„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Király Márton írása a #moszkvater.com számára
„A nemzetközi kapcsolatokat új mederbe kell terelni”
Fotó:EUROPRESS/Vyacheslav OSELEDKO/AFP
Az Ukrajna elleni orosz invázió letette a pontot a nemzetközi rend tekintetében. Ezt mutatták meg Kijev és Harkiv ellen még az év elején indított támadások. A fegyverek Kína által használt technológiával működtek, az észak-koreai rakétákkal lőttek, és a támadások iráni drónokkal zajlottak.
Mára Peking vált Moszkva legnagyobb beszállítójává az olaj- és a gáz több milliárd dolláros felvásárlásával. Ennek megvalósításával 240 milliárdra nőtt a teljes kereskedelmük. Emellett a nyugati szankciók ellenére a komputer chipek, a technológiák több mint fele áramol Oroszországba. Peking számára a legértékesebb jutalmat a haditengerészet fejlesztése jelenti, és az erre adott orosz segítség jelentősen felgyorsíthatja a leggyengébb pontjának fejlesztésére, amire Kínának kimondottan szüksége van.
„A nemzetközi kapcsolatokat új mederbe kell terelni”
– hirdeti közösen Moszkva és Peking, és olyan világrendről beszél, amelyet többé nem az Egyesült Államok dominál.
Moszkva éppen Teheránnal közösen védte meg Bassár el-Aszadot Szíriában, emellett repülőkkel, cyber képességekkel, további katonai intelligenciával és felderítéssel támogatta Iránt. Emellett Moszkva és Peking segítséget nyújtott az uránium dúsításához. Irán ezzel szemben energetikai szerződésekkel járult hozzá ahhoz, hogy Oroszország kivédje az amerikai szankciókat, ezen kívül további kereskedelmi szerződésekkel mélyítette a kapcsolatokat. Moszkva feloldotta Észak-Korea eszközeinek a befagyasztását, ezzel mintegy bátorította a Szöul ellenes lépéseket.
„Kína, Oroszország és Irán legutóbb 2024. márciusiában tartott közösen haditengerészeti gyakorlatot. Irán felvétele a Sanghaj Együttműködési Szervezetbe és a BRICS-be tovább erősíti az úgynevezett globális Délen belüli együttműködést, élénkíti kereskedelmi kapcsolatokat”
A BRICS eszköz arra, hogy míg az ENSZ-ben nincs változás, addig is újra lehessen gombolni a nemzetközi rendet. Hszi Csin-pingnek a tavalyi újraválasztás utáni első útja Moszkvába vezetett, míg beiktatása után Vlagyimir Putyin is először Pekingbe látogat.
Észak-Korea, Irán, Kína és Oroszország egyre inkább közös hangot talál. Még ha nem is koordinálják teljesen az üzeneteiket, azok egy irányba mutatnak, így könnyebben válnak hitelessé harmadik országokban. Az együttműködés ezen országok között eddig alapvetően kétoldalú keretben zajlott, míg mára ez sokszor hármas, és négyes formátummá szélesedett, ami növeli e tömb súlyát a jelenlegi világrend átalakításában. Minél inkább erősíti kapcsolatait az új közösség, annál nehezebben tudja megtartani a dominanciáját az Egyesült Államok.
„A négy ország már korábban is együttműködött, de a körülmények ezt a politikai, katonai, gazdasági és technológiai területen egyaránt felgyorsították. Ez az erősödő együttműködés a globális felfordulás közepette új geopolitikai képet fest”
A csoport nem exkluzív, és nem is kizárólagosan együttműködő blokk. A közös bennük a jelenleg bomlásban lévő világrenddel, a velük szemben tanúsított lekezelő nyugati magatartással szembeni elégedetlenség. Kína Tajvanra és a Dél-kínai-tengerre koncentrál, Teherán a proxy államait (Jemen, Irak, Libanon, Szíria) akarja erősíteni, Észak-Korea mindenek előtt a Koreai-félszigetre fókuszál, miközben a Kreml a posztszovjet térségben igyekszik erősíteni, visszaszerezni a befolyását.
„A közös cél az Amerika vezette Nyugattal szembeni alternatíva megteremtése, így aztán összetartja őket Washington gyengítése”
A Nyugat sokáig nem vette komolyan e négy ország közeledését, sőt éppen ellenkezőleg, a politikájával egymásra tolta őket.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Van egy olyan tényező amit a szerző nem említ. A ‘BRICS’- csoportban nagyon eltérő fejlettségű és társadalmi struktúrájú országok találhatók. A “Nyugat” nem ilyen heterogén. Az iszlám országokat is tömörítő ‘BRICS’ műszaki-technológiai fejlettségű és gazdasági erejében is legerősebb tagja Kína, a többiek némiképp elmaradottabbak. Még Oroszország sem rendelkezik ilyen mértékű technológiai háttérrel és műszaki potenciállal. Kína jelenleg a világ második (megkockáztatom, talán már az első) gazdasági hatalma. Van valami szimbolikus abban, hogy Putyin megy Kínába, és nem a kínaiak mennek Moszkvába. Anno a szocializmus építése során egy ideig a Nagy, Legyőzhetetlen, Élenjáró, Testvéri, Baráti (nemkívánt törlendő) Szovjetunió volt a vezető szerepében. Most már egyértelmű, hogy Kína szinte minden jelentős téren megelőzte az oroszokat. Csak egyetlen példa, a kivonuló Renault után a kínaiak vették át a Moszkvics gyártását, jelenleg kínai tervezésű autókat gyártanak.
