Az ukrajnai háború hétvégi eseményei egyértelműen Liszicsanszk elfoglalásáról szóltak, bár utóbbi egyáltalán nem jelenti a háború, vagy akár csak a donbasszi harcok végét. Sőt, a donbasszi események csúcspontja még bőven előttünk van, ám az már biztos, hogy a műveletek nem fognak megállni a népköztársaságok határánál. A háború egyértelműen a harctéren fog eldőlni. Egyúttal Kijev ismét felújította támadásait Belgorod ellen, bár azok inkább a donyecki tüzérségi belövésekre hasonlítva minimális hadászati jelentőséggel bírnak. A francia CAESAR tüzérségi lövegek kapcsán pedig újabb fejlemények kerültek elő, állítólag csupán 120 ezer dollárért sikerült Moszkvának az egyik legmodernebb nyugati típus példányait megszereznie.

Vasárnapra virradóan kiterjedt ukrán rakéta, illetve dróntámadás érte Belgorodot, és a szomszédos Kurszk térségét. Előbbit főképp Tocska-U ballisztikus rakétákkal, addig utóbbit Tupoljev Tu-143 „Rejsz” pilóta nélküli légi járművekkel vette tűz alá Kijev. Míg a drónokat viszonylag könnyen el tudta fogni a telepített légvédelem – miután a magyar, román és horvát légtéren is átrepült Tu-141-hez hasonlóan egy, már a szovjet időkben is elavult rendszerről van szó –, addig ez a Tocska-U rakéták esetében nem teljesen sikerült. Az orosz védelmi minisztérium közlése szerint Ukrajna összesen három ballisztikus rakétát indított, amelyeket bár sikerült elfogni a levegőben, ám egyik roncsai lakott övezetre zuhantak. Az incidensben összesen 40-nél több ház sérült meg – közülük öt teljesen összedőlt –, illetve négy civil szenvedett halálos sebesüléseket. Az áldozatok közül hárman épp a Harkov környéki harcok elől Belgorodba települt ukrajnai menekültek voltak. Kérdés, vajon hogyan hatolhatott át az orosz légvédelmen úgy az ukrán rakéta, hogy előbbi már csak túl későn, a robbanófej leválása után tudta azt elfogni. Orosz haditudósítók elmondása szerint vélhetően az ukrán oldal által kidolgozott sajátos taktika állhat az eset mögött, mikor a személyzet minimális időeltolódással indít el egyszerre két Tocska-U-t. Miután a rakéták pályája lényegében megegyezik, és a köztük lévő távolság minimális, az óvatlan légvédelem szemében mindezt egy célpontként jelenik meg a radaron. Így hiába semmisül meg az egyik rakéta, ha a másik ezáltal képes átcsúszni a védelem vonalán. Az izjumi front mentén rendszeressé vált taktikát a helyi orosz erők már megtanulták kezelni, ám a hátországban települt légvédelmet érthetően mindez meglepetésként érte.

 A becsapódás pillanata Belgorodban

„Vélhetően a támadás egyfajta válaszként érkezett Liszicsanszk és egész Luganszk megye elfoglalására, célja pedig nem volt több, mint a lakosság körében a félelemkeltés”

Bár egyes orosz politikusok részéről ismét elhangzott az ilyen esetekben már sokat ismételt ukrán döntéshozatali központok elleni csapásmérés szükségessége, az mára egyértelműen elcsépeltté vált még a hazai közvélemény szemében is. A határmenti orosz régiók elleni támadások megszüntetéséhez az ukrán nagy hatótávolságú fegyverzet likvidálása mellett a leghatékonyabb megoldást egy 80-100 kilométer széles biztonsági övezet létrehozása jelentené. Ehhez viszont Harkov mellett Szumi és Csernyigov régiókban is fel kéne újítani a harcokat, amelyekre vélhetően jelen helyzetben nem fog sor kerülni.

