„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A jelenleg kvázi csúcstartóként számon tartott orosz Sz-400 légvédelmi rendszerhez tartozó, elviekben 400 kilométeres hatótávolságú 40N6 elfogó rakéta is csak a légtérellenőrző repülőgépek által biztosított kiegészítő külső rásegítéssel tudja kihasználni a radarhorizonton túli elfogás lehetőségét”
Fotó:fishki.net
A hivatalos orosz narratíva szerint nagy valószínűséggel műszaki meghibásodás vagy a H-22 rakéták nem megfelelő indítása kapcsán a hajtóművekbe kerülő égési gázok okozhatták a balesetet. Utóbbi következtében gyulladhatott ki az egyik hajtómű és tolóerő hiányában a gép átesve irányíthatatlanná vált. Az incidensről felvétel is készült, ahol jól kivehetően látható ahogy a gép egy irányíthatatlan lapos dugóhúzóban zuhan a föld felé, kigyulladt hajtóművel.
A balesetről készült videó
„Természetesen szokásához híven az ukrán katonai felderítés mint mindig, most sem volt rest azonnal magára vállalni a gép lelövését”
Utóbbira aztán a jereváni rádió modern megfelelőjeként üzemelő brit hírszerzés megkérdőjelezhető jellegű közleménye még rá is kontrázott egyet. Ám számos probléma mutatkozik az állítólagos ukrán lelövés elméletével. Egyik oldalról a baleset helyszínétől mérve a legközelebbi ukrán ellenőrzésű szektor is majdnem 400 kilométerre található és nem áll rendelkezésre Kijev eszköztárában olyan légvédelmi rendszer, amely le tudná fedni ezen távolságot.
A lezuhanás helye és a legközelebbi ukrán ellenőrzésű szektor közti távolság
Forrás:Yandex
Arról nem beszélve, hogy a Föld görbülete miatt egy szárazföldi telepítésű légvédelmi rendszer tűzvezető radarja nem is lenne képes rálátni célpontjára, mivel az ilyen távolságban elérhető radarhorizont túlságosan magasan van a repülőgépek által használt légkörben történő – legfeljebb 10-12 km – elfogáshoz.
„A jelenleg kvázi csúcstartóként számon tartott orosz Sz-400 légvédelmi rendszerhez tartozó, elviekben 400 kilométeres hatótávolságú 40N6 elfogó rakéta is csak a légtérellenőrző repülőgépek által biztosított kiegészítő külső rásegítéssel tudja kihasználni a radarhorizonton túli elfogás lehetőségét”
Mindez a gyakorlatban úgy zajlik, hogy miután a Föld görbülete korlátozza a földi telepítésű radarok maximális pásztázási távolságát – azaz meddig látnak el –, így kihasználva a hálózat alapú hadviselés adta lehetőségeket, a rakéta rávezetését menet közben veszi át a légtérellenőrző repülőgép – A-50 – és az általa biztosított adatok alapján történik a célravezetés. Ehhez viszont ismételten csak szükség van a megfelelő adatkapcsolati hálóra, légtérellenőrzőkre és az ezekkel kompatibilis ultra nagy hatótávolságú kinematikai jellemzőkkel bíró légvédelmi rakétára.
A 40N6E elfogó rakéta radarhorizonton túli célravezetését bemutató ábra
Forrás:Telegram
De tegyük fel, az ukrán mérnököknek nyugati segítséggel valahogyan mégis csak sikerült felülírniuk a fizika, valamint a geometria törvényeit és olyan légvédelmi rakétát fejlesztettek ki, amely saját erőből képes a radarhorizonton túli elfogásra. Vagy épp ellenkezőleg, a Fekete-tenger felett őrjáratozó nyugati légtérellenőrző repülőgépek biztosították a rávezetéshez szükséges telemetriai adatokat.
„Az ukrán katonai hírszerzés vezetője, Kirillo Budanov szerint az állítólagos lelövéshez egy átalakított Sz-200 légvédelmi rendszerhez tartozó 5V28 típusú elfogó rakétát használt az ukrán fél”
Bár Kijev bizonyítékokat erre továbbra sem szolgáltatott, akárcsak az év elején szintén állítólagosan lelőtt A-50 légtérellenőrzők esetében. Minden esetre a mintegy 8 tonna tömegű 5V28 típusú elfogó rakéták estében maximális hatótávolságként 300 kilométer van megadva.
5V28 elfogó rakéta indítóálláson
Forrás:Wikipedia/Vitalij Kuzmin
Számoljunk hát akkor egy módosított rávezetéssel bíró modernizált 5V28M típusú elfogó rakétával, amely valamilyen módon képes volt nem csupán elérni a Sztavropoli területet az ukrán hátországból, de eközben még be is fogta az említett orosz bombázót. Ugyanis az ilyen fix indítóállással rendelkező légvédelmi rendszereket Kijev biztosan nem a front közvetlen közelében fogja tárolni. Utóbbinál viszont minimum 400 kilométeres távolságot kell alapul vegyünk, szemben a Budanov által emlegetett 300-al.
„Ám még mindezek együtt állása idején is felmerül egy jelentős probléma, ami nem más, mint a robbanófej kérdése”
Normál esetben az Sz-200 rendszerhez tartozó 5V28 elfogó rakéta alváltozattól függetlenül egy 217 kilogrammos robbanófejjel bír, amelyet kifejezetten nagy méretű kiemelt célpontok, mint légtérellenőrzők vagy tankergépek ellen fejlesztettek ki a biztos megsemmisítés érdekében.
Az 5B14S típusú robbanófej
Forrás:topwar.ru
Egy 200+ kilogrammos robbanófej elműködése viszont nem olyan sérüléseket okoz, mint amit az esetről készült videón láthattunk. Ha egy ilyen robbanófej működésbe lép, az mindenképpen jelentős károkat okozva darabokat szakított volna ki a szárnyaktól kezdve a farokrészen és hajtóművön át a törzsig a gép egészéből.
Légvédelmi rakéta találatának nyomai egy Szu-25 csatarepülőgépen
Forrás:Telegram
Utóbbiak hiányában pedig nem ilyen lapos dugóhúzószerű zuhanást láttunk volna, hanem egy annál sokkal gyorsabbat, ahol nagy valószínűséggel nem lett volna lehetősége katapultálni a személyzetnek.
„Tegyük fel, hogy az átalakítás során a robbanófejet szintén lecserélték az ukrán mérnökök egy kisebbre, tovább növelve a lehetséges maximális hatótávolságot”
Ám ezzel is van egy probléma. Ugyanis, ha tényleg légvédelmi rakéta találata miatt zuhant volna le a Tu-22M3, akkor a roncsokról készült felvételeken mindenféleképpen kellene repesznyomokat lássunk. A légvédelmi rakéták működési mechanizmusa fejlesztőtől függetlenül hasonló, avagy a célpont közelébe érve egy nagyobb méretű repeszfelhőt képeznek, így növelve a találat valószínűségét. Ez alól egyedül a kinetikus energiát felhasználó közvetlen találattal operáló elfogó rakéták jelentenek kivételt, de azokat viszont nem aerodinamikus, hanem ballisztikus célok elfogására – azaz rakétavédelemre – alkalmazzák.
A repeszképzés módja
Forrás:ct4.ucoz.ru
Viszont a Sztavropoli területen lezuhant Tu-22M3 esetében erről szó sincsen, az elérhető felvételekről minden esetben hiányoznak a jellegzetes légvédelmi rakétákra utaló repesznyomok. Mindezzel nem akarom 100 százalékosan kizárni az esetleges ukrán légvédelmi rakéta lehetőségét a baleset okai közül, ám a fentebb bemutatott információkat figyelembe véve erre minimális esély mutatkozik. Ugyanez igaz a lehetséges baráti tűzre is az orosz légvédelem oldaláról.
„Persze a narratívákon átlépő kritikai gondolkodás is szükségeltetik ahhoz, hogy az ember olyan nyalánkságokat kérdőjelezzen meg az ukrán verzió kapcsán, mint a hatótávolság, rávezetés vagy a robbanófej okozta lehetséges pusztítás mértéke”
Na de akkor mitől kerülhetett a lapos dugóhúzóba a Tu-22M3? Az átesést követően keletkező lapos dugóhúzó kialakulásában az aszimmetrikus tolóerő is jelentős szerepet játszik, amelyhez nem szükséges légvédelmi rakéta találata. Sőt, számos olyan baleset történt már békeidei gyakorlórepülések alkalmával is, amikor a rosszul megválasztott manőver következtében az adott vadászgép átesve lapos dugóhúzóba került.
Az amerikai vadászgépek közül a hajófedélzeti F-14A bizonyos körülmények között hajlamos volt a lapos dugóhúzóra
Másrészt akár a hajtóműbe kerülő idegentest miatt bekövetkező kompresszorrobbanás vagy az instabil üzemnél fellépő pompázsjelenség is okozhatja annak kigyulladását. Egyben ilyenkor szintén jelentősebb károk keletkezhetnek mind a hajtóműben, mind az azt körülvevő hidraulikus rendszerekben és kormányfelületekben. Ezek pedig végső soron a gép lezuhanását eredményezhetik.
A 2011-es moszkvai MAKSz repülőipari kiállítás során pompázst kapott Szu-57 prototípus
Forrás:Wikipedia
„A pompázs során ugyanis a tüzelőanyag egy része nem az égéstérben, hanem a hajtóművet elhagyva gyullad be, egy külső lángcsóvát képezve”
A pompázs következtében felborul a hajtóművek működését lehetővé tevő nyomáskülönbségen alapuló gázdinamika, sőt esetlegesen kisebb belső robbanások is előfordulhatnak a kompresszorfokozatokban. Mindez kihatással lehet az egyéb külső és belső rendszerekre, miközben jobb esetben „csak” tolóerővesztéssel jár, rosszabb esetben viszont a hajtómű leállását is okozhatja. Ehhez megint csak nem kell semmiféle légvédelmi rakéta találata, mint azt számos békeidei baleset is mutatta az elmúlt évtizedekben a civil és katonai repülés területén.
„Ami pedig az ukrán hírszerzés által bizonyítékként közzétett légvédelmi üteg működését bemutató felvételt illeti, annak konkrétan 0 bizonyító ereje van a Tu-22M3 incidenséhez kapcsolódóan”
Semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem mutat arra, hogy egyáltalán rakétaindítás történt, hát még egy Tupoljev bombázóra. A felvétel készülhetett volna akár egy hadgyakorlaton, egy orosz rakéta- és dróntámadás idején vagy végső esetben egy rögtönzött stúdióban is. Szintúgy semmilyen információt nem kapunk az üteg elhelyezkedéséről, az alkalmazott rakéták típusáról, a radarképernyőkről vagy az azokon megjelenő lehetséges célpontokról és távolságukról.
Az állítólagos lelövésről közzétett ukrán videó
A helyzet tisztázása érdekében megjegyezzük azt is, hogy igen, az orosz védelmi minisztérium is közzétesz hasonló videókat. Ám azokat sem lehet mindaddig hitelesnek tartani, amíg vagy a konkrét lelövés/elfogás pillanata nem látszik rajtuk, vagy egyéb módon nem bizonyosodik be az adott eszköz megsemmisítése.
„Milyen szerepet tölt be a Tu-22M3 Ukrajnában és milyen veszteségek érték a típust?”
Harctéri bevetéseit tekintve a Tu-22M bombázó egyes alváltozatai rendre megjárták az afganisztáni, csecsenföldi, grúziai, szíriai és a jelenleg is zajló ukrajnai háborúkat. Előbbiekben főképp bombakamion szerepkört betöltve nagy tömegben hordoztak és indítottak nem irányított – azaz precíziós vezérléssel nem rendelkező – bombafegyverzetet a minimális légvédelemmel rendelkező ellenséges célpontok ellen.
Tu-22M3 szíriai célpontokat bombáz
Utóbbi esetekben ahogy már azt az UMPK siklóbomba készletekkel foglalkozó videónkban is említettük, ezen fegyverzet kiterjedt a vadászgépek/vadászbombázók által korlátozottan hordozható 3000 kilogrammos FAB-3000 bombákra, amelyek részben a mariupoli Azovsztal ostromakor is előkerültek 2022 májusában.
„Ami újdonságként jelent meg az ukrajnai konfliktusban az a H-22 és H-32 rakétacsalád reaktiválása volt, amellyel a <Lelőhetetlen orosz rakéták?> című januári írásunkban már részletesen foglalkoztunk”
Röviden összefoglalva, az említett eredetileg hajó elleni szerepkörbe szánt, részben ballisztikus pályát követő rakéták alkalmasak szárazföldi célpontok elleni csapásmérésre is, méghozzá az ukrán légvédelem hatótávolságán túl, még orosz légtérből indítva. A cirkáló rakétákhoz képest nagyobb robbanófej lehetővé teszi a megnövelt erejű pusztítást az adott célponttal szemben, miközben a hiperszonikus közeli sebesség miatt rendkívül nehéz a H-22 család elfogása.
A H-22/32 rakétacsaláddal a Pergőtűz adásában is foglalkoztunk
Mindeddig elsődlegesen ebben a szerepkörben láthattuk a Tu-22M3 típust megmutatkozni, ám ahogy Moszkva újraindította a 3000 kilogrammos FAB-3000 típusú légibombák gyártását, vélhetően azok hordozása is részben ismét a Tu-22M3-k feladata lesz. Persze már az UMPK precíziós siklóbomba készletekkel ellátva.
„Mindeddig két igazolt harctéri veszteséget szenvedett el a típus története során”
Ezek közül az egyik még a 2008-as grúziai háború idején következett be, amikor a grúz légvédelem sikeresen indított elfogó rakétát egy Tu-22M3 ellen. A másik incidensre 2023 augusztusában került sor, ahol egy földön parkoló példány gyulladt ki a novgorodi Szolci-2 repülőteret ért ukrán dróntámadás következtében. Utóbbit igazán nem is lehetne harctéri veszteségnek elkönyvelni, mivel nem közvetlenül a bevetés során történt, ám miután a bombázó elvesztésével járt érdemes azok közé sorolni.
Az égő Tu-22M3
Forrás:Defence-Blog
Egyúttal 2022 decemberében, a rjazanyi Gyagilevo bázist ért Tu-141 dróntámadás következtében az egyik szintén parkoló Tu-22M3 kisebb sérüléseket szenvedett el a farokrészen, ám azok javíthatónak bizonyultak. Mindezek mellett eddigi karrierje során az összesen legyártott 497 Tu-22M variánsból az áprilisi incidenssel együtt nagyjából 31 példány volt érintett valamilyen balesetben, bár részletes kimutatás e téren csak korlátozottan érhető el.
Ahogy a mellékelt képen is látszik, a támadás során a Tu-22M3 vízszintes vezérsíkja, valamint a jobb hajtóműve sérült meg
Forrás:Telegram
A londoni székhelyű International Institute for Strategic Studies intézet haderőket éves szinten összehasonlító Military Balance nevű kiadványának 2024-es kiadása szerint Oroszország az év elején 57 Tu-22M3 típusú bombázóval rendelkezett, amely az április 19-i incidenst követően 56-ra csökkent.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Érdemes megnézni a cikkben ajánlott videót. https://www.youtube.com/watch?v=JZnqusD4AUo
A nagyfelbontású LED monitorom több generációval modernebb, mint ez a Tu-160 gép. Ez a gép még a volt Szovjetunióban készült, kb. negyven éves, de sokkal komolyabb technikát tartalmaz, mint egy szuper-luxus Mercedes gépkocsi. A légcsatornában kidolgozott karosszéria az áramvonala miatt sem avult el, de a benne lévő elektronika már nagyon régi. Ennek ellenére jogosan retteghetnek tőle a Földön mindenhol. A 2500 km/h sebességgel, és többszáz tonna bombával. Elképesztő rombolást tud végezni még ma is. Elérhetetlen magasságból szórja a halált..
Egy régi emlék: Úgy 1960 körül Apámmal felmentünk a Hármashatár hegyre kirándulni. Ott volt egy II. világháborúban lelőtt amerikai repülőgép szárnya. A fémdarab már régóta hevert ott, és én ugráltam rajta, mint egy matracon. Elképesztően erős és rugalmas volt. Szinte örök életűnek tűnt.
Ez a gép újabb kiadásban, a legkorszerűbb elektronikával egyszerűen fantasztikus, és az ára is ennek megfelelő. Minden ilyen videó arról győz meg engem, hogy a mai technikával már nem szabad háborúzni. Az elviselhetetlen költségek és az elképzelhetetlen pusztítás miatt sem.
A háború addig volt morálisan is elfogadható amíg karddal, lóhátról vívták meg a csatát.
csakafidesz says:
Kedves Konstantin!
Dobálózunk a négyszáz kilométerekkel, és az átlagember el sem tudja képzelni, hogy ez mit is jelent. Nos: Pusztavas mellett van “Magyarország földrajzi középpontja”. (Voltam ott, tényleg van egy díszes kijelölés.) Onnan indítva a határainkat bármelyik irányból megközelítő repülőgép lelőhető egy ilyen rakétával, mielőtt még elérné az országot. Az Sz-400 rendszer egy ilyen kicsi ország esetében egyszerűen használhatatlan, mert mindenképp átesik a szomszédba a rakéta.