„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Sztálin temetésén a szovjet vezetők Berija vezetésével vitték a vállukon a koporsót
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/AFP
Vélhetően egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy Joszif Visszarionovics Sztálin viselt dolgait, jó és rossz cselekedeteit, bűneit és bizony létező pozitívumait, valamint a személyi kultuszát objektíven kitárgyalhatnánk. Ha van ember a történelemben, akiről szinte mindenkinek van véleménye, akkor ő ilyen. Egyik részről ő a generalisszimusz, míg mások szemében ő az, akinek az emberiség – elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok lakosai értendők közéjük – ellen elkövetett bűneit csak halála után három esztendővel, 1956-ban, az Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán ítélték el.
„Nyikita Hruscsov, az SzKP KB első titkára volt, aki aztán odáig ment el a desztalinizációban, hogy 1961-ben még Sztálin holttestét is eltávolíttatta a Lenin-mauzóleumból”
A döntéshez a végső lökést az SZKP XXII. kongresszusa adta meg, amikor is végleg leszámoltak azokkal, akiket sztálinista hagyományőrzőknek neveztek, mert egyszerűen nem tudták tudomásul venni, hogy a kommunista vezetés nem határolta el magát a XX. kongresszustól, és az ott elhangzottaktól. A Szovjetunióban ekkorra már végleg megbukott a Molotov–Kaganovics vezette sztálinista frakció. Főleg azok után, hogy az 1959-ben tartott, az elődéhez és utódához képest is igencsak színtelen XXI. kongresszuson a felszólalók sorban elhatárolódtak a Molotov-csoport akkor még aktuális tevékenységétől. Szinte logikus lépés volt az a döntés a XXII. kongresszuson, hogy Sztálin második – egyben utolsó – nagy leleplezésére azzal tegyék fel a koronát, hogy mumifikált holttestét „száműzzék” Lenin mellől a mauzóleumból.
„Hogy ekkorra már Hruscsov ilyen erőssé vált, hogy mindezt megtehesse, talán közrejátszott a sikeresen levezényelt 1960-as hadseregreform, az űr versenyben az amerikaiak legyőzése, valamint a szocialista rendszerekben kialakult látszólagos béke”
De nézzük, mi vezetett ahhoz, hogy az 1953-as, tumultuózus jelenetekkel tarkított temetésen, amikor Sztálin bebalzsamozott holttestét elhelyezték a mauzóleumban Lenin mellé, majd alig nyolc esztendő múltával már mindenféle ünnepi aktus és díszsortűz nélkül, a sötét és kihalt Vörös téren kihozták addigi nyugvó helyéről, és 1961. október 31-én végre örök nyugalomra helyezték.
„1953 márciusában a több millió ember haláláért felelős generalisszimuszt még rengeteg ember őszintén gyászolta, mert akkor azt az embert látta benne, az emlékében, akinek irányításával a Szovjetunió, legyőzve a náci Németországot, világhatalommá emelkedett”
A gyászolók három napon keresztül özönlöttek a vezér kiállított koporsója elé, a rendfenntartók nem is tudták kezelni a helyzetet, és a hatalmas tömeg minimum 500 embert taposott halálra. Sztálin tetemét – melyet előtte laboratóriumba szállítottak és bebalzsamoztak – 1953. március 9-én díszsortüzek közepette ágyútalpon, a Vörös téren álló Lenin-mauzóleumhoz szállították, majd a nagy előd mellett végső nyugalomra helyezték.
Egészen az 1956-os XX. kongresszusig fel sem merült senkiben, hogy hozzányúljanak Sztálin mauzóleumban nyugvó teteméhez, ám Hruscsov beszédét követően egyre többen kezdték hol titokban, hol nyíltan megfogalmazni, hogy a múltban elkövetett bűneiért nem méltó ahhoz, hogy ott maradjon Lenin mellett.
„A Sztálin feje köré vont glória lassan halványulni kezdett, és a generalisszimusz bebalzsamozott testének sorsa a XXII. pártkongresszuson 1961-ben végleg megpecsételődött”
Bármilyen furcsa, de az ügy végére a pontot egy bizonyos Dora Lazurkina, az SZKP tagja, tette ki, aki tíz évet töltött a sztálini Gulagon. A XXII. kongresszuson elmondott beszédében megosztotta a hallgatóságával a vízióját, miszerint a neki megjelenő Lenin nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy teste a bajkeverő Sztálin mellett kell, hogy nyugodjon. Hruscsov desztalinizációs harca a végéhez érkezett.
„Az SZKP Központi Bizottsága Elnöksége döntött, és ennek értelmében másnap, 1961. október 31-én a rendőrség kiürítette a Vörös teret, és lezárta a közeli utakat”
A sötétség leszálltával a hatóságok emberei egy sírgödröt kezdtek ásni a Kremlt körülölelő fal előtti soron. Sztálin testét az üveg szarkofágból egy közönséges koporsóba helyezték, mialatt eltávolították a zubbonyán lévő arany gombokat és váll-lapokat. Koporsóját vastag betonréteg alá temették, majd földet hánytak rá, így gátolva meg a „generalisszimusz feltámadását”.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Peter Robert says:
Mi lett az arany gombokkal?