„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Vjacseszlav Tyihonov, mint Stirlitz A tavasz tizenhét pillanat című filmsorozatban
Fotó:EUROPRESS//Sputnik/AFP
1973. augusztus 11-én kihaltak a Szovjetunió városai, falvai. Az áramfogyasztás észrevehetően megugrott. A házak, lakások ablakaiban kékes fény rebegett. Az alvilág felfüggesztette tevékenységét. Az alkoholista férjurak felhagytak kedvenc foglalatosságukkal, a feleségek és a gyerkőcök nem zokogtak. Jurij Andropov a KGB főnöke elégedetten dörzsölgette a tenyerét. Leonyid Brezsnyev örömmel tapasztalta a televízióban sugárzott műsor mozgósító erejét. Még a pangás időszaka is lefékeződött egy időre. Ez a természeti, de egyáltalán nem természetes esemény 12 héten át ismétlődött.
Ha most lenne a 12 részes filmsorozat bemutatója, feltehetően kevesebben figyelnének fel rá. Hisz szappanoperából van éppen elég. Lett légyen az amerikai, török vagy éppenséggel mexikói gyártású. Nekünk sem kell szégyenkeznünk, hiszen az akkortájt még egyetlen királyi televízió is megörvendeztetett bennünket hasonló sorozattal.
„Mi volt mégis, ami a képernyőhöz ragasztotta a nézőket, s nemcsak Oroszhonban?”
A történet, amelyet a legjelesebb orosz politikai regény és krimi író, Julian Szemjonov vetett papírra, szokatlan módon szólt a II. világháborúról, melyről évtizedeken keresztül keleten és nyugaton szinte azonos stílusban és patetikus felütéssel születtek filmek. Tömeges hősiesség és diadal a gonosz felett. Csak rossz és csak nemes lelkű hősök. Ilyen volt a szovjet-német-lengyel-olasz-jugoszláv koprodukcióban készült monumentális filmsorozat, a „Felszabadítás”, vagy „A halál 50 órája” hollywoodi produkció.
„Az azóta készült filmalkotások már megpróbálták emberközelbe hozni a világégést, ám ekkora közönségsikert egyetlen új vállalkozás sem ért el”
Miről is szól a történet? 1945 tavasza, Berlin. A német hírszerzés magasrangú tisztje Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer (ezredes) átéli az összeomlást. Ami neki győzelem, mert valójában Makszim Makszimovics Iszajev ő, a szovjet hírszerzés ezredese. És közben értékes információkat szerez, és továbbít a központnak a német-amerikai titkos fegyverszüneti tárgyalásokról.
A sztori szerzője Julian Szemjonov, a kiváló oknyomozó újságíró éveket töltött tudósítóként Németországban. Interjút készített az addig a sajtó elől rejtőzködő Otto Skorzenyvel, szóra bírta Hitler kedvenc építészét, Albert Speert, és még egy igazi náci nagyágyúból, Karl Friedrich Otto Wolffból is kisajtolt egy interjút, aki mint SS tábornok német részről az amerikaiakkal folytatott titkos béketárgyalásokat vezette. Szemjonov 1959-ben megjelent emlékirataiból ismerte Walter Friedrich Schellenberg (1910–1952) a német katonai hírszerzés vezetője életét is, aki ezt a posztot a Wilhelm Canaris után vette át. Canarist a Hitler elleni összeesküvésben való részvétellel vádolták, és kivégezték.
„Folyik a macska-egér harc a furfangos kém és a nem kevésbé fifikás SS-tisztek között. Bőven jut belőlük mind a 12 részre”
Mint minden kémtörténetben, a nézőt leginkább az izgatja, valóban létezett-e a feladatát minden viszontagságon át teljesítő hős. Híres szovjet felderítő volt bőven, s könyvek, filmek is születtek róluk. Richard Sorge a második világháború idején magát német újságírói legendával leplezve Japánban kémkedett a Szovjetunió számára. A szovjet hírszerzők közül talán a leghíresebb a lelőtt U-2-es kémrepülő pilótájáért, Francis Gary Powersért cserébe szabadon engedett Rudolf Ivanovics Abel, eredeti nevén Viljam “Willie” Genrihovics Fiser volt.
