Kezdőlap » Gazdaság » Politikai nyomásra épül a horvát LNG-terminál

Politikai nyomásra épül a horvát LNG-terminál

Zágráb a szerény külföldi érdeklődés és a finanszírozás kérdésessége ellenére is kénytelen lesz megépíteni a krki cseppfolyósgáz-lefejtőt

A szerény érdeklődés – egyelőre csak néhány magyar céget érdekel – ellenére megépül a Krk szigete mellé tervezett horvát LNG-terminál. Az úszó terminál használatára eddig beérkezett alacsony számú ajánlat ugyan kétségeket vet fel a beruházás életképességét illetően, azonban magasabb érdekek láthatóan felülírják a gazdasági, pénzügyi szempontokat. Ezek a magasabb érdekek pedig politikaiak. Az Európai Unió és az Egyesült Államok komoly nyomást gyakorolnak a horvát kormányra, így az aligha tud kifarolni a kérdések sorát felvető építésből.

Mint Tomislav Coric energiaminiszter a parlamentben egy interpellációra válaszolva elmondta, a szerény erdeklődés ellenére is megépíti Horvátország a már tíz éve tervezett észak-adriai úszó LNG-terminált. A Reuters tudósítása szerint a miniszter kiemelte, hogy  olyan, Horvátország számára stratégiai projektről van szó, amely nemcsak országa, de számos más állam energiaellátásának diverzifikálását is szolgálja, és az Európai Unió vonatkozó terveinek is a részét képezi. Brüsszel politikai megfontolásból az orosz energiafüggőséget akarja csökkenteni, míg

„Washington egyrészt szintén geopolitikai célokat követve szorítaná ki az orosz gázt az európai piacról, másrészt ezzel megtisztítaná a terepet saját, a vezetékes gáznál jóval drágább cseppfolyósított gáza előtt”

A horvát lapok immár évek óta vissza-visszatérően írnak arról, hogy a tervezett terminál környezetében élők, a reégió vezetői, társadalmi szervezetek és egyes politikai pártok is tiltakoznak az építés ellen. Bár a beruházás így is súlyos károkat okozna a környezetben, a helyi vezetés végül beleegyezne abba, hogy a terminált a partra építsék. Ezt a verziót erősítette az EU által 2016-ban fizetett tanulmány is, emellett nem véletlen az sem, hogy az Egyesült Államok a Mexikói-öbölben a partoktól 50 mérföldre épít négy úszó terminált, míg itt a szárazföld közelében lenne a lefejtő. A horvát kormány azonban a helyiek megkerülésével is megépítené Krk szigeténél az olcsóbb, úszó terminált.

Tegyük hozzá, a rá nehezedő nyomás miatt már egyre kisebb a mozgástere. A terminált részben az Európai Unió finanszírozza. A beruházás becsült 250 millió eurós költségéhez mintegy 120 millió euróval járul hozzá. Brüsszel elkötelezettsége egyértelmű, de egymásnak adják a kilincset Zágrábban a lobbizó amerikai diplomaták is. Figyelemre méltó, hogy a projekt megvalósulásához inkább tanácsokkal járulnának hozzá, pénzügyi támogatást nem ígérnek. A projekt rentábilitása szóba sem kerül.

Az uniós támogatáson felül fennmaradó részt a korábbi tervek szerint piaci forrásokból kellene előteremteni, ám az évi 2,5 milliárd köbméteres kapacitásnak mindössze az ötödére, 0,52 milliárd köbméterre érkeztek be ajánlatok a kereskedők részéről. A Portfoliónak a Reutersre hivatkozó információi szerint az érdeklődes visszafogottságára tekintettel a terminál kapacitásainak előzetes lefoglalását célzó Open Season eljárás lezárását korábban több alkalommal el kellett halasztani. A már idézett Tomislav Coric új határidőt nem jelentett be, azt azonban elmondta, néhány magyar cég is a terminálhasználatra vonatkozó szándéknyilatkozatot fogalmazott meg. Így aztán a terminál finanszírozása meglehetősen homályos, s nem teljesen világos, hogyan kezdődhet így meg 2021 elején a próbaüzem.

„A magyar érdekeltséget a kormány is visszaterően jelzi, a Népszava pedig még decemberben értesülésekre hivatkozva azt írta, a magyar kormány előrehaladott tárgyalásokat folytat a horvátokkal a Krk-szigetén tervezett gázlefejtő megvásárlásáról. Ez a fentiek fényében, az innen érkező gáz drágasága, valamint a nacionalista színezetet kapott INA-ügy miatt ugyancsak meglepő”

Horvátország a krki LNG-terminállal könnyen úgy járhat, mint 2014-ben Klaipedánál létesített lefejtővel Litvánia. Két éven belül már a cseppfolyósított gáz fedezte a szükségletek felét, a gáz fogyasztói ára pedig az egekbe emelkedett. Vilnius az EU-ban legmagyasabb áron, a vezetékes orosznál 20-30 százalékkal drágábban – 2015-ben azonban a duplájáért – vásárolta a norvég LNG-t. Nem csoda hát, hogy a korábbi hangzatos politikai nyilatkozatok ellenére tavaly már a szükségletek 80 százalékát a csövön érkező orosz gáz fedezte, míg a klaipedai terminál kapacitásának csak a negyedét használták ki.

Ezek után aligha lennénk meglepve, ha Horvátország nem gördítene akadályokat a krki terminál eladása elé, s így állna bosszút Magyarországon az INÁ-ért.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.