//Vukovári királycsinálók
A baloldali Szociáldemokrata Párt (SDP) vezetője, Pedja Grbin feleségével, Altana Ati Hodziccal táncol a párt zágrábi székházában, 2024. április 17-én #moszkvater

Vukovári királycsinálók

MEGOSZTÁS

Bejött a „papírforma” Horvátországban az április 17-én lezajlott a parlamenti választáson. A kormányzó Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) győzött, de nem annyira, hogy jelenlegi szövetségeseivel kormányt alakíthasson, így másokra is szüksége van. Egyelőre azonban még az sem biztos, hogy a Szociáldemokrata Párttal (SDP) az élen nem lesz-e kisebbségi baloldali-liberális kormány.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

A baloldali Szociáldemokrata Párt (SDP) vezetője, Pedja Grbin feleségével, Altana Ati Hodziccal táncol a párt zágrábi székházában, 2024. április 17-én #moszkvater
A baloldali Szociáldemokrata Párt (SDP) vezetője, Pedja Grbin feleségével, Altana Ati Hodziccal táncol a párt zágrábi székházában, 2024. április 17-én
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/AFP

A horvát Demokratikus Közösség (HDZ) 61 mandátumra elegendő szavazatot kapott az április 17-én tartott választáson. Ez valamivel kevesebb, mint 4 évvel ezelőtt, így a HDZ-nek több párt bevonására van szüksége, választási szövetségesein, köztük két liberális párton kívül is ahhoz, hogy megszerezze a kormányalakításhoz még szükséges 15 mandátumot. A baloldal „zászlóshajójának” számító Szociáldemokrata Párt (SDP) a választáson megszerzett voksok révén 42 képviselőt küldhet a parlamentbe.

„Nem jött be a számítása. Sőt, úgy tűnik, hogy a választók egy részét inkább taszította, hogy elnöke, Pedja Grbin <jóvoltából> eldurvult a kampány hangneme, mert túladagolta a  HDZ-re szórt szitkokat”

Azonnali leszámolást, tisztogatást ígért, mint mondta, jön az „Igazság Áradata”, ahogy a választási koalícióját nevezte. Mindennek elrettentő hatását fokozta Zoran Milanović államfő, volt SDP-elnök bekapcsolódása a kampányba, és a párt által meglebegtetett jelöltsége a miniszterelnöki posztra. A politikai szerepvállalás  az elnök részéről alkotmánysértő. Az pedig, hogy államfői minőségben saját magának adjon megbízást kormányalakításra, abszurd.

„Most minden szem a harmadik helyezett, Haza Mozgalomra (DP) szegeződik, hogy megszerzett 14 mandátumával a HDZ, vagy az SDP esélyeit növeli-e a hatalom megszerzésére”

A délszláv háborúban legtöbbet szenvedett  város, Vukovár polgármestere, Ivan Penava által vezetett párt ugyan jobboldali, s mint ilyen a HDZ-hez áll közel, de egyelőre tartózkodóan nyilatkozik arról, hogy kivel lát nagyobb esélyt a megegyezésre. Azt hangoztatja, hogy mindkét opció felé nyitott, beleértve az új választásokat is. Jó oka van rá, hiszen olyan feltételeket támaszt a lehetséges koalíciós partnerekkel szemben, amelyeknek teljesítése nehéz. Így például nem hajlandó együttműködni a Független Demokratikus Szerb Párttal (SDSS). Penava a TV Híradóban kifejtette, nem a horvátországi szerbek ellen van kifogása, hanem az SDSS és elnöke, Milorad Pupovac, valamint lapjának finanszírozása ellen, amely horvát állampénzen terjeszti az ellenséges propagandát. Követeli továbbá az Isztambuli Konvenció ratifikálásának visszavonását.

„A HDZ számára mindkettő kemény dió”

Az eddigi gyakorlat szerint a nemzeti kisebbségek a HDZ-t támogatták, összesen 8 képviselői mandátumukkal, amelybe a szerb kisebbség 3 mandátuma is beletartozik. Pupovac mindannyiuk nevében bejelentette, a nemzeti kisebbségek képviselői – köztük a magyaroké, Jankovics Róbert – akár a bal-, akár a jobboldali opció mellett döntenek, együtt maradnak. Nem akarják, hogy egyeseket jó, míg másokat rossz kisebbségnek bélyegezzenek. Azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy ne legyenek benne a kormányban. Ami az Isztambuli Konvenciót illeti – amelyet  egyébként Zoran Milanović SDP-s kormánya parafált, és Andrej Plenković HDZ-s kormánya ratifikált -, Plenković már tájékoztatta a DP-t, hogy kihátrálni belőle lehetetlenség. Részéről ez érthető is, hiszen eddig is sok pénzt szerzett különböző brüsszeli kasszákból, és további nagy összegekben reménykedik.

„A DP már megkezdte a tárgyalást az SDP-vel is, erről egyelőre csak annyi szivárgott ki, hogy barátságos légkörben zajlott. A DP kegyeiért a választáson negyedik helyen végzett, magát előszeretettel jobboldalinak minősítő, de ambivalens viselkedésű párt, a Híd (Most) is verseng”

A kampány idején a Híd még elzárkózott attól, hogy az SDP-vel összeálljon, most azonban egy HDZ-ellenes koalíció összekovácsolásán fáradozik. Az  elképzelhetetlen az SDP nélkül. Ebbe hívogatja a DP-t is, amelynek közeledését a választás előtt szintén elutasította. A számtan azonban nem jön ki, az összes baloldali-liberális orientációjú pártnak együttvéve sem lenne annyi mandátuma, mint az SDP-nek és választási szövetségeseinek egyedül, a HDZ-ről nem is beszélve. A DP a baloldali-zöld Tudjuk! (Možemo!) elnevezésű politikai formációval is kizárja az együttműködést. Annak 10 mandátuma nélkül a HDZ-ellenes koalíció pedig már csak vágyálomnak nevezhető.

„Az SDP elállt attól az ötlettől, hogy Milanović legyen a kormányfő-jelöltje, mert – mint Grbin mondta – nem várhatja el tőle, hogy lemondjon az elnöki posztról, miközben nincs meg a parlamenti többség miniszterelnöki kinevezéséhez”

Most a Tudjuk!-kal kórusban az új összetételű  parlament mielőbbi megalakulását sürgeti. Addig is, amíg feláll az új kormány, a parlament elindíthatja  az „gazság Áradatát”, így visszavonhatja például a főállamügyész kinevezését. A HDZ-nek tetsző Ivan Turudić ugyanis még nem foglalta el a hivatalát. Hatályon kívül helyezheti a Büntető Törvénykönyv „Lex AP”-nek (értsd: Andrej Plenković törvénye) titulált módosítását, amely bünteti a bizalmas információk kiszivárogtatását a sajtónak, valamint a választási törvény módosítását. Vagyis, egyfajta „parlamenti” kormányként működne, döntéseit pedig Milanović, aki az ősszel esedékes elnökválasztásig hivatalban marad, szentesítené.

A parlamenti küszöböt átlépte még két regionális párt, az „ Észak” (Sjever) szövetség és az Isztriai Demokratikus Gyűlés (IDS) 2-2, és a főként vállalkozókat képviselő Fókusz (Fokus) egy mandátummal. Mindannyian egy baloldali kormány mellett tették le a garast. A pártok többsége – az SDP és a Tudjuk! kivételével – stabil kormányt szeretne, legalábbis ezt hangoztatja.  A DP nélkül azonban sem stabil kormány, sem az áhított parlamenti többség nem jön össze. Abban viszont a HDZ-hez húzók mellett jócskán akadnak olyanok is, akik komolyan vették Penava HDZ-ellenes kirohanásait, és egy ilyen frigy nem tetszene nekik.

„Mi lehet a kiút ebből a bonyolult helyzetből?”

Ha a DP tagságának a HDZ iránt kevésbé barátságos részével is sikerül elfogadtatni a vele kötendő koalíciót, viszonylag stabil kormányzás jöhetne, persze folyamatos ellenszélben, ahogy eddig is volt. A kisebbik rossz, ha a DP kissé jobbra tolja a HDZ-t is, a nagyobbik, ha a DP szétesik, és a horvát nacionalisták keresnek maguknak egy még radikálisabb politikai erőt. Ellenben ha nem, állandósulhat a káosz. Az esetleges kisebbségi kormányt alkotó baloldali-liberális pártok közötti egyetlen közös pont – a reváns vágy a HDZ-vel szemben – kevés a kormányzáshoz. Egy ilyen helyzet kialakulásának a tágabb környezetre is van negatív hatása.

„A belső instabilitás más délszláv utódállamokban is megfigyelhető, nota bene még Szlovéniában is. Természetes reakcióként a világban egyeduralomra törő  globalista erőkkel szemben erősödik a nacionalizmus, és a Balkánon ezzel együtt járó <nagyállami> elképzelések”

A kizárólag a maga nagyhatalmi pozíciójának megőrzésére koncentráló Egyesült Államok már csak két államra figyel, Szerbiára és Albániára. Az előbbivel szemben azért „elnéző”, mert el akarja távolítani Oroszországtól. Az utóbbiban egy új, orosz barátságra nem hajlamos szövetségest lát a Dél-Adrián.  Mindkettő él a lehetőséggel, hogy szabad kezet kapott, és minden utódállamban elterjedt kisebbségein keresztül érvényesíti befolyását a belpolitikában. Egyes nyugat-európai országok (mint például Nagy-Britannia és Franciaország) számításaiba szintén belefér, hogy a Balkánon újra a 1990-es évek témái, mint például a szerbség körkörös fenyegetettsége uralkodjanak, amitől megrendül az egyes államok belső stabilitása, romlanak az államközi kapcsolatok, és ami egyszer már véres háborúhoz vezetett. A helyzet komolyságát mutatták tavaly a koszovói Banjskában történtek, a Főképviselői Hivatal tekintélyének teljes eróziója Bosznia-Hercegovinában, vagy az előkészületek a  „szerb feltámadás” nagygyűlésére idén májusban.

Ami pedig Horvátországban látszik, az az, hogy mind Penavának, mind pedig Plenkovićnak nagy kompromisszum készségre és taktikai érzékre lesz szüksége a megegyezéshez, és – legkivált a DP esetében –  annak elfogadtatásához a pártban.

MEGOSZTÁS