Nekünk, magyaroknak sem kell szégyenkeznünk, mert volt magyar is a II. világháború kiemelkedő hírszerzői között, a földrajztudós, térképész, egyetemi tanár Radó Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Ő az 1920-as évektől a szovjet katonai hírszerzés ügynöke, majd hivatásos tisztje volt, és 1936-45 között értékes felderítő tevékenységet folytatott Svájcban. Közben hírszerzői hálózatot épített ki Németországban, melynek magasrangú tisztek, állami tisztviselők is tagjai voltak. Életének erről az időszakáról „Dóra jelenti” címen könyvet is írt, amelyet 17 nyelvre lefordítottak. Igaz, ő inkább az intellektuális hírszerzést űzte, értékes információkhoz jutott. Tevékenysége nem volt túl látványos és filmszerű, de legalább annyi veszéllyel járt, mint a lélegzetelállító kém akciók.
Szép-szép, mondaná erre a tisztelt olvasó, de ezek a derék hírszerzők nem az események sűrűjében, a fasiszta Németországban tevékenykedtek. S nem vettek részt észveszejtően izgalmas, életüket kockáztató kalandokban, mint a film rokonszenves hőse.
„Egyes szakértők véleménye szerint ilyen szintű és kiterjedésű munkát nehéz elképzelni a kémelhárítás szempontjából mesterien felkészült hitleri Németországban”
Van más körülmény is, ami gátolja a Stirlitz-prototípusok kiderítését. Nyilván sokan sejtik, hogy a hírszerzés olyan hivatás, melynek titkai nem évülnek el. Könnyen lehetséges, hogy sokak személye még haláluk után is fedve maradt, mivel az általuk kiépített hálózat jelenleg is működik. A szovjet katonai hírszerzésnek a náci Németországhoz köthető ügynökhálózatából jelenleg nem áll rendelkezésünkre olyan személy, aki mint típus köthető lenne a legendás ezredeshez. Julian Szemjonov feltehetően több személyből gyúrta össze Stirlitzet. S adatokhoz csak olyanokról juthatott, akik már nem voltak operatív szempontból értékesek, magyarán, akik lebuktak, vagy akiket visszahívtak. Gondot okoz a szovjet felderítők sorsának felgöngyölítésében a sztálini korszak bizalmatlansága. Sokukat hazatérésükkor gyanakvással fogadtak, kémként megvádoltak, s életüket táborban végezték.
„Ennek ellenére történészek találtak több Stirlitzéhez fogható tevékenységet folytató személyt. Willy Lehmann, operatív nevén Breutenbach SS-Hauptsturmführer nagyjából ugyanazt csinálta, mint Stirlitz, csak évekkel korábban. Sikerült széles körű hálózatot kiépítenie, de lebukott. Lelepleződését az okozta, ami Stirlitz gondjait is növelte, a hozzá küldött rádiós nyomán bukkant rá a Gestapo, göngyölítette fel hálózatát, s végezte ki a csoport tagjait 1942 végén”
Lehetséges, hogy Jan Csernyak alakját is belegyúrta Julian Szemjonov Iszajev ezredes figurájába. Csernyak 1941-től, mint hálózatot működtető rezidens dolgozott Berlinben. Tőle kapott a szovjet hadvezetés hiteles, ám sajnos figyelembe nem vett információt a Barbarossa-tervről. Ő jelezte a német hadvezetés terveit a kurszki ütközetről, amit a szovjet tábornokok már bölcsen figyelembe vettek s így nagy szerepe volt a németek összeomlását végképp megpecsételő összecsapás győztes megvívásában. Csernyak hálózatának magas rangú tisztek és jeles személyiségek, mai névvel celebek is tagjai voltak. Így a népszerű magyar színésznő Rökk Marika. Ugyancsak a csoporthoz kötődött Olga Csehova, a világhírű orosz író Anton Csehov unokaöccsének felesége. Mint színésznő hatalmas karriert futott be Németországban. A Führer rajongott érte, születésnapjára bonbonokat küldött. Kettős életéről csak a háború végeztével szereztek tudomást.