Az új “világrend” könnyen lehet, hogy Kína centrikus fejlődési irányt vesz, mert a kiszervezett amerikai ipart nem pótolja semmi. Egyszerűen behozzák a saját termékeiket az amerikaiak külföldről. Onnan ahol azokat bérmunkában csinálják. Elég megnézni a ‘youtube’ videóit Detroitról. A volt autóvárosból szellemváros lett, elhagyott házak összeomlanak. Amikor Trump azt mondta “Make America great again” pontosan tudta, hogy mit akar. Ez megfigyelhető az EU nyugati országai, különösen Németország esetében is. A német villanyborotvámat Kínában gyártották, a német mosógépünket Lengyelországban.
A “fejlett” nyugat akkor követte el a harakirit amikor a termelést kihelyezte, és helyette nincsen semmi. A beáramló bevándorlóknak nincsen megfelelő szakképzettségük, de ha lenne akkor sem tudnának munkát adni nekik, mert a gyáraik nagyrészét már bezárták, átszervezték, már csak néhány exkluzív terméket készítenek.
Amúgy a világ helyzete elborzasztó. Területileg Banglades csak másfélszer akkora, mint Magyarország, de 170 millió ember lakja. A zsúfoltság és a nyomor leírhatatlan. Itt is, akárcsak más hasonló országban az emberekből termelő állat vagy biológia hulladék lesz rövid élete során, amit erősen lerövidít, hogy a szemétlerakónak is használt ország környezetszennyezésben világelső. A szemét lerakásért is csurran-cseppen pénz, Afrikában is szeméthegyek találhatók. A bangladesi ruhaipar a világon eladott ruhák húsz százalékát állítja elő, de a munkakörülmények kriminálisak. A nyolcórás munkaidő gyakorlatban jóval több, a fizetés csak havi 100 dollárnak felel meg. Ha valaki megbetegszik akkor rögtön más kerül a helyére. Ezért még betegen is dolgoznak. Indiában sem jobbak a munkakörülmények, és mind a két országot az infrastruktúra elképesztő hiánya jellemzi. Ezekben az országokban olyan problémák jellemzőek, hogy az emberek számára nincsen elegendő vécé.. Akkor tegyük még hozzá, hogy a ‘BRICS’ pont az ilyen infrastruktúrák hiányával küzdő országokat tömöríti. Akár tetszik, akár nem a világ lakosságának fele -vécé hiányában- ott végzi a szükségletét ahol tudja. Egy ennyire polarizált világban, ilyen mérvű különbségek mellett a nyugati jólét legkevesebb hatmilliárd embert irritál.
Tehát érdekes felállás, hogy a világ kivételes körülmények között élő gazdag egynegyede, és a nyomor különböző formáit elviselő háromnegyede bizonyos szinten ellentétes oldalra került.
Az ukrajnai háború nélkül is robbanásveszélyes a helyzet, ha az emberiség jövőjét tekintjük.
Krötinger says:
Többek között ezen a ponton nyilvanul meg egesz vilagosan, hogy a mai transzatlantikus vezetök/ strategak keptelenek hosszutavon gondolkodni – ami peldaul Kina erössege es ha jol latom az ukrajnai helyzetet, akkor az oroszoke is. Epp esszel felfoghatatlan, hogy milyen rövidtavu haszon remenyeben kovacsoljak össze az altaluk legveszelyesebb ellensegnek tekintett allamokat. Mi ezzel a cel? Vilagok haboruja? Vagy ezt nem lattak jönni, mert a woke gyakornok a Feher Hazban vagy a Pentagonban azt gondolta, hogy Ukrajna miatt majd az egesz vilag elfordul Oroszorszagtol – azok is, akiket a globalis Nyugat, ellentetben az oroszokkal, addig is lekezelöen, megvetöen, vagy kifejezetten ellensegesen kezelt? Ennek az objektiv oriasi strategiai hibanak van viszont sajnos egy jarulekos haszna: erösiti es alatamasztja azt a dichotom narrativat, amelyben a “jo” demokraciak a “rossz” es
egyre inkabb összefogo autokraciak es diktaturak ellen harcolnak, termeszetesen a demokracia vedelmeben.