Fiatal állat húsát érdemes erre a célra felhasználni. Egy felnőtt emberre nyugodtan számolhatunk 40 dkg húst. Ez így elsőre soknak tűnik, de higgyék el, el fog fogyni mind… A tarját vágjuk fel 5 cm-es kockákra. Erre azért van szükség, mert sütés közben a hús zsugorodik, így elkerülhetjük annak kiszáradását. Javaslom, hogy pácoljuk be előtte, úgy 10-12 órát. Én nem használok sem ecetet, sem bort a pácoláshoz, mert ebben az esetben a hús jelentősen veszít az aromájából.
A pácoláshoz belerakjuk egy tálba a felkockázott húsokat, fekete vagy tarka borssal megszórjuk, és ízlés szerint sózzuk. Én inkább közvetlen sütés előtt szoktam besózni, hogy minimalizáljam a kiszáradás esélyét. És most jön a lényeg! Rengeteg hagymát teszek a pácba és kevés szénsavas vízzel is meglocsolom, hogy az ízek jól beleívódjanak a húsba. Ez tovább puhítja a húsunkat. Én ecet és bor helyett citromot facsarok a páclébe. Pár gerezd fokhagymát és néhány babérlevelet is belerejtek, talán azért, mert a sertéshús ízvilága nem áll hozzám olyan közel. Kész is a saslik előkészítése. Minimum 3-4 órát pihentetem a hűtőben, de ha van rá mód, még hosszabb időre bent hagyom.
Sütés előtt szorossan húzzuk fel a nyársra a húskockákat. Az igazi saslik tisztán színhúsból készül, zöldségek nélkül.
Sokan elhibázzák, hogy a húst túl korán rakják a faszén parázsra, mert attól tartanak, hogy nem lesz elég „ereje” a parázsnak és a hús nem sül át rendesen. Szerintem kb. 50 perccel a begyújtást követően érdemes a húsokat rárakni, különben könnyen megég. A sütés kb. 15-20 percig tart. Időnként forgassuk a nyársakat. Sült és nyers zöldségekkel és kenyérfélékkel tálaljuk. Mutatós és ízletes, ha az elkészült saslikot korianderrel vagy petrezselyemmel szórjuk meg.
Jó étvágyat hozzá!
Az oroszországi és kaukázusi piacokon a kedvenceim a savanyúságokat árusító standok. Egész évben kaphatóak a finomabbnál finomabb marinált zöldségek. A marinálás az ételek elkészítése előtti pácolására utal, melynek során fűszereket és savas kémhatású folyadékokat használnak. A marinálás – marinált szavakban felfedezhetjük a sót (sale marina), amit pácolási folyamat során használnak, és a sós ízért felelős. A páclé összetétele változó lehet, általában ecetet, citromlét, bort és fűszereket tesznek bele.
Az egyik ilyen különlegesség, amit szeretnék megosztani, a marinált fokhagyma, melyet zsenge új fokhagymából készítenek. Létezik belőle sima változat és céklás, melyek színükben és ízükben kissé eltérőek. Itthon ilyesmivel még nem talákoztam, pedig igazi csemege a savanyúságok között. Íme a recept:
Hozzávalók: 1kg fokhagyma, 2 dl 10 %-os ecet, 2 dl víz, 3 dkg só, 3 dkg cukor, 4 db babérlevél, 20 szem fekete bors
Az új fokhagyma fejeket forrázzuk le forró vízzel, és a legkülső héját hántsuk le. Fontos, hogy a fokhagyma fejek egyben maradjanak! Tegyük át sterilizált, forralt üvegbe a fejeket. Ezt követően egy kis fazékban keverjük össze a hozzávalókat, a fokhagymák nélkül, és pár percig forraljuk. A klasszikus recept ugyan sima ecetet ír, de én helyette borecetet használok. Várjunk egy keveset, míg a páclé kb. 70 fokosra lehűl, és csak utána öntsük rá az üvegbe készített fokhagymákra. Miután ráöntöttük, zárjuk le az üveget és hagyjuk szobahőmérsékleten egy napig. Ezt követően tegyük hűtőszekrénybe és ott tároljuk. Három nap elteltével már fogyaszthatjuk is ezt a különleges savanyúságot.
Próbálják ki! Érdemes.
A másik nagy kedvencem a nyáron oly sokat fogyasztott savanyúságok közül a sós uborka. Nálunk a kovászos uborka a nagy sláger nyáron, tőlünk keletebbre a sós uborka. Jelentős különbség, hogy a kovászos uborkával ellentétben, a sós uborka készítésénél nem indul meg az erjedési folyamat, ezért ropogós, friss marad. Rengeteg recept létezik belőle, íme egy egyszerűbb:
Hozzávalók: 1 kg uborka, 1 fej fokhagyma, 1 csomag kapor, 3-4 meggyfa levél, 3-4 fekete ribizli levél, 3-4 málna levél, 10 szem fekete bors, 1-2 evőkanál só, víz
Mossuk meg alaposan az uborkákat, és vágjuk le a végeit. Pucoljuk meg a fokhagymát és mossuk meg a többi kaprot, leveleket is. Ez a recept meggy, feketeribizli és málna levelét írja, de természetesen ez variálható aszerint, hogy mi elérhető számunkra. Forraljunk vizet és tegyünk bele ízlés szerinti sómennyiséget.
Amíg a víz hűl kissé, rétegenként helyezzük bele az uborkákat és a többi hozzávalót egy üvegbe. Öntsük fel a sós vízzel, és hagyjuk egy éjszakát szobahőmérsékleten kíhűlni. Miután ez megtörtént tegyük hűtőbe az egészet. Egy-két nap elteltével már fogyasztható is a savanyúságunk. Ha nem hagyjuk tovább állni, a sós uborka ropogós marad, és nagyon frissítő kiegészítője lehet nyári étkezéseinknek.
A gyümölcsfák, -bokrok levelei nagyon érdekes ízt adnak a roppanós uborkáknak. Akinek van kedve, tehet hozzá még egy kis almát, esetleg tormát vagy csípős paprikát egészben. Így egész szezonban variálhatjuk a savanyúság ízvilágát és állandó kísérője lehet a nagy nyári melegben fogyasztott könnyű ebédjeinknek vagy nyáresti vacsoránknak. Érdemes felvenni ezt a könnyen, gyorsan elkészíthető savanyúságot a házi repertoárba, mert jó alternatívája az itthon megszokott kovászos uborkának, ecetes almapaprikának, csalamádénak.
Kísérletezzenek bátran!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