„Nem köthető tehát egy konkrét személyhez Stirlitz, aki a nézők szemében valóban létezett hősként él még ma is. Nagy szerepe volt ebben az őt alakító Vjacseszlav Tyihonovnak, aki többek között a „Háború és béke” Andrej Bolkonszkijaként is beírta magát a szovjet filmművészet történetébe”
De a film többi szereplője is alaposan kitett magáért, a színészként és rendezőként is nagyszerű Oleg Tabakov, vagy az ugyancsak a „Háború és békében” Anatolij Kulagin szerepében tehetségét és férfias charmját megmutató Vaszilij Lanovoj.
Mindenképpen hozzájárult a film sikeréhez az, hogy a rendezőnő Tatyjana Lioznova szakított a korábbi szovjet háborús filmek gyakorlatával, és a német tiszteket nem egysíkúan, fekete-fehéren ostobának és elvetemült gonosznak mutatta be.
A tévéfilm sorozatot egyébként eredetileg 1973-ban a Győzelem napján akarták bemutatni, ám Leonyid Brezsnyev ekkor látogatott az NSZK-ba, s tekintettel a házigazdákra, és a kialakult jó viszonyra Willy Brandttal, jobbnak látták, ha a premiert későbbi időpontra, augusztusra teszik át. Magyarországra A tavasz 17 pillanata egy évvel később ősszel, 1974 októberében érkezett meg.
„Nincsen rózsa tövis, na meg rendszerváltás irigykedés nélkül. Egyes bírálók úgy vélték, hogy a hitleri Németország filmben bemutatott belső viszonyai jobban hasonlítanak a sztálini személyi kultusz időszakára, mint a nácik végnapjaira. Történészek górcső alá vették a 12 részes sorozatot, és számos történelmietlen momentumot fedeztek fel benne”
Gond volt az egyenruhákkal. A Reich határát soha nem őrizték a Wehrmacht katonái, a német határőrség más egyenruhát viselt. Az SS tisztek 1945 tavaszán fekete egyenruhában díszelegnek, amikor ezt már 1939-ben kivonták a használatból. Igaz, a színnek dramaturgiai szerepe van. Jóllehet nem voltak zsenik, de a film szerint a hitleri vezetők többsége csak középszintű végzettséggel rendelkezett, ami nem felel meg a történelmi valóságnak. Sajnos képzettek voltak, és nemcsak a gazemberségben. Gubanc volt az alá és fölérendeltségi viszonyokkal, a rendfokozatokkal. A nézőt ez azonban mit sem izgatta, a körmét rágva szurkolt Stirlitz, alias Vjacseszlav Tyihonovnak.
„Az 1980-as években színesre váltott a világ, így kiszínezték „A tavasz 17 pillanatát” is, nem túl sikeresen. Ráadásul egyes helyeken át is szerkesztették. Vjacseszlav Tyihonov kerek-perec kijelentette, ez nem az a film, amiben ő játszott”
Az igazi népszerűség fokmérője, ha viccek is születnek rólad. S az sem baj, ha finoman ironizálnak a gyarlóságaidon. A Stirlitz-anekdotákból kötetre valót lehet összegyűjteni. Leggyakrabban az agyafúrt szovjet hírszerző, és nem kevésbé agyafúrt főnöke, Müller, a Gestapo vezetője szerepel bennük. Csak néhány a sok százból:
Borman emberei blokkolták az épület összes kijáratát. Stirlitz a bejáraton ment ki.
♦
Hitler felhívja Sztálint: „Sztálin, az emberei nem vittek el titkos iratokat a páncélszekrényemből?”
„Rögtön tisztázom.”
Sztálin felhívja Stirlitzet:
„Stirlitz, maga vett ki titkos iratokat Hitler páncélszekrényéből?”
„Így igaz, Sztálin elvtárs.”
„Akkor tegye vissza őket, az emberek idegesek.”
♦
Doktor Pleisner ötödször ugrott ki az ablakon. A méreg nem hatott.
♦
Stirlitz berúgta az ajtót és lábujjhegyen odalopakodott Müllerhez.
♦
„Mennyi kétszer kettő?” – kérdezte Müller.
Stirlitz elgondolkodott. Természetesen tudta, hogy mennyi kétszer kettő, ezt nemrég közölték a központból, azonban azt nem tudta, tud-e erről Müller. És ha tud, kitől tudja. Talán Kaltenbrunnertől? Tehát a tárgyalások Dullesszal zsákutcába jutottak.
♦
Stirlitz, ha nem fizeti ki a villanyszámlát, kikapcsoljuk a rádióját.
♦
Stirlitz belépett a szobába s meglátta Müllert az asztalnál, Bugyonnij-sapkában, balalajkával a kezében.
„Bizony Stirlitz, – jegyezte meg búskomoran Müller. – Nem maga az egyetlen, akinek honvágya van.”
A filmsorozat részei itt tekinthetők meg:
1.rész
https://www.youtube.com/watch?v=ZXPfInb6NFo
2.rész
https://www.youtube.com/watch?v=Hg6Eb1FgBrg
3.rész
https://www.youtube.com/watch?v=a_T-9W6Ent8
4.rész
https://www.youtube.com/watch?v=dEsn6kPlZgg
5.rész
https://www.youtube.com/watch?v=pb3iFEsiFog
6.rész
https://www.youtube.com/watch?v=ZZCd3xJaHdE
7.rész
https://www.youtube.com/results?search_query=a+tavasz+tizenhét+pillanata+7.rész
8.rész
https://www.youtube.com/watch?v=F3yX-UZGBB8
9.rész
https://www.youtube.com/watch?v=aEYZ9HABDtA
10.rész
https://www.youtube.com/watch?v=fhRFqsFc_XE
11.rész
https://www.youtube.com/watch?v=jn04qSjexZU
12.rész
https://www.youtube.com/watch?v=o1z7k3g1kxA
A film főcímdala
Robert Rozsgyesztvenszkij:
A pillanat
Мгновения
(A tavasz tizenhét pillanata c. tévésorozat főcímdala –
Zenéjét szerezte Mihail Tarivergyijev)
A pillanat korántse korcs idő,
Ha elkövetkezik, megérted, azt hiszem,
A homlokunk előtt süvít el ő,
A sors a pillanat hevével így üzen.
A prés alatt egy évbe összeáll,
A prés alatt az évek összeállanak,
És néha nem tudom magam se már,
Hol itt a bölcs, vagy épp a gyáva pillanat.
A pillanatnak arca van, saját,
A kondulása oly egyéni gondolat,
Ez itt teríti rút gyalázatát,
Az ott halált, de hősi névvel osztogat.
A pillanat-gomoly esőt szitál,
Az égi víz lehull a földre: nyelje el,
S az ember oly soká csak arra vár,
Mikor köszönt be pillanatja: Tettre fel!
Az átható lesz ám, akár a korty,
A cseppnyi víz, ha rekkenő a nyári nap –
Amúgy a lényeg az, hogy értsd a kort,
És tedd a dolgodat, ha jött a pillanat.
A pillanat korántse korcs idő,
Ha elkövetkezik, megérted, azt hiszem,
A homlokunk előtt süvít el ő,
A sors a pillanat hevével így üzen,
Mert így üzen…
Fordította Marosi Lajos, 2015. március 14.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