„A frontok tekintetében Nyikolajev térsége viszonylag nyugodt, Donbasszban Luganszk után Donyeck megye következik és Harkovot pedig ismét megközelítették az orosz erők”

A nyikoljevi front térségét továbbra is tüzérségi párbajokkal kísért helyi jelentőségű pozícióharcok jellemzik. Bár az ukrán oldal rendre próbálkozik diverzáns alakulatok beküldésével az orosz vonalakhoz, illetve Sznyigirevka és Poszad-Pokrovszkoje térségében részleges ellentámadással, azokat az orosz haderő rendre visszaveri. Sőt, épp Natalja Gomenjuk, az ukrán „Dél” parancsnokság sajtószóvivője közölte, minden a herszoni ellenoffenzíváról, és a Herszon közelében tartózkodó ukrán csapatokról szóló média értesülés nem felel meg a valóságnak. A délnyugati fronthoz kapcsolódóan a kivonulást követően az orosz haderő folyamatos légi csapásokat hajt végre a Kígyó-sziget ellen, a fennmaradó eszközpark és infrastruktúra semlegesítése, valamint az esetleges ukrán partraszállás megakadályozása érdekében. Utóbbi esetében hétfőn olyan hírek terjedtek el a médiában, amely szerint Ukrajna felvonta saját zászlaját a szigeten, ám mint utólag kiderült a kommunikáció inkább a hírhedt jereváni rádióra hajazott. Szintén a fentebb említett Natalja Gomenjuk szerint ugyanis korábbi szavait „képletesen kell érteni”, mivel az ukrán csapatok csupán helikopterből dobtak le egy zászlót a szigetre, amelyet a jövőben majd a partra szálló erők húznak fel. Avagy Kijev egyelőre még a legutóbbi jelentésünkben emlegetett Iwo Jima utánérzésű PR akciót sem lépi meg, tartva az esetleges orosz támadástól a sziget ellen.

„Az orosz ellenőrzésű területek integrációja esetében Herszonban a katonai-civil adminisztráció részeként hamarosan teljes értékű kormányzat alakulhat”

Utóbbit Vlagyimir Szaldo, a jelenlegi katonai-civil adminisztráció vezetője jelentette be, miután látogatást tett nála Szergej Jeliszejev. Jeliszejev korábban a kalinyingrádi régió kabinetfőnöki tisztségét töltötte be, illetve 1993 és 2005 között a Szövetségi Biztonsági Szolgálat – FSzB – munkatársa volt, így egyértelműen a szilovik struktúrához közeli személy kerül a helyi kormányzat élére. Egyúttal már maga a lépés is az orosz ellenőrzésű területek további konszolidációját és mélyebb integrációját jelenti, annak érdekében, hogy a népszavazás után immár Oroszország részeként minél egyszerűbb legyen Herszon beillesztése. Illetve azért is fontos a helyi kormányzat kialakítása, mivel gazdasági téren koordinálni kell az ukrán piacról való fokozatos leválást, és egyidejűleg az orosz kapcsolatok felfuttatását.

 Jelentősebb sor az immár rubelben történő nyugdíjfizetés idején. Miután hivatalos fizetőeszközként egyre többeknek keletkezik rubelben bevétele, vélhetően a hrivnya jelentősége már a hivatalosan megszabott határidő előtt minimálisra csökken. Főképp úgy, hogy az átváltás nehezen megoldott.

„A Donbasszban Luganszk után immár csak Donyeck maradt hátra”

Vasárnapra a fennmaradó ukrán csapatok kimenekülésével – vagy fogságba esésével – teljes mértékben orosz-luganszki ellenőrzés alá került Liszicsanszk, míg Luganszk megye területéről július 3-ra szorult ki teljes mértékben Kijev. Belogorovka elfoglalásával nyolc évnyi harc végére tett pontot az orosz haderő Lugasznkban, ám az ukrajnai háborúnak még közel sincs vége. Ráadásul az esetleg hátramaradó ukrán csapatok még tanúsíthatnak sporadikus ellenállást, így vélhetően a nemrég elfoglalt területek tényleges megtisztítása pár napot mindenképpen igénybe vesz.

„Na de hogyan tovább Liszicsanszk után?”

Luganszk elfoglalását követően a donbasszi műveletek esetében egyértelműen a Donyecki Népköztársaság területének megtisztítása következik, bár a kérdés inkább az vajon melyik lehetséges útvonalon fog haladni. A szomszédos területtel szemben itt ugyanis jelentősen nagyobb és magasabb harcértékű ukrán haderő állomásozik, sőt a védelmi vonalak is jóval kiterjedtebbek. Jelenleg Kijev a védelmet a Szeverszk-Szoledar-Artyemovszk/Bahmut-Toreck vonal mentén igyekszik stabilizálni. Viszont ahogy annak legutóbbi jelentésünkben hangot adtunk, az orosz haderő Liszicsanszk után egyből Szeverszk ellen fordult, hogy az ukrán hadvezetésnek ne legyen lehetősége újjászerveznie saját csapatait. Ellenben a donyecki szakadár parancsnokság némileg korán jelentette be a szeverszki harcok kezdetét, mivel az orosz csapatoknak előtte még el kell foglalniuk a szomszédos Grigorovka és Szerebjanka településeket, illetve át kell törniük Verhnyekamenszkoje és Szpornoje megerősített állásain. Viszont amennyiben a Szeverszk-Artyemovszk szakasz elesik, ukrán oldalról még mindig ott van az annál is erősebb Szlavjanszk-Kramatorszk-Druzsovka-Konsztantyinovka-Avgyejevka vonal, aminek áttörése jelentheti a donbasszi harcok csúcspontját.

 A Rybar Telegram csatorna videója a Artyemovszk/Bahmut jelentőségéről, illetve a lehetséges harcokról. Mint látszik, a Donbassz a nyolc év háború ideje alatt a világ leginkább megerősített térségévé vált.

„Viszont a szakadár alakulatok nem fognak megállni a Donbassz határánál”

Ahogy azt Gyenisz Pusilin, Donyeck szakadár vezetője is elmondta, a donbasszi harcok nem fognak véget érni az adminisztratív határok elérésével, hisz a környező területekről az ukrán haderő még könnyen tudja a népköztársaságok területét támadni. Hasonlót, ám az előbbinél némileg konkrétabbat közölt a Luganszki Népi Milícia vasárnapi nyilatkozata is. A közlemény szerint ugyanis Luganszk biztonságának szavatolása érdekében a helyi egységeknek nemcsak a Donyecki Népköztársaság megtisztítását kell segíteniük, hanem optimális esetben mintegy 300 kilométerrel visszaszorítani az ukrán csapatokat. Liszicsanszk esetében például ez azt jelentené, hogy az orosz ellenőrzésű terület a Dnyeper folyó túlpartjától egészen majdnem Szumiig és Poltaváig tartana, magába foglalva Harkovot, Zaporozsjét és Dnyepropetrovszkot. Avagy ismét a Harkov-Kisinyov/Harkov-Umany vonal az, ami a végső orosz stratégiai cél lehet.

„Egyúttal valószínűtlen az is, hogy Oroszország leállítaná a háborút Donbassz elfoglalását követően”

Mivel így legfeljebb egy – amúgy a nyugat-európai államok által preferált – Minszk-3-t tudna elérni. Ez pedig maximum csak időlegesen fagyasztaná be a harcokat, időt adva Ukrajnának a nyugati fegyverekkel való újrafegyverkezésre, de tartósan nem rendezve a konfliktust. Ráadásul ahogy azt több Telegram csatorna – illetve még az ismert politológus, Alekszandr Dugin – is megjegyezte, az orosz társadalom szemében a műveletek leállítása ebben a stádiumban egyfajta árulással, de minimum egy megismételt Haszavjurttal – az első csecsen háborút lezáró megállapodás – érne fel. Így, bár a legutóbbi közvélemény-kutatások alapján továbbra is 70 százalék feletti az ukrajnai műveletek hazai támogatottsága, de utóbbi a stratégiai célok mellett egyben nyomást is helyez az orosz politikai vezetésre. Avagy immár nem lehet sem túl korán abbahagyni a háborút, sem pedig az esetleges kompromisszumos megoldást erőltetni. Ahogy azt korábbi elemzéseinkben is mondtuk, ez a háború a harctéren, nem pedig a tárgyalóasztaloknál fog eldőlni.

„Az általunk korábban bemutatott francia CAESAR lövegek kapcsán pedig újabb részletek kerültek napvilágra”

Miután az ismert francia politikus és jogász, Régis de Castelnau szerint két, viszonylag épségben lévő francia CAESAR tüzérségi löveg került ukrán hadrendből egyenesen az Uralvagonzavod hadiüzembe, Párizs is közleményt adott ki az esetről. A francia haderő szerint semmi ilyen esetre nem kerül sor, bár maga a közlemény megfogalmazása mindenképp érdekes. Ugyanis úgy fogalmaz, hogy ezt sem az ukrán, sem az orosz hatóságok nem erősítették meg, ami a jelenlegi háborús helyzetben nem meglepő. Bár egyben nem is bizonyító erejű. Kijev már saját maga érdekében sem fogja bevallani legfejlettebb tüzérségi rendszerének elvesztését, míg Moszkva érthetően inkább bizalmas információként kezeli azt, ha tényleg sikerült megkaparintania pár példányt kategóriájának egyik vezető típusából. Vélhetően az orosz hadiipart leginkább a digitális tűzvezető rendszer pontos felépítése érdekelheti, miután a CAESAR a magas szintű automatizáltságáról és az azzal összefüggő megoldásokról ismert. Az esetlegesen így kinyert technológiák pedig nemcsak az orosz típusokban jelenhetnek meg, de egyben segíthetik a megfelelő ellentevékenység kidolgozását.

 CAESAR működése a donbasszi harctéren

„Szintén orosz források szerint a két lövegért Moszkva mindössze 120 ezer dollárt fizetett”

Bár a kezdeti ajánlat 1 millió dollárról indult, a különleges erők és helyi szereplők bevonásával zajló tárgyalások végül egy jóval alacsonyabb árban tudtak megállapodni. Cserébe mivel érintkezési vonalon bonyolódik az üzlet, nincsen lehetőség az eszköz részletes vizsgálatára, amely így a vevő felé bizonytalanságot, míg az eladónak árcsökkentő faktort jelent. Egyúttal Moszkva egyértelműen, mint válogatós vevő áll az üzlethez, amiben csak a legfejlettebb, de nagyjából ép nyugati technikát fogadja csupán el. Ráadásul, hogy ne tűnjön fel a nyugati haditechnika átadása, a tárgyalások során az adott szektor más részeit figyelemelterelésként heves tüzérségi támadás éri.

„Amennyiben tényleg igaznak bizonyul az eset, az a francia haderő hírnevére és állományára is kihatással lesz”

Egyrészt orosz források szerint Ukrajna a beígért 18 helyett mindössze 14 CAESAR-t kapott meg, másrészt az eszköz még a francia haderőn belül is hiánycikk. Ugyanis csupán 76 ilyen eszköz áll jelenleg francia hadrendben – miközben egyes tanulmányok 2030-ra 215-re emelnék az állomány nagyságát –, így lényegében minden egyes kieső példány jelentősebb képességvesztést okoz. Párizsnak pedig külön fájdalomdíjat kell a jövőben Marokkónak fizetnie, hogy az ukrajnai segélycsomagba az általa megrendelt eszközökből is rakott. Miközben ukrán CAESAR-ok közül négy már megsemmisült. Három a Kurahovo vasútállomását érő precíziós légi csapásban, míg egy az Odessza melletti Kubanszkij szigeten, miután az orosz haderő átfogó támadást indított az akkor még a Kígyó-szigetet lövő ukrán tüzérségi állásokra. Az állítólagosan Oroszországnak átadott példányokkal együtt tehát mintegy hat darabot vesztett el eddig Kijev az egyik legmodernebb tüzérségi eszközéből. Érdekes egybeesés, hogy a legutóbbi csomag részeként Párizs pont újabb hat CAESAR löveget ajánlott fel Kijevnek. Igaz utóbbi még egyáltalán nem bizonyító erejű, ám mindenképp gyanús.

„Fontos megjegyezni, hogy pontos információkat legfeljebb a harcok lezárását követően kaphatunk, addig pedig a fentebb vázolt szcenáriókat is érdemes kellő körültekintéssel figyelni”

Ám ismerve, hogy hasonló üzletre került már sor a donbasszi fronton, egyáltalán nem elképzelhetetlen ez a CAESAR-ok esetében sem. Nem megerősített információk szerint Moszkva beszerzési listáján a következő tételt a HIMARS rakéta sorozatvetőhöz tartozó M31 GPS vezérlésű rakéta jelenti. Az ukrajnai háború káoszában pedig egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan abból is szerez pár darabban az orosz haderő